Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 5., szombat 11. A természettudományok egyik fő csoportja, a kémia, azokkal a jelenségekkel foglalkozik, melyek során az anyag minősége megváltozik. Lényegében egész életünk, a gazdasági folyamatok szoros kapcsolatban állnak vele. Az ipari forradalom nyomán a XIX. században nagyra nőtt a vegyipar, amely visszahatva a tudományra, meggyorsította annak fejlődését. A termelési folyamatok irányíthatósága az elméleti alapok tisztázását tette szükségessé. Új anyagok egész sorát fedezték fel, és az ember fokozatosan megismerte az anyagokat felépítő részek tulajdonságait. Mai válogatásunk a kémia, a vegyipar néhány érdekességébe nyújt betekintést. összeállította: MENTUSZ KAROLY Bútorok műanyagból Kevesen gondolnák, hogy a bútorgyártásban már több évtizeddel ezelőtt megkezdődött a műanyagok használata (a farost- és pozdorjaleme- zeket is műanyagoknak számítva). Bizonyára azt is kevesen tudják, hogy a műanyagok kikísérletezését, alkalmazását éppen azok a nemzetek kezdeményezték — többek között a skandináv országok —, amelyek a fa pótlására belátható időn belül nem kényszerülnek. Ez a tény rögtön eloszlatja azt a tévhiedelmet, hogy a műanyagok pótanyagok. A műanyagokat ugyanis elsősorban a természetes anyagokénál sok esetben jobb fizikai, kémiai és megmunkálható- sági tulajdonságaik teszik alkalmassá a bútorgyártásra. Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a fa fölé emelik a műanyagokat? Mindenekelőtt korlátlan alakítási lehetőségeik, színbeli kötetlenségük, jó tisztántartható- ságuk, kis fajsúlyúk, mérettartásuk, kopásállóságuk. Mégse higgyük azt, hogy a fák természetes szépségét, változatosságát veszélyeztetik. A bútorgyártás olyan méreteket öltött a világon, hogy sem az egyikből, sem a másikból egyedül nem oldható meg a minden igényt kielégítő termelés. A kétféle alapanyag okos kombinációi, a feladat természetének megfelelő tapintatos és hozzáértő anyagválasztás azonban mindig a „helyére teheti” őket. Az iparilag fejlett országok bútoriparának műanyagfelhasználási irányzatai arról árulkodnak, hogy a műanyagokat elsősorban ott alkalmazzák, ahol különleges tulajdonságaik értéknek tekinthetők. Például konyhák, irodabútorok, gyermekszobák, kiegészítő kisbútorok, s kivált ülőbútorok ( székek, fotelek) gyártásában. Képünkön az utóbbi irányzatra láthatunk példát, egy nyugatnémet gyártmányú, teljes egészében — még a fotelek ülő- és támaszkodófelületeinek borítását is beleértve — műanyagból készült garnitúrát. Érdekes megoldásnak számít, hogy a nem használatos fotelek összecsukhatok, ami tisztántarthatóságuk és szállíthatóságuk szempontjából előnyös. Az ütésálló műanyagból készült garnitúrát háromféle színben állítják elő. Víztisztító üzemek Az elmúlt tíz évben Franciaország nagyot lépett előre a városi szennyvizek tisztítása terén. Víztisztító üzemek tucatját építették fel. Az elmúlt években Franciaországban megbillent a nitrogénciklus egyensúlya, amelynek következménye a nitráttartalom növekedése, mind a felszíni, mind pedig a felszín alatti vizekben. A közvélemény figyelme a nitrátra irányult. Ehhez hozzájárult az Európai Közösség Tanácsának irányelve is, amely szerint az ivóvizekben ez 50 mg/liter mennyiséget nem haladhat meg. Ezt a normát csak 1985-ben vezetik be Franciaországban. A nagy nitráttartalom három fő forrásnak tulajdonítható: a városi, valamint az ipari szennyvizeknek és a mező- gazdaságnak, azaz a vegyszereknek és a műtrágyázásnak. A városi és ipari szennyvizek tisztítására, denitrifi- kálására különféle technikai megoldásokat alkalmaznak: "szűrést, bikarbonos eljárást, biológiai tisztitó módszereket. A francia víztisztító módszerek és berendezések iránt nagy az érdeklődés a latinamerikai kontinens országaiban és a Közép-Keleten egyaránt. A kémia térképe... A tudománytörténészek egyértelmű állítása szerint a XIX. század a természettudományok fejlődésének forradalmi időszaka volt, melynek eredményei sokban megalapozták jelen századunk, a XX. század tudományos-technikai forradalmának vívmányait. A múlt század legfontosabb programja volt az energia megismerése és felhasználása, ugyanakkor korábban soha annyi energiát nem fordítottak a tudományra, mint akkor. Meg is volt az eredménye, nem csupán elméletben, hanem a technika fejlődésében is. A gyertyafénytől a röntgen- és rádiumsugarakig, a postakocsitól a telefon-, a távíró- és a rádiószolgáltatásokig, a mezőgazdaság, a kereskedelem és mindenekfelett az ipar a legapróbb részletekig kölcsönhatásba került a matematika, a fizika és a kémia fejlődésével. A tudósok is igyekeztek igazodni a gazdasági élet által diktált ritmushoz, igazodtak és egyben az új gazdasági igények megteremtőivé váltak. Ma is használatban van A század során többen kísérleteztek például azzal, hogy a tudósok által felfedezett kémiai elemeket atomsúlyuk. vagy más tényezők alapján ésszerű rendbe foglalják. 1869-ben egymástól függetlenül sikerült megoldani ezt a problémát a német Lothar Meyernek és az orosz Mengyelejevnek. Ez utóbbinak a periódusos rendszere ma is használatban van, megfelelő kiegészítéssel. A héten, február 2-án múlt 76 esztendeje, hogy 71 éves korában meghalt Dmitrij Ivanovics Mengyelejev, a kémia térképének megalkotója. Fiatal egyetemi professzorként 1869-ben egy kémiatankönyvet készült írni és közben azon gondolkozott, hogyan csoportosíthatná benne a kémiai elemeket. Kartonlapokra felírta az egyes elemek nevét és atomsúlyát. A legkisebb atomsúlyú elem, a hidrogén kartonját félrerakta. Ezután a lítiumnál kezdve atomsúlyuk szerint sorba rakta a lapokat, míg el nem jutott a nátriumig. Mivel ennek az elemnek a tulajdonságai hasonlítanak a lítiuméhoz, így gondolt egyet és új sort kezdett. A nátrium a lítium alá került, s lám a következő a magnézium, a berillium alá, melyhez sok tulajdonságában hasonlított. így sorba vette az addig ismert összes elemet. Előfordult azonban, hogy a következő nem a közvetlenül felette levőhöz, hanem az előző sor egy másik eleméhez hasonlított. Ilyenkor kihagyta azt a helyet, mondván, hogy oda egy még ismeretlen elem kerül majd. És ez később így is lett... ! Mengyelejev azután a kész táblázatból számos következtetést vont le. A legfontosabb az volt, hogy az elemek kémiai tulajdonságai atomsúlyuk periodikusan ismétlődő függvényei. Amióta Robert Boyle, angol vegyész, az újkori kémia megalapítója meghatározta a kémiai elem fogalmát, senki sem tudta megmondani, hány van belőlük és mennyit nem ismernek még. Mengyelejev táblázatának üres kockái azonban tájékoztatást adtak erre a kérdésre, sőt azt is ki lehetett olvasni a rendszerből, hogy milyenek lesznek ezek! A táblázat szabályszerűségeiből a nagy orosz tudós pontosan előre meg merte „jósolni” a várható elemek főbb adatait. Volt, aki elhitte ezt, volt, aki nem! Aztán öt év múlva, 1874-ben felfedeztek egy elemet, a galliumot és ennek tulajdonságai megegyeztek Mengyelejev egy „jóslatával”. Négy év múlva a szkandiummal, majd még később a germá- niummal újra igazolódott a tudós rendszere. Most már mindenki belátta: a táblázat valóságos térkép, amely eligazítja a vegyészeket a kémiai elemek között. Sejthető volt, hogy a táblázat valamilyen belső törvényszerűséget tükröz. Mengyelejev nem tudhatta meg, hogy milyet, de miután 1907 februárjában halt meg, így még láthatta a radioaktivitás felfedezéséből, hogy az atomon belül van a titok megoldása. Ma már a legkorszerűbb természettudományos ismeretek alapján tudjuk, hogy az elemek voltaképpen nem atomsúlyuk szerint rendeződnek sorba, hanem az atommagban levő protonok száma szerint. Mengyelejev táblázata tehát az elemek természetes rendszere. Az utókor hálával gondol rá, hiszen felfedezése ma is helytálló és a tudománytörténet legszebb fejezetei között tartják számon. Mentusz Károly A vegyipar mindenese, a kénsav Az Ukrán SZSZK-ban, a Ívovi területen új kénsavgyár épül, első egysége már megkezdte a termelést (MTI Külföldi Képszolgálat) Uj koloriméter A kémiai vegyipar egyik legfontosabb terméke a kénsav, amely egyben más anyagok előállításának is a nyersanyaga. Világszerte igen nagy mennyiségben gyártják. Valamely ország vegyiparának fejlettségét a gyártott és felhasznált kénsav mennyiségével szokták jellemezni. A kénsavgyártás alapanyaga tulajdonképpen a kéndioxidgáz, amelyet iparilag szulfidok, többnyire a pirít levegő jelenlétében végzett pörkölésével, illetve elemi kén elégetésével állítanak elő. A szulfidokat többnyire mechanikai forgókaros kemencékben pörkölik. A kemencében termelt kéndioxidot tartalmazó ún. pörkgázt porkamrákban, ciklonokban, vagy elektromos porleválasztó berendezésekben, majd mosótornyokban portalanítják. A kénsav a legnagyobb mennyiségben gyártott tiszta vegyszer. Legnagyobb részét szuperfoszfát műtrágya előállítására, valamint ammó- niumszulfát gyártására használják, általában a termelt kénsav 40 százalékát. Használják ezenkívül más savak, valamint szulfátok előállítására. A tömény kénsavat kőolaj és növényi olajok finomítására, akkumulátorok töltésére, robbanószerek gyártására használják. Nagy mennyiségben alkalmazzák a szerves vegyiparban is. Jelentős mennyiségű kénsavat használnak a műselyem gyártásához, a fémfeldolgozó ■ és textilkémiai iparban is, de felhasználási területe egyre szélesedik. Közvetve a vegyipar szinte minden gyártmányának a készítésében szerepe van. A vegyianyagok mennyiségének pontos, mégis egyszerű meghatározását a koloriméter tette lehetővé. A vegyészeiben a kolorimetria felfedezése előtt is kiterjedten alkalmaztak analitikai elemző méréseket, amelyek segítségével egy-egy anyag koncentrációját, illetve mennyiségét pontosan meg lehetett határozni. Ezek az analitikai vegyelemzések azonban nagyon idő- és anyagigényesek voltak. A kolorimetriás eljárás a régi módszerekkel ellentétben gyors, egyszerű, éppen ezért olcsó és mégis megbízható módszernek bizonyult. Lényege az, hogy sok anyag egy-egy más vegyianyaggal összehozva jellegzetes színt ad. Ha a vegyianyagok reakciója (egymásra hatása) oldatban történik, akkor az oldat színe a benne levő vegyianyag mennyiségétől világosabb vagy sötétebb árnyalatot ad. Kezdetben a szín- árnyalat meghatározása szabad szemmel történik, később sokkal objektívebb, megbízhatóbb, és éppen ezért pontosabb technikai eljárást alkalmaztak. A kolorimetria tehát nemcsak jelentősen kitágította a szinte csak nyomokban jelenlévő anyagok mennyiségi meghatározásának a lehetőségét, hanem olcsóbbá és egyszerűbbé tette, ami viszont az eljárás elterjesztését, tömeges alkalmazását tette lehetővé. A kolorimetriás módszer alapjában színes oldatok koncentrációjának a meghatározására alkalmas. Az eljárás során a vizsgálandó színes anyag ismeretlen koncentrációjú oldatát összehasonlítják ugyanazon színes anyag ismert koncentrációjú oldatával. Ha a meghatározandó koncentrációjú oldat maga nem színes, akkor különböző módszerekkel olyan kémiai reakcióknak vetik alá, melyek során színes anyag keletkezik, és ennek koncentrációja már meghatározható kolorimetriásan. Brnóban az Orvostechnikai Kutatóintézet munkatársai olyan műszert szerkesztettek, amely kiküszöböli az emberi szem tévedését a koloriméter színeltérésének a leolvasásában. Képünkön: a Chiratic 49 jelű műszert és kifejlesztőit láthatjuk. (MTI A KŐOLAJKUTATÓ VÁLLALAT Egri Üzemegysége felvételt hirdet: FÚRÁSI SEGÉDMUNKÁS munkakörben. BÉREZÉS: 4800,-5000,- Ft kezdő fizetés EGYÉB JUTTATÁSOK:- HŰSÉGJUTALOM- GAZKEDVEZMÉNY- NYUGDÍJKOR-KEDVEZMÉNY- 3 ÉVES GYAKORLAT UTÁN SZAKMUNKÁS KÉPESÍTÉS MEGSZERZÉSÉNEK LEHETŐSÉGE- 40 ÓRÁS MUNKAHÉT Jelentkezni személyesen az üzemegység központjában: EGER Kerecsendi út (Kőlyuktető) Érdeklődni telefonon: 12-211. (269. sz. mellék). (Külföldi képszolgálat — KS)
