Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. március 19., szombat ELTŰNTEK A HULLÁMVÖLGYEK FELKÍNÁLTA ÉS SIKERT ARATOTT Rekordnagyságú sertésállomány Hogy mennyi sertést vágtak le a decembertől márciusig terjedő idényben a ház körüli disznóólakból magáncélra, nem könnyű megszámlálni, de hogy 1982—83. fordulóján történelmünk legnagyobb sertésállományát tarthattuk nyilván, azt korántsem nehéz megállapítani. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ille^ tékes csoportvezetőjétől, Horváth Ádámtói tudom meg az idevágó adatot: 9 millió 30 ezer sertést számlált az esztendő fordulóján ez az állomány, amin belül a kocák — tehát a jövendőt előrevetítő anyalétszám — 825 ezren voltak. Egy szám nem szám, vegyük tehát elő az ugyancsak MÉM-kiadású statisztikai zsebkönyvet. Ebből kitetszik, hogy 1981 végén 8 millió 300 ezer, 1982 szeptemberében pedig 10,1 millió sertés volt a nagyüzemek és háztáji, illetve más kisgazdaságok birtokában. összefogva a kisüzemmel Míg korábban gyakorta hallhattunk-olvashattunk sertésciklusról, vagyis a növekedést követő aláhanyat- lásról, 1976 óta a különféle, egyazon irányba ható intézkedések révén sikerült elkerülni e ciklikusságot. Az említett intézkedések közé tartozott a folyamatos takarmányellátás, a stabil átvétel, a hizlalás és a tenyésztés jövedelmezősége, a közös és a háztáji integrálása és így tovább. — Miként oszlik meg a nagy- és kisüzemi arány? — kérdem Horváth Ádámtól. — Túlsúlyban vannak a kistermelők, mert az óesztendő utolján 4 millió 670 ezer jutott rájuk, míg a nagyüzemek 4 millió 368 ezer sertés tartottak. Ami a kocákat illeti, tavaly 54 százalékuk, most pedig már 56 százalékuk van a kisüzemekben, vagyis eltolódik az arány a kisgazdaságok javára. Tapasztaltam már olyan főállattenyésztői magatartást, amely szakmai meggyőződésből tartotta előbbre- valónak a kisüzemet; a tsz ott csakis kocatartásra rendezkedett be, a kocák utódait kiadván a háztájiba. De maga az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt is ötvenezer kocasüldőt helyezett 1982- ben a kisgazdaságokba, azon a húszezren felül, amit a nagyüzemek bocsátottak oda. — Jó jel, hogy élénk a malacok iránti piaci kereslet — folytatja a csoportvezető. — Magasak a süldő- és malacárak, ami kedvező termelői kedvről tesz tanúbizonyságot. Gondok? Van abból is azért: ilyen, hogy az importkorlátozások miatt nincs tenyészállat-behozatal, ami pedig elengedhetetlen a szüntelen vérfelfrissítéshez. Ez korábban folyamatos is volt, egyebek közt a Szovjetunióból, az USA-ból, Kanadából, az NSZK-ból vásároltunk tenyészállatokat. Másfelől exportdilemmáink is adódnak; jóllehet pillanatnyilag jók az árak, további piackutatás vár a külkereskedőkre. Világelsőség A többi állatfajhoz képest azért is előnyben van a világpiacon a sertés, mert a legtöbb falatfajta belőle készíthető: májas és véres hurka, kolbászok megannyi, tájanként hagyományosan módosuló változata, kocsonya, tepertő, a vágás után néhány órával ehető fejhús, máj, tüdő, szív, vesevelő ... Disznó szavunk ótörök eredete arra vall, hogy már a honfoglalás előtt ismerték őseink ezt az állatot, amelyet nyilván a szabad természetre bíztak, ők maguk nem tenyésztették. Makkol- tatták például a Bakonyban, s 1100 után a főbb urak és apátságok már rendszeresen foglalkoztak a disznóval. A kanászok sokaságára mutat, hogy külön községeket (például Veszprém megyében Szentgál) alkotnak, de magát a foglalkozást lenézik, a pásztorok társadalmában az utolsó hely illette meg a kondást. Történelmünkben a legmagasabb Most, mondhatni, piedesz- tálon van a sertéshús, amit egyharmad részben exportálunk, míg a 75 kilós honi húsfogyasztásban 41 kilóra rúg a sertéshús aránya — ez is a legmagasabb történelmünkben. A nemzetközi mezőnyben is megálljuk helyünket hústermelés dolgában! Ha elvégzünk egy, nem pusztán a sertésre, hanem az egész húsproduktumra vonatkozó összehasonlítást, akkor — 1980-as adatok alapján — kitűnik, hogy a világ 138 millió 143 ezer tonnányi hústermeléséből az USA 25 millió 908 ezer tonnával részesedik, ami egymaga több mint a KGST, mind pedig aZ Európai Gazdasági Közösség produktumánál. De az egy főre jutó hústermelésben hazánk megelőzi az USA-t: annak 116 kilójával szemben 142 kilóval. Amiben a sertésén kívül benne foglaltatik természetesen a marhahús, a baromfi, a juh, de még a galamb is, amely állatfajok közül itthon a baromfi és a sertés, s az exportban rajtuk kívül a többi is jelentős, bár váltakozó sikerű szerepkörhöz jut. (K. N.) MILLIÓK HIÁNYOZTAK Nem történt csoda — dolgoztak Nem mindennap« eset. Egyetlen hüimmögéssel, vállrándítással nem lehet elintézni. Ami történt, tanulságos. Miről is van szó? Arról, hogy a gyöngyösi áfész egy fél év alatt szinte hihetetlen teljesítményt produkált — Tavaly az első hat hónap után eléggé borús volt az égbolt fölöttünk — mondta Rohánszky Ferenc, az áfész elnöke, majd így folytatta: — Alig három és fél millió forint nyereséget könyvelhettünk el, pedig az egész éves tervünk a negy- venhárommiLliót célozta meg. — Mi történt tulajdonképpen? — Furcsa helyzetbe jutottunk. A forgalmunk megfelelt a tervnek, a jövedelmezőség viszont... Ugyanis a kiadásaink a nem várt mértékben megugrottak. Sorolhatjuk: a Pattinka - üzem rekonstrukciója a műemléki épület miatt jóval többe került, mint gondolták. A tetőtér beépítése lehetővé tette, hogy korszerű szociális létesítményeket alakítsanak ki. Erre milliók mentek el. Ráadásul a kisvállalkozók olyan gyorsan dolgoztak, amire nem számítottak. Ezeket a számlákat is ki kellett fizetni. A kiadások tehát elvitték a nyereség nagyobbik részét. — Mit vártaik a második félévtől? — Bizakodtunk. Ezt elmondtuk a dolgozóinknak is a különböző fórumokon. Azt is, hogy a megoldás csak úgy következhet el, ha a második félévben a kiadásokat a szükséges mértékre szorítjuk vissza. Például úgy, hogy leállították a már megkezdett építkezést Gyöngyösplatán, a bővítési munkákat Nagyré- dén és a felújítást az Avar Szállóban. Minden költséget háromszor is megvizsgáltak, mielőtt kimondták volna az igent vagy a nemet. — Arra nagyon vigyáztunk, hogy a szociális feladatok csorbát ne szenvedjenek. A dolgozók személyes érdekeit tehát komolyan vették. Olyannyira, hogy az ilyen jellegű kiadások huszonöt százalékkal nőttek a tervezett mérték fölé. — A második félévben jelentős arányban megnőtt a forgalom. A nyereség döntő hányadát a Pattinka adta, ahol általánossá tettük a három műszakot. Nők, három műszakban? Igen, hangzott, a válasz. A rejtély kulcsa egyetlen szám: négyezer. Még ennél is többet lehet keresni havonta az üzemben, a gépek mellett, szakma nélkül. Aztán még egy adat hangzott el: több minit hét százalékkal nőtt meg a szövetkezetiek havi jövedelme a nagyobb forgalom révén. Ha ezt összehasonlítjuk az országos átlaggal... — Adómentes jövedelem- növekedést értünk el — hangsúlyozza az elnök. A tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet emelkedése hozta fel a kiskereskedelmet a tervszánt fölé tavaly. A nagyszállítókkal közösen működtetett boltok vezetői egy pillanatig sem nyugodtak. Mentek áruért. Üjabb és újabb cikkeket kínáltak a vevőknek. — Végül nemcsak teljesítettük az éves 43 milliós nyereségtervünket, hanem még túl is teljesítettük két és fél millióval. Kiderül, hogy még ez sem a végső összeg, hiszen a Patinka-társulás tagjai is kézhez vettek még további másfél milliót. Csoda történt? Nem. Megvizsgálták a lehetőségeiket, megbeszélték az emberekkel, és azt is közölték, mi jut mindebből a dolgozóknak, ha... — Van még valami, amire büszkék vagyunk — hívta fel a figyelmet az áfész elnöke. — Az elszámolási fegyelem annyit javult a második félévben, hogy végül négyszázad százalék a normán felüli hiány a boltjainkban. Ez országosan is szép eredmény. A szövetkezet tavalyi terve már túlhaladta néhány millióval az egymilliárd forintot. Erre az idén újabb kétszázmilliót tettek rá. Van , erejük hozzá. A tavalyi „próbatétel” lehetővé tette, hogy megmérjék magukat. Ügy érzik, még mindig van „tartalék” bennük, a szövetkezetiekben. (amf) „Mindig töröm valamin a fejem...” Egy egri ötletember szokatlan újítása Az én Bábel-tornyom... (Fotó: Perl Márton) — Annak idején bemutattam a terveimet a televízió Fel kínálom című adásában, innen az érdeklődés. De nemcsak az egyéni egészség- ügyi vagy tisztálkodási gondokkal bajlódók kerestek meg, hanem a Budapesti Porcelángyár képviselői is, akik szívesen vállalkoznának mind a csőrendszer, mind pedig a vízmelegítő gyártására. Az Egészségügyi Minisztérium már kiadta az elvi engedélyt az alkalmazásra, jelenleg pedig 1 a KERMI vizsgálati tapasztalatait várjuk. Ha minden rendben lesz, akkor a tervek szerint elkészítjük az első, iéfy f) százdarabos szériát... A Bicé tehát felkínáltátatt és sikert aratott. A többig a jövő kérdése. Tévedés lenne azt hinni, hogy Négyessy Zoltán ezután letette a szerszámot. — Mindig töröm valamin a fejem ... — mutatott körbe a „szobaműhelyben”, ahol van még egy-két érdekes dolog. Mint például egy Négyessy-féle Bábel-to- rony, amely rendkívül hasonlít a már forgalomban levőre. Csak mintha még komplikáltabb lenne annál. — Be kell vallanom őszintén, ezzel sajnos, elkéstem. Mire kidolgoztam, akkorra mejlent a másik Bábel-to- rony. De van egy másik logikai játékom, egy „kiterített torony”, amellyel ugyancsak jókat lehet fejtörőzni. És vannak újabb terveim is, de ezekről csak any- nyit hadd áruljak el, hogy a háztartást vezető nők áldani fogják őket, mert megkönnyítik majd a munkájukat ... Reméljük, ezeket is mihamarább felkínálja — mindenki hasznára. Szilvás István .. .és kör alakú változata Huszonkét évvel ezelőtt „két balkézzel”, egy villany- kapcsolóval és az épülő hétvégi házzal kezdődött a — mostanra kibontakozott — szerelem a barkácsolással. A banktisztviselőként dolgozó Négyessy Zoltán jó két évtizede vett először a kezébe csavarhúzót és fogót, fűrészt és kalapácsot — lám: sikerrel. Mert azóta, ha valamit meg kellett javítani a ház körül, nem nagyon hívott szakembert. Mindenhez hozzáfogott, s addig nem hagyta nyugodni a gondolat, amíg a végére nem járt a számára ismeretlen dolgoknak. Amióta nyugdíjba vonult, szinte minden idejét a hobbijának szenteli. A minden kényelemmel ellátott lakásban egy kis sarok a birodalma: satuk, fogók, műszerek és a legújabb ötletek megvalósítása serkentik újabb és újabb eredményekre. Amikor először beszélgettem vele, s a már szabadalmaztatott találmányáról — a Bicéről — esett szó, a közelmúltban tett finnországi utazásom tapasztalatai jutottak az eszembe. Mert ami az északi országban ma már természetes, az nálunk még ugyancsak tabu, legjobb esetben is: szemérmetes téma. Ez pedig nem más, mint az altesti mosakodás... — Ez a dolog pedig rendkívül fontos egészségügyi szükséglet — mondta az ötletdús fantáziával megáldott nyugdíjas. — Orvosokkal beszélgetve erősödött meg bennem a gondolat, hogy megpróbálom az úgynevezett bidét, az alsótesti tisztálkodásra szolgáló fürdőszobai eszközt „becsempészni” a mai, alig néhány lépésnyi lakótelepi helyiségekbe, vécékbe. S a tervet meg is valósította: a hagyományos W. C.- csésze hátsó falába egy apró lyukat fúrt, s a vízvezetésre szolgáló kis cső végére permetezőrózsát helyezett. A szükséges tisztálkodáshoz mindössze annyit kell tennie az embernek, hogy elfordít egy csapot, s máris megfelelő sugárban jön az előmelegített víz. Az apró vízmelegítő is saját gyártmány, s a W. C.-tartályhoz kapcsolódik, így bármikor használható. . — Mindez kétezer forintból kihozható — hallottuk a költségvetést. — Az olcsósága, valamint az a tulajdonsága, hogy különösebb gyártási beruházást nem igényel, keltette fel az egészségügyi szakemberek érdeklődését. De sokan érdeklődtek a mozgássérültek közül, s bizonyos nőgyógyászati problémával küszködök is. — Honnan értesültek a találmányról az emberek?
