Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 2., szerda í* EGERBEN, GYÖNGYÖSÖN ÉS HATVANBAN Építkezők! Nem kell a segítség? Mindennapi kenyerünk Hagyományos és újabb o Naponta százhúszféle termék o Megszokás és ízlés o Jöhetne ötven pék o Túratervek Miért is hozták létre or­szágszerte a magánépítke­zőket segítő információs iro­dákat? Azért, hogy megfe­lelő tájékoztatást tudjanak adni a telekosztásokról, a beépítésre alkalmas terüle­tekről, s hogy egyáltalán legyen honnan elkezdeni a nem kis utánajárást igénylő vállalkozást. Amolyan ösz­tönzőnek szánták. Megyénkben hozzávető­legesen azonos időben, 1981 végén láttak munkához az információs irodák. Mi tör­tént azóta? Ennek jártunk utána Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Egerben az Ingatlankezelő Közvetítő- és Lakásberuházó Vállalat kapta feladatul töb­bek között az ezzel kapcso­latos szolgáltatások megszer­vezését. Ezzel egyidőben igen gyors elhatározás született, a TÜZÉP bemutató termé­nek létesítésére. A munká­ba a-minél egyszerűbb éá minél kevesebb időt igénylő tájékoztatás érdekében be­vonták az OTP szakembe­reit is. A kezdet kezdetén — persze nem kevés propagan­da után — nemigen lehetett panasz a forgalomra. Az ér­deklődők szép számban ke­resték meg az építkezések­hez tanácsokat adó szakem­bereket. Am mint később bebizo­nyosodott : nagyobb volt a füst, mint a láng. A me­gyeszékhely lakossága úgy tűnik, nem tart igényt erre a szolgáltatásra. Így aztán a több mint egyéves üzemelés után mind az ingatlankeze­lő, mind a városi tanács műszaki osztályának vezetői szerint fölöslegessé vált az iroda üzemeltetése. Gyöngyösön, a városi ta­nács műszaki osztályához, valamint a Mátra vidéki Épí­tő- és Szakipari Ktsz-hez egyaránt fordulhatnak az épít­kezni szándékozók. A taná­cson mindennapos a szolgál­tatás és az illetékes előadótól azt is megtudtuk, hogy akár építő vállalkozókat is tud­nak ajánlani. Ennek ellenére a helyzet nem sokkal rózsá- sabb, mint a megyeszékhe­lyen. Hatvanban, heti egy alka­lommal, péntekenként, reg­gel 8 órától délután hat órá­ig fogadja az információs iroda az ügyfeleit. Azaz csak fogadná, mivel az elmúlt év statisztikája szerint átlago­san havonta 4—6 építkező kereste meg problémáival a szakembereket. Ugyanak­kor a műszaki osztályon na­ponta húsz-huszonöt ember is megfordul — munkaidő­ben! — akár van fogadó óra, akár nincs. Az is igaz, hogy valamelyik előadó ilyenkor mindik kielégíti az ügyfelek igényeit. Annak ellenére, hogy az iroda nem éri el cél­ját, nem tölti be azt a funk­cióját, amiért létrehozták, január elsejétől bővült a szolgálatások köre. Az információs irodákat fenntartó szervek egybe­hangzó véleménye, hogy nem érdemes az irodák fenn­tartása. Szinte érthetetlen, hogy miért szaladgál minden építkező ezer felé, amikor szinte majd minden problé­májára orvoslás találhatna egy helyen is. Persze, mind­ezek nem jelentik azt, hogy holnapitól bezárják a segítő szándékú irodákat. A lehető­ség adott, szolgáltatásaikat továbbra is szívesen ajánlják a szakemberek. Kár lenne nem kamatoztatni segíteni akaró szándékukat, szakmai ismereteiket. Kis Szabó Ervin Nehéz dolga van a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnak. Ki is nézne szembe naponta több száz­ezer minőségi ellenőrrel, akik nem mérlegelnek kö­rülményeket, nem számol­nak, nem osztanak és szo­roznak, mint a „másik olda­lon” álló, hanem csak mér­gelődnek, vagy örülnek asze­rint, hogy ízlik-e a kenyér, vagy más pékáru, vagy sem. Szipszer Imre igazgatót ke­restük fel, hogy megkérdez­zük: „csapata” milyen kö­rülmények között dolgozik nap mint nap, milyen tech­nikai feltételek között végzik munkájukat a sütőipar dol­gozói. — A megyében tizenhat termelőegységünk van, köz­tük hagyományos, régi fel­szerelésű épp úgy található, mint korszerű. A kisebbek napi másfél tonnát sütnek, a legnagyobb, az egri 53 ton­nát. De kenyéren kívül ké­szül itt sütemény, s más édesipari termék is. A vá­laszték is különböző: ahol kevesebbet sütnek, ott két­felé megy a boltokba, a fe­hér és az alföldi, esetleg a csemege. A megyeszékhelyen viszont felsorolni is hosszú: fehér, rozsláng, csemege, al­földi, hevesi, francia, sajtos, teflon, s ezenkívül zsemle­vekni és -cipó bámul a ke­mencékben. Ki-ki ízlése és pénztárcája szerint választ­hat ezek közül a termékek közül. Úgy érezzük, hogy megfelelő minőségben ké­szítjük el az árut, hosszú hónapok óta nem érkezett hozzánk reklamáció. _— _ Nem mindenütt van pékség, vagy kenyérgyár. Hogyan látják el a falvakat? — Amikor kisült a kenyér, gépkocsira pakoljuk, s szál­lítjuk. Hetven teherautó áll rendelkezésünkre, melyek meghatározott túraterv sze­rint szállítják termékeinket. Percre kell mindenütt len­nünk, különben zavar lesz, az óvodákban, az iskolákban, a boltokban várják külde­ményünket. Éves megálla­podásokban rögzítjük az idő­pontokat, s ez nem egyszerű, hiszen meg kell határozni a legésszerűbb útvonalat. Az­tán ragaszkodni kell hozzá: ha olyan idő van a Mátrá­ban, hogy más gyalog se menne föl, mi akkor is in­dulunk. Nyáron persze köny- nyebb a helyzet, télen min­den a pontosság ellen dolgo­zik. — Az emberek úgy érzik, különbség van egyes péksé­gek munkája között, dicsérik az egyik vagy másik község­ben sütött kenyeret. Maga szerint léteznek-e szélsőséges különbségek? — Természetes módon a pék kezenyoma rajta van a kenyéren. Mégis azt kell mondjam, a megszokás és az ízlés a döntő. Van, aki a sa- vanykásabbat, van aki a szárazabbat szereti. Ma di­vatos a puha, de még a me­leg kenyér is. Már van olyan termékünk is — a hevesi, amely legutóbb díjat is nyert —, ami napokig megőrzi a bél lágyságát. A megrende­lések alapján dolgozunk, az üzletek általában figyelembe veszik, hogy mi után érdek­lődnek jobban a vásárlók. Néhány adat érdekességkép­pen: Egerben egy nap alatt 5,6 tonna fehér; 4,5 tonna rozsláng. 7,2 tonna csemege; 3,1 tonna alföldi és 2,5 ton­na hevesi készül. — Mennyien dolgoznak en­nél a vállalatnál, s hányán vannak tulajdonképpen a hagyományos értelemben vett pékek? — Ezer dolgozónk van, eb­ből négyszáz a pék. Szíve­sen vennénk, ha hirtelenjé­ben jönne még ötven. Van­nak gondjaink. Bár foglal­kozunk szakmunkásképzéssel, s meg is változtak legtöbb helyen a munkakörülmé­nyek, mégsem vonzó a szak­ma. A lapátos kemencénél most 55—57 év a nyugdíj- korhatár. Nem csoda, hiszen Kenyérszállítás régen... .. .s ma (Fotó: Szabó Sándor) 30—35 fok melegben kell te­vékenykedni. A vásárlók me­legen szeretnék megkapni termékeinket, így éjszaka is dolgozunk, vasárnap délután pedig már kezdődik a hétfői műszak. Nem ártana nagyobb megbecsülés az e területen munkálkodók számára. — Befejezték a kísérlete­zést, vagy tartogat még va­lamit a jövő? — Bár ennyifélét még so­ha nem termeltünk, mégsem álltunk le a fejlesztéssel. Az erre szánt összegek a köz­pontból vállalatunkhoz ke­rültek. Szoros kapcsolatban állunk a Malom- és Sütőipa­ri Kutató Intézettel. Most kísérletezünk ki 4—5 féle új­donságot, köztük diétásat is. Nyáron automata zsemle- és kifligyártósort indítunk be, reméljük, beváltja a vára­kozásokat. Egyre jobban sze­retnénk támaszkodni a kon­téneres szállításra is. vagyis százas tételekben pakoljuk ládába a kilós kenyeret, amely így a pakolás során nem károsodik. A vásárló­kért szeretnénk újabb lépé­seket tenni Szervezők, végrehajtók, ellenőrök is Olajmegtakarításból: hárommillió forint Tények és tervek a Volánnál Brigádok a vállalatért, vállalat a brigádokért (Tudósítónktól) Az energiával való taka­rékos gazdálkodás fontos népgazdasági követelmény. Ahol nemcsak beszélnek róla, hanem következetesen megvalósítják a terveket — az eredmény sem marad el. Jó példa erre a Gagarin Hőerőmű lőrinci üzeme, ahol 4300 tonna fűtőolajat takarítottak meg 1982-ben. A körültekintő gazdálkodás értéke: hárommillió forint. Alakszai László erőmű­vezető mondja: — Amióta az energiataka­rékosság dolgozóink köz­ügyé, azóta nálunk minden­ki egy kicsit energetikus is. Brigádjaink nemcsak vég- hajtói, de szervezői és el­Rozsdás kerékpárvázak,' hűtőszekrények, konténerek, kazánok, radiátorok és ki- vénhedt mosógépek között kutat néhány ember az Észak-magyarországi MÉH Vállalat egri telephelyén. Nem guberálók, hanem la­kásépítők, kik a kerítéshez, vagy az alapozáshoz válo­gatnak laposvasakat az öm­lesztett hulladékok közül, mások pedig olajoshordókat keresnek. Persze a kiválasz­tott anyagért fizetni is kell, de amint Skriba Lajos telep­igazgatótól megtudtuk ez az összeg csak töredéke az újonnan gyártottakénak, s az adott célra ez is megteszi. — Magánszemélyeknek el­sősorban vasat és színesfé­met adhatunk el, tetszés sze­rinti mennyiségben, mind­emellett forgalmunk nagy részét az ipari vállalatokkal bonyolítjuk le — mondja a telepigazgató. — Tavaly lenőrei is a komplex ta­karékossági programnak. Az olajmegtakarítás is felté­tele volt annak, hogy tava­lyi munkájukért a kalorikus üzemben harmincán pénzju­talomban részesültek. A hőerőműben egyébként 1976-ban tértek át lignit­ről olajra a kazánok fűté­sénél. Ekkor határozták el az üzemeltetési költségek csökkentését, fogadták el az energiatakarékossági in­tézkedési terveket. — Először is szemléletvál­tozásra volt szükség — foly­tatja az erőművezető —, mert az energiaveszteség forrásaival kezdetben csak keveset törődtek az üze­mekben és a lakótelepen. több mint 29 millió forint volt a bevételünk s ezzel két százalékkal túlteljesítettük a tervünket. Vasból 6737 ton­nát gyűjtöttünk össze, s ad­tunk át az ózdi és a duna­újvárosi kohászati üzemek­nek. Papírból pedig 1769 tonnányi került a csepeli, a dunaújvárosi és a szolno­ki papírgyárakba, amelyet újra hasznosíthatnak. De je­lentős mennyiségű színesfé­met, alumíniumot és önt­vényt is kiszállítottunk az üzemekbe. — Kiktől kapják a hulla­dékot? — Valamennyi helyi vál­lalattal szállítási szerződé­sünk van. Vasból például a Finomszerelvénygyártól, a MEZŐGÉP -tői, a VILATI- tól, és a Finommechanikától kapjuk a legtöbbet A Vo­lán 4-es számú Vállalata a selejt gumiabroncsot küldi Gazdaságpolitikai agitációnk azonban nem maradt hatás­talan : konkrét vállalások születtek az olajmegtakarí­tásra. A gazdaságosság kul­csa mindenekelőtt azoknak a karbantartóknak és ka­zángépészeknek a kezében volt, akik egy kisebb fajta felújítással gyorsan és ügye­sen rendbehozták régi fűtő­kazánunkat: megnövekedett a hatásfoka, javult a ter­helőképessége. A lignites kazánokhoz szokott szakem­berek nem riadoztak a to­vábbképzéstől sem, csak­hogy mesterségüket ma­gasabb színvonalon gya­korolhassák. Ekkortájt egyébként a nem szakma­beliek is a kazánterhelés­számunkra, a dohánygyártól pedig a papírt vesszük át. Az iskolák tavaszi és őszi hulladékgyűjtései is jelen­tős segítséget nyújtanak ter­veink megvalósításához. A minden év januárjában sor­ra kerülő úgynevezett tsz- akció szintén sokat hoz a konyhára. A mezőgazdasági üzemekben a kimustrált ak­kumulátorokat és a hulladék lemezeket szedjük össze. Nem szabad megfeledkez­nünk a mozgőátvevő kocsik­ról sem. mely naponta járja a várost, s helyben fizet is a felvásárolt áruért. Igaz, hogy az utóbbi időben csök­kent a lakosságtól átvett rongyhulladék, a műszálas ruhák térhódítása miatt. Végigjárva a telepet lát­hattuk, hogy nemcsak gyűj­téssel foglalkoznak. Például az ömlesztve érkező papírt szelektálni kell, így fedett helyen válogatják külön -a ről, és a hőfogyasztásról érdeklődtek. Az átalakítás­sal azonban nem fejeződött be a munkánk. Megszüntet­tük az üzemen kívüli hő­veszteséget, rendre elvégez­tük a hőszigeteléseket az energiarendszeren. A lakó­telepen például ötszáz ton­na olajat takarítottunk gondos karbantartással és azzal, hogy a lakásokat az időjárásnak megfelelően fű­töttük. Ez a „titka” a tava­lyi évben elért olajmegta­karításunknak. — Hogyan tovább? — Változatlanul legfon­tosabb feladatunk az ener­giatermelés zavartalan és gazdaságos biztosítása. Mika István színes és a tiszta újságokat, a hullámkartont és a vegyes minőségű lapokat, majd ha­talmas papírbálákba kötik. Az udvaron hegesztő vágja öles darabokra egy hajdani kazán tartozékait, így köny- nyebben értékesíthető és szállítható. — Az évről évre emelkedő terv miatt indokolttá vált o telephely bővítése és kor­szerűsítése — folytatja az igazgató. Többek között a dolgozók életét tesszük ké­nyelmesebbé zuhanyozó, öl­töző kialakításával. Az ud­var földes talaját pedig kő­zúzalékkal töltjük fel. — Az előző évihez képest terveznek-e másfajta hulla­dékgyűjtési akciót? — A Hazafias Népfront szervezésében országos ak­cióra kerül sor ez évben, melyet Egerben és az egri járásban áprilisban tartunk. Remélem, hogy vannak még limlomok a lakásokban, mert nekünk ez a jó. A be­gyűjtött anyagért adandó pénzt a felsőtárkányi úttörő­táborra fordítják. Tehát ez­zel a gyerekek is jól járnak. (homo) Sikerrel teljesítette ta­valyi legfontosabb gazdál­kodási célkitűzéseit a Volán 4-es számú Vállalat. A na­pokban Egerben tartott vál­lalati szocialista brigádveze­tői küldöttek tanácskozásán szó volt arról is, hogy az árufuvarozást és a személy- szállítást az előző évekhez képest jobban szervezték meg. Az energiahordozók­kal, az anyaggal és az al­katrésszel takarékosan bán­tak. Így a nyereségük, 1981- hez képest 7,9 százalékkal növekedett, s ez közel 180 millió forintot tesz ki. A gazdálkodási eredmény és a fegyelmezett bérgazdálko­dás lehetővé tette, hogy a dolgozók személyi jövedel­me jelentősen emelkedjen. A Volán-vállalatok közöt­ti munkaversenyben az első háromnegyed évet követően a második helyen végeztek, s így a tanácskozáson egy­hangúlag hozzájárultak a Kiváló Vállalat cím meg­pályázásához. Hogy a nehezebb gazdál­kodási körülmények között is eredméréyes esztendőt zárhatták, ebben nagy sze­repük volt a szocialista bri­gádoknak, melyekben a vál­lalat dolgozóinak 52 száza­léka vesz részt. Vállalásaik között szerepel továbbra is a gépjárművek műszaki ál­lagának megóvása, az üzem­anyagtúlfogyasztás megszün­tetése, a fegyelmezett, pa­naszmentes munkavégzés, továbbá a nullára futott járművek üzemképességi szintjének biztosítása. Negy­venöt kollektíva általános iskolát, huszonkilenc öregek napközi otthonát, további negyvenöt pedig óvodát is patronál. Sokré­tű tevékenységük között említésre méltó az újító­mozgalomban való részvé­tel, jóllehet, ezzel a mun­kával nincs teljes mérték­ben megelégedve a vállalat vezetése, mivel az előző évekhez képest visszaesést tapasztaltak. Az idei terv megvalósítá­sához is nagy segítséget várnak a brigádoktól. Zombori József, a vállalat igazgatója többek között hangsúlyozta, hogy a bri­gádmozgalom tapasztalatait széles körben kell elter­jeszteni. A kisközösségek munkájában fellelhető for­mális elemeket pedig meg kell szüntetni. A több mint hatvan küldött közül hú­szán kértek szót. Egyebek között elmondták, hogy nem szabad mereven ragaszkod­ni az év eleji vállalásokhoz, hanem a körülményekhez kell rugalmasan alkalmaz­kodni. A brigádvezetőktől kérték, hogy ne várjanak felsőbb utasításokra, hanem a kollektívák feladatainak megjelölésekor önállóan dönthessenek. Szóvá tették a járművek állagmegóvásá­nak hiányosságait is. A vál­lalat igazgatója tájékoztat­ta a résztvevőket arról, hogy ezt a gondot egy új érdé, keltségi rendszer kialakítá­sával oldják meg a közeljö­vőben. ÚJ AKCIÓ A MÉH-NÉL Kár kidobni a limlomokat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom