Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 29., kedd Tsz-elnök nyakkendőben Elöljáróban is: semmi gon- dom-bajom tsz-elnök nyakkendőt bora vagy am. Azzal sincs gon- Tom.^nt h°gyhartu; domanyok doktora kravátlit, avagy fmhordd nyakkendő es az azt tsz-elnök, ba,- elő es me^m :hs sä merái mögött, mar arm népszerűséget llletl; J? . - ötszöri, kereken mas*« ez a 90 perc „igazi tele ziós műfaj és nézettsegi s a- tisztikája meg olyan meg SäS a három híradót elejetol J* véséiS újra megnézik, hátha új híreket kapnak Än & képben . h.» « a világ dolgairól. A híradó valóban olyan ablak a lúgra, amelyen a kitekintő nemcsak egyszerűen latója és tudója, de résztvevője is a világ valamely taja kép eseményeinek aki , mentárok révén nemcsak látja, de érti es mindazt, ami körülötte történik. És ami különösen erdekes és izgalmas: az egyidejűség. Ha nem is mindig a szó sze­rt«*» -telemben bar ez is Sm. aeh ofy értélénsbén feltétlenül, hogv az esemé­nyek rendkívül gyorsan órák alatt érnek el a világ eavik pontjáról a másikra. Ez a helyben lévő — egy- ideiűség természetszerűleg megadja a protokollnak azt ami a Protokolle es a .hétkoz napiságot annak, ami net köznapi. Ott. ahol a háború a pusztítás a hétköznapi, hat ott és akkor a halai sajná­latos hétköznapiságat is. ­A királynő nyakékkel jele­nik meg, a traktorista ctojo- san izzadtan, a diplomaták táskával és udvarias mosoly- íyal a kamionsofőr elnyűtt arccal és mogorva tekintet­esük a tsz-elnök jelenik meg nyakkendőben a hazai képernyőn. Tudniillik arról van szó, hogy az igazságot is megkérdőjelezheti a kere­settség, az előre megrende- zettség érzete es latsat*. Márpedig, ha kinn a földe­ken készít interjút a híradó riportere a szövetkezet agro- nómusával, vagy éppen az elnökkel, sehogyan sem hat a pillanat és a realitás ere­jével az, hogy a szövetkezet vezetői oly elegánsán álldo­gálnák a sáros táblák szélén, mintha az Operába 'ndu ?a' nak, csak éppen megálltak egy pillanatra a riporter kedvéért. És a nyakkendő ott szorong az üzem vezetőjének, az igazgatónak nyakan is s még jó, ha a riport az irodá­jukban készül, mert akkor is a fehér ing és a nyakkendő az úr, ha a kamerával együtt járják be a hatalmas Egy hét. műhelycsarnokot. Kiöltöztek a kamera és a nézők miatt. Ami még nem lenne baj, ha egy ünnepségen lépnének a nagvérdemű elé, mint az előadás főszereplői. Am gyakran már egyene­sen kínos, amint a divatlap­ból kivágott gyári vezető ott nyilatkozik a forgácstol, por­tól. olajtól elegánsnak alig­ha mondható overallba gyűrt munkások körében, s bizony az is előfordul, hogy az overállok tulajdonosait meg sem kérdi a riporter a gyár, vagy a munkás saját gondjairól. Hozzá kell ten. . nem ugyanakkor, hogy jó­magam is tudom, a szövet­kezeti elnök, tavasz hidegta- jon gumicsizmában és pu- fajkában járja a határt, az igazgató, a főmérnök, a mu- helyfőnök nyakkendője — ha van — megoldva adja meg magát a köpeny foltjai­nak, — egyszóval, hogy a kiöltözés a kameráknak szól, s nem az igazságnak. Régi fényképeken látható, amint apuka, anyuka, a két kisgyerek kiretusáltan s oly mereven áll a lencse előtt, vadonatúj ruhában, mintha páncélba zárt, kifestett hul­lák lennének, de nem élnek, A Tv-híradó legfőbb érde­me, azért is a nagy népsze­rűsége, hogy az élet minden­napjait mutatja be. arról nyújt, vagy arról akar hite­les tájékoztatást adni. S ezek a szorosra, csomóra kötött árokparti nyakkendők, mint­ha az igazságot szorítanák éppen a néző előtt, — a nyi­latkozó torkára. Gyurkó Géza Komoly és sikeres játék A sci-fi szinte egyidős a gondolkodó emberrel, aki­nek szelleme nem ismer lehetetlent, legfeljebb a pil­lanatnyi tudományos szint emel korlátokat a szabadon csapongó, az olykor zseniá­lis megsejtésekkel megaján­dékozó fantáziának. Emellett _ akárcsak az élet — szó­rakoztató, felüdítő, komoly játék is. A műfaj kiválóságai az irodalom óriásai is, akik re­mek sztorikat formálnak, fordulatokban bővelkedő cselekményt szőnek, hibátla­nul rajzolt karakterekkel gyönyörködtetnek bennün­ket. A kétkedőknek . elég csak Lem vagy Bradbury nevét említeni. Hasonló, ha nem is ilyen magas szintű erényekben bő­velkedett az elmúlt héten - bemutatott tudományos­fantasztikus vígjáték, a Csillagűzött szerető, ame­lyet William W. Stuart ötle­tes munkájából készítettek. Kár volt ezt az emlékeze­tes produkciót mindenáron beskatulyázni, hiszen titulál­hatnánk szabálytalan krimi­• • nek, meghökkentő mesének, szatirikus ízekben bővelke­dő alkotásnak is. Mindez persze részletkérdés, a lé­nyeg az, hogy érdemes volt képernyőre vinni, mert száz­ezrek figyelmét kötötte le, még akkor is, ha Bartha At­tila rendező olykor elbi­zonytalanodott, s mindenáron formai keretek közé akarta szorítani ezt a sokarcú írást. Ettől függetlenül maradan­dó élményekkel ajándékozott meg minket, mert menet közben szerencsére megfe­ledkezett az önmagának sza­bott követelmények szigorú végigviteléről. A színészek zöme is meg­sejtette a legfontosabbat, kü­lönösképp Kern András, aki több „lapra” tett, mégis mindig a sejtelmes motívu- kat hangsúlyozta, úgy, ahogy azt az ötletgazdag szerző el­képzelhette. így aztán akar- va-akaratlanul is újabb hí­veket szerzett ennek a káp­rázatos jövő előtt álló mű­fajnak. (pécsi) Bajaim az elme­bajnoksággal Nem tetszik Egri János új játéka, amely a hét végén már egyfajta döntőhöz is ér­kezett. Már a műsor nyitó­képe is valamiféle komor statikusságot • sugall. Ez azonban még a kisebb ba­jom. A nagyobbik az, hogy egyáltalán nem élvezem a játékot. Valósággal összeszo­rul a szívem, amikor a ver­senyző mintha villamosszék­ben ülne, olyan arccal fe­szeng a furcsa fotelban. Látszik, hogy megfeszül a koncentrálástól, izzad, egy­szóval rosszul érzi magát. Nincs egy mosoly, egy ba­ráti poén. Pontosan az hi­ányzik belőle, amiért ké­szült volna: a játék. — szA — Kivillanó karok és a lóláb Milyen egyszerű, milyen olcsó az egész, még a báb­mozgatók karja is kivillan időnként — töprengtem szombat este a Futrinka ut­caiakat nézve — mégis mennyire leköti, szórakoztat­ja a legkisebbeket. Elgondolkodásra termé­szetesen nem az késztetett, mi a titok nyitja, hisz nyil­vánvaló: ha jól kitalált a történet, megfelelő mélysé- gűek a jellemek, akkor már elég néhány ügyes figura, pár ötletes díszlet, s máris kész a kellemes műsor. Sok­kal inkább az, hogy vajon meddig szolgál még indokul a pénzhiány a tévé tartósan alacsony színvonalú prog­ramjaihoz. Mert kilóg a lóláb akkor is, ha hétrészessé nyújtják a félannyinak is elég- lenne —" —i A KÉPERNYŐ ELŐTT . _____________ re gényfeldolgozást. Ha egy- re-másra reménytelenül gyenge antik filmekből lát­hatunk sorozatot, ha alig- alig jelentkeznek saját, új produkciókkal... Persze nem vagyok ellen­sége a régi nagy sikerek ismétlésének. De miközben újra és újra a múlt kincsei közt kotorásznak a műsor­szerkesztők, nem ártana ar­ra is figyelni, hogy akkor jóval kevesebb pénzből, ho­gyan sikeredhettek olyan jóra. — (n. zs.) Vagyonvédelem Másfél perces reklámfil- mecske a tévében. Pereg­nek a képsorok. Dévaj fér­fiak habos söröskorsókat emelgetnek a kocsmában. (Hűha, már ezt a nedűt is reklámozni kell? — gondol­ja a néző és menten meg­szomjazik.) Sóvár szemű atyafi száját nyalja az ita­lozók láttán. (Neki már nem jutott, mind megitták szegény elől?) Sóvár atyafi divatos nadrágban, zsebébe nyúl, mutatja, mily prakti­kus megoldású. (Woolmark? Trapper? Vagy nadrágot a férfiruhaboltból?) Válto­zik a kép. Asszonyok áll­nak sorba a piacon. Gyönyö­rű saláták, retkek, hagy­mák. (Ahá, itt a tavasz, fo­gyasszunk sok primőrt.) Asszonyok fizetnek, pénztár­cájukat a krumplihalmok te­tejére teszik. (Nézd csak, micsoda helyre bugyellári- sok. De azt a kacsingatós szemű giccseset miért reklá­mozzák?) Előbbi atyafi sze­me már nem sóvár, ellen­kezőleg, felragyog. Elemeli a pénzes bukszát, és a kocsmá­ban dévajul habzsolja a sört. (A nézőben döbbenet. Taná­csot kapott a pénzszerzés­hez? !) De nem. A férfi ra­vaszul kacsint és megszólal: — Köszönöm, hogy nekem hagyta! Puff neki. Hát ez igazán szép volt, fiúk. A tévé igen előzékenyen felhívta a fi­gyelmünket, vigyázzunk a pénzünkre, vigyázzunk a va­gyonúnkra. Ha lenne ízlés­telen reklámfilmek szemlé­je, ez a másfél perces maga­san verné a többit. Egyébként: nem mondunk köszönetét a tévének, hogy gondoltak ránk. — mi — TARTALÉKOK Leonyld Medvedovszkij: A — Tehát a következőkről van szó: új vállalást kell kidolgoznunk a cipő javítás­sal kapcsolatban. — Ha kell, akkor kidol­gozzuk. Megkeressük a fej­tett tartalékokat, megtalál­juk a gyenge pontokat, egy­szóval: nekigyűrkőzünk... — Kiváló! Csak arra vi­gyázzunk, ne járjunk a fel­legekben, maradjunk a föl­dön! — Százezer pár! — Egy hónap alatt? — Dehogy. Egy év alatt. — És mit gondolsz, kit fogsz lenyűgözni ezzel a számmal? — De hát ez a reális, hi­szen most mondtad: ne jár­junk a fellegékben. — Nem vitás, a javaslato­mat pontosan megértettétek, csakhogy ma nagyobb táv­latokban, nagyobb méretek­ben kell gondolkodni. Tu­dományos fantáziára van szükség. — Jól van: akkor legyen kétszázezer. — Ez még mindig kevés, és nincs benne semmi fan­tázia! Javaslom: legyen egy­millió! —- De hát ez lehetetlen! Hol veszünk ennyi megren­delést? — Olvassátok a napi saj­tót? — Persze. — Akkor tudnotok kell, hogy a gyár tízmillió pár cipő legyártását vállalta. — Persze, hogy olvastam, de nem látom az összefüg­gést. .. — Mert nem gondolkodsz: a gyár gyárt, mi javítunk. Mindert tizedik pár a mi­énk. — Ez igaz... Ebben az esetben viszont javasoljunk kétmilliót... — Ez viszont már szerin­tem is túlzás. — Egyáltalán nem: hi­szen a cipőt, amit megjaví­tunk, rendszerint újra visz- szakozza a vásárló. A máso­dik javításra megint egy másik megrendelést íratunk alá, ami azt jelenti, hogy... — Nagyszerű ötlet! Hát nem megmondtam, hogy fel tudjuk tárni a rejtett tar­talékokat? KONTINENSPREMIER Macskák — a Madách Színházban Részlet az előadásból A Macskák bemutatója, ..kontinensperemier”. Európá­ban eddig csak a Szigetor­szágban játszották. Az ősbe­mutató Londonban, a New London Theatre-ben volt. A vállalkozók — köztük Tre­vor Nunn rendező és Gillian Linné koreográfus — ki­bérelték a düledező szín. házépületet,- és kifeje­zetten a Macskák elő­adásának céljaira építették át. A darabot két esztendeje szakadatlan sikerrel játsszák, s azóta átkerült Amerikába, és a Broodway-n