Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 26., szombat 3. Ki védje meg a munkást! HARMINC ÉLETERŐS EMBER halt meg munka közben tavaly az ország építkezésein. Valamennyiüket eltemették már, de ott maradt az árva, csonka család, ott maradtak a gyermekek, | az özvegyek és a szülők, akiknek egész sorsára, jövőjére kihat az apa, a férj vagy a felnőtt korú fiú jóvátehetetlen halála. A még nagyobb számú csonkulásos baleset sérültjei sem vigasztalhatják magukat, hiszen aki elveszíti a kezét, vagy a lábát, megva- ! kul, megbénul, az a legtöbbször csökkent értékűnek érzi magát, s keserűvé válhat az élete. önkéntelenül is azt kérdi ilyenkor az ember: mi rejlik a helyrehozhatatlan lépések, tragédiák mögött, elkerülhetetlen, végzetsze- rű-e hogy ezek megismétlődjenek? A kérdésre a baleseti körülmények elemzése ad választ. Az első és a legszembetűnőbb jelenség: a harminc ember közül tíz azért halt meg, mert lezuhant a magasból, további tíz pedig azért, mert nehéz tárgy esett rá felülről. S ha még tovább vizsgálódunk, kiderül, hogy semmiféle gépi hiba nem okolható azért, mert minden tragikus végű esemény mögött emberi mulasztás, hanyagság, vagy pedig egyenesen felelőtlenség rejlik. Ennek egyik oka: az ital... Közismert, hogy a mai építőmunkások igen nagy többsége a faluját hagyta ott az állványok kedvéért. A földközelhez voltak szokva, ott végezték a munkájukat s minden átmenet nélkül felkerültek a tíz-húsz . emelet magasságba. A leg- | többjük még, a veszélyhelyzetei sem érzékeli igazán, azt hiszi, ma is majdnem olyanok az építkezések, mint az apja meg a nagyapja korában. S aki felismeri, hogy tíz-húsz emelet magasságban dolgozni egészen más, az is gyakran hajlik arra, hogy itallal „csökkentse” a szorongását. Csakhogy az alkohol csupán a félelmet mérsékli, sőt vakmerőségre sarkall. Nem elég az ital kábító hatása, további nemtörődömség, felelőtlenség tetézi a bajt. A védőberendezéseket meg az egyéni védőfelszereléseket minden építőipari vállalat megvásárolta ugyan, csakhogy a drága pénzen vett svéd, francia és egyéb eszközök java a raktárakban porosodik. Világszerte használatban vannak. — Amerikától a Szovjetunióig — csak nálunk nem. Amikor egy-egy tragikus végű baleset okait kutatni kezdik, a legtöbbször kiderül, hogy nem kerítették körül a munkaterületet, hiányzott a védőkorlát, nem fedték be a mélybe ásító, alattomos nyílásokat, mert a munkások lebecsülték a veszélyt, a vezetőik pedig észre sem vették a súlyos mulasztásokat. NYILVÁN, SEM MOST, sem pedig a jövőben nem engedhetünk abból a sar- kallatos követelményből: a munkahelyen nem lehet megtűrni az alkoholt. Aki iszik, ivott, annak nincs keresnivalója az állványokon, azt haza kell küldeni. S azt is meg kell követelni, hogy minden munkás törődjék többet a testi épsége, az élete védelmével, hiszen ezt diktálja az elemi életösztön is. De ha mégis vétkes köny- nyelműséget tapasztalnánk, még mindig ott van a vezető, akinek első számú kötelessége gondoskodni arról, hogy ahol kell, valóban ott legyen a védőkorlát, s persze tényleg ne álljanak szóba azzal, aki ivott. Ehhez persze az egész légkörnek meg kell változnia az építkezésen, a gazdasági vezetésnek meg a mozgalmi fórumoknak egyöntetűen ki kell mondaniok: az ilyen ügyekben nem ismerünk tréfát, itt és ebben semmiféle alkudozásnak helye nincs. E megállapítások már átvezetnek bennünket ahhoz a gondolathoz, hogy elsősorban mégsem a munkásokon múlik, miképp alakul később a baleseti statisztika. Amiként az élet oly sok területén, a munkavédelemben is a vezetők, a tanult emberek az első számú felelősök. S nemcsak azért, hogy mindenütt ott legyen a védőkorlát! Azért is, hogy olyan munkavédelmi törvényünk, szabályzatunk legyen, amely valóban betölti a hivatását. Közismert ugyanis, hogy több mint három évtizede alkották meg először a ma érvényes munkavédelmi előírásokat. Bár a szöveget azóta többször módosították, máig sem vetettek számot azzal a közismert ténnyel, hogy kevésbé iskolázott embereknek szól, akiknél a fogalomalkotás mértéke még nem éri el a kívánt szintet, így nem is érthetik meg mindig a bonyolult magyarázatot. Aligha volna erkölcsös, ha ezért a dolgozókat tennénk felelőssé! Mint ahogy azt ist látnunk kell, hogy a munkavédelmi oktatások is gyakran formálisak, különösen az új belépőknél. Gyakran ugyanis nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy az emberek megértsék, felfogják, mit kérnek tőlük, hanem arra, hogy az oktatók a határidőnaplójukban „kipipálhassák”: ezt is megtettük. Pontosabb, egyértelműbb munkavédelmi szabályzatokra volna hát szükség. Olyanokra, amelyek félreérthetetlenül jelzik; miért felel a dolgozó, s miért a vezető? A LEGFŐKÉPP PEDIG annak a belátására, átérzésé- re: a csonkulásos baleset, a tragédia nem elkerülhetetlen, nem végzetszerű sorscsapás. Még ez is megelőző, ha mindenekelőtt a munkahelyi vezetők és szakszervezeti fórumok felrázzák a munkahelyi közvéleményt. Ők felelősek elsősorban a munkások testi épségéért. (L. É.) i MEGINDULT A BALATONI KOMP. Alig másfél hónapos téli szünet után — ismét közlekedik a Szántód—Tihany Közötti kompjárat (Fotó: MTI — Kerekes Tamás felvétele — KS) Darabolják ..., szállítják ..., szárítják a B—30-ast Építkezünk. Vajon képesek vagyunk-e a mester mellett sokszor tíz-tizenkét órán keresztül a segéd szerepét betölteni. Utánajárni, s beszerezni mindent, ami szükséges. 'Mondjuk a téglát. Ezúttal annak jártunk utána, hogy a nagyon népszerű úgynevezett B—30-as téglából milyen ellátás várható. Ellátogattunk az Észak-magyarországi Téglagyár egri, Homok úti gyáregységébe, hogy megismerkedjünk az ott dolgozók örömeivel, gondjával, bajával, s termékük gyártási folyamataival. — Nem mindig volt ilyen derűs itt a hangulat, mint mostanság — kezdte a beszélgetést Tarcsi Tibor, a gyár gazdasági vezetője. — A jelenlegi telepünk 1972- ben épült újjá. A rekonstrukció a cserépgyártás érdekében történt. Aztán később kiderült, hogy a környéken található alapanyag, az agyag, nem megfelelő a cserépgyártáshoz. Ekkor szépen fokozatosan áttértünk a tégla gyártásra. Ez a termék- váltás 1977 utolsó negyedévében történt. Akkor 15 millió téglát és kétmillió kétszázezer cserepet gyártottunk 11 miílió forint veszteséggel. Ez az év volt a vízválasztó. Ilyen nagyarányú veszteséggel a létünket kérdőjelezték meg — joggal. Ezután kezdtük el az úgynevezett B—30-as tégla gyártását, s a következő évben már 1,2 millió forintra zsugorodott a veszteség. — Egy év alatt csaknem 10 millió forintot „javultunk”, ami a jövőre nézve biztatást jelentett. A bizalmat sikerült is meghálálni, mert 1980-ban a gyár fennállása óta először nyereséggel zártuk az évet, s elnyerkor kapjuk meg a fejlesztéshez szükséges összeget. o — Egy tárolóbon pihentetjük az anyagot Ez azt a célt is szolgálja, hogy folyamatos legyen a termelés. Nem függünk így a bányától. Mindig rendelkezésre áll az agyag. Ugyanakkor a masszát pihentetni, érlelni is kell. — Mindezt már Tátrai Imrétől hallhattuk, a délelőttös műszak üzemvezetőjétől. — Innen szállító- szalaggal jut a présbe, ahonnan már a kész nyers formát kapjuk. Ezt követően daraboljuk, s 40—42 órára a szárítókba kerül a tégla. A szárítóból az égetőkemence következik, ahol 950 fokon ég ki, s lehet szállítani. Műszakonként 16—17 ezer téglát gyártunk. — Mennyit keresnek az itt dolgozók. — Nem könnyű a munkájuk, de nem is panaszkodhatnak. Átlagosan ötezer forint körül keresnek. Még égy érdekességre is fény derült a téglagyári látogatás során: Európában az egrin kívül csak két ehhez hasonló bánya létezik. A geológusoknak igein sokat elárul a 15 millió éves „természeti csoda”, melyet védetté nyilvánítottak. Nemzetközi geológuscsoportok vizsgálják, a földgyűrődéseket, hogy megállapítsák például, milyen mélyre kell lefúrni olajért. Nem ritka a látogató errefelé, s nem mindegy — keresztül ballagva az üzemen —, hogy milyen képet lát, milyen véleményt visz magával szerte a világban. o Tátrai Imre: „Műszakonként 16—17 ezer téglát gyártunk” (Fotó: Perl Márton) ők az égetők és műszárítók. Az építkezési kedv megnövekedése milyen feladatok elé állította a gyárat? — Növeltük elsősorban a minőségi követelményt. Ugyanakkor mennyiségileg is nagyon megnőttek az igények. A tavalyi 31 milliónál is többet el tudtunk volna adni. A megyébe ez elég lett volna, de szállítanunk kell még ezenkívül Budapestre, s 5—6 megye TÜZÉP- telepeire is. Az időszakos hiánynak ez volt az oka. — Mitől annyira népszerű a B—30-as tégla? — Jó a minősége, szép a külalakja, s az sem mellékes, megfelelő a szilárdsága, a hő- és hangszigetelése, ugyanakkor könnyű. A megnövekedett igények azonban azt követelték, hogy újabb terméket állítsunk elő, ami ötvözi a B—30-as jó tulajdonságait, de annál már korszerűbb. Így született meg az UNIFORM tégla- családunk, ami már magas ményeket, hanem a gondokat is. Lelassult a létszám- mozgás. Ma már azt is megnézhetjük, hogy kit veszünk magunk közé. Mert csak azok tartozhatnak a kollektívához, akik megfelelnek az elvárásoknak s vállalják az itteni, bizony nem könnyű munkát. Előrelépést jelentett, hogy beindult nálunk is a szocialista brigádmozgalom. Az automatika, vilTarcsi Tibor: „Nem mindig volt itt ilyen derűs a hangulat .. tűk a Kiváló gyár kitüntetést. Tavaly már 16 millió forint volt a nyereségünk, s nemrégiben vehettük át harmadszor az 1980-ban először elnyert kitüntető címet, ösz- szesen 31 millió tégla került ki a gyárunkból az elmúlt termelési évben, — Minek köszönhető ez a gyors javulás? — Kialakult egy olyan törzsgárda, akik magukénak mondták nemcsak az eredlanyszerelő brigádunk már kétszer kapott kiváló brigád elismerést. Az irodistákból, művezetőkből szerveződött kollektíva pedig, ha a helyzet úgy kívánta, társadalmi munkában téglát gyártott, s vagont pakolt, természetesen a saját műszakjának letelte után. A legnehezebb munkakört betöltő Farkas Bertalan szocialista brigádunk is megkapta a bronz fokozatot a kitüntetések sorában. üregtérfogatú, s a nyugati szabványnak is megfelel. — Mikor kezdik el ennek a gyártását? — Ehhez egy 10 millió forintos rekonstrukcióra van szükség, ugyanis a jelenlegi technológiai rendszer ezt nem teszi lehetővé. Konkrét időpontot még nem tudok mondani, hogy a gyártás mikor kezdődik, mert ez magával hozza a munka- folyamatok teljes gépesítését, s nem tudjuk, hogy miAz egri Homok úti téglagyárban bebizonyították, hogy nem érdemes a kezdeti nehézségek után feladni a harcot. Ha kell bátran, s rugalmasan váltani kell. Rövid idő alatt szinte megújult az egész üzem, megváltozott a hangulat. Mint azt a gazdasági vezetőktől hallhattunk, rangnak számít ma a téglagyárban dolgozni. Törekvéseik, megújulási készségük, kitartásuk példa lehet más, hasonló gondokkal küszködő vállalatok előtt is... Kis Szabó Ervin A CSŐD SZÉLÉTŐL A NYERESÉGIG O ; ... ’ A cseréptől a B-30-as tégláig .
