Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-04 / 53. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 4., péntek nunuHn Az amatőr művészeti mozgalomról A Művelődési Minisztérium sajtótájékoztatója Illemtan Rossz csengésű a szó! Önkéntelenül is az úri világból származó, előkelőségek, vagy polgárok részére irt tankönyv jut az eszünkbe. A lim-lomok között akadt is efféle, amelyet 1907-ben adott ki Budapesten a „Bazár” Kiadóhivatala. A könyvecske cime: A nagyvilág küszöbén. Irta: Rad- nay Erna, a budapesti Bazár szerkesztője. Az akkor 2 koronát taksáló illemtan tartalomjegyzékébe csak bepillantani is elég ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó: Zsúron, Estélyen, Szerelmi dolgok, Tánc közben, A kézszorítás jelentősége, A kacagás pszichológiája— Szó van a könyvecskében még a legyező, a napernyő használatáról, a női kalap viseléséről, a szemtávirdán ót a feleségek tízparancsolatáig, mindenről. Ügy is lehetne nevezni; öviiógi illemtan és szexkönyv. Lapozgatása közben jókat kacag az ember, aztán később elgondolkodik: Kezdjük csak a dolgot a legelejéről! — Mi az illem? — Az embernek olyan külső magatartása, amilyet a társadalom az illető helyzetben, az illető egyénnek előír. Ez a meghatározás olvasható a PaMas nagy lexikonban, amelyet 1895-ben adtak ki. — Mi az illem? Kérdezzük napjaink lexikoníróit. — A társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége. Helyben vagyunk! Döbben rá az ember. A lényeg, a követelmény nem változott, csak a tartalom alakult a mi sajátos társadalmi viszonyainknak megfelelően. A helyes társadalmi érintkezést, a jó modort, az udvariasságot — ha lennének — illemtankönyveink is feltétlen tartalmaznák. Félreértés ne essék! Semmi ósdit, rosszat, holmi kispolgári csökevényhalmazt át ne vegyünk a múltból! De a für- dővizzel együtt azért a gyereket sem kell kiönteni. — Köszönni kell? —I Igen! — Köszönnek és helyesen köszönnek-e a mi gyermekeink? — Létezik a szocializmusban udvariasság? — De mennyire! — És udvariasak vagyunk? A mai fiatalok is járnak szórakozni, sétálni, udvarolni, barátságok, szerelmek szövődnek. Napi téma a fiatalok és idősebbek viszonya, az öregekkel való törődés, a házasság, a válás, a szex. — Kinek udvarolsz, Jancsi? — Senkinek — aztán jót nevet... — Miért nevetsz? — Mi az, hogy udvarlás? Járt* valakivel, és kész! — Vettél már virágot a kislánynak, akit szeretsz? — Nem! — Miért? — Mert nem szeretem! Meg aztán az olyan hülyeség... Egy tanárnő mondta egyszer, hogy nagyobbacska fiúk és lányok zömében nem tudnak illendően késsel, villával enni. És nem tudnak köszönni! Vagy nem akarnak? Sokan közülük nevetés helyett röhögnek, menés helyett vonszolják magukat, öltözködés helyett magukra akasztanak valamit... Sutba dobtam a két koronás kacatot. De a fél óra, amelyet vele töltöttem, bizisten elgondolkodtatott Ki tudna itt okos tanácsokat adni? Maradjunk ezért a Magyar értelmező kéziszótár meghatározásánál : — „Az illem a társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége.” Ezeket kellene ifjakkal és idősebbekkel egyaránt valamiképpen elsajátíttatni... (Sz—y) Nők klubja P A Művelődési Minisztérium csütörtökön délelőtt sajtótájékoztatót tartott az amatőr művészeti mozgalom helyzetéről, fejlesztésének feladatairól és demokratizálódásának lehetőségeiről. A meghívott újságírókat dr. Kormos Sándor főosztályvezető köszöntötte, és beszámolt azokról a törekvésekről, amelyek ez évtől gazdagítják a lehetőségeket, segítik azokat, akik munkaidőn túl ellenszolgáltatás nélkül szolgálják a szocialista kultúrál ódás ügyét. Beszámolt azokról az eredményekről, amelyéket a mozgalom elért, először a hetvenes évek közepén élénkült meg az érdeklődés e terület iránt. Olyan elvi megállapítások láttak napvilágot, amelyek máig megszabják a fejlődés irányát. Ezt követően tíz év múlva különböző szervek tárgyalták a szükséges lépéseket, végül ez évben a (Minisztertanács elé került az amatőr művészeti mozgalom helyzete. Látnunk kell azt, hogy a társadalmi, a gazdasági viszonyok függvényében fejlődik ez az ágazat, amelyben nagyon különböző foglalkozású és érdeklődésű emberek tevékenykednek a tárgyformálóktól kezdve az amatőr szín játszókon át a kórusokig. Számottevő hagyományokkal rendelkeznek mind a munkásmozgalomban, mind a polgári demokratikus törekvésekben, mind Az egri vár az ország három leglátogatottabb múzeumainak egyike, érthető, hogy széles körű érdeklődés kíséri az ott folyó helyreállítási munkálatokat, amelyek az utóbbi években lassan haladnak. Bodó Sándor, a Dobó István Vármúzeum igazgatója, az MTI munkatársának elmondotta, hogy a vár területét éveken át alapos vizsgálatoknak vetették alá és a felmérések, valamint az elkészült tervek alapján az idén fokozott ütemben folytatják a középkori műemlék helyreállításét Jelentősen előrehalad a néhány évvel pedig a vallási mozgalmakban. Természetesen mai körülményeinknek, a szocialista elkötelezettségnek megfelelően kell ezeket fölhasználni. Hazánk lakosságának négyöt százaléka részt vett valamilyen formában az amatőr művészeti mozgalmakban, de szép számmal vannak olyanok is, akik csak saját kedvtelésükre végeznek kulturális munkát, statisztikailag nem is kimutathatóak. Sok lemondással jár ez a tevékenység, sok próba, fellépés, vagy kétkezi munka húzódik meg az eredmények mögött Olyan aktív közösségi tényező a művelődésben és az életfáimé kialakításában ez a forrna, amely a befogadó készség és a kulturális közvetítésen túl önálló értékek megteremtésére is képes. Kiemelkedő fontosságú az iskolában elfoglalt helye, pedagógiai jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jelentős az élő művészet és a közönség találkozásának a szerepe, a művelődési házakban lévő rendezvények harminc százalékát amatőrök mutatták be, mintegy hárommillió néző előtt szerepeltek tavaly. Ezenkívül számos külföldi szereplésükön olyan rétegekkel találkoznak, amelyek egy hivatásos magyar produkciót különböző — elsősorban anyagi — okokból nem tekinthetnek meg. Természetesen számos gond is ezelőtt leomlott Dobó-bástya helyreállítása. A vár három szintjének megfelelően, ebben az évben mintegy tíz méter magasra emelkedik fel az új várfal — amelynek magassága tizenöt méter lesz majd —, egyidejűleg a fal mögött megkezdik a belső munkálatokat Helyreállítják az idén a legendás hírű Gergely-bés- tya belső terét is. Ez a föld alatti rész téglaburkolatot kap és helyére kerül ismét a gyilokjáró, amelyen annak idején bejuthattak a várfolyosóra. felmerült az évek 6orán, a mennyiség és a minőség nem találkozott mindig, s az intézményrendszer nem támogatta megfelelően az öntevékeny művészeket. Jellemző adat hogy a művelődési házak költségvetésében csupán öt százalék a rendelkezésre álló összeg, ami a hátteret jelenti számukra. Hangsúlyozta a főosztályvezető, hogy csak illúziók nélkül, a mindennapok apró „csatáiban” lehet eredményt elérni, szabadabb lehetőségeket adva a csoportok számára, hiszen a szocialista demokrácia iskolái lehetnek az együttesek. A kérdésekre válaszolva a minisztérium képviselői elmondták, hogy az erkölcsi és anyagi támogatás megsokszorozására központilag nincs mód, bár néhány helyen sikerült bázisokat kialakítaná. Csak helyi összefogással, a különböző szervezetek hathatósabb munkájával lehet előrelépni, hiszen igaz, hogy állami feladat a közművelődés támogatása, de ez csak mindig meghatározott helyen és időben, különböző szervezeteken keresztül történhet. A minisztérium most tárgyal arról, hogy a Házi Jogtanácsadó következő számában helyet kapjanak azok a jogszabályok, amelyek meghatározhatják a következő években az amatőr művészeti mozgalmak társadalmi helyzetét. Gáti László Folytatják a vár déli és keleti részén a vízelvezető folyosók építését is, ezek az építmény legnagyobb ellenségét, a talajvizet gyűjtik össze és vezetik el a közeli Eger-patakbá. A vár földszintjén befejezik két föld alatti folyosó helyreállítását, és ezzel újabb látnivalók tárulnak az érdeklődők elé, a helyreállított váifolyosókon ugyanis építészeti jellegű állandó kiállítást nyitnak régi kőernlé- kekből. Befejezik az idén a hatalmas kaszárnya-terem helyreállítását is. (MTI) Feldebrői kérdőjel Négyesztendei munkával felújították kultúrtörténetünk egyik nagyon régi, maradandó emlékét, a feldebrői templomot, ahová korábban az IBUSZ, az Ex- . press, a COOPTOURISJ számtalan turistacsoportot utaztatott. A helyi tanács, az utazási irodák érdeklődése nyomán, tájékoztató előadás szervezett a közelmúltban. Neves tudósok — dr. Kovalovszky Júlia. a Nemzeti Múzeum munkatársa, Erdei Ferenc, az OMF Ybl-díjas építészmérnöke, — vállalták, hogy a kíváncsiaknak beszélnek az épület történetiségéről, felbecsülhetetlen műemléki jelentőségéről. A szétküldött meghívókra össze is sereglettek szépen a helybéliek, no meg a környék lakói. Hanem akik az eseményt voltaképpen kiprovokálták — egri IBUSZ, Express, COOPTOURIST — bizony most távollétükkel tüntettek. Holott valóban nem árt, ha a szervezők tudják, mélyebben ismerik: mire és hová szervezik a minden iránt érzékeny idegenforgalmat. Vajh, miért ez az érdektelenség...? (m. gy.) Felvételi a Zeneművészeti Főiskola előkészítő . tagozatán A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozata felvételt hirdet az 1983—84-es tanévre, zongora-, hegedű- és gordonka- szakra, rendkívül tehetséges gyerekek részére, 8—13 éves korig. Jelentkezési lap igényelhető a Zeneművészeti Főiskola tanulmányi osztályán. (Bp., VI. Liszt Ferenc tér 8.). Határidő: április 30. Tíz éve működik a petó- fibányai művelődési házban a nők klubja. Eleinte csak a helybeli üzemekben dolgozó asszonyok találkozhatnak hétfőnként, majd a nyugdíjasok is bekapcsolódtak a programokba. Ma már több mint ötven tagot számlálnak. Rendszeres TIT-előadáso- kat tartanak az érdeklődőknek, legutóbb isztambuli élménybeszámolót hallhattak. Az elmúlt hét végén tartották meg a hagyományos bátyus bált, amelyen csaknem háromszázan vettek részt. Jelmezverseny is volt, a művelődési ház zenekara szolgáltatta a zenét. Március 8-án kiállítást rendeznek az asszonyok kézimunkáiból, virágkompozicióiból. KÖEMLÉKEK ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA Meggyorsult az egri vár helyreállítása n/2. Kevés idő múltán jött egy házaspár. Nézegették, körüljárták többször is a lovat, ám nem szóltak semmit. Nagyokat hallgattak, de a szemüket nem vették le a Sárgáról. Közben félrefordultak és suttogtak. Hol a férfi, hol a nő mondott valamit. Egyszer az ember megsokallta a hallgatást és megkérdezte: — Mennyi idős? — Hatéves. — Vevők vagyunk rá, ha megegyezünk, — segített be az alkuba az asszony. — A maguk dolga — adta meg magát Erdős János és hátra fordult, nehogy azt higgyék, hogy túlkínálja a lovat. — Mi az ára? — Ennyi! Se nem több, se nem kevesebb. — Szóval, ez az utolfó ára? Az asszony ezerrel kevesebbet mondott, a vevő a tenyerét tartotta. Erdős János tulajdonképpen elégedett volt az eladási árral, de azért tekintetével a fiát kereste. — Tudja apám, hogy részemről nem eladó! Erdős ötszázat engedett, és így nyújtott parolát. Most a házaspár nézett össze. Halkan beszéltek megint valamit, aztán a férfi az eladó tenyerébe csapott. — Huncut, aki bánja! — Körül se nézi a lovat? Ha akarja, megszalajtatja a fiam. A vevő elnevette magát. Néztük reggel óta! Figyeltük az előbb, ahogyan szalajtat- ták. — Vezessék a kocsihoz! — mondta ki a végső szót a vevő, és a Sárga ezzel tulajdonképpen gazdát cserélt. Amikor a kocsihoz értek, az asszony a jóvágású legény mozdulatait figyelte és észrevette a szomorúságot is az arcán. — Hol láttam ezt a fiút? — töprengett. — Aztán hová viszik a lovat? Legalább tudjuk, melyik vidékre szakadt. — Ide csak, a szomszéd faluba! Erre már Jancsi is felkapta a fejét, és jobban megnézte magának a kabátba, kendőbe csavart asszonyt. — Ne tartsanak tőle! Piroska, a feleségem jó gazdaasszonya lesz a Sárgának. A fiút elöntötte a forróság. — Piroska, Piroska... A szomszéd faluból! Kifizették a lovat, befogták a másikhoz rudasnak. — Mondanak-e hozzá valamit? — tudakozódott a vevó. Az asszony nagyot nevetett. — Te is jókor érdeklődsz! Akkor, amikor a pénz már a zsebükben van. Az ember megrestellte magát, még bele is vörösö- dött. — Szépnek szép a ló, de hogy jó lesz-e? — Majd elválik — nyilatkoztatta ki nagy bölcsen Erdős János. — Tudja, úgy mondják, olyan a lóvásár, mint a házasság. Szépnek szép a menyasszony, de hogy majd lesz-e belőle jó feleség? Jancsi titokban az asz- szonyt figyelte. A szeme állását, a kis tömzsi orrát, az ékes beszédét. A hasonlóság még nem bizonyosság — gondolta —, de éppen kapóra jött az előbbi szó. — Még az a szerencse, hogy maguknak nincs lányuk! Apám nem resteilte a lovat az emberhez hasonlítani. — Méghogy nincs lányunk? — Kacagott Piroska néni. Azt mondják, hozzá hasonlít. Délre járt, amikor elindultak a Sárgával. Jancsi keservesen nézett utána és érezte, hogy valami fájdalomféle elszorftja a torkát. Hazafelé menet sem beszélt, csak amikor az apja kezdte a szót, akkor válaszolt. — Eladtuk a Sárgát, Jancsi! — El! — Csökönyös volt, mint a szamár. Már a buszon ültek, amikor Jancsi az apjára nézett. — Eszik ő még zabot az én istállómban! — Beállítod majd a garázsba a Zsiguli mellé, — nevetett nagyot gúnyosan Erdős. — A Zsiguliba pedig beültetem Piroskát... Erdős János nem értett semmit az egészből. Azt hitte, virtusból kötözködik vele a legény. Pedig ő már a holnapot forgatta fejében. A saját jövőjét... (VÉGE) Fotó és optikai régiségek Csütörtökön Budapesten, az OFOTÉRT Alpári Gyula utcai szaküzletében bemutatták az újságíróknak azt a több mint 200 fotó- és optikai régiséget. amelyeket március 7-én, a Kereskedelmi Kamara épületében árverésen értékesítenek. A tapasztalatok szerint korábban a régi, értékes fotók. fényképezőgépek, látcsövek, barométerek többnyire elkallódtak, nem kerültek sem a múzeumok, sem hozzáértő gyűjtők tulajdonába. Az OFOTÉRT Vállalat ezért rendez immár harmadszor árverést, ahol a még használható, és a már működésképtelen, ám muzeális értékű régiségeket a múzeumok, illetve a gyűjtők vásárolhatják meg. A kikiáltási áron 250 ezer forint értékű kollekció ezúttal is számos különlegességet tartalmaz. Csont István ilusztrációja L. t?P7M&r 1
