Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-25 / 71. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 25., péntek Zene és matematika Zene és mindenség közös kulcsa a szám — mondta Szabolcsi Bence. Olyan magvas megállapítás, melyet nem árt egy kicsit mélyebben átgondolni, s melyből később talán messzebbre mutató következtetések is levonhatók. Először — az ókori görög tudatosságra jellemző módon — a neves matematikus és csillagász, Pythagorasz fedezte fel: valami összefüggés van nagyság, méret, hosszúság és hangmagasság között. A történet úgy mondja, Pythagorasz egy kovácsműhely üllőinek kopogását figyelve döbbent rá: minél nagyobb az üllő, annál mélyebb hangot ad. A megsejtés volt a.lényeges, mely elindította őt azon a kísérletező úton, melynek során különböző hosszúságú és vastagságú húrokat kifeszítve megállapította: a zenei hangközök törtszámokkal fejezhetők ki. Mégpedig úgy, hogy minél konszonánsabb, tehát az emberi fülnek minél tisztább hangzású egy hangköz, annál kisebb számokból írható fel a tört, tehát annál pontosabban aránylanak, hasonlítanak az üllők egymásra. Talán ez volt az első általunk ismert konkrét lépés a zene és a számviszonyok rejtett, belső kapcsolatainak felderítésében. Azután, ha térben és időben ugrunk egyet, a következő tanulságos történelmi pillanatot érhetjük tetten. A középkori kolostorok egyikében a szerzetes-muzsikus rájön arra, hogy két vagy több szólamban csak akkor lehet pontosan, fegyelmezetten együtt énekelni, ha a szólamok megfelelő időközönként lépnek csak tovább, egyenlő időszakaszokra szabdalva pzzel a köznapi időt, az éneklés idejét. Megalkotják a különböző ritmusértékeket, s már le is írják. A különböző kottaértékek voltaképpen — ha a legkisebb értéket vesszük alapul — ennek a legkisebb értéknek a többszörösei, tehát számokkal, mennyiségekkel kifejezhetek. Bach felfedezése Még tovább lépve újabb, minden eddiginél átfogóbb zenei-matematikai vívmány megszületésének leszünk tanúi. A nagy Bach és kortársai megalkotják — pontosabban mondva felismerik — a jól temperált hangrendszert, mely az egész akkor ismert hangmező összes hangját egymástól ugyanolyan távolságra osztja fel, szabályozva, mondhatni homogenizálva. Ennek következtében a zenében gondolkodó szellem már nyugodtan elvonatkoztathat a konkrét, abszolút hangmagasságoktól, számbelileg kifejezhető ösz- szefüggésekkel helyettesítheti. Ügy is fogalmazhatunk, hogy aritmetikailag leírhatóvá vált a hangok egymástól való térbeli és időbeli távolsága, valamint egyidejű összefüggéseik az (akkordok) rendje is. Utóbbit nevezi a kor „számozott basszus”- írásnak, mely név önmagában is sokat mond. Bartók és az arany- metszés Ide vezethető vissza elvben a Kodály-módszer alapját képező relatív szolmizá- ció is, ugyanis az egyes (szolmizálható) hangközök ekkor már relatíve is értelmezhetők, az abszolút hang- magasságról leválasztva is ugyanazt jelentik. Ahogy ■rövid írásunkban a ma felé lépdelünk a zenetörténet térképén, sokasodnak a kínálkozó példák, melyek a zene és az ember logikaimatematikai gondolkodás- módja, a zene és a racionalitás közötti sokrétű, áttételes kapcsolatot illusztrálhatják. Az egyik legmegdöbbentőbb példa Bartók műveinek arányrendszerével kapcsolatos. Amikor Lendvai Ernő megsejtette és először feltárta, hogy Bartók szerkesztése milyen szigorúan követi az aranymetszés törvényszerűségeit, először hitetlenül csodálkoztak a hozzáértők, nem értve azt, amit már Dante is tudhatott, hogy ráció és emóció végsősoron egy és ugyanazon dolognak a két sarka. Bartók ösztönösen és tudatosan az arany- metszés szabálya szerint formálta műveit, ezért is érezzük oly organikusnak, s ugyanakkor oly megbont- hatatlanul szilárdnak. Újabb összefüggések Schönberg egyenjogúsí- totta a hangok közötti kapcsolatok viszonyát. Tagadta a hierarchiát, a dominanciát, előhírnöke volt annak a kornak, mely már úgy gondolkozik az emberről, mint egyenlősített egyének halmazairól. A zenetörténet is tükrözi a történelem s az emberi tudat változásait. Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy Xenakis, a görög zeneszerző éppen a második világháború után ír először olyan zenedarabot, amelyben az úgynevezett „sztochasztikus módszert’’ alkalmazza, mely távolról a matematikai statisztikával, a halmazelmélettel, a valószínűségszámítással rokonítható. S ráadásul vakmerőén emlékeztet az Empire State Building stílusára. A művészből azonban nem vész ki az ember. A hatvanas években a lengyel Lutos- lawski, aki Xenakishoz hasonlóan szintén matematikai pályára (is) készült, rájön arra, hogy a komponista remekül alkalmazhatja a bizonytalansági tényezőt, mint zeneszerzői módszert. A véletlennt, s a behatárolt véletlent bizonyos módon beépíti darabjaiba, s ezzel a determináltságtól fázó ember szívét sikerül egy kicsit átmelegítenie egy nagyon is tudatosan megkomponált, s mégis egy kicsit az új emberi szabadságra emlékeztető zene megalkotásával. Váczi Tamás színházi műsorok Szórakoztató rendezvények közt tallózva ' Szeszélyes tavaszi hónap az április, úgyhogy igen csak elkelnek még az olyan programok, melyeket zárt helyiségekben élvezhetnek azok, akik egy-egy délután vagy este kikapcsolódásra, szórakozásra vágynak. így minden bizonnyal nagy sikere lesz megyénkben a színházi műsoroknak, előadóesteknek, melyekből jutott néhány a szezon végére is. Másodikén Korda György és Feleki Kamill látogat el Sírokra, Egercsehibe és Pé- tervásárára. Nyolcadikén Kedves hazug címmel Tol- nay Klári és Mens áros László mutatja be kétrészes ösz- szeállítását. Tizenegyedikén 7 órakor Virágh Tibor előadóművész estjére kerül sor a Dobos cukrászdában, Eger. ben. Radnóti műsorának a címe: Ébredj már aluvó. Karácsondi Imre költő és Koós Attila énekes 19-én találkozik a fiatalokkal a he- rédi klubkönyvtárban. Gyöngyösön a Radnóti Színpad színészei. Pécsi Ildikó és Keres Emil vendégjátékát láthatja a közönség Magányos duett címmel 26-án. Ugyancsak a Mátra Művelődési Ház lesz a színhelye Molie- re művének, a Fösvény kamaraelőadásának 28-án. Számos egyéb szórakoztató rendezvényt is terveznek a következő hónapra. Izgalmasnak ígérkezik például 3-án Gyöngyösön a Vidrócz- ki-bál, illetve 8-án a föntebbi és a Csíkszeredái Hargita népi együttes közös műsora. Boconádra 9-én látogat el a Ludas Fórum. Hatvanba pedig 7-én az egri Pótkerék együttes. Szintén zenés prog. ram 15-én Gyöngyösön Szikom Róbert új együttesének, az R—GO-nak koncertje. Kiemelkedik még a rendezvények sorából 27-én Hatvanban, a Liszt Ferenc Művelődési Házban az Állami Népi Együttes műsora, illetve 29-én Kömlőn, a pozsonyi bábművészegyüttes vendégszereplése. Influenza után Végre, végefelé a járvány! Lassacskán visszavonulóban vannak a vírusok, amelyek az elmúlt hetekben annyi bajt, betegséget okoztak. Az idő azonban — szerencsére — felettük is eljár és remélhetőleg nemsokára megszabadulunk valamennyi változatuktól. — Influenza! Majd csak túlleszünk rajta, legyintünk. — Nincs ellene gyógyszer! — hökkenünk meg egy pillanatra. Művese, műszív, világhíres gyógyszereink vannak. Műerek futnak a szívekben, lábakban, a rákkal is birkózik már az orvostudomány, a műkéz köt, horgol, a műláb bicik: lizik, de az influenza-vírusok népes családja fittyet hány minden tudománynak. Uralkodik rajtunk! Megjártuk a Holdat, úgyszólván menetrend szerint közlekedünk a világűrben, meghosszabbítottuk az emberi életkort és ezek a kinagyítható, gyorsan szaporodó parányok packáznák az egész világgal. A Földet — ha akarnánk — többszörösen szét tudnánk robbantani, a robotemberek értelmesen beszélnek, dolgoznak, de az influenza-vírusokhoz még nincs erőnk... — Jövünk jövőre is egy újabb testvérkével — mondanák, ha beszélni tudnának. Van még hely az ABC-ben! Végigsöpört rajtunk a járvány! Nem gyakran mértek ennyiszer és ennyi negyven fok körüli lázat, mint éppen az idén. Tömve voltak megyeszerte az orvosi rendelők, a gyógyszertárak, se szeri, se száma a telefonhívásoknak: — Doktor úr, segítsen! Nehogy szövődmény legyen... Az egészségügyi dolgozók pedig ágynakdőlésig dolgoztak! Akiket lefektettek a vírusok, azok helyett a kollégák vették át a munkát. A huszonnégy, a negyvennyolc órai munka megszokott eseménynek számított, nem is beszélve a kihívásokról. Az utazásokról! Száz, százhúsz kilométer — nem egyszer — egyetlen ügyeleti idő alatt... Az orvosok, a gyógyszerészek, az asszisztensek, a mentősök, a kórháziak mindannyian jelesre vizsgáztak! — Mióta van szolgálatban? — Negyvennyolc órája. — Bírja még? — Én igen, csak otthon beteg a két gyerek, a férjem pedig kiszálláson van. .. A patikák úgy néztek ki, mintha „szezonvégi” kiárusítást rendeztek volna. Az emberek egymásnak adták a kilincset, mégis rendben, fegyelmezetten ment a kiszolgálás. — Mióta nem aludt gyógyszerész úr? — Ne is kérdezze, mert álmos leszek! — Sok gyógyszer hiányzik? — Csupán néhány, de csak átmenetileg! Gyorsan segítünk magunkon. És az ötlet, a leleményesség, az értelmes akarat úrrá lett a napi gondokon. Nálunk, Heves megyében „kezdett” az influenza és reméljük — most már gyorsan — itt is fejeződik be. Az elismerő hálás szavak indokoltak! — Mit tetszik mondani? — Ez a munkájuk! Ezért kapják a fizetést? — Pardon, egy pillanatra! A járvány idején végzett hajszát, a túlerőltetett küzdelmet nem lehet kifizetni. A rendkívüli eseményeket — ha sikerrel birkóznak meg velük — külön szoktuk elbírálni. így van ez árvíz, tűzvész, gázkitörés idején! Miért ne lenne akkor, amikor az emberek egészségéről, a legdrágábbról van szó? Most, a járvány idején megyénkben az egészségügyiek a rendkívüli helyzethez igazodva rendkívüli erők „bedobásával” álltak helyt. A tabletták, az injekciók, a vizsgálatok, a gyors beavatkozások százakat, talán ezreket mentettek meg a mégnagyobb bajtól. A szövődménytől! ők jó szívvel tették, mi jó szívvel mondjunk legalább ennyit: — Köszönjük!! , Szalay István Megújulás — áramvonalasítás — leépítés Kínai színház A felszabadulás napjaiban történt Szemléleti és szerkezeti megújulás járja át a kínai színházi életet. A „kulturális forradalom” kulturális kietlensége után először a klasszikus kínai darabok, az operák térték vissza a kínai színpadokra, most a külföldi színművészeti remekek is. A pekingi repertoárban először kapott helyet Dürrenmatt műve, „Az öreghölgy látogatása”, s negyedszázados világvándorlás után az elkövetkezendő hetekben Arthur Miller Willy Lomanja („Az ügynök halála”) hatalmas bőröndjeivel itt is becsoszog a színpadra. Az immár klasszikus külföldi kortárs darabok megkésett bemutatói egyrészt a tízéves szigorú tilalommal magyarázhatók, másrészt azzal, hogy a kínai művészetpolitika szívesebben nyúl egyszerűsítő magyarázatokat könnyebben kínáló realista művekhez. A be nem avatott külföldi nem tud mit kezdeni a kínai operák bonyolult, meseszövésével, utalásaival, szimbólumaival, véget nem érő énekbeszédeivel. Ugyanígy a kínai néző sem érzi magáénak a bosszúálló milliomosnő, Claire Zachanas- sian világát, mégha „Az öreg hölgy látogatása” sokkal több is egyszerű korrajznál. A külföldi darabok még mindig ritkák, ha a pekingi kínálatot az európai nagyvárosok műsorával mérjük össze. Ez jellemzi például az európai operakincs megismertetését szolgáló törekvéseket is: tavaly színre vitték Bizet Carmenját, most másfél évre rá próbálják Verdi Othellóját. Várható, hogy ezek a törekvések folytatódnak a kínai színpadokon és a nyári szünet sem parancsolhat megálljt. A kínai színházakban egész évben játszanak a színjátszó csoportok. A művészeti megújulással egyidőben más feladatok is várnak a kínai színművészetre az idén: a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem után itt is be akarják vezetni az úgynevezett felelősségi rendszert. Most a színészeket, rendezőket, műszakiakat anyagilag is érdekeltté kívánják tenni. Kisebb dotációt kapnának, ellenben sikeres produkció esetén nagyobb fizetést, a nagyobb bevételből nagyobb részesedést. A leépítés, az „áramvonalasítás” megvalósítása az anyagi ösztönzés mellett a másik megoldandó feladat. Csu Mu-cse kulturális miniszter azonban óva intette az ország 3400 színjátszó csoportjának 230 ezer tagját: mondván, Kínában az irodalom, a művészet nevelő s'zerepe áll az első helyen, a profit csak ezután következik. Tolbuchin marsall: „A német haderő nagy ellentámadást indított a főváros és az ország teljes felszabadításának megakadályozására. Az ellenségnek a Dunához való áttörése után a 3. Ukrán Front eleinte igen nehéz körülmények között harcolt. A dunai átkelőhelyeket elsodorta a vihar... A helyzet súlyossá vált...!” o Kállai Gyula visszaemlékezéseiből : „Budapest ostroma idején az illegális párt néhány vezetője, köztük Kádár János és Donáth Ferenc a Hungária körúton rejtőzködtek, megpróbálták összegyűjteni a környéken illegalitásban lévő elvtársakat. Tudtak arról, hogy én hol tartózkodom. Zuglónak valamivel kijjebb eső részén voltam ebben az időben, az . Újvidék utcában és amikor ez a rész felszabadult. Donáth Ferenc értem jött, és elvitt a Hungária körútra. Szóval itt gyülekeztünk.” e Deberecenben Az új magyar kormány Debrecenben a megyei pénzügyi igazgatósági épületben kapott helyet, ma is látható az ott elhelyezett emléktábla. Egy szűk szobácskábán rendezkedett be Erdei Ferenc belügyminiszterként. A mellette lévő szobákban miniszteri tanácsosok, magas rangú tisztek irányították a munkát. Íróasztal kevés volt, s az egyik tanácsosnak csak a papírkosár jutott ülőalkalmatosságként. Az épületet az új kormányőrség vigyázta — honvéd egyenruhában, Bocskai- sapkában, rajta vörös szalaggal. A Garasics Rudolf vezette partizáncsoport tagjai, akik a szovjet hadsereghez csatlakozva, antifasiszta és partizániskolát végeztek, majd sokáig bevetésre készen várakoztak, hogy átdobják őket Magyarországra. Februárban tértek haza a már felszabadított területre. o Turkevén Április 7-ről kelteződik az első földosztásról szóló dokumentum. „Eleinte nem jöttek — mondta Szabó Sándor a későbbi tsz-elnök, a földigénylő bizottság proletár elnöke. — Féltek. Valamikor itt erre sokat botoztak az urak. Engem is megcsaptak. „És mi lesz, ha mégis visszajönnek?” — kérdezgettek a nyugatra menekült földbirtokosokra gondolva. Meggyőződhettek, hogy nem ije-, dünk meg a saját árnyékunktól. Élt itt egy ember, meglett -férfi létére egyik kezével eltakarta az arcát, mert rítt, miközben aláírt, és ezt mondta: „ti akartátok!” Néhány nap múltával ez az ember, eszköz híján, ló és tehén híján saját magát fogta az eke elé, úgy szántott. Az oroszoktól kaptuk az első vetőmagot. Mondogatták nekünk így papasa, úgy mamasa... Mindent be kell vetni, hogy majd legyen kenyér. ..” © Szentgróton 1945. március 28. Zöldi Márton csendőrparancsnok, miután jelentették neki, hogy közelednek az oroszok, parancsot adott, a Zala híd azonnali felrobbantására. A katonák hozzá is fogtak az utasítás végrehajtására, meggyújtották a zsinórt... Az előrenyomuló Havdom Habanov törzsőrmester, a 32 lövészdandár katonája látta a híd pilléreinél sürgő-forgó egyenruhás katonákat. Már futólépésben tartott a hídra, amikor észrevette a gyújtózsinóron végigkúszó lángocskát... Elérte, rávetette magát és hamarjában sapkájával igyekezett elnyomj a veszedelmes tüzet. Sikerült, ekkor azonban lövedékek fúródtak a fekvő őrmester testébe. A láng már alig tizenöt cenitméterre volt a veszedelmes robbanóanyagtól. © Az első újság Az első felszabadulás után megjelent újságot, a Szabadságot nyomdagépek mellett szerkesztették 1945. január 19-én, Darvas József, Zilahy Lajos és Kállai Gyula. Lefoglalták a volt jobboldali lapok nyomdáját. Papírkészletet is találtak ott helyben, s a nyomdászok és a szervezett munkások fogtak hozzá az első lap elkészítéséhez, együtt a haladó szellemű, tegnap még üldözött újságírókkal egyetemben. A szerkesztők a gépek mellett adták oda cikkeiket a nyomdászoknak, s azok rögtön szedni kezdték. Budapest lakói a rikkancsok kezéből tépték ki az első lappéldányokat, hiszen ez volt az egyetlen hírforrás számukra a szabadságban született új világról. Sz. B.
