Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 8., kedd 3. Ki legyen a főnök: A SZÉP REMÉNYEKKEL indult, tehetségesnek tartott íiatal osztályvezető — nincs mit szépíteni a dolgon — alig másfél év alatt megbukott. Eleinte csak bizonytalankodott, később kapkodni kezdett, komoly döntések előtt nem kérte ki mások véleményét, máskor meg piti ügyekkel nyaggatta főnökeit. Fokozatosan veszítette el tekintélyét, a végén már sem a beosztottjai, sem pedig felettesei nem vették komolyan, s az utóbbiak legtöbbet azon törték a fejüket, milyen beosztást lehetne neki találni, ahová minimális presztízsveszteséggel visszavonulhatna. Pedig — első ránézésre — nem volt elhamarkodott döntés a kinevezése. Évek óta szerepelt a káderutánpótlási tervekben, addigi feladatait becsülettel elvégezte, részt vett az aktuális „fejtágítókon”, s akik kinevezték, a felkészültségét is jónak tartották. Csakhogy a felkészültség változó fogalom. Mást jelentett a felkészültség a negyvenes évek végén, mást a hatvanas években, s mást jelent napjainkban. S előbbre nézve: akit ma felkészültnek tartunk, nem biztos, hogy holnap is megállja a helyét. Aztán lehet valaki kiváló szakember a maga területén, aki ha már két munkatárs tevékenységét kell irányítania, szinte görcsöt kap. S nem ismeretlen az ellenkező véglet sem: az elméletileg nem annyira képzett, de szervezni tudó, ambiciózus, munkatársai és főnökei által elismert és elfogadott vezető. Az ideális persze az lenne, ha az elméleti képzettség és a vezetői képesség — együtt * volna. Az ilyen dolgozók kiválasztása, felkészítése a vállalatoknál a személyzeti, oktatási osztályok feladata (lenne). De — sok egyéb zavaró, gátló tényező mellett — az is nehezíti ezt a munkát, hogy néhol ezek az osztályok sokszor csak látszatmunkát végeznek, s az ott dolgozók a szervezetnek, a kollektívának nem kellően értékelt tagjai. Mert. ha egy termelésirányító dönt, annak pozitív vagy negatív hatása rövid időn belül, konkrétan mérhető. De egy rossz személyzeti döntés, egy elhibázott káderfejlesztési terv hatása csak évek múltán tapasztalható. S az itt elkövetett hibát is nehezebb helyrehozni. EGY GÉP — AZ GÉP. Megvannak a műszaki adatai, tudom mire képes, mire lehet használni, hogy milyen hibái lehetnek. És az ember? Már a kiválasztás is dilemmát okozhat. Bénítólag hat-e rá az új, a nagyobb feladat, vagy éppen szárnyakat ad neki? Lehetőséget lát-e ambíciói kibontakoztatására, vagy „megtartani az íróasztalomat” alapon a felsőbb döntések fantáziátlan végrehajtója lesz? Bedobjam a mélyvízbe, vagy rövid pórázon próbáljam ki? Mindegyik módszer lehet hasznos is, káros is, egyéniségtől, s az alkalmazott módszer csomagolásától függően. Mert a legjobb képességű fiatal vezető is csődöt mondhat. ha váratlanul szakad rá minden teher (a „te vagy a főnök, döntsél önállóan” — jótanáccsal fűszerezve). Napjainkban gyakran hangoztatják (hangoztatjuk) különféle fórumokon, hogy a nemzedékváltás korszakát éljük, egyre több fiatal kerül vezető beosztásba. Ezért azonban nem kell senkinek hallelujázni, sem pedig pánikba esni. A nemzedékváltás — jó pár százezer éve — természetes folyamat. Sem adminisztratív eszközökkel visszafogni, sem pedig siettetni nem szabad. S hogy ki legyen vezető, azt ne az