Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 9., szerda 3. Zárszámadás Poroszlón: Németh Károly is felszólalt a közgyűlésen Az eddigi utunkon akarunk tovább haladni 33 millió forintos tiszta jövedelem ff ff1 Tóth Mihály elnök mólóját tartja beszáPoroszló, 1983. február 8.: zárszámadási közgyűlés. A több mint hétezer hektáros Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet hétszáznál is több tagja gyűlt össze a községi kultűrház nagytermében, hogy „szembenézzen” a számok és a tények emlékeztető tükrével: hogyan gazdálkodott, dolgozott a szövetkezet tagsága és vezetése 1982-ben. Ez az ünnepi, ,d^,.tpégjs munkás „szembenézés” jelentőségét külön is aláhúzta az a tény, hogy a zárszámadó közgyűlésen megjelent Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Társaságában és az elnökségben ott voltak a megye, a járás és a község vezetői, közéleti személyiségei közül számosán, így többek között Vaskó Mihály, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Heves megyei párt- bizottság első titkára. A poroszlói termelőszövetkezet Heves megye egyik legjelentősebb állattenyésztő szövetkezete, amelynek földjei a Tisza mentével ölelkeznek, s amely szövetkezetnek az elmúlt évek alatt nem kevés nehézséggel, gonddal kellett megbirkóznia. Különösen nehéz volt az elmúlt esztendő, amikor hónapos aszály verte ezt a tájékot, szinte megkérdőjelezve: lesz-e valami, jut-e valami? Hogy a szövetkezeti tagok odaadása, a szakemberek hozzáértése, a gondos és fegyelmezett munka mennyire Borsós Ferenc: „A meliorációt vagy végig kell csinálni, vagy el sem kell kezdeni!” termést növelő tényező, mennyire elősegítője a szövetkezeti tagság jövedelme gyarapodásának — erről szólt beszámolójában Tóth Mihály szövetkezeti elnök, ismertetvén a vezetőség beszámolóját. Külön is örvendetes, hogy ez a beszámoló bár racionális, tényszerű volt, mégsem „ütötte főbe” a számok, a statisztikai elemzések, a könyvelés adatainak záporával a hallgatóságot, mert okosan, a legfontosabb tény- és számadatokat már előzőleg eljuttatták a tagsághoz. így aztán Tóth Mihály a lényeget mondhatta el — nem mintha a tények nem jelentenék a lényeget is —, nevezetesen azokról az erőfeszítésekről szólhatott, amelyeknek gyümölcseit most a zárszámadáskor szüreteli le a szövetkezet tagsága. Mikről adhatott számot a közgyűlés előtt a szövetkezet elnöke. Nos olyan tényekről, hogy a megyében elsőként 10 nap alatt fejezték be az aratást; hogy az 1981-es őszi alapos munka nyomán az aszály sem tudott ártani a gabonának. S hogy különösen a kukorica volt az, amely nemcsak saját terveiket, de a megyei átlagot is lényegesen felülmúlta. Jelentősen tovább fejlődött az állatállomány, ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés. Egyetlen adat az itt elért eredmények illusztrálására: az egy tehénre jutó tejtermelés évi átlagban lényegesen meghaladta az ötezer litert is. Gyakorlatilag egyetlen év alatt 14 százalékkal emelkedett a tejhozam a poroszlói termelőszövetkezetben. Sikerek a növénytermesztésben, jó eredmények az állattenyésztésben, az úgynevezett „melléktevékenység” is meghozta a maga hasznát. Gondolhatnánk semmi probléma, baj nincs Dr. Papp Sándor: „A 13 szétszórt tanyán igen nagy figyelmet követel az állategészségügyi szabályok betartása.” a termelőszövetkezetben. A 33 milliós tiszta nyereség ellenére is kellő önkritikával nézett szembe a beszámoló azokkal a gondokkal, amelyek nehezítik a szövetkezet munkáját. Még mindig van baj a fegyelemmel, az állatelhullás 10 százalékos csökkentése újabb félmillió forintot hozhatott volna a gazdaságnak. Szervezettebb munkával, feszesebb, hatékonyabb takarmányozási módszerekkel, a mezőgazdaságban is oly fontos technológiai folyamatok még szigorúbb betartásával újabb milliókat lehetne elérni csak az adott körülmények között is. Mindehhez hozzájárulnak olyan, szövetkezeten kívüli nehézségek is, mint amelyek az egész ország gazdasági helyzetéből adódnak, s amely fékezi például a szövetkezet hitelpolitikai lehetőségeit, a beruházások megvalósítását, vagy olyan, bürokratikusnak tűnő előírások, amelyek a gépesítés és a géppark ésszerű és tervszerű felhasználását segíthetnék elő. Arról is számot adhatott a szövetkezet elnöke, hogy jogos derűlátással lehet tekinteni az idei, már a tavalyi esztendőben megalapozott mezőgazdasági év elé. Még akkor is, ha a külső hatások nem lesznek kisebbek, ha szűkös pénzügyi keretek, a soványodó beruházások további terhet jelentenek a szövetkezet gazdálkodásában. A jogos optimizmusnak egyik és talán legfontosabb alapja a szövetkezetben, a tagságban rejlő erő, a politikai közhangulat, az a magabiztosság, amellyel eddig is „vette” az akadályokat az egyesült termelőszövetkezet. Az, hogy nagyszámú és fiatal vezető és középkáderei nemcsak reagálni képesek az újra, de felkutatják és alkalmazzák is azt; hogy a tagság szemlélete az elmúlt évek folyamán alapvetően megváltozott, fogékony lett minden iránt, ami eredményesen viszi előre a szövetkezeti gazdálkodást. És nem utolsósorban jó alap. A termelőszövetkezetben dolgozó kommunisták, a társadalmi szervek, a vezetők és a tagság egysége mintegy garancia ahhoz, hogy a nehézségeken továbbra is eredménnyel tud úrrá lenni a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet. A hozzászólások részben kiegészítették a vezetőség beszámolóját, részben éppen ezeket a gondolati tényeket húzták alá, okos javaslatokat hangoztatva, keresve, kutatva a további kibontakozás lehetőségeit. Borsós Ferenc növénytermesztő például megelégedetten, majdhogynem dicsekvően mondotta el, hogy az elmúlt két évtized alatt a szövetkezetben a búza átlagtermése 2,3-szeresére, a kukoricáé pedig 3,3-szeresére növekedett. — Voltak buktatók, jó és rossz esztendők, voltunk mi kiválóak és volt úgy, hogy szanáltak bennünket. Most talpon állunk — de rögtön hozzátette, — ahhoz, hogy ez a talpon állás ne legyen ideiglenes, új meg új erőfeszítésekre, többek között a melioráció továbbfolytatására is szükség van a növénytermesztés hozamainak növeléséhez. Kovács István állattenyésztő azt fejtegette hozzászólásában, hogy 1979 óta lendült fel igazán az állattartás a szövetkezetben. Jövőre is elég lenne legalább annyi, mármint tiszta jövedelem, mint az idén volt. Ám ehhez az kell, mondotta, hogy korszerűbb keretek között fejlesszék tovább az állattartást a szövetkezetben. Bertalan László, a gépészeti ágarat vezetője a biztonságos üzemeltetés és az energiatakarékosság mellett szállt síkra, ugyanakkor ő is ironikusan jegyezte meg, hogy: — ... mindenütt van minden és sehol sincs semmi — értsd alatta azt az alkatrészt, amely soha sincs ott, ahol keresik, s amelyet valahogy nagy utánjárással mégiscsak elő lehet teremteni. Dr. Papp Sándor állatorvosé az az adat, amelyet fentebb idéztünk, miszerint az állategészségügy előírásainak gondosabb. precízebb betartása újabb százezreket hozhat a szövetkezet konyhájára. A melléküzemág „nevében” Freud László, a budapesti ipari szolgáltató ágazat képviselője szólt azokról a tervekről, amelyeknek megvalósítása lehetővé teszi, hogy még több női munkaerőt vonjanak be helyileg e szolgáltató ágazat jövedelmező munkájába. Mint említettük, felszólalt a szövetkezet közgyűlésén Németh Károly, aki bevezetőben a Központi Bizottság Németh Károly: ...... óriási az a változás, amely a szövetk ezeti parasztság gondolkodásában végbement” Freud László: „A szegedi konténerátrakó daru szerelése többszörösére növelte a pályaudvar teljesítményét.” megvalósítását. Visszatekintett Németh Károly azokra a küzdelmes hónapokra és évekre, amelyeknek méhében kialakult a mai magyar szocialista mezőgazdaság, szólt azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket az egész társadalom tett a mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Nem volt könnyű az az elhatározás, amellyel a parasztság egykoron a szövetkezeti útra lépett, de nem volt könnyű megértenie az ipari munkásnak, a városi lakónak sem, hogy az ő erőfeszítései is megtérülnek a mezőgazdaság föllendülésével. kétszáz kiló élő húst termelnek Magyarországon, hogy 1982-ben még a csecsemőt is beleszámítva, 1400 kg gabona jutott egy személyre? Németh Károly ezután arról szólt, hogy a mostani eredményekhez vezető út, a mai sikerek egy következetes agrárpolitika eredményei, egy olyan politikáé, amelynek továbbra is az a célja, hogy fenntartsuk a magyar mezőgazdaság sokszínűségét — de természetesen nem egy gazdaságon belül — tette hozzá. A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy az Baráti találkozó a község vezetőivel és személyesen Kádár János üdvözletét tolmácsolta az egybegyűlteknek, gratulálva egyben azokhoz az eredményekhez, amelyekről a vezetőség beszámolója is szólt. Hangoztatta a továbbiakban, hogy a magyar mezőgazdaság nemzetközileg is kimagasló eredményeket ért el, hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban kiegyensúlyozott legyen az áruellátás és hogy biztosítsa exportterveink A továbbiakban az „emberi tényezők” szerepéről szólt, amely döntő módon befolyásolta a mezőgazdaság fejlődését, azt. hogy az ott dolgozók képesek voltak nemcsak befogadni, de alkalmazni is az újat a termelésben, a technológiában, a fajtákban. — Ki gondolta volna húsz esztendővel ezelőtt, s ha gondolta volna is, merte volna mondani, hogy majdan, ma személyenként több mint Figyelemmel... eddigi utunkon akarunk tovább haladni, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődése nem lezárt szakasz. Minden termékének megbecsülése, minden értékének okszerű és célszerű felhasználása még mindig óriási tartalékokat jelenthet a fejlődéshez. Szólt arról is, hogy a háztáji gazdaságok szerepe továbbra is rendkívül lényeges. De tévedés lenne azt hinni, hogy a háztáji „a” magyar mező- gazdaság. — A háztáji gazdaság szerves része a nagyüzemi gazdálkodásnak, de egyben hű tükörképe is annak — fogalmazta meg a Központi Bizottság titkára. Befejezésül azokról szólt, akik itt Poroszlón és szerte az országban megtermelik a javakat, a szövetkezeti parasztságról, akiknek egy jó része, az alapítók immáron nyugdíjban vannak, és azokról a fiatalokról, akik békében nőve föl, a „jelenkor gyermekei”, s akiknek nemcsak átvenni kötelességük a stafétabotot, de megújítani is a szövetkezeti gazdálkodást. Németh Károly nagy tapssal fogadott szavai után a tagság egyhangúlag megszavazta a „zárszámadást”, mintegy pecsétet téve ezzel 1982 sikeres jegyzőkönyvére. Gyurkó Géza
