Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 15., kedd Egy hét... 10X6=60 Tíz héten keresztül, tíz kedd estén át, tízszer ötven­öt percig, tízszer hatmillió ember, azaz hatvanmillióan nézték végig, hogyan mar­ja, ejti át egymást, hogyan könyörtelenkedik mindenki­vel és egymással szemben is, hogyan kockáztat, nyer és bukik a klasszikus kapita­lizmus prototípusának is beil­lő, Onedin család. A min­den valószínűség szerinti Liverpoolban játszódó kép­ernyős családregénytől aligha lenne okos dolog el­vitatni kétségkívüli korfes­tő voltát. Sőt, egyfajta isme­retterjesztő jellegét sem. Mindaz, amit elmond, s ahogyan azt elmondja, a ka­pitalizmus Angliája és az angol kapitalizmus képregé­nye is lehetne. Természete­sen leegyszerűsítve, ugyan­akkor rendkívül ügyes esz­közökkel elmesélve ezt a „regényt” a tíz. és százmil­lióknak szerte a világon. Alan Richards, az író és Douglas Cornfield, a rendező kitűnően ismeri szakmáját és a tévénézők habitusát. S miután megtalálták, elsősor­ban a főszereplő alakjához Peter Gilmmt, már nyert ügyük volt és lett. Nem em­lékszem rá, nem is olvastam arról, hogy valaha is lett volna olyan televíziós játék- sorozat amely ennyi folyta­tásban és világszerte ilyen osztatlan sikert érjen el, pontosabban olyat mint amilyet nálunk is. Ám, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor mind­ezek leírta után is — kény­telen-kelletlen be kell val­lanom, hogy egyszerűen nem értem, különösen ez utóbbi — véleményen szerinti a megelőzőnél lényegesen gyengébb — sorozat sikeré­nek a titkát Se tengerünk, se kapitalizmusunk, a film sem bővelkedik látványos jelenetekben — meghökken­tő módon olcsón, mert már felvett és újra bevágott ké­pekkel, azonos helyszínek­kel dolgozott a rendező! —, és bizony a szereplők jelle­me is inkább ellenérzést, mintsem szimpátiát válthat ki csak a nézőből. Sőt: a jelenetek is rendre ismétlik magukat a szituá­ciók is alig változnak és a jellemábrázolás mélységeit sem lehetne szemére vetni az ezzel nem sokat bíbelődő rendezőnek, de a színészek­nek sem. Amilyenek voltak az első rész kockáin, úgy bú­csúztak az utolsón. Baines kapitány ugyanolyan bum- fordin-ostobán becsületes, Onedin ugyanolyan gátlásta­lan, mint Elizatbeth húga, és Robert szellemisége sem fénylik fel egyetlen kockájá­ban sem a tévésorozatnak. És mégis ... Talán a mesék iránti örök vonzalma az embereknek, talán egy család, illetőleg „a” család belső intimitása iránt és soha ki nem elégíthető kíváncsisága, ez az egyfaj­ta „kulcslyukeffektus”, vagy a lelkünk mélyén bújkáló titkos vágy, hogy egyszer mi is... ? — nehéz lenne el- döntenem. Lehet ez mind együtt is, külön-külön is vonzó, a képernyő elé ülte­tő erő a néző számára. De ami a legvalószínűbb, hogy az Onedin családnak az a titka, hogy voltaképpen nincs semmi titka. Egysze­rűen elfecseg, elpletykál egy család ürügyén arról, hogyan őrizhetné meg az ember a jellemtelenségét. És lám, kiderül, hogy nemcsak a becsületes úthoz, de a becs­telenséghez is szükségelte­tik a kemény kitartás és a kitartás keménysége. Leg­alább annyira, mint amennyi a kitartás szükségeltetett nekem a tíz folytatás végig- nézéséhez. Gyurkó Géza '------------------------' A K ÉPERNYŐ ELŐTT Az örök emberi jegyében Csak dicsérni lehet azt a kezdeményezést hogy a té­vé ízelítőt ad a különböző országok televíziós produk­cióinak legjavából. Az el­múlt héten a japánok mu­tatkoztak be. A műsorblokk zömét A szenvedés útja cí­mű alkotás foglalta el. Jól megmunkált művészi, szép, igaz. de szomorú filmet lát- hattunk. amelv az élet nehéz pillanatait villantotta fel, megkapó formai köntösben. Forgatókönyvírója, Akira Hajaszaka arról győzött meg bennünket, hogy alap­vető érzéseink, reagálásaink fajtól, országtól függetlenül azonosak. Az örök emberi mélysége fogott meg vala­mennyiünket. Olyannyira, hogy senki sem törődött az eltérő vonásokkal, minden­ki a megegyező jegyekre döbbent hangolt rá. Égy asszony vallott a sze­relemről, a külön út köve­tésének buktatóiról, a „feke­te bárányok” sorsának kál­váriájáról. Méghozzá olyan megrendítően, annyira hi­telesen, hogy vele együtt éltük át vívódását, konflik­tusait, s katarzisának fel­emelő voltát. A rendező Jukio Fukama- osi erre a lényegre összpon­tosított, ezt emelte ki a tar­talom által kívánt tempó­ban, folyvást a legjellem­zőbb mozzanatokat világítva meg. Maradandó élmények­kel ajándékozott meg ben­nünket a költői hangoltságú operatőr, aki a múló percek poézisát érzékeltette meste­rien komponált felvételeivel. A Hivakot alakító Keiko Ki- si visszafogott eszközökkel rajzolta meg az önállóságért áldozatokra is kész, modem gondolkodású asszony port­réját Ez az alkotás nem vélet­lenül nyert két nemzetközi díjat, hiszen az örök embe­ri jegyében fogantatott, még­hozzá művészi tolmácsolás­ban. (■pécsi) Állatokról — névtelenül Szerda estére angol rövid­filmet hirdetett a tévéújság Állatok olimpiája címmel. A Szárazföldön, levegőben, víz alatt MHSZ-amatőrfilmszemle Egerben Egy kép az első díjas diasorozatból (Fotó: Kőhidi Imre) nézőknek szerencséjük volt, a rövidfilm ugyanis, amely­ben megismerkedhettünk egy sor állat kiváló sporttelje­sítményével, egy éra hosszat tartott Egy órán át derülhettünk azon, — roppant szellemes volt a kísérőszöveg —, hogy milyen szélsebesen futnák például a struccok, az anti­lopok, a gepárdok. Vidulhat- tunk a majmok, a kenguruk, a gyíkok ugró produkcióin, mosolyoghattuk a bolhák erejét... A lap föntebbi bakija hát nemigen okozott senkinek bosszúságot. Azt azonban sajnálhatjuk, hogy nem is­merhettük meg sem e film alkotóinak nevét, sem a ki­váló magyar fordítóét. (n. zs.) Szöget ütöttek a fejembe A HÉT legutóbbi számá­ban szögbelövéssel is foglal­koztak. A szögügyről készí­tett riport ugyanis nem egy­szerűen szöget ütött az em­ber fejébe, hanem valóság­gal főbe lőtte a nézőt. Van egy termelőszövetke­zet, amely szöget gyárt — mivel nem lehet kapni. Van egy nagyvállalat, amely ezt mindenáron meg akarja akadályozni, mert szerinte van elegendő falba, fába üt­hető szögecske és csupán az áligények miatt van hiány belőle. Az áligények miatt sorba állnak a vásárlók a téesznél; még több szeg kel­lene, mert nélküle nem tud­nak dolgozni. A téesz nem bővítheti termelését, nem vásárolhat új gépeket, mert mezőgazdasági üzemben ol­csóbban és rövidebb idő alatt lehetne a terméket gyártani. Megjelent még a képernyőn két fontos be­osztásbán levő elvtárs, akik elvilegO) — ezt nyomatéko­san hangsúlyozták — egyet­értenek a téesz vezetőjével, aki olyasmit akar gyártani, amire szükség is van és nyereséges is. Ez azonban gyakorlatilag valami miatt nem megy. Szöget lőtt a fejembe ez a riport. Miért van az, hogy elvileg mindenki egyetért azzal, hogy ésszerűbben menjenek nálunk az ügyek. A baj csak akkor kezdődik, ha a gyakorlatra kerül a sor. (szigethy) Két napon át országos ren_ dezvénynek adott otthont Eger. Amint arról lapunkban már hírt adtunk, a Magyar Honvédelmi Szövetség első alkalommal szervezett ama­tőrfilmszemlét. A Magyar Néphadsereg Helyőrségi Mű­velődési Otthonában az el­múlt hét végén 23 rövidfil­met és 17 diasorozatot lát­hattak az érdeklődők. Az alkotások képet adtak a honvédelmi mozgalom sok­rétűségéről, a klubok tevé­kenységéről, a versenyek iz. galmáról. A rádiózás, a mo­dellezés, a lövészet mellett megörökítették a bátrak sportjának mozzanatait is. A rövidfdlmek, a színes diák elvezették a nézőt a tenger mélységébe, bemutatván a búvárklubok érdekes, szép munkáját. Majd a sárkány- repülőkkel, az ejtőernyősök­kel repülhettünk a levegő­ben. Ám a szemle nemcsak arra volt jó alkalom, hogy képet nyerjünk az MHSZ szerteágazó tevékenységéről, de ösztönzést is adott a moz­galom továbbfejlesztésére, ki­bővítésére. A bemutatók so­rán szélesebb körben ismert, té vált, hogy a videózással, az amatőrfilmezéssel tovább gyarapodott a propaganda eszköztára. A látott alkotá­sok — tartalmukban, eszté­tikai kifejezésmódjukban — jó színvonalat tükröztek. Amellett, hogy előtűntek az egyenetlenségek, a hiányossá­gok is, biztató, kielégítő kéz. detnek tekinthető az MHSZ első amatőrfilmszemléjének megszervezése. Amint azt a szakmai zsű­ri elnöke, Bán Róbert film­rendező, a Magyar Amatőr­film Szövetség elnöke a va­sárnap délelőtti záróünnepsé­gen elmondta, a rendezvény érdemes volt hagyományte­remtésre. A szemle nívóját tükrözi, hogy több alkotást tartottak elismerésre méltó­nak. A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának díját Hajdú János és Hajdú Fe­renc Felülnézetből című film­je kapta. Dr. Lévay Zoltán Eger Kupa 1981 című alko­tása Eger város tanácselnö­kének díját, Módos László Honvédelmi verseny Pécsett című filmje a Honvédelmi Minisztérium politikai főcso. partfőnöke díját nyerte el. A munkásőrség országos pa­rancsnoka a Per 6. című fil­met — alkotója Mizsei Kál­mán — díjazta. A diafilmek kategóriájában a szolnoki Könnyűbúvár Klub alkotó- csoportja: Kőhidi Imre, Papp Zoltán és Vámosi Antal négy diasorozata bizonyult a leg­jobbnak. A díjkiosztó ünnepségen Bokor József ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese mondott zárszót. Bállá Ödön: Kalandorok, aranyifjak és más ingyenélők (IV/T.) Harmincöt éve írtam róluk, 1948 elején. A koalíció évei voltak ezek, amikor az ország népe hozzáfogott, hogy új világot teremtsen a pusztulás helyén. De még fel­bukkantak figurák a régi időkből: kalandorok, arany­ifjak és más ingyenélők... Apja főszolgabíró volt, nagybátyja tábornok. Szülei korán elváltak, Vécsey Má­tyást az édesanyja nevelte, illetve nevelte volna. A fiú azonban csak a harmadik gimnáziumig jutott el, akkor kicsapták. Kétes társaságba keveredett és egy napon ki­fosztotta édesanyja lakását. A javítóintézetben kitanulta a géplakatosságot, de a mű­helyekben, ahol dolgozott, csak két-három hónapig bír­ta. Tizennyolc éves korában autóbuszkalauz lett, majd ellenőr. De Vécsey ambícióit nem elégítette ki ez a mun­kakör. A könnyű életre vá­gyott. A jó megjelenésű, ma­gas fiatalember az éjszakai életbe sodródott, és hamaro­san a margitszigeti mulatók világában tűnt fel, mint par­kett-táncos. Ez az élet: az éj­szakázások, a lokálok és ita­lozások végigkísérték kalan­dos pályafutását. Rövid idő után elhatározta, hogy új­ságíró lesz. Az egyik közgaz­dasági lapnál kezdte ez irá­nyú tevékenységét. Valójá­ban azonban sosem volt új­ságíró, csupán álhírlapíró. Valóságos réme volt a vál­lalatoknak. Mindenütt a leg­erőszakosabban lépett fel és minden eszközt megragadott a zsaroláshoz. A mulatókat sem kímélte, ahol szerkesztő úrként tisz­telték. Az egyik mulató tu­lajdonosát meg akarta zsa­rolni, s emiatt egyévi bör­tönre ítélték, másodfokon azonban bizonyíték hiányá­ban felmentették. Az ügy után egy ideig kissé csende­sebb lett. Akkoriban már szélsőjobb- oldali szelek fújdogáltak. Vécsey jó szimattal meg­érezte az ebben rejlő lehető­ségeket. Megismerkedett az egyik nyilas lap szerkesztő­jével és most már a nyilas hetilapban tették közzé för- medvényeit. Mint szélsőjobb- oldali újságíró, egyre erélye­sebb lett, különösen ha vala­melyik — amint akkoriban mondták — nem árja veze­tésű vállalat megsarcolásá­ról volt szó. Mint szabadcsapatos, 1938- ban a Felvidékre ment. Jó ideig Kisvárdán állomásozott csapatával, rettegésben tart­va a városka zsidó lakossá­gát. Ott-tartózkodását éjsza­kába nyúló tivornyák és ve­rekedések jellemezték. Vé­csey, amikor visszatért a fő­városba, eldicsekedett hős­tetteivel, annyi azonban bi­zonyos, hogy a szájhős né­hány társával csupán rabol­ta és fosztogatta az üzleteket. Amikor pedig beosztották egy Debrecenből induló sza­badcsapathoz, Vécseynek inába szállt a bátorsága, rosszullétet színlelt, hogy ne kelljen harcolnia. Amikor rövid idő múlva Budapesten feltűnt, tele volt pénzzel. Üjjain briliánsgyű­rűk szikráztak, zsebében arany cigarettatárca lapult, csuklóján arany karóra. Eb­ben az időben bontott zász­lót Imrédy hirhedt Csoda­szarvas-mozgalma. Vécsey­nek a saját maga által ter­jesztett hősiessége révén si­került a Magyar Élet moz­galomba bejutnia Imrédy személyes testőrségének pa­rancsnokaként. Ezentúl min­denütt fekete lakkcsizmában, fekete zsinórozott egyenru­hában jelent meg. Közben azonban az egyik volt heti­lap szerkesztőjének özvegye rájött, hogy Vécsey a nyug­tákra felvett pénzekből nyolcezer pengőt sikkasztott. Az asszonnyal kiegyezett. A Magyar Élet Mozgalomban való szereplése azonban ha­marosan véget ért, kiderült ugyanis, hogy Vécsey a test­őrség egyenruháinak beszer­zésére átadott pénzekből is nagyobb összeget sikkasztott. Később a kereskedelmi életben próbált karriert csi­nálni. „Árjásítottak” egy fa­telepet, ahol Vécsey lett az igazgató. Sikerült is neki rö­vid idő alatt tönkretenni az egykor virágzó vállalatot. Lopott, sikkasztott, végül in­nen is távoznia kellett. Ez­után mint ipari szaktekin­tély tűnt fel. Mint strohman, fűszer- és gyarmatáru nagy- kereskedői szakmába társult be, majd importőr lett. Be­lépett a Turáni Vadászok­hoz, saját magának egyen­ruhát kreált, most már eb­ben a jelmezben, kezében kutyakorbáccsal folytatta éj­szakai szórakozását. 1942-ben behívták katoná­nak. A páncélosokkal került ki a szovjet frontra, ahol ké­sőbb megsebesült. 1943-ban szakállasán, meggömyedve, botra támaszkodva bukkant fel Budapesten, őrmesteri egyenruhában, mellén nagy- és kisezüst érmekkel. Csak a kisezüst volt valódi. Ezután a sebesült hős szerepében tetszelgett, mindenütt han­goztatta németimádatát. Amikor betegségéből fel­épült, folytatta, ahol abba­hagyta: zsarolt tovább; fő­ként az üldözötteket. Közben „kinevezte magát” Kápolnás- nyék állomásparancsnoká­nak, de a frontra többé nem ment ki. A nyilas hatalom- átvétel után a Keleti Arc­vonal Bajtársi Szövetség egyik főszervezője lett, majd belépett a Prónay-különít- ménybe, s zászlósnak adta ki magát. Az ostrom alatt a Hungária Szállóban ütötte fel főhadiszállását, ahol ismét bő alkalma nyílt a zsarolás­ra, mert a szálloda tele volt üldözöttekkel és katonaszö­kevényekkel. Egyszer „előál­lított” a szállóbeli lakására egy ismert pesti művésznőt, akit csak másnap — arany karórája nélkül — engedett el. Később részegen összeszó­lalkozott razziázó nyilasok­kal, s ennek az lett az ered­ménye, hogy Vécseynek be kellett vonulnia a Hungaris­ta Légióba. A nyilasokkal szökött át Budára, majd bu­dai lakásának pincéjében húzódott meg. Amikor a szovjet csapatok felszabadí­tották Budát, Vécsey hősi elhatározással „kitört” az óvóhelyről és egy óvatlan pillanatban a hadifoglyok közé surrant. Azóta nem tudnak róla. Valószínűleg nem jutott el a hadifogoly- táborig. Akkoriban az a hír járta, hogy a budaiak — akik régebbről jól ismerték és ret­tegtek tőle — kiemelték a sorból és agyonverték. (Következik: A világcsaló képszakértő) Heti ajánlat E héten a televízió műso­rából először a keddi foly­tatásos filmet ajánljuk fi­gyelmükbe: Mint oldott kéve címmel Sárközi György re­gényét dolgozták föl. Szer­dán Zászlóbontás címmel a szakszervezeti mozgalom tör. ténetéről láthatnak doku­mentumfilmet 18 óra 20 perctől. Csütörtökön jelent­kezik a Hatvanhat adása, amelyben ez alkalommal energiáról lesz szó. A szak- szervezeti mozgalom törté, netének további epizódjait vasárnap 17 óra 10 perckor láthatják. A zenebarátok fi­gyelmébe ajánljuk még szombaton a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál nyitóhangver­senyét, amely 19.35 órakor kezdődik a 2-es csatornán. Az olvasnivalók közül Ká­rolyi Mihály Hit illúziók nélkül című önéletrajzi re­génye kínálja magát — amely érdekes adalékokat szolgáltat az őszirózsás for­radalom történetéhez, a ma. gyár emigráció sorsához. A Népújságban szombaton ösz- szeállítás jelenik meg márci­us 21-e tiszteletére. Gyön­gyösön szíházi előadás lesz: a József Attila Színház De jó szeretni címmel kétrészes komédiát ad elő, 18 éven fe­lüliek számára. Ugyancsak Gyöngyösön láthatják az ér­deklődők 19-én a Mont- martre-i ibolya című operet­tet, munkásszínjátszók elő­adásában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom