Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-23 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 23., szerda 3. Törpék és óriások A Heves megyei Tanács V. B. napirendjén Sok vagy kevés a megyében végzett társadalmi munkai Ha az építőiparról esik szó, sokan biztosan csodálkoznak azon, hogy több tíz. ezer kisiparos mellett még 3700 építőipari szervezet épít és bont, betonoz, és csere- pez, tataroz és korszerűsít Magyarországon. Az építőipar fogalma ugyanis a köztudatban szinte azonosult a mammut-szervezetek nevével. Ezzel párhuzamosan gyakran elhangzik az is, hogy — noha ilyen sok épú tőiparli szervezetünk van — több helyen még ma sem alakult ki az építők között igazi verseny, mert egy sor vállalat szinte monopolhelyzetet élvez a maga szakmájában, illetve földrajzi területén. S hozzáteszik azt is, hogy az építőiparunk közismert gondjai — a még mindig gyakori lassúság, szervezetlenség, rugalmatlanság és magas termelési költségek — szorosan összefüggnek ezzel a monopolhelyzettel. A monopolhelyzet viszont a már említett szélsőséges vállalati méretekkel. Mindezek jogos észrevételek; több évtizedre visszanyúló okai vannak annak, hogy így alakultak nálunk a körülmények. Az immár az ötvenes évek óta tartó, gyakran túlzottan (bár az utóbbi esztendőkben kissé lanyhult) kereslet, beruházási túlfűtöttség roppant nyomással nehezedett a hazai építőiparra. Csak a kapacitások erőteljes fokozásával, a' vállalati méretek növelésével lehetett megfelelni ezeknek az igen nagy feladatoknak, már azért ís, mert e munkákat központilag írták elő, s gyakran kijelölték az építőket. Bár e korszaknak nagyobb részt már vége, számos nagy vagy nagyobb építőipari vállalatunk még nem tudott alkalmazkodni az új idők új követelményeihez. Ez az elsődleges oka annak, hogy alaphiányos, illetve veszteséges lett köztük jó néhány. Súlyos feltételekkel kellett szanálni a Heves megyei ÁÉV-t, megoldást kell találni a Nógrád megyei, illetve Veszprém megyei ÁÉV, illetve a Hídépítő Vállalat súlyos pénzügyi helyzetére is. Mindez azért is szembeötlő és gondolkodóba ejtő, mert a székesfehérvári Alba Regia ÁÉV, illetve a Hajdú megyei ÁÉV még a maii nehezebb gazdasági körülmények között is állja a sarat, az Alba Regia például nagy érdemeket szerzett a könnyűszerkezetes, gyors iskolaépítési program hazai elterjesztésében. A felsorolt tények egyértelműen bizonyítják: differenciálódnak az építőipari vállalatok. Ez önmagában véve még nem baj, azt is mondhatnánk: így a természetes. Feltűnő viszont, hogy többnyire a nagyobb vállalatoknál jelentkeznek a gondok, míg a kisebb építőipari szervezetek általában nyereségesek. Ez utóbbiak még a mai nehéznek mondott időszakban is bővíteni tudják a tevékenységüket. Semmiképp sem nevezhető rendjén valónak, ha így alakul a helyzet. Az ilyesmi mindig önvizsgálatra késztet, s az a célszerű, ha ez az önvizsgálat a vállalati méretekre is kiterjed. Arra tudniillik, hogy a több ezernyi kis szervezet ellenére is, nem túlzottan koncentrált-e ez az iparág? Az adatok egyértelműek, hiszen amíg a kivitelező építőipar 170 ezer munkása 325 vállalatnál és szövetkezetnél dolgozik, addig a nem hivatásos építőrészlegek 171 ezer dolgozója 3400 szervezetnél található. De még ezek a számok sem mondanak meg mindent, hiszen ha az előbb említett 325 nagy-, illetve nagyobb vállalatot is szem- ügyre vesszük, akkor kiderül, hogy ebből is mindösz- sze 9-nél foglalkoztatják az összes dolgozók egyötödét! Mindez önmagában nem okoz gondokat, ha jól irányítják a kérdéses nagyvállalatot, ha — ez is beletartozik a jó irányításba! — kellő önállóságot kaptak az építésvezetőségek. De mivel ez gyakran nincs így, illetve túlközpontosított a vállalkozás, tervezés, programozás, az anyagellátás, gépek és emberek állnak, maradnak ideig-óráig munka nélkül. Elsősorban ez teszi alacsony hatékonyságúvá e nagy szervezeteket. Félreértés ne essék: senki sem kérdőjelezheti meg eleve a nagyvállalat létét, köztük a már említett és méltán elismert Alt a Regiáét! De az egyértelmű, hogy a mai helyzet túlzottan polarizált: az egyik oldalon látjuk a mammut-szervezeteket, a másik póluson pedig a kicsiny cégeket, ebben az iparágiban hiányoznak a közepes vállalatok. S az is tagadhatatlan, hogy javítani kell a nagyvállalatok alkalmazkodó készségén, ha azt akarjuk, hogy sikeresebben boldoguljanak. Az alkalmazkodó készség egyik fokmérőjének nevezhető, hogy ki, milyen mértékben vesz részt az országos épületfelújítási és korszerűsítési programban? Ebben a vonatkozásban semmiképp sem lelhetünk elégedettek a nagyvállalatokkal, hiszen még ma is csak 21—22 százalékkal részesednek az összes munkák értékéből, összehasonlításul nem árt tudni, hogy már 1978-ban is 17 százaléknál tartottak, az elmúlt négy év alatt tehát alig 4—5 százalékkal javult a helyzet. Több igyekezetre, magasabb mértékű arányváltásra lesz szükség a jövőben. Ezt kívánja az ország, s e vállalatok érdeke is. (B. M.) A megyei tanács végrehajtó bizottsága nagyon is indokoltan tűzte napirendjére keddi ülésén a megyében végzett társadalmi munka tapasztalatait és a jövő feladatait. Mind a végrehajtó bizottság elé került jelentés, mind pedig a hozzászólók kifejtették, hogy az egy főre jutó társadalmi munka pénzben kifejezett összege megyénkben alacsonyabb az országos átlagnál. Ez az ösz- szeg 1981-ben 631 forint volt országosan és 1982-ben 796 forintra növekedett. Heves megye teljesítménye bár 1981-hez képest majdnem 20 százalékkal javult, még így is alig érte el az 550 forintot. Lehet tehát vitatkozni azon, mint ahogy ezt a végrehajtó bizottság tagjai is tették, hogy sok-e vagy kevés a végzett társadalmi Egyharmada falun Az országgyűlés tavaszi ülésszakán is szó esik várhatóan hazánk közrendjéről, közbiztonsági helyzetünkről. A megyei tapasztalatokról Pálinkás Ferenc r. vezérőrnagytól, a BM Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől kértünk rövid összefoglalást. — Nálunk a közrend és a közbiztonság jó, mint az említett statisztikai adatok is bizonyítják. A bűncselekmények zömét, kétharmadát a megye három városában követik el az emberek. Ebből következik, hogy a kistelepülések, falvak közbiztonsága jobb a sűrűn lakott településekénél. Községeinkben zömmel kisebb súlyú bűn- cselekmények történnek, kirívó eseteknek az időről időre még előforduló emberölések számítanak. Abban, hogy a falvakban kevesebb gondunk van, jelentős szerepük van a tanácsoknak. A helyi vezető testületek és a tanácsok nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a körzeti munka értéke. Mert ha el is vagyunk ugyan maradva az országos átlagtól, mégis azt lehet elmondani, hogy a társadalmi munka értéke évről évre növekvő tendenciát mutat megyénkben is. Másrészt — és ez a fontosabb — a társadalmi munkavégzés igen nagyban elősegítette a társadalmilag fontos célkitűzések megvalósítását. 1980-ban a lakosság és az üzemek társadalmi munkavégzése 149 millió forintot tett ki, ez az összeg 1981-ben már 160 millió forint volt, a múlt évben pedig már meghaladta a 190 millió forintot. Nem kis pénzről van tehát szó, annak ellenére sem, hogy megyénket nem jegyzik az ország legjobbjai között. Megyén belül is rendkívüli módon eltérő a kép a társadalmi munka végzését illemegbízottak megfelelő körülmények között végezhessék a munkájukat. Az egyre javuló feltételek is közrejátszottak abban, hogy csökkent a falun szolgálatot teljesítő rendőrök fluktuációja. Vagyis, hogy vonzóbbá vált a körzeti megbízotti beosz^ tás, munka. Jó példa a rendőrség és a tanács együttműködésére a tarnaleleszi kapcsolat ... Másfél milliós támogatás Az ötezer lakost számláló Tamalelesz tanácsához tartozik még Fedémes, Bükk- szenterzsébet és Szentdomonkos. A négy település rendjére, nyugalmára két körzeti megbízott vigyáz az önkéntes segítők népes csoportjával. Munkájukat Sipos Károly tanácselnök így értékeli: — A körzetben az utóbbi időben jelentősen javult a közrend és a közbiztonság. A két kmb-s az önkéntesek bevonásával rendszeresen teljesít szolgálatot, végez eltően. A városok közül Hatvanban és Egerben az elmúlt időszakban jelentősen tudták növelni a társadalmi hozzájárulás mértékét, ugyanakkor Gyöngyösön az elmúlt évben csökkent az elvégzett társadalmi munkák értéke. A járások közül az egri és a hevesi járás községeire mondható el, hogy az ott lakók az átlagostól szívesebben vállalnak társadalmi munkát. S hogy a községek között is mennyire eltérő a kép, arra csupán egy példa: Sirokban az elmúlt esztendőben egy lakosra 1498 forint értékű társadalmi munkavégzés jutott, amíg Pélyen ez az összeg alig haladta meg a 100 forintot. A végrehajtó bizottság tagjai természetesen nem csupán a helyzetet elemezték, hanem elmondták vélelenőrzést a községekben. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert csak Tar- naleleszen hat kocsma és két presszó van, s az esetek zömében itt kezdődnek az erőszakos cselekmények. Hasonlóan vélekedik erről Pál Tibor és Kis Ferenc r. főtörzsőrmester is: — Szorgalmas, jómódú emberek élnek itt, akik tisztelik a törvényeinket, s az együttélés szabályait. Apróbb szabálysértések, közlekedési kihágások történnek zömmel, sok gondunk van viszzont a cigánylakossággal. Az általuk elkövetett bűn- cselekmények, erőszakos cselekedetek visszaszorítása az egyik fő feladatunk. S miután a tanács segítségével mindkettőnknek megoldódnak a lakásproblémáink, jobban be tudunk illeszkedni a falu életébe. A helyismeret, az állandó ittlét sokat jelent majd a közbiztonság további megszilárdításában. Tarnaleleszen az utóbbi esztendőkben több mint másfél millió forintot fordítottak a körzeti megbízottak lakáshelyzetének megoldására, valamint a megfelelő kmb- iroda kialakítására. Lehetővé tették ezzel, hogy a körzeti rendőri munkát végzők a családjukkal együtt letelepedjenek, meggyökeresedjenek a községben. — Ott, ahol a tanács odafigyel és segít a főként fiatal rendőreink jó élet- és munkakörülményeinek megteremtésére, többnyire nincs ményüket is azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne a megye lakosságát, az üzemeket, intézményeket mégin- kább bevonni a társadalmi munka végzésébe. Elhangzott az is, hogy a lakosság és az üzemek hozzájárulását csakis reális, ésszerű célok megvalósításához lehet és kell igénybe venni. Nagyobb gondot kell arra is fordítani, hogy egyes társadalmi munkák végzésénél jobb legyen az együttműködés a tanácsi szervek, a népfrontmozgalom, a lakosság és az üzemek között. A végrehajtó bizottság ajánlást fogadott el annak érdekében, hogy a jövőben még jobban támogassák a kiemelkedő társadalmi munkát végző lakóközösségeket és egyéneket is. Kaposi Levente is gond a megbízottak tevékenységével. Ha a rendőrnek nem a saját gondjainak megoldásával kell foglalkoznia, akkor több idő jut a falunak, a tanácsnak sok gondot, bajt okozó bűnözők felderítésére, a jó közbiztonság megteremtésére — mondta Pálinkás Ferenc. Poroszlótól Párádig Az utóbbi években jelentős összeget fordítottak a már említett élet- és munkakörülmények megteremtésére szű- kebb hazánkban. Poroszlón a közelmúltban építettek két új lakást s kmb-irodát. Tar- namérán hasonló beruházást fejeztek be az év elején. S az idén adnak át új irodákat Szilvásváradon, Pé- tervásárán, szolgálati lakást pedig Kálban, Gyöngyöspatán. Továbbiak építését tervezik Boldogon, Bükkszéken és Nagyrédén. Felújították az elmúlt időszakban a recski, a pélyi, a felsőtárkányi, a si- roki és a parádi kmb-irodá- kat, ahol ma már kulturált körülmények között foglalkoznak az állampolgárok ügyeivel. Hasonló korszerűsítést terveznek Horton, Aba- sáron, Párádon is. S mindennek a helybeliek látják majd a hasznát, hiszen tudják, érzik, hogy éjszakánként nyugodt lehet az álmuk, A rend őrei állandóan közöttük élnek. Szilvás István A rendőrség és a tanácsok együttműködése A falvak közbiztonságáért Szűkebb hazánkban az elmúlt évben több mint 2800 ismertté vált bűncselekmény miatt indult eljárás. Ha a statisztikát nézzük: 2,5 százalékkal kevesebb esetben, mint a korábbi esztendőben. Az utóbbi három év átlagát tekintve, 10 ezer ember közül 78 követett el bűn- cselekményt megyénkben, míg az országos átlag 126. Ezzel az aránnyal a megyék bűnözési listáján az utolsó helyen állunk, azaz: nálunk történt a legkevesebb bűn- cselekmény. Schleinhainban is letette névjegyét Gépmester—háttérben lignitmezővel A daru mázsás vaselemet emel a félig összeszerelt szénszállító szalaghoz. Percek alatt helyére kerül az alkatrész, s szép lassan elnyeri igazi arcát az a „hosz- szú kígyó”, melynek hátán a külszíni fejtésről felkerül a lignit a Gagarin Hőerőműbe. A Mátraalji Szénbányák Thorez-bányaűzemének szerelőit Molnár László gépmester irányítja. Több a szakmunkás az Egri Dohánygyárban Az Egri Dohánygyárban csaknem tíz évvel ezelőtt tűzték célul a szakmunkások arányának növelését: ma már a dolgozók több mint fele rendelkezik bizonyítvánnyal. Egy évtized alatt a felsőfokú végzettségűek száma 23-ról 53-ra emelkedett, s felére csökkent a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya. Jelenleg az egri mezőgazdasági szakiskola nappali tagozatán 52 dohány- feldolgozó szakmunkást képeznek. A gyár elősegíti a középiskolai érettségi megszerzését is, a felsőfokú oktatási intézményekben pedig hét’ ösztöndíjas tanul. — Egy újítás eredményeként nem a szokásos munkát végezzük — mondja. — Egy olyan szalagpályát készítünk a régi helyén, mely az eddigi gyakorlattal ellentétben rövid átállás után, alkalmas a szén mellett a meddő szállítására is. Így jelentősen csökken a kieső idő, mert a korábbi megoldás túl nehézkesnek bizonyult... Néhány percre megszakad a beszélgetés, mert észreveszi, hogy beosztottjai tanácstalanul állnak. Megmutatja, hogy melyik elemnek hol a pontos helye, majd folytatja: — Huszonnyolc ember tartozik hozzám. Ha néha van is némi fennakadás, de ez a közösség már többször bizonyította, hogy komoly feladatokkal is rövid idő alatt képes megbirkózni. 1981—82- ben például minket hívtak az NDK-beli Schleinhainba egy nagy teljesítményű hányóképző gép összeszereléséhez. Nekik ugyanis ebben az időben nem volt szerelőkapacitásuk. Bennünket már ismertek, hiszen annak előtte ők is dolgoztak nálunk. Amint elmondták, nem is csalódtak munkánkban. Számunkra is hasznos volt a külföldi út, megismerhettük az ottaniak munkamódszerét, s ennek nagy részét hasznosítjuk. ők biztonságosabb módszert alkalmaznak a nagy terhek emelése során, s ezt például átvettük. De számtalan apró dolgot említhetnék. Kilián György szocialista brigádunk — melynek én vagyok a vezetője — kapcsolatot teremtett az egyik schleinhaini kollektívával. Voltak közös rendezvényeink is, és szóba került, hogy gyermekeink nyaranként kint töltik a szünidő egy részét, a német kicsinyek pedig nálunk. — Gyöngyösön lakom — folytatja. — Feleségem pénzügyi előadó, két fiam pedig még általános iskolás, akiknek sokat mesélek a munkámról. Ha netán ide szeretnének jönni dolgozni, könnyebb helyzetben lesznek, mint én. Abasáron születtem ugyanis, és szüleim a mezőgazdaságban tevékenykedtek. így nem nagyon tudtak szakmai útravalóval ellátni. Amikor 1965-ben el-, végeztem a salgótarjáni gépipari technikumot, s itt helyezkedtem el, még nem nagyon tudtam, hogy mire vállalkozom. A feladat vonzott. Az, hogy hazánkban ilyen nagy teljesítményű gépek összeszerelésére másutt nem volt lehetőség. Megtaláltam a számításom, hiszen hamarosan csoportvezetőnek nevesnek ki a gépszerelő üzemben, majd 1971-től szerelésvezető lettem. Közben elvégeztem a marxista—leninista középiskolát, később pedig az esti egyetemet. Letettem a darukezelői, valamint a hegesztői vizsgát is, mert jó, ha az ember ismeri azt, hogy beosztottjai mit és hogyan csinálnak. Egyébként Huszonnyolc ember munkáját kell összehangolnom (Fotó: Szabó Sándor) a brigádommal már elértük a vállalat és a szakma kiváló brigádja címeket, legutóbb azonban csak ezüst minősítést kaptunk, ezért nagyon fontos, hogy a közeljövőben újra sikeresen szerepeljünk a versenyben. Homa János