életkora, ne a különféle listák döntsék el, hanem a képességei. IGAZ ENNEK megállapításához is képesség szükségelte». (D. K. CS.) Gyártja a munkaközösség Alumínium szeg és csavar Nem lesz hiánycikk az alumínium kötőelem, a jövőben lesz elegendő szeg, szegecs, csavar — ezt vállalta az inotai alumíniumkohó gazdasági munkaközössége. Ezeket a keresett aprócikkeket itt, hazánk legnagyobb teljesítményű ahimíniumkohójá- ban gyártják ötven változatban, eddig azonban nem tudtak többet készíteni belőlük. A most megalakult gazdasági munkaközösség, a gyors piaci felmérések alapján megállapította, hogy ezekből a cikkekből az igény háromszorosa az eddig termelt mennyiségnek. Munkaidő után gyártják most a szegeket, szegecseket és csavarokat, folyamatosan figyelik a piacot. (MTI) mm Jól jövedelmez a sóderbánya is ... amely szintén Noszvajon üzemel Rétegesen „bányásszák” a tufát a tsz noszvaji melléküzem ágában TUFAKŐ ÉS SÁRGA SÓDER Nem látványos, de — fontos Látogatás az Egri Csillagok melléküzemágainál (Fotó: Perl Márton) Divat lett manapság — s nem is akármilyen divat — a melléküzemág. Néha úgy tűnik: nem is igazán tsz már a tsz, ha nincs néhány kedvenc melléküzemága. Nem egy esetről tudunk, amikor az alaptevékenység bizony alaposan háttérbe szorul, és a jövedelmezőséget nem a búza, a kukorica, a cukorrépa, nem a hús, a tejtermelés biztosítja, hanem egészen más területek, kisebb- nagyohb ipari, szolgáltató üzemek. Tulajdonképpen rendjén is van ez így: a kedvezőtlen adottságú területeken is élni és bizonyítani kell, máshonnan kell előteremteni azt a jövedelmet, amit a föld nem képes megadni. — Ilyen tekintetben mi szerencsés helyzetben vagyunk — mondja erről Tóth István, az Egri Csillagok Termelőszövetkezet elnöke. — Történelmi borvidéken gazdálkodunk, méghozzá igen nagy kiterjedésű területen (naponta hat busz szállítja, hozza-viszi az embereket), ennek megfelelően például a tavalyi 180 millió forintos árbevételünkből 56 milliót a szőlő hozott — ebből tízmillió jut a borra —, az állattenyésztés p>edig 27 millió forinttal részesedik az összbevételből. Az ipari tevékenységre viszont csak 8,7 millió forint jut. Ha p>edig nyereségben mérjük az arányokat, akkor a következő eredményt kapjuk: 25 millió forint haszonból 3,5 millió jut a melléktevékenységre, ami nálunk keménykő-, sóder-, tufakőbányászatból. mészégetésből származik elsősorban. Ezek mellett termelőszövetkezetünk virágüzletet és borkóstolót tart fenn, foglalkozunk vendéglátóipari tevékenységgel és parkosítással is. Ám az Egri Csillagok számára valóban az alaptevékenység — a szőlészet-borászat, illetve az állattenyésztés a legfontosabb —, munkavégzésüket ennek megfelelően szervezik irányítják, és a melléktevékenységek bizony inkább harmad-, mintsem másodrendűnek számítanak. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ne fordítanának rájuk elegendő figyelmet. Ezt tapasztaljuk a Nosz- vaj térségében lévő tufakőbányában is. ahol Nagy Kálmán, Csomós Miklós és Da- ragó Viktor dolgozik egy speciális, tufakővágó gépp>el. — Látják, elfaragtuk a hegyet. .. Egyelőre két műszakban dolgozunk, de ha kicsit javul az idő, áttérünk a három műszakra. — De legalább megéri? — Nemigen lehet panaszunk, mert nyári időszakban havi 25—30 ezer darabot is kitermelünk, és a termelt mennyiségnek 23 százaléka a mienk. Igaz, meg kell érte dolgozni, de ez már elfogadható. Nem messze a tufakőtől — Noszvajtól északnyugatra található a sóderbánya. Nagy Miklós bányamester már éppen hazafelé készülődik, mivel munkaideje most járt le, de néhány percet még szívesen tölt azzal, hogy elmondja: a világossárga színű többnyire ipari felhasználásra kerül, a vöröses árnyalatút pedig inkább töltésekhez használják. — Ami engem illet — mondja a bányamester —, négy éve vagyok itt, azóta legalább 150 ezer köbméter sódert szállítottak el innen. — A mai termés mennyi volt? — Pontosan 360 köbméter. A téli időszakhoz képest ez nem rossz, de nyáron volt olyan nap is, amikor 960 köbmétert termeltünk ki. Amire kíváncsiak voltunk, ily módon megtudtuk: a melléküzemágként nyilvántartott helyeken is teljes komolysággal és felelősséggel dolgoznak, méghozzá nem mindig irigylésre méltó körülmények között. Ehhez képest a tsz virágüzletében, borkóstolójában vagy vendéglőjében, a jó hírű Fekete Lóban dolgozni bizonyára lényegesen kellemesebb. Velük azonban nagyon sokan szinte nap mint nap találkoznak, a hegyek közt dolgozókról viszont csak kevesen tudnak. Ezért is gondoltuk érdemesnek felvillantani arcukat, megmutatni munkájukat. (ku—ti) A hét öröme-gondja Átányban Félbemaradt beruházás - Bővül az óvoda és vízhálózat - Járdák, utak ifjodnak - Közben: feloszlott a daloskor Nem árt egy kis előzetes körséta. A nézelődés szinte kínálja a kérdéseket, amikor leülünk Balogh Jánosné vb- titkárral, hogy tennivalóikról, Átány gond járói-öröméről érdeklődjünk. Itt van mindjárt, a tanácsházával szemközt, egy félbemaradt építkezés. A falubeliek szerint tavaly ősz óta nem láttak munkásembert az épp>en csak felhúzott falak között. Mi lesz hát voltaképpen a Heves és Vidéke Áfész által :de tervezett vendéglővel, ABC-jellegű üzlettel? — Mi is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan váltja be az áfész korábbi ígéretét, amit egy nemrég tartott testületi ülésünkön Huszár János, a „fogyasztásiak” elnök- helyettese csak megerősített. Holott mi is hozzájárultunk háromszázezer forinttal, továbbá társadalmi munkával a kereskedelmi létesítmény építéséhez — jegyzi meg a vb-titkár. — Különben oktatás szempontjából szintén zavaró a munka elhúzódása. Az áfész-étterem konyhájára építettünk, amikor 1982 szeptemberében beindítottuk az iskolai napközit. Most aztán fuvaroztathatjuk a hevesi „Akác”-ból a gyerekek kajáját, különben felkopna az álluk. Még szerencse, hogy a Búzakalász Tsz elnöke, Szabó János, a segítségünkre sietett, gépkocsit biztosítván az ebédszállításhoz. De ha már Nagy Kálmán iskola- igazgató oly feszítő gondjánál tartunk, essék szó a Bem utcai óvodáról is! Mert, bál az 1960-as évek óta háromezerről kettőezerre csökkent községünk lakóinak száma, az óvodát kinőttük. Korszerűsíteni, bővíteni kellene, olyan az érdeklődés. Ez tervünk is az idei esztendőben. Csak hát a pénz! Lesz némi maradványunk, van 215 ezer forint felújítási alapunk, meg számolunk legalább 200 ezer forint értékű társadalmi munkára, ám mindez kevés az üdvösséghez. Egyetlen reményünk, hogy Török Csabává boltvezetőnk megyei tanácstagi alapjából jut ide annyi, amennyivel a kisgyermekes szülők boldogságára elvégeztethetjük ezt a fontos munkát. Megtudtuk később Balogh Jánosnétól, hogy több kommunális feladat megoldására is készül a közeljövőben Átány tanácsvezetése. Múlt héten például XJrbán Zoltán járási útfelügyelővel folytattak hasznos megbeszélést. Ennek eredményeként a Bem utcát már gréderezik, jövőre pedig a Szabadság utat hozzák rendbe. Ehhez négyszáz- ezer forintot a helyi tanács biztosít, hatszázezret pedig az útfelügyelet. De gond még így is marad! Bitumennel kellene lezáratni az 1981- ben felújított Kossuth utat, aztán makadámra vár az Eötvös és a Petőfi. Tervezik ugyanakkor legalább nyolc kilométernyi járda rendbehozatalát a jelen tervciklusban, és hogy melyik utca kerül előre, abban a tanácstagokkal együttműködő társadalmi munkát szervező bizottság is szerepet vállal. — Huszonnyolc tanácstagunk egyébként jó megértésben munkálkodik az apparátussal — fűzte tovább mondandóját a vb-titkár. — Szervező, mozgósító tevékenységükre nagyon számítunk egy további terv, a vízműhálózat fejlesztése dolgában is. Mert ugyan az 1972-ben alakült vízműtársulat, teljesítvén hivatását, két éve megszűnt, nekünk még legalább hét kilométernyi vezetéket földbe kell fektetnünk, hogy az egész faluban egészséges víz legyen. Ami biztató: a tervezés társadalmi munkában elkészült, sőt egyik tanácstagunk, Baráth Györgyné, tavaly oly buzgalommal agitált, gyűjtögetett, hogy a tervezett bővítés egy kisebb hányada már kész. Nagyon jó továbbá, hogy a vízműkezelő Nemes Kálmán szintén önzetlenül bocsátotta szaktudását a lakosság szolgálatára. Mindent mégsem hagyhatunk az adófizető polgárokra! Ezért építettük tovább mi is egy kilométerrel a vezetékrendszert. A befejezéshez viszont már valami „felsőbb helyet” kell megnyernünk, ha nemcsak szépek, hanem jók is akarunk lenni a lakosság előtt... Csütörtökön összeül különben a községi tanács végrehajtó bizottsága, hogy dr. Jenei Attila körzeti orvos előterjesztésében megvitassa a település egészség- ügyi ellátásának helyzetét, azt követően pedig Eperjessy Gézává, Miké Károlyné és Orbán Károlyné védőnő gyermek- és ifjúságvédelmi beszámolójával foglalkozzon. Egyik téma sem ígér langyosságot! A táppénzes napok növekedése miatt mielőbb meg kell keresni az átányiakat foglalkoztató vállalatok vezetőit a fokozottabb ellenőrzés végett. Ami pedig az ifjúságvédelmet illeti, a Mákos-telep 1981-es felszámolása ellenére 67 veszélyeztetett gyermeket tartanak számon a községben. És a védőnő gondozottainak a harminc százaléka is a lakosság egyötödét kitevő cigányság köréből adódik. Bizony, e tekintetben is jól jönne az óvodakorszerűsítés! — De akad ezeken túl is némi fájdalmam, és ez a közművelődés helyzetéből ered — mondja befejezésként Balogh Jánosné. — Komplexitást tervezünk, amihez a megyei tanács biztosított is egy közművelődési igazgatóhelyettesi státust az iskolánál. De be tudjuk-e tölteni? Hiszen Heves nagyközség szívó hatása évente tizedeli tantestületünk tagságát is. Talán a pályázatban felkínált komfortos lakás, meg a tisztességes béralap vonz majd megfelelő szak» embert. Akire a mozinak helyet adó művelődési otthon és könyvtár föllenditése mellett még egy tennivaló vár: az országos minősítést nyert, de tavaly feloszlott népdalkor életre keltése. Moldvay Győző
