Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 20., vasárnap Akit Bulldózernek hívtak Színes, olasz film NEMCSAK KÖTELEZŐ, AJÁNLATOS IS Nyolc osztály nélkül... MINDENNAPI NYELVÜNK Papramorgó Egy levélírónk azt szeret­né tudni, miért hívják a címbeli tréfás megnevezés­sel a pálinkát, s van-e kö­zük a papoknak ehhez a szóösszetételhez. Hogy vala­miféle közük valóban van, arról ezek az adatok bizony­kodnak: a népi jellegű szó­lások gyűjtése kapcsán a Zemplén megyei Bodrogköz­ben jegyeztem fel ezt a szó- lásformót: Amolyan papra­morgó ember. A mondásnak ilyen változatát is hallottam: Papramorgó családba szü­letett bele. Meglehetősen el­ítélő minősítés mind a két közszólás. Azokra mondják, - akik szeretik az- italozást, gyakran bepálinkáznak, s csak a pálinka beszél belő­lük, s az ital megoldja nyélvüket. Egyik idősebb adatszolgál­tatóm azt is hallotta szülei­től, hogy a Bodrogközben jogadott papok szolgálták a gyülekezeteket, s ha hiva­tásukkal összeegyezhetetlen viselkedésük közmegbotrán­kozást okozott, akkor a gyü­lekezet felmondott nekik, elküldte a faluból, kiszeke- rezték maguk közül. Nem véletlenül ismerünk Zemp­lénből egy ilyen szólásha­sonlatot is: „Elküldte, mint Pajzos a papot”. A népi emlékezet arról is tud, hogy a papfelmondást, elküldést a legszájasabb emberre, az úgynevezett papramorgóra bízták. Előbb jól „bepálinkáztatták”, hogy nagyobb legyen a bátorsá­ga küldetése teljesítésére. Persze, morogtak a papokra a párbér miatt is. Az Eger­ben is tevékenykedő Szaisz Leó, aki Máriafi István név­vel adta ki Kis Magyar Frazeológia című művét, szintén tanúskodik a papra­morgó összetétel sajátos használati értékéről ebben a szövegrészletben: „Papra- morgóktól annyiszor kell hallanunk, minek a püspök­nek annyi jószág, jövedelem” (Magyar- és Erdélyországnak történetei, 1973,. 159. 1.) Volt idő, amikor a papra­morgó összetétellel a papok csúfolóit, az egyházellenes személyeket nevezték meg. Majd, elsősorba a nép nyelv- használatában a pálinka hu­moros, tréfás megnevezésére szolgált, s, ma is ilyen érte­lemben szoktunk .ezzel a szóösszetétellel élni. Különben a tréfás népies megnevezések eredeti bántó éle ma már megtompult nyelvhasználatunkban. Ak­kor is, amikor ajkunkra vesszük a pálinka szó he­lyett a papramorgó, a vadlé, a vadvíz, a gyomorrágó, a torokkenő vagy éppen a gugyi szóalakokat. Az erdé­lyi írók, költők írásai nyo­mán egyre szélesebb körben jut nyelvi szerephez a pá­linka szó helyettesítésére a cujka tájszó is nyelvhaszná­latunkban, ill A hó úgy esett, mintha a természet elhatározta volna: a nagy hegyek ölén megbú­jó kis falut eltemetem, be­takarom e fehér, csillogó szemfedéllel. Nyugodjon bé_ kében. Még csak délután van, de az utak már kihaltak Alig van a faluban olyan ház, porta, ahonnét ne hiányoz­nék már valaki. A férj vagy a fiú. A vő, az apa, vagy ép­pen valamelyik közelebbi, távolabbi rokon. És legtöbb­jük a Donnál harcol a „szü­lőhazáért”, ahonnét, ha nem is hivatalosan, de egyre rosz_ szabb hírek érkeznek. Tele van velük a falu: a szom­széd községben már eltűné­sekről, hősi halálról is érte­sítették a családokat, egész­ségesen nem jön haza senki. Ha valaki maradandó él­ményekre, magvas gondola­tokra, egyéni ízű művészi teljesítményekre vágyik, ne nézze meg az Akit Bulldó­zernek hívtak című színes, szinkronizált olasz filmet, mert garantáltan csalódik. Ez a produkció ugyanis nem az igényesség, hanem a fel­tétlenül sikerre utazó, a ha­tásvadászó rutinmunka szü­lötte. A stáb tagjai magabizto­san vetik hadba szakmájuk valamennyi kellékét. Tud­ják : miként fakasztható harsány nevetés, épp ezért a kacagtatás valamennyi lehetőségét kiaknázzák. Tehetik, hiszen Bud Spen­cer személyében olyan szí­nészre leltek, akinek vará­zsát nemcsak képességeinek gazdag tárháza, hanem ólomsúlyából fakadó mackós külleme is magyarázza. Ezekre az adottságokra ér­demes volt, lehetett mindig újabb folytatást kívánó so­rozatot építeni. A forgatókönyvírók — Marcello Fondato, és Fran­cesco Scardamaglia — min­dent megtettek azért, hogy másfél órára száműzzék az unalmat a mozivászonról. Minőségi követelmények nem izgatták őket, majdhogy ki­zárólag harsány szórakozta­tásra törekedtek, ám elhatá­rozásukat szinte maradék­Fokozza a bizonytalanság, a félelem érzését, hogy az utóbbi hetekben senki nem kapott üzenetet a messzi tá_ vol levőtől. A február végi délutánon apró termetű, rövid kabátot, kucsmát és csizmát viselő emberke lépett ki a hóvihar­ba. Vállán postástáska, ben­ne a sok egyéb levél mellett ott lapulnak sorban a halál üzenetei. Katonás tömörséggel: hő­si halált halt, eltűnt. És ami sokéves szolgálata alatt ezzel a postással még nem fordult elő, most nem vágott neki a dolgának. To- porgott, merre is induljon? A szolgálata nem volt könnyű, nem is nagyon bírta a bányában szerzett asztmá. ja miatt. De mit csináljon. talanul valóra váltották. Fordulatos, eseménydús cse­lekményt szőttek Bulldózer, a nápolyi kagylóhalász figu­rája köré. Ez a hajdan hí­res, visszavonult rögbijáté­kos elvállalja egy kikötői vagányokból toborzódott csapat edzését, felkészítését az amerikai katonákból ver­buválódott gárda elleni döntő küzdelemre. Ennyi a sztori, de mester­szakácsra . vallóan „fűszerez­ték” kiszámítható, várható, de egyszer sem hatástalan mesterségbeli fogásokkal. Nem hiányoznak az ügye­sen, ötletesen bemutatott kocsmai verekedések sem. Az ennél jobbat remélőket az ironikus hangvétellel, a nyers, az ostoba őrmester karikíro- zásával nyerik meg. Ezt a célt szolgálja, ezért tesz meg mindent Michele Lupo rendező, s ezért mun­kálkodott a két zeneszerző, Guido és Maurizio de Angelis is. Mindannyian arra, „es­küdtek”, hogy bármi áron is, de eloszlassák a borúfelhő­ket. Méghozzá mindig biz­tosra menve. A közönség vette a lapot, hiszen minden jegy elkelt. Mellesleg a többre vágyók sem jártak nagyon rosszul. Nekik sem ártott ez a bú­feledtető, az a gondűző „pi­rula”, amely legalább kilenc­ven percig hatott. Otthon öt gyerek — igaz, eb­ből már három hoz valamit a konyhára, de a nyugdíj mégis csak 28 pengő havon­ta. Egy-egy járata tíz-tizen_ két kilométer, és naponta hányszor, de hányszor kény­szerül megállni „fújtatni” egyet. Sok domb, kisebb-na_ gyobb hegy állt mindig az útjába, és amíg feljutott az olyan emelkedőkön. mint például Jajhalma, a Kereszt- út vagy Karácsonylovából a Békástetőn visszafelé kike­rülhetetlen Kis utca, meg még haza is érni, bizony sokszor híján voltraz oxigén­nek, a levegőnek. És most itt áll tanácstalan nul, a már nem fiatal pos­táskisasszony együttérzésé­vel, a csapkodó hózivatar­ban a postahivatal előtt. És A legfrissebb statisz­tikai kimutatás sze­rint Heves megyében 109 037-en nem végezték el az általános iskolát, ez a felnőtt lakosság 40 százalékát jelenti. A 15 és 40 év közöttiek­ből pedig 10 140-en nem jutottak el a nyolc osz­tályig, holott szinte minden településen in­dították évről évre a dolgozók esti általános iskoláját. Ismerősöm több éven ke­resztül dolgozott az üzem­ben segédmunkásként. Köz­vetlen vezetői felfigyeltek szorgalmára és szakmunkás- képző tanfolyamra javasol­ták. örült, hogy végre szak­mája lesz. A beiratkozásnál derült ki, hogy nincs meg a nyolc osztálya. Csalódottan vette tudomásul, hogy ma­radnia kell "a régi beosztás­ban. Becsületére legyen mondva, végül elvégezte az általános iskolát, majd meg­szerezte a szakmát is. A Hatvani Cukorgyárban és a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál olyan fiatal munkásokat kerestünk meg, akik hasonló helyzet­ben vannak, és az abbaha­gyott tanulmányaikról, jö­vőjükről faggattuk őket. L. segédmunkás fehér nad-. rágban és kabátban csoma­golja kilós zsákokba a cuk­rot. A huszonnyolc éves, erős testalkatú fiatalember­nek azonban sokszor kell félmázsás zsákokat is va­gonba raknia. — Apám is, majd a ne­velőapám is meghalt. Anyu keresete kevés volt a három gyerekre, így hatodikban otthagytam az iskolát — mondja. — Most meg nincs hozzá kedvem, anélkül is megvagyok. Keresek havi 6400-at, a feleségem is elég szép összeget hoz haza, így jól kijövök. A pénzt ma­gunkra, meg az ötéves fiunk­ra költjük. Nehéz a meló, de van pénz. Akkor meg minek ide iskola? Egyébként rend­szeresen olvasok, most feje­zem be például a Bálnák és kalózok című könyvet. Tavaszi A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság február 21-én rendkívüli tavaszi tv-lottó- szelvényeket bocsát forga­lomba. A szelvények beér­kezési határideje 1983. már­cius 13. (vasárnap) déli 12 óra. A tv-lottószelvények számsorsolása — amelyet a televízió is közvetít — március 15^én lesz. nem tudja, merre induljon, hová, merre vigye elsőnek a gyászt, a bánatot, a szo­morúságot, a halál hírét: mire, hová jusson fáradó erejéből. És vigye-e egyálta­lán? Győzött a kötelesség. Elin­dult járatán a megszokás útján, a nehéz terhével. Majd minden kapunál, ház előtt már várták, és elhang­zott a remegő kérdés: van-e levél? És gyakran nem volt ereje kivenni a táskájából és átadni a halál üzenetét a négy gyermekkel itthon ma­radt fiatal anyának. A falu legszebb menyecskéjének, akinek a lagzi utáni hajna_ Ion kellett elválnia ifjú fér­jétől. A gyötrelemtől meg­görbült még nem is olyan idős asszonynak, akiknek a férje a 14-es háborúból nyo- morékan jött vissza, most meg a fia halálhírét őrzi a táska. — Nincs levél, ma nem jött semmi — válaszolt egy_ re fáradtabban, és egyre — Ez nem épp az ön ko­rához illő, hiszen ifjúsági regény. — Ez érdekel. A tévében is főként a bűnügyi filmeket néZem. G. segédmunkás nehezen ül le a fotelba, mondván, hogy összekoszolja, mert piszkos a ruhája. — Heten voltunk testvé­rek — kezdi a beszélgetést. — Az ötödik után otthagy­tam a sulit. Muszáj volt dolgoznom mert én voltam a legidősebb. — Olyan nagy szükség volt a keresetére? — tamás- kodom. — Hát..., apámék sem törődtek az iskolával, én sem ... Dolgoztam a Volán­nál rakodómunkásként, de az nem tetszett, mert korán kellett kelni. Átjöttem ide, már negyedik éve. Havonta megkeresem a 3500-at. Je­lenleg az anyósnál lakunk, de szeretnénk venni egy lakást. Arról is beszámol, hogy hatéves kisfiával gyakran indul horgászni. Legutóbb egy hét és fél kilós pontyot fogtak. Gyakran néz tévét, főként a Tv-híradót és a Jogi eseteket. Hogy mi ragadt meg a tegnap esti híradóból? Hát most nem jut eszembe hir­telen semmi. Szeretné le­tenni a hegesztővizsgát. — De ahhoz kellene a nyolc általános — vetem fel. — Mór megvan — újsá­golja, — itt a művelődési otthonban végeztem el. Azután tudtam meg, hogy ez a „tény” nincs bevezetve a munkakönyvébe, s eddig erről a személyzeti és ok­tatási osztályon sem tudtak, pedig ők szervezték ezt az iskolát. Vezetői azt mond­ták, hogy bizonyára szégyell- te bevallani az igazságot... — Egerszalókon jártam is­kolába — kezdi a beszélge­tést Gy. kubikos. — Nem voltam valami jó tanuló, sajnos, szüleim nem nagyon törődtek azzal, hogy meg- csinálom-e a házi feladatot vagy sem. Aztán harmadik­ban már az iskola mellé jártam ... A hiányzások mi­att apámék kaptak is fel­tv-lottó A szelvények tárgynyere- mény-húzásán, március 22- én 501 nyereményt sorsolnak ki. A főnyeremény egy vá­lasztás szerinti személygép­kocsi, ötféle típusból. A ta­vaszi tv-lottó számsorsolá­sán és tárgynyeremény-hű- zásán a márciusi előfizetéses lottószelvények is részt vesznek. lassabban haladt tovább, egyre jobban húzta a táska terhe. — Majd holnap, vagy holnapután. Ma nincs - levél mondta. Majd jön! Régen elharangozták már az esti hét órát. amikor a levegőt kapkodva, nehezen lélegezve hazaérkezett. A könnye a bajuszára fagyott. Levette a nyakából a pos­tástáskát bevágta a karos­lóca sarkába, és fulladó han­gon nyögte: „Nem tudtam, nem tudom megtenni, ha agyonlőnek se ...” Aztán mégis megtette. Másnap, meg azután még egy ideig, majd mindennap általa üzent a halál. Mindez történt negyven évvel ezelőtt, amikor a pos­tástól, mert vagy a lába, vagy a szíve nem bírván, e kései krónikás vette át és juttatta el a halál üzeneteit a címzettnek. Papp János szólításokat, de nem sokat segített ez rajtam, mert ha megvertek is, akkor sem mentem be az órákra. Utál­tam a könyveket. Tizennégy évesen hagytam aztán abba az „egészet”. Az ötödik osz­tályt már nem fejeztem be. Volt már azóta jó néhány munkahelyem. Dolgoztam Pesten is az építőiparban, végül hazajöttem, mert a pénz kevés volt ahhoz az élethez, ami ott volt. Hat hónapja vagyok itt Egerben, az „építőknél”. — Nem nehéz ez a mun­ka? — Nehéz, de hozzászok­tam — mondja. — Nagyon megbántam már az „iskola- kerülést”. Ha meglenne a nyolc osztályom, biztosan nem ezt csinálnám. Elmen­nék gépkocsivezetőnek. Nem lapátolnék tovább. Akkor talán többet is keresnék, mert most 25 évesen csak háromezerért „gürizek”. Igaz, hogy nincs családom, de ez még nekem is kevés. — Miért nem próbálta meg befejezni tanulmányait, hiszen évről évre nyílik rá lehetőség a dolgozók általá­nos iskolájában? _ ? M egismétlem a kérdést. Azt mondja, hogy ő erről nem tudott. De még holnap megkérdezi az iskolában, hogy mikor iratkozhat be az ötödikbe. Amikor megkér­dezem, hogy viccel-e, hara­gosan néz rám. — Higgye el, — mondja — én még egyszer nem jár­nék az iskola mellé ... A jelenlegi gazdasági hely­zetben olyan szakemberekre lenne szükség, akik több fronton is foglalkoztathatók, hiszen egy-egy átszervezés után gyakran megváltoznak a belső munkaerőigények. Talán beszélgetőpartnereim között is akad olyan, akit egyszer kiszemelnek egy na­gyobb feladatra — mondjuk szakmunkásképző iskolába küldik —, amely megköve­teli, hogy befejezze alapfokú tanulmányait, mert enélkül nem léphet előre. Nem is beszélve arról, hogy a művelt ember köny- nyebben kiismeri magát a világ dolgaiban. Várja őket a várfürdő Irodalmi alkotótábor Gyulán Először lesz nyári irodal­mi alkotótábor Gyulán: a júliusi egyhetes Körös-parti táborozásra húsz fiatal írót és költőt várnak, s egy hét­re változatos időtöltést kí­nálnak a rendezők, a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság KISZ-bizottsága és ifiköre. A Magyar Ifjúság című lap segítségével szervezik a tá­bort, s ha jól sikerül, a to­vábbiakban évről évre gyu­lai műhelymunkára várják a legfiatalabb írónemzedé­ket. Az alkotótábor a város szélén, a Fehér-Körös part­ján lévő vízügyi vendégház­ban kap helyet. A fiatal toliforgatók az egy hét so­rán kedvükre ismerkedhet­nek majd Gyulával és a Körös-közzel: várja őket a várfürdő, a várszínház, részt vehetnek az írószövetségnek a magyar drámáról tartandó tanácskozásán, a Körös­völgy szépségeit pedig gya­logtúrán és hajókirándulá­son fedezhetik föl maguk­nak. Az alkotótábor termé­szetesen sok szabad időt nyújt a fiatal íróknak s köl­tőknek a kötetlen műhely­munkához. A tervek szerint a gyulai alkotótáborban ké­szült írások kötetben fognak megjelenni. Dr. Bakos József A holtak postása Pécsi István Roma János

Next

/
Oldalképek
Tartalom