is szakadat­lanul telt házakat vonz. A Macskák librettója ne­mes alapanyagból készült: Thomas Stears Eliot Macs­kák könyve című groteszk versgyűjteményéből. A zene­szerző az az Andrew Lloyd Webber, aki olyan világsike­rek muzsikáját komponálta, mint a Jézus Krisztus szu­persztár és az Evita. A Madách Színházban a magyar gyakorlat szerint szokatlanul hosszú próbával készültek a nem mindenna­pi feladatra. Az énekpróbákat már az ősszel elkezdték. A produkcióban a Madách Szín­ház művészeinek színe-javán kívül — közöttük van Almá- si Éva, Bencze Ilona, Hűvös, völgyi Ildikó, Kiss Mari és Tóth Enikő, illetve Gyabron- kai József, Haumann Péter, Tímár Béla — számos ven­dég is szerepel; így például Kishonti Ildikó,' Póka Éva és Póka Balázs, továbbá a Magyar Állami Operaház táncosai. A koreográfiát is operaházunk balettigazgatója, Seregi László készítette. A magyar fordítás Romhányi József munkája, a darabot Szirtes Tamás rendezte, a szcenikus, a díszlet és a vi­lágítás tervezője: Götz Bé­la. Heti ajánlat E héten először egy csü­törtök délutáni műsorra hív­juk fel a figyelmüket: 17.10- kor 9-es Stúdió címmel a fegyverkezési hajsza hatá­sairól láthatnak beszélgetést az érdeklődők. Este 8-kor folytatódik Sárközi György regényének tévéfilmváltoza­ta. Aki pedig kedveli a kü­lönleges, némileg bizarr szín­házi élményeket, az 2-es csatornán ugyanezen a na­pon 7 órától Shakespeare Hamletiének feldolgozását tekintheti meg. Pén­teken 18.10-től az Iz­zóról vetítenek doku­mentumműsort. Szombaton az Agria Játékszín múlt nyári produkcióját vetíti a televízió, aki nem látta A köpenicki kapitányt, most pótolhatja, az adós 20.05-kor kezdődik a 2-esen. Vasárnap délután 15.05-tői szintén színházi előadásra invitál­ja a televízió önöket: Ta­mási Áron Bubus vitéz cí­mű játékát láthatják a nem­rég alakult nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház elő­adásában. A Népújságban április 3- án, vasárnap olvashatnak emlékezést felszabadulásunk ünnepére, s Irodalom-Művé­szet oldalainkon összeállí­tást. Gyöngyösön vasárnap délután hat órától a Vid- róczki néptáncegyüttes KISZ- szervezete bált szervez film­vetítéssel és táncbemutató­val egybekötve. Az SZMT székházában Szakszervezeti életünk címmel fotókiállítás látható. Ciffra György koncertjével Véget ért a budapesti tavaszi fesztivál Vasárnap az Erkel Szín­házban a Cziffra György, a Franciaországban élő világ­hírű, magyar származású zongoraművész hangverse­nyével véget ért a buda­pesti tavaszi fesztivál idei rendezvénysorozata. A mű­sorban Schubert, Chopin, Liszt, Sairtt-Saéns művei hangzottak el. A hangver­seny keretében először ad­ták át a Liszt Ferenc Tár­saság tavaly létrehozott Cziffra György-alapítványá- nak díját: az oklevelet és a kitüntetést Jandó Jenő zon­goraművész kapta. .Cziffra György az 1982. március 27-én a pesti Vi­gadóban tartott hangverse­nyének honoráriumát a Liszt Ferenc Társaságnak ajánlot­ta fel Liszt Ferenc e'mléké- nek ápolására. A társaság elnöksége úgy döntött, hogy — az alaptőke érintetlenül hagyásával — az alapítvány kamatait a magyar zenei életben, valamint Liszttel kapcsolatos munkásságukban kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok jutalmazásá­ra használja fel. Cziffra leg­utóbbi, március 17-én, Zala­egerszegen adott koncertjé­nek teljes bevételét is a fi­atal magyar művészek tá­mogatására ajánlotta fel. (MTI fotó—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom