Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 5., szombat Az energiatakarékosság nemcsak pénzkérdés Beszélgetés az OEGH vezetőjével Óriási úszódaru Dél-Ameri kába A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyárában a terveknek megfelelő ütemben halad a kétszáz tonnás, mozgógémes forgódaru építése uruguayi megrendelésre. A saját tervezésű daruóriás rekordidő alatt készül el, márciusban már elhagyja a gyárat (Fotó: MTI — Tóth Gyula felvétele —) A KISZ megyebizottságának vendége volt Intéző bizottsági látogatás megyénkben Szokatlanul enyhe a tél. Ezért — az energiahelyze- tünkrői beszélgetve — először nem is kérdezhetünk mást Czipper Gyulától, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjétől: — Mennyit takarít meg nekünk ez az időjárás? — Erről még nincsenek — nem is lehetnek — végleges adataink, de az már most biztos, hogy annyi energiái tudunk megtakarítani, amely több tízezer tonna olaj árával egyenlő. Egyebek közt ez is közrejátszik abban, hogy sikerült kiegyenlítenünk az 1982. eleji túlfogyasztást, s tavaly is csak annyi energiát használtunk fel, mint egy évvel korábban. Ebben persze segített a meleg nyár is: kevesebb energia kellett például a mezőgazdasági termények szárításához S végül, szerepet játszott az is, hogy nem növekedett az energiaigényes iparágak termelése, s érzékelhetőek a takarékosság eredményei is. Mindent egybevetve a termelő ágazatokban körülbelül egy százalékkal csökkent a fogyasztás, miközben a lakosságé három százalékkal nőtt. Ez utóbbin belül főképp a villamosenergia-fel- használás emelkedett gyorsan: mintegy tíz százalékkal haladta meg az előző évit. — Elfogadhatónak tartja a lakossági fogyasztás ilyen gyors növekedését? — Természetes dolog, hogy viszonylag gyorsan emelkedik a lakosság energiafelhasználása. Magától értetődik például, hogy ha megépül egy lakótelep vagy akár csak egy családi ház, akkor új fűtőkészülékekre, világításra, háztartási gépekre van szükség. A háztartások korszerűsödése, a villamos háztartási gépek gyors elterjedése is növeli a fogyasztást Reméljük persze, hogy a lakosság is jobban takarékoskodik, s sokat tesz még azért, hogy valóban csak annyi energiát használjon fel, amennyi indokolt. — Hol tartanak a termelő ágazatok az energiatakarékossági célok megvalósításában? — Az energiatakarékossági kormányprogram azt írja elő, hogy egyfelől csökkenjen az energiafelhasználás növekedési üteme, másfelől pedig az energiahordozók között mérséklődjék a legdrágább energiahordozó, a kőolaj aránya. Inkább helyettesítsük azt szénnel, vagy pedig földgázzal. A program végrehajtása jól halad. Az elmúlt két évben például mintegy 500 vállalat vállalkozott olyan beruházásokra (összesen mintegy tízmiilliárd forint értékben), amelyeknek mind az olaj megtakarítás a céljuk, illetve az hogy mérséklődjék az energiaigény. E beruházásoknak kiemelkedő szerepük van abban, hogy az elmúlt években gyakorlatilag nem nőtt az ország energia- fogyasztása. Még örvendete- sebb, hogy jelentősen csökkent a kőolajfelhasználás — 1982-ben például 2 millió tonnával kevesebb olajat dolgoztunk fel, mint 1978- ban. — Mégis, miből származik ez a megtakarítás? — Egyfelől abszolút mértékben is megtakarítottunk kőolajtermékeket. A benzin fogyasztói árának emelése például meggondoltabbá tette az autótulajdonosokat, kezdik megtanulni, hogy kevesebb üzemanyag felhasználásával is jól lehet vezetni. Nem kevés tüzelőolajat takarítottak meg például a mezőgazdaságban a termények nedves szárítása, valamint a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása révén. Másfelől viszont országszerte széles körben használtak fel olaj helyett más hazai energiahordozókat, például szenet, földgázt, villa mos energiát. Ezt persze a hazat energiatermelő ágazatok növekvő erőfeszítései tették lehetővé. A szénbányászat például már tavaly 26 millió tonna szenet hozott felszínre, holott az eredeti előirányzat szerint csak 1985- ben kellett volna ennyit termelnie. Növekedett a földgáztermelés: a 6,5 milliárd köbméter mennyiségű értékes energiahordozó nemcsak azt tette lehetővé, hogy ellássuk a lakosságot, s a múlt év végén Pécsre is eljusson ez a fűtőanyag. — Térjünk vissza még a szénbányászathoz! Már azért is, mert az elmúlt évben több helyen nem jutott elég szénhez a lakosság. Mire számíthatunk az idén? — Tavaly igen nehéz geológiai viszonyokkal kellett megküzdeni a bányászatnak, emiatt maradt el a tervtől az év első felében. Ezért nem tudta abban az időszakban teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit. Az év végéig azonban behozták az elmaradást, s túlteljesítették a belkereskedelem rendelését. A bányászok áldozatkészségére továbbra is számíthatunk, ha kell, jó néhány szabadnapukat feláldozzák. Már ez is garantálja, hogy év közben várhatóan kiegyensúlyozott lesz az ellátás. S még jobban javul majd a helyzet, ha elkészülnek az új brikettgyárak. A termelés egyébként ma is nő: 1983-ban már 1,6 millió tonna brikettet szállítanak a fogyasztóknak, százezer tonnával többet, mint például 1982-ben. — Az idei népgazdasági terv azt írja elő, hogy az ország energiafelhasználása legfeljebb egy százalékkal emelkedhet. Mit tehetünk ennek érdekében? — Ez igen sokrétű feladat. Az energiagazdálkodási kormányprogramban összefoglalt feladatokat kell hatékonyan végrehajtani. Gyors ütemben kell például hasznosítani a kutatási eredményeket, üzembe helyezni az energiatakarékos berendezéseket. S természetesen bővíteni kell az energiatakarékos háztartási készülékek gyártását is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak még kihasználatlan tartalékok az iparban. Annyit például még egy pénzszűkében lévő vállalat is megtehet, hogy korszerűsíti elavult fűtési rendszerét, vagy pedig mérőműszereket vásárol, amelyekkel fel tudja deríteni, hol használnak fel több energiát a kelleténél. — A szűkös vállalati erőforrás azért erre nem mindig elég. A jövőben is számíthatnak az állam támogatására? — Még a mai, korlátozott anyagi körülmények között lehet hitelt kapni ilyen beruházásokra. A takarékosság azonban nem mindig pénzkérdés. Számos tapasztalat mutatja például, hogy rendkívül sok múlik az energetikus hozzáértésén, lelkesedésén. Az ilyen emberek munkájának támogatása, ötleteik, javaslataik megvalósítása semmiképp sem nélkülözhető módszere az energiagazdálkodásnak. K. J. Pénteken Heves megyébe látogatott dr. Bulla Miklós, a KISZ Központi Bizottsága intéző bizottságának tagja, akit útjára elkísért Mlinkó László, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára. A vendéget a megyei pártbizottságon Kiss Sándor titkár fogadta délelőtt és tájékoztatta az idei főbb feladatokról. Ezután dr. Bulla Miklós útja az Egri Dohánygyárba vezetett, ahol a moz galmi munkáról, a helyi ifjúsági szervezet gazdaságépítő tevékenységéről folyta tott beszélgetést vezetőkkel, majd gyárlátogatás szerepeli a programban. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán dr. Szűcs László főigazgató adott ismertetést az intézmény hallgatóinak életéről, tanulmányi munkájukról. Délután az intéző bizottság tagja a megyei KISZ- bizottság vezetőivel találkozott, s folytatott eszmecserét az ifjúsági szövetség idei terveiről, teendőiről. Kőrútjának befejezéseként a Mátra- vidéki Fémművek sdroki gyárában járt, ahol az ott dolgozó fiatalok mindennapi sikereiről, illetve gondjairól tájékozódott. A KÉNYSZER VISZI RÁ Az üzlet — az üzlet M ostanában mintha ér* 1 zékenyebbek lennének a vevők a kiskereskedelemmel kapcsolatban. Egyre-másra teszik szóvá mindazt, ami nekik nem tetszik: ellátásban, választékban, kiszolgálásban. — Így igaz — ismeri el a tényt Szabó László, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — A vásárlók úgy vannak vele, hogy ha emelkedtek az árak, akkor azt elvárhatják, hogy mindenben az ő kedvüket keressék azok, akik a boltban vannak. De... nem hallgathatom el, a mi dolgozóink is emberek, ahogy szokás ezt mondani, tehát őket is befolyásolja a külső körülmények hatása. Tudom, az lenne a jó, ha az öltözőszekrénybe a kabátjukkal együtt beakasztanák magánügyeik kisebb-nagyobb kérdéseit. Az lenne jó. Sőt! Másként nem is jo. Ahonnan lehet Ma mindenki nemcsak a pénztárcáját nézi, hanem az árcédulákat is. Ha pedig a boltban nem látja a bőséges választékot, a jó minőségű árut, joggal méltatlankodik is. — Mi mindent megteszünk, hogy élelmiszerből, tehát nemcsak az alapvető cikkekből, jó ellátást nyújtsunk — mondta a vállalat igazgatója. — Ezért oda megyünk áruért, ahol megkapjuk azt, amit keresünk, és ahol kedvezőbb ajánlatot hallunk. Váctól Békéscsabáig, Győrtől Miskolcig lehetne sorolni ezeket a helyeket. De a megye határain belül is kapcsolatot kerestek és találtak állami és szövetkezeti gazdaságokkal, élelmiszergyárakkal, aminek nyomán több áru és nagyobb választék jutott az üzletekbe. — Hogyan nézi ezt a tevékenységüket a területileg illetékes nagykereskedelmi vállalat? — Elég sok súrlódás keletkezett már ebből, de mi azt mondjuk: az üzlet, az üzlet. — És üzlet az is, ha a Dunántúlról kell szállítani? — Pontosan. Ellenőriztük fillérekre a költségeket. Még a beszerző kocsihasználatának forintjait is. A végelszámolás: majdnem kétmilliós nyereségtöbblet. Azt sem titkoljuk azonban, jobban örülnénk, ha mindent a „mi” nagykerünktől kaphatnánk meg, és nem kellene járnunk az országot. Mit mondjunk erre? Reméljük, az igazgató kívánsága nem lesz sokáig jámbor óhaj. Minden forintért Valamiféle „csoda” történt a vállalatnál? Tavaly még a második félévben is csupán a nehézségeiket sorolták. Tele voltak gonddal, aminek visszhangját elég gyakran hallották a különböző fórumokon. Most pedig? — A tavalyi egymilliárd- kétszázötvenmilliós forgalmi tervüket is, a több mint tizenhárommilliós nyereség- tervünket is túlteljesítettük — közli nem kis megköny- nyebbüléssel az igazgató. Rákérdeztünk: mennyire játszott közre ebben az árak emelkedése? Kiderült, hogy a növekedésnek csak egy része keletkezett abból, a nyereségszázalék pedig inkább még romlott is az ármozgások hatására. A többletért meg kellett „verejtékezniük”. Ha több volt a munka, anyagilag hogyan hatott ez vissza a dolgozókra? A válasz: bérfejlesztésre 7,4 százalékot tudtak fordítani. És a teljesítmények differenciálására? Erre a módszer: minden vezető maga gazdálkodott azzal a kerettel, amit a vállalattól kapott. A bolt főnöke is. Természetesen összhangban az illetékes társadalmi szervekkel. Nem „fent” döntötték el, hogyan osszák szét a forintokat „lent”. Így van ez jól. Csak szerényen Az üzlet az üzlet, ez ősrégi szabály. Még akkor is igaz, ha nem mindig gondoltunk rá. De a lakosság ellátása sem „mellékes” feladat. — Tökéletesen így igaz — mondta az igazgató. — Tudják ezt mindazok, akik nálunk dolgoznak. — Mégis, időnként előfordulnak nehézségek. — Ilyen volt például a liszt és a zsír, de csak olyan formában, hogy egykilós zacskóban nem lehetett kapni vagy nem a megszokott csomagolásban lehetett megvenni. — Igen, de az úgynevezett minimumkészletre való „beállást" is meg lehet érezni a boltokban. — Az baj. Ilyenkor már az üzlet vezetője az oka ennek. Nekünk pénzügyileg komoly érdekeink fűződnek a minimumkészlet kialakítására a megjelölt időszakban, de ennek csak abban szabad tükröződnie, hogy egyszerre kisebb mennyiség és nem áruhiány van a polcokon. Miért nem lehetne átmeneti raktárral segíteni ezen a gondjukon? A kérdésre a válasz egyetlen szó: pénz. Ami ilyen célra nincs. Sőt, annyira nincs, hogy az idén semmiféle fejlesztést nem tudnak végrehajtani. Folyik a tanácsok segítségével az építkezés Gyöngyösön, ahol a Dél-Kálvária-parton létesül majd ABC és Hatvanban, ahol a kastélykertben emelkednek egy ugyanilyen üzlet falai. Áthúzódó munkák ezek. Egerben bővítik saját pénzükből a Lenin úti ABC-t. Nemcsak a raktár lesz nagyobb, hanem az eladótér is. Ez is valami, ha nem is hiánytalan megoldás. Egyre nehezebb ... és az idén? Hogy mi lesz? Erre a kérdésre ők szeretnének már most megnyugtató választ adni. Csak egyet tudnak: még többet kell dolgozniuk az eredményért. Ügy is, hogy belső átcsoportosítást is figyelembe kell venniük — esetleg. Mert az üzlet — az üzlet. Ehhez pedig jó kereskedők is kellenek. G. Molnár Ferenc
