Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 56. szám ARA: 1983. március 8., kedd 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Marjai József Londonban Magyar-brit hivatalos tárgyalások Vasárnap a brit kormány meghívására hivatalos látogatásra Londonba érkezett Marjai József miniszter, elnök-helyettes. A magyar vendéget és kíséretét a Heathrow-i repülőtéren Sir Donald Logan, a brit külügyminiszter személyes képviselője és más brit hivatalos személyi­ségek fogadták. Jelen volt dr. Bányász Rezső londoni magyar és Bryan Cartledge budapesti brit nagykövet. A magyar—brit hivatalos tárgyalások hétfőn kez­dődtek meg. „Nővirág” Néhány évvel ezelőtt pöttömnyi lánytól hallottam a dicsekvést: „én is kaptam nővdrágot”. Mint kiderült, a nemzetközi nőnap alkalmából neki is vitt csokrot a csa­ládfő. A megnevezés tehát találó, a nőnapi virág, nővi­rág. Természetesen a kislánynak fogalma sem volt róla, hogy miről is nevezetes e nap. Aligha hallott még női egyenjogúságról, még kevésbé arról, hogy ezért bárhol, bármikor küzdeni kellett. Pontosabban szólva a világ számos táján ma igazán élénk a csatározás, míg másutt, példának okáért nálunk, újabban már arról is vitáznak, hogy vajon nem a férfiak váltak-e kiszolgáltatottá, kerül­tek hátrányos helyzetbe. Kétségkívül sok minden történt, változott az első nő­nap óta. Elfogultság nélkül annyit mindenképpen megál­lapíthatunk, hogy férfi és nő társadalmi helyzete közele­dett egymáshoz az elmúlt évtizedekben. Aki netán vissza­sírja a régi szép időket, számítsa ki, hogy hány napig működne például gazdasági életünk, ha csak annyi lány­asszony dolgozna, mint mondjuk az ezredfordulón. Vélhe­tőleg a legmegrögzöttebb „férfipártiak” sem gondolják komolyan ma már, hogy az asszonynak a főzőkanál mel­lett a helye. Márcsak önzésből sem. Jó néhány nemzedék növekedett óvónők, tanárnők okítását-nevelését jól-rosz- szul megértve. Kevés szakmától eltekintve a nők munká­jával találkozunk nap nap után. Sőt, némely szakmák olyannyira elnőiesedtek, hogy a „gyengébb nem” — nyil­ván elképzelhetetlen — munkamegtagadásával egyszerűen megszűnnének. A nők már-már teljes körű foglalkozta­tottságának is megvan persze az árnyoldala. Lassacskán felismerjük, hogy a tanintézetek, az iskolák, ha még oly jól működnek is, nem vehetik át teljes egészében a család szerepét, hogy semmi mássail. nem pótolható anya és gye­rek kapcsolata. Valamint, hogy nem igen tudjuk elviselni — a nők többsége sem —, ha valaki nő mivoltát akarja megtagadni. Kívánjuk az egyenjogúságot és a különbségek megtartását. Minderről a fentebb említett kislány nem tudhat még. Mint ahogy arról sem, hogy nálunk ugyan a nők egyen­jogúságát alaptörvényünk, az alkotmány szabatosan leír­ja. s ez mindenkire nézve kötelező, ám az egyenlőséghez szükséges feltételek nem teremtődtek meg máról holnap­ra. Egyebek között azért sem, mert a szemléletünk vala­mivel lassabban változott, változik, mint az kívánatos volna. Milyen hosszú időt vett igénybe, míg a továbbta­nulás lehetőségével a fiúkkal azonos arányban éltek a lányok. És kerültek felnőttként hátrányba a nálunknál képzettebb férfiakkal. És ha képzettségben elérték is a férfiakat, még mindig kérdés lehetett — helyenként lehet ma is —, hogy vajon vezetésre alkalmasak-e? És miután ebbéli rátermettségüket bizonyították, maradhatott vita­témaként — netán családi perpatvar ürügyeként —, hogy mennyit vállaljon az asszony társadalmi tisztségből, köz­életi elfoglaltságból. Egyszóval van még mit igazítani, ha nem is az elveken, a gyakorlaton. 4 De érdemes-e ily komolysággal, bár felületesen, túlon­túl vázlatosan, a nőnap alkalmából a nők társadalmi hely­zetét feszegetni? Illendő vollna akkor a világ más tájairól is szót ejteni, már csak azért is, hogy bemutassuk, meny­nyire időszerű napjainkban is a nemzetközi nőnap alap- gondolata. Mindinkább az a meggyőződésem, hogy erre alig-alig alkalmas maga a nőnap. Ami megoldásra vár, ami vitára érdemes, legyen az év többi napjának leckéje. Ezen az egyetlen napon aligha tudnánk fölszámolni a visszahúzó szokásokat, avagy lenyesni az egyenjogúság félreértéséből származó vadhajtásokat. Érjük be a köszön­téssel, a csokor virággal. És mondjuk azt a néhány kö­szöntő szót őszintén, nyújtsuk a csokrot jó szívvel. Nőnapi kitüntetési ünnepség a Parlamentben Kádár János találkozója az olasz nagykövettel Alessandro Cortese de Bo- sis, az Olasz Köztársaság magyarországi nagykövete, aki a közeljövőben végleg el­utazik hazánkból, hétfőn bú- csúlótogatásf tett az MSZMP KB székházában, s ez alka­lommal találkozott vele Ká­dár Jáno6, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Szovjet pártmunkás­küldöttség látogatása Az MSZMP KB meghívá­sára Fj odor Mór gun, az SZKP KB tagja, az Ukrán KB poltaval területi bizott­ságának első titkára vezeté­sével március 1—6. között szovjet pártmunkás-küldött­ség járt hazánkban. A kül­döttséget fogadta Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A szovjet vendégek­kel találkozott és megbeszé­lést folytatott Ballai László, a KB osztályvezetője és Zsuffa Ervin, a KB osztály­vezető-helyettese. A delegáció ismerkedett az MSZMP agrárpolitikájá­nak végrehajtásával, a me­zőgazdaság irányításának és szervezésének tapasztalatai­val. A vendégek Békés és Bács-Kiskun megyében ta­nulmányozták a mezőgazda­ság területi pártirányítását, az iparszerű növénytermesz­tési rendszereket. (MTI) A nemzetközi nőnap alkal­mából hétfőn kitüntetési ünnepséget tartottak a Par­lamentben. Részt vett az ün­nepségen Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Né­meth Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke a párt Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében köszöntöt­te a kitüntetetteket és sze­mélyükben hazánk egész nő­társadalmát. Küzdőtársain­kat, életünk minden gondjá­nak megosztóit, családunk éltetőit köszöntjük, akik sok dolguk mellett szebbé és job­bá teszik körülöttünk a vi­lágot” — mondotta beszédé­ben. Szólt arról, hogy a régi társadalom a nőt nem tekin­tette a férfi egyenrangú tár­sának, csak szocialista társa­dalmunk győzelme hozta meg az alkotmányban is rögzített teljes egyenrangú­Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások kezdődtek hét­főn Szombathelyen. A hagyo­mányos, évente megrende­zésre kerülő tanácskozáson az észak- és nyugat-dunán­túli, valamint az osztrák kö­zös vízfolyásokkal kapcsola­tos feladatokat, programokat egyeztetik, s a fontossági sorrendnek megfelelően ha­tározzák meg a közös tenni­valókat. A mostani ötnapos Ságot a nők számára. Ma már asszonyaink, lányaink az élet minden területén, a termelő és a társadalmi munkában, a közéletben és a politikában a férfiakkal együtt dolgoznak boldogulá­sunkért, osztoznak a felelős­ségben és a jól végzett munka örömeiben. Egész tár­sadalmunk nagy felelőssége és érdeke, hogy híven a ve­zetésben, a közéletben és a családban is olyan egyen­rangú szerep jusson a nqk- nek, amely az évtizedeken át bizonyított képességeik, rátermettségük és szorgal­muk alapján megilleti őket. — A hazai nőmozgalom, asszonyaink és leányaink ne­mes emberi törekvései nagy figyelmet, elismerést és tá­mogatást érdemelnek. Ez a megkülönböztetett figyelem is kifejezésre jut abban, hogy szép hagyományainkhoz illően az Elnöki Tanács ezen a napon a sok százezer arra érdemes asszony és leány kö­zül kitünteti a legjobbakat, a legáldozatkészebbeket — mondotta Trautmann Rezső, majd átadta azokat a kitün­tetéseket, amelyeket a Ma­tanácskozáson többek között megvitatják a Hanság-csa- toma, a Pinka, a Rába és a Lapines szabályozását, a Fertő-tó, s más határvizek közös vízminőség-vizsgálatát. Eszmecserét folytatnak ar­ról, hogy az esetleges víz­kárelhárításokhoz szükséges adatok az osztrák vízgyűj­tőről minél előbb, minél na­gyobb számban és kellő idő­ben álljanak a győri és a gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományozott ha­zánk szocialista társadalmi rendjének építésében a dol­gozó nők élet- és munkakö­rülményeinek megjavításá­ban kifejtett kimagasló munkásság elismeréseként. ★ A nemzetközi nőnap alkal­mából a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományoz­ták Magyari Istvánnénak, az abasári Rákóczi Tsz borpa­lackozójának. Továbbá Ki­váló munkáért kitüntető jel­vényben részesült Simon Mi- hályné, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat hatvani üveg-por­celán árudavezető-helyettese. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége a tsz-mozgalomban a nőpo­litikái határozatok eredmé­nyes megvalósítása érdeké­ben kifejtett munkásságáért Kiváló termelőszövetkezeti munkáért kitüntetésben ré­szesítette Besenyei Jánosnét, az MSZMP Heves megyei Bizottságának munkatársát, valamint Zvara Jánosnét, a szajlai termelőszövetkezet nőbizottságának elnökét. szombathelyi vízügyi igazga­tóságok rendelkezésére. A magyar és az osztrák vízügyi szakemberek szerdán a magyar területen helyszíni szemléket tartanak, majd folytatják a szombathelyi ta­nácskozást, amit pénteken fe­jeznek be. Ezt követően március 21-én Eisenstadt- ban tárgyalnak a közös ten­nivalókról. (MTI) Magyar—osztrák vízügyi tanácskozás A FEDETTPÁLYÁS EURÓPA-BAJNOKSÁGON Négy világcsúcs! A hét végén ismét rangos esemény házigazdája volt a Buda­pest Sportcsarnok. Itt rendezték meg — kiválóan — a XIV. fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságot, 24 ország 274 ver­senyzőjének részvételével, mindvégig nagy érdeklődés mel­lett. A küzdelmek során négy új világcsúcs született, ame­lyek közül a legszenzációsabb a szovjet Tamara Bikova által a női magasugrásban elért 203 .cm-es teljesítmény. Képünkön a 25 éves atlétanő sikeres kísérlete közben, s után. Az EB-n munkatársaink, Budavári Sándor és Szántó György is ott voltak, tudósításuk a 6. oldalon olvasható, látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom