Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 12., szombat Forradalmi tavasz *83 Térségi melioráció - a Tisza mentén (VI/4.) Ésszerűbb földhasznosítássalMozgalmi naptárunk márciusi, áprilisi lapjaira immár tizennyolcadik alkalommal írjuk be a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) történelmi évfordulós dátumait: 1848. március 15~ét, 1919. március 21-ét és 1945. április 4-ét. A megemlékezés mindig jó alkalom arra, hogy hazánk ünneplő ifjúsága felidézze történelmünk meghatározó állomásait, visszatekintsen, jobban megismerje a múltat, hogy eligazodjon a jelenben, s bízzon jövőjében. Március 15-én, az 1848— 49-es szabadságharc évfordulóján országszerte megemlékezünk azokról, akik hazafias tetteikkel formálták a történelmet. Százharmincöt évvel ezelőtt a haza és haladás fogalma már egyet jelentett a forradalom vállalá- — sával, g történelmi előrelépés szükségszerűségével. Egy fejlettebb rend megteremtését, önálló nemzeti kultúra ápolását és fejlesztését igényelte a rtép. Egy ország mozdult meg azon a tavaszon ... Több mint fél évszázadot kellett várni az újabb forradalmi tavaszra. 1919. március 21-én Magyarországon győzött a Tanácsköztársaság. Nehéz körülmények között, nagyon súlyos múltat átvéve láttak munkához a kommunisták. Megszületett az ideiglenes alkotmány, államosították a nagyobb üzemeket és földbirtokokat, valamint az iskolákat. De az intervenciós csapatok miatt ismét fegyverbe kényszerült az ország. Határozott a Forradalmi Kormányzótanács: folytatják a harcot. Stromfeld Aurél csapataival Kassáig verte vissza a betolakodókat. A harthadik sorsdöntő tavaszunk: 1945. április 4., hazánk felszabadulásának ünnepe. Az a nap, amelytől számítva a szocialista közösség tagjaként többet tehetünk országunkért és a világért. Az a kor, amelyben önmagunk világát formáljuk, alakítjuk. A mai fiatalok szülei átélték e tavaszt, részesei voltak a történelmi fordulatnak, ök tették meg az első lépéseket társadalmunk építésekor, ők rakták le azokat az alapokat, amelyre biztonsággal építkezhetünk ma is. Tiszteletet érdemelnek. Nem volt könnyű dolguk 1945 első hónapjaiban. Az ország romokban hevert... Bizonyítani, cselekedni ma is kell. Ma is szükség van a tettekre, a kezdeményezőkészségre, mert a mai nemzedék csak így veheti ki részét a fejlett szocializmus építéséből. Az MSZMP XII. kongresszusa a népgazdaság tervszerű fejlesztésével a lakosság kiegyensúlyozott ellátására és a külgazdasági egyensúly javítására jelentős feladatokat határozott meg a mezőgazdaságnak is. Ennek eredményes megvalósításában alapvető fontosságú a termőföld megóvása és védelme, ésszerű az adottságokhoz igazodó hasznosítása, mely társadalmi érdek! A fel- szabadulást követően napjainkig hazánk mezőgazdaságilag művelt területe 915 ezer hektárral csökkent. Noha ez az utóbbi néhány évben valamelyest mérséklődött, a jövőben sem lehet megállítani. Ezért a kedvező termőhelyi adottságú területek mellett, a gyengébb minőségű földekre is szükség van a nagyobb hozamok, a több termés érdekében. Csak így járulhatunk hozzá a haladás és a béke ügyéhez. A magyar ifjúság forradalmi hagyományainak örököse és folytatója, ehhez méltóan él és dolgozik. Feladataik meghatározója a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely követi a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját, példamutatását. Természetes, hogy mindenkit, így a fiatalokat is nyugtalanítja, a feszültségektől terhes világ. Ahogy minden haladó gondolkodású ember, így a magyar fiatalok is az enyhülés mellett állnak ki. Azért küzdenek, hogy a világban ne a szembenállás, hanem az együtműködés szelleme erősödjék. Felemelik szavukat a béke mellett. Nem ismerik, de nem is akarják megismerni a háborút. A történelmi múlt kötelez az internacionalizmusra, s ezért egyre erősebben hallatják szavukat, s követelik, hogy minden földrészen, minden országban tartsák tiszteletben a békét, mint alapvető emberi jogot. Múltunk, három tavaszunk — amelyre minden esztendőben immár évek óta emlékezünk a Forradalmi Ifjúsági Napok idején — jövőt formáló múlt. Olyan múlt, amelyre joggal lehetünk büszkék. A mai Magyarországon élő nemzedékek szocialista társadalmat építő programjával azonosulni tudnak a fiatalok. S most, amikor tisztelettel emlékeznek történelmi tavaszainkra, egyben a jövőbe vetett hitükről is bizonyságot adnak. | Kisköre határában az elmúlt években gyakori volt, hogy tavasszal a magas belvíz miatt csak lánctalpas gépekkel tudtak rámenni a földekre. Ma már ez csupán emlék, mert két év óta megbízhatóan végzik a tavaszi vetést és lényegesen csökkent a víz károsító hatása. Kovács Antal termelésirányító erről szívesen beszél: — Szövetkezetünk saját terve alapján még 1978-ban megkezdtük a komplex meliorációt és 1980-ig 355 hektáron végeztük el a vízrendezést és a mésztrágyázást. Szántóink aranykorona értéke 10,6, tehát ezeken a kedvezőtlen termőhelyi adottságú földeken van mit javítani! Ezután előnyös folytatás következett, hiszen gazdaságunk is részese lett az állami támogatással megvalósuló térségi komplex meliorációnak. Ez létkérdés ahhoz, hogy a jövőben tovább haladjunk. A legnagyobb jelentősége az, hogy hosszú évtizedek után végre megoldhatjuk a belvíz elvezetését. Gazdaságunk 32 millió forint pénzügyi támogatást kapott ehhez, öt esztendőre arányosan elosztva az összeget, melyet évente saját fejlesztési alapunkból egészítünk ki. A komplex földrendezés a VI. ötéves tervidőszak végén a 3280 hektár szántónk egyharmadát érinti. Az elmúlt két esztendőben 331 hektáron végeztünk meliorációt, alagcsövezést, amely eredményesnek bizonyult a belvízelvezetésre. A növénytermelés szerkezeSzép László: — Az őszi mélyszántás régebben a belvizek miatt sokszor áthúzódott tavaszra. .. (Fotó: Szabó Sándor! tét is fokozatosan ehhez igazítottuk. Ma nyolc növénnyel foglalkozunk, a meglevő gépparkunkra építve. A legnagyobb területen kalászos gabonát termelünk, ehhez kapcsolódik a napraforgó, valamint a cukorrépa is. A kukoricát száz hektáron, főleg azokon a földeken helyeztük el, melyeknek aranykorona értéke 17—18, tehát legmagasabb itt a kiskörei határban. Ezért szűkítettük le ilyen kis területre, mert áprilisi vetése korábban a gyakori belvizek miatt kockázatos volt. A gabona nálunk a legjövedelmezőbb és az ösztönző közgazdasági szabályozók arra irányítanak bennünket, hogy ezzel foglalkozzunk. Számításaink szerint a hektárankénti négy tonnás búza jövedelmének eléréséhez itt nálunk nyolc tonnás kukoricatermésre lenne szükség, ezért inkább a kalászos mellett döntöttünk... Tavaly a kisköreiek már eljutottak oda, hogy a tavaszi hetekben kellő időben és megfelelő helyre vetették a cukorrépát, a napraforgót és a kukoricát. Ennek feltétele pedig a folyamatosan megvalósuló földrendezés volt. — A munkát tavasztól őszig úgy szervezzük — mondja Szép László gépesítési csoportvezető — hogy minden percet kihasználjunk. A komplex melioráció révén kialakított táblákon nagy gépekkel dolgozunk. 1980-ig az átlagos táblaméret mindössze 36,4 hektár volt, ma már viszont száz hektár! Ehhez igazítottuk az agrotechnikát, mellyel a termelés eredményesebb, a munkaműveletek pedig gyorsabban végezhetők, csökkenő költségek mellett. Ezeken a táblákon tavaly például a biztonságos vetés után és megfelelő vegyszeres gyomirtással cukorrépából negyven tonnát takarítottunk be hektáran- ként. Korábban nem volt olyan esztendő, hogy ne kapáltuk volna a répát, ma már a vegyszerezés biztonságosabb! Ugyanez vonatkozik az őszi mélyszántásra is, melyet tavaly november 1- ig optimális időben sikerült elvégeznünk. Régebben a belvizek miatt, az őszi esőzések után sokszor áthúzódott tavaszra. .. Természetesen változott a talajmunka minősége is, miután öt éve már, hogy bevezettük a víz- és energiatakarékos altalajlazítást. Fél évtizedenként hatvan centi mélyen, rövi- debb időközönként pedig harminc centi mélységig végezzük el, amely elősegíti földjeink megfelelő víz- és tápanyaggazdálkodását. A komplex melioráció a kiskörei Vörös Hajnal Tér' melöszövetkezetben is az ésszerűbb földhasznosítást Kovács Antal: — Ma nyolc növénnyel foglalkozunk, a meglevő gépparkunkra építve. .. 'J segíti. Jó példa erre a növénytermelés árbevételének növekedése. — Míg 1977-ben ez 17 millió volt — magyarázza Kovács Antal termelésirányító —, tavaly már 37 millió 200 ezer forintot eredményezett. A javuló termőhelyi adottságokhoz igazított vetésszerkezet, a kellő szakmai munka és nem utolsósorban a Nádudvari Kukorica és Ipari Növények Termelési Együttműködésének, valamint a Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszerének szaktanácsai arra is lehetőséget nyújtottak, hogy magasabb szintre emeljük gabonatermelésünket. A nádudvari rendszer irányításával a már kialakított és biztonságosan művelhető táblákon megfelelő agrotechnikával kezdtük el a munkát, öt és fél millió forintért kaptunk korszerű gépeket, melynek csak 20 százalékát fizettük be. Teljes értékét hat év alatt egyenlítjük ki, addig bérben használjuk, előnyös feltételek mellett. Az a célunk, hogy ezeken a már feljavított földeken ne csupán elérjük, hanem állandósítsuk is a hektárankénti 4,2 tonnás búzatermést! Valójában a következő években a lehetőségek kihasználásával térül meg leginkább szövetkezetünknek és a népgazdaságnak is a térségi komplex meliorációs program. Mentusz Károly ,,Mindenben kételkedni kell” Száz éve halt meg Marx Károly •Utoljára a Marx családhoz tartozó, Lenchennek becézett Helen Dernuth, a hűséges házvezetőnő látta életben. A kopogtató Engelsnek halkan nyitott ajtót, hiszen nagybeteg volt a háznál. A hűséges barát, harcostárs azt hallotta, hogy reggel a nagybeteg egy kis levest és húst evett, sőt kevés bort is ivott hozzá. Lenchen azt mondta: — Elszunnyadt... Engels vele együtt ment fel a lépcsőn, ahol Marx karosszékében, íróasztala előtt ült. A Tőke harmadik kötetének néhány kéziratoldala feküdt előtt. De már nem élt. 1883. március 14-én, száz évvel ezelőtt Marx Károly szíve megszűnt dobogni. Három nappal később, a londoni Highgate-i temetőben kísérték utolsó útjára. A sírnál Engels beszélt. — Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és az amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történelem tudománya. Nagyon is hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az eddig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk és rubázkod- niuk kell, mielőtt oolitiká- val, tudománnyal, művészettel. vallással stb. foglalkozhatnak; hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése és ezzel egy nép vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezkedései, jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzetei kifejlődtek, így tehát ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig, ahogy eddig történt, megfordítva. A hír — bár akkoriban még közel sem volt olyan gyors a hírszolgálat, mint ma — hamarosan az egész világon köztudottá vált. A proletárlapok Engels szavait idézték: „Az emberiség szegényebb lett egy fejjel — elvesztette a legjelentősebb fejet, amellyel ma rendelkezett”. A polgári sajtó orgánumai is hírt adtak róla. Az ellenségek is kénytelenek voltak elismerni szellemi nagyságát. A Neues Wiener Tagblatt című osztrák polgári lap beírta, hogy „Kari Marxot a legjelentősebb és legkiválóbb kortársak közé kell sorolni”. A burzsoá sajtó azonban, miközben nem hallgathatta el az elhunyt tehetségét és életművének nagyságát, a lehető legkülönbözőbb módokon kisebbíteni igyekezett Marx hatását, eltorzítani tanításának és tevékenységének jellegét, arcátlanul meghamisítva életrajzát. A gyűlölet és a rágalom, mellyel Marxot a tőkés rendszer védelmezői életében illeték, halála után sem szűnt meg. Arról cikkeztek, hogy amig ő a munkások nyomoráról írt. maga fényűzésben töltötte napjait. Egyik kiemelkedő tanítványa, Karl Liebknecht, aki a német munkások nevében részt vett a temetésén is, egyik cikkében kénytelen volt leszögezni: „Marxról kimondhatatlanul sokat hazudtak össze — többek közt azt is, hogy ő maga bőségben élt, míg a közönséges menekültek nagy tömege körülötte éhezett és éhen veszett. Nem tartom magam jogosultnak arra, hogy itt bővebb részletekre térjek ki, de annyit mondhatok: amit naplójegyzetei élénken a szemem elé tártak, az nem a nyomor egyszeri esete volt, amely mindenkit utolérhet, különösen idegen országban, ahol nincs mire támaszkodni: az emigránsok nyomora évekig nehezedett Marxra és családjára, éspedig a legélesebb formában. Kevés menekült volt, akinek többet kellett szenvednie, mint Marxnak és családjának. S még a későbbi években, amikor Marx jövedelme növekedett és rendszeressé vált, még akkor sem volt a Marx család anyagi gondoktól mentes. Évekig — pedig akkor a legnehezén már túl voltak — azaz egy fontsterling: 20 márka volt az egyetlen biztos jövedelem, melyet Marx hetenként a New York Tri- bune-tól kapott cikkeiért... ” Az Arbeiter—Wochen— Chronikban. Frankel Leó, Marx személyes jó ismerőse, a család jó barátja méltatta az elhunyt jelentőségét. Rámutatott, hogy Marxot szocialista közgazdasági elméletén kívül, legjobban történelemfelfogása különbözteti meg az ugyanezen a területen működő íróktól és tudósoktól. „Marx bebizonyította, hogy az eddigi társadalom — miként azt az ó- és középkor története is mutatja — egész története osztályharcok története, amelyek folyamán az uralkodóosztályok részéről társadalmi és politikai hatalmuk megtartása — a társadalmilag és politikailag elnyomottak részéről pedig a hatalom meghódítása iránt folyik a harc. Az emberi társadalom fejlődésének története Marx szerint szoros összefüggésben áll a termelési viszonyokkal, a társadalom szociális létfeltételeivel, amelyek megváltozásával — alkalmazkodva az új viszonyokhoz és létfeltételekhez — a társadalom elvei és eszméi ismét megváltozhak úgy, hogy egy bizonyos korszak uralkodó eszméi állandóan csak mint az uralkodó osztály eszméi nyilvánulnak meg. Marx történelemfelfogásából az is világosan kitűnik, hogy társadalmunk természetes feilő- dési szakaszait az uralkodóosztály éppoly kevéssé képes rendeletekkel megváltoztatni, mint ahogyan a munkásosztály sem tudja e fejlődési szakaszokat átugrani”. Frankel: „Marx már ravatalon fekszik. Gazdag tevékenysége közben távozott tőlünk és ahol a világon egyetlen gondolkodó munkás, egyetlen önzetlen tudós. a nép egyetlen igaz barátja él, ott ezt a legkimagaslóbb, legnemesebb emberbarátot meg fogják gyászolni. Marx halott, de az egész munkásosztályt betöltő szelleme él és élni fog még akkor is, amikor mi, gyászoló tanítványai, már régen eltűntünk az örök éjszakában”. Ez a szellem él. alkotásait világszerte százmilliók tanulmányozták és tanulmányozzák. Gondolatai újabb eszméket szültek. munka- módszere, amelyet kedvenc jeligéje a De omnibus dubi- tandum (Mindenben kételkedni kell) jellemzett, a társadalommal foglalkozó igazi tudósok számára örök példát adott. Csak testét földelték el a London északi részében levő temetőnek a szegények, elesettek részére fenntartott csücskében; szelleme — ahogy már halála órájában előre látták barátai, tanítványai — évszázadokon át tovább él. És az egyszerű márványtáblát, amely alatt már előzőleg elhunyt hűséges felesége is nyugodott, s ahová később egyik unokáját, majd Helene Demuthot is temették, csak 1956-ban váltotta fel a temető egy központi helyén fekvő, egyszerű emlékmű. A kifejező Marx-mellszobrot Laurence Bradshaw ismert londoni szobrász készítette. A síremlék talapzatába beillesztették a Marx család régi sírját jelölő . márványtáblát. Az emlékműnél minden áldott nap sok a friss virág. Az az elme, amely száz esztendeje nem gondolkodik többé, kiérdemelte az emberiség háláját. Pintér István
