Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 19., szombat 5. Tettek nélkül szólammá torzul Komputer az iskolákba A Művelődési Minisztérium az elmúlt évben pályázatot hirdetett olyan minikomputerek kifejlesztésére, amelyek iskolákban is használhatók. A Híradástechnika Szövetkezet pályázatnyertes berendezése alkalmas a programozás-technika elsajátítására, a számítás- technikai ismeretek bővítésére. A minikomputerből ez évben hatszáz készül. A képen: az új mini számítógép tv-készülékkel összekapcsolható, segítségével bonyolult számítási feladatok végezhetők el (Fotó: MTI — Tóth Gyula felvétele — KS) EGY ISKOLA - TÖBB ÜZEM Patronok és patronáltak Ha egy iskola, vagy óvoda udvarán — futballpálya létrehozásakor — a salakot géppel kellett elegyengetni, vagy a megrongálódott vaskerítést kellett rendbe hozni, akkor jó néhány évvel ezelőtt egyszerű recept szerint cselekedtek az intézmények vezetői. Egy-egy gyári kollektívától kértek segítséget, akik a legtöbb esetben ingyen végezték el a munkát. Nemrégiben azonban megváltozott a helyzet. A „alkalmi kapcsolatok” állandósultak , mivel az oktatási intézmények zömét valamelyik gyár, vagy tsz patronálja. Az Egri Vasöntöde és a helyi 4-es számú Gyakorló Általános Iskola is szerződésben rögzítette, hosszabb távra a közös tevékenység mikéntjét. Erről a nagyoil lényeges témakörről igen sokat beszélünk, hangsúlyozzuk jelentőségét, emlegetjük fontosságát. Annál kevesebbet szólunk viszont a pillanatnyi helyzetről, a mindennapok gyakorlatáról, holott ez a leglényegesebb. Tekintsünk el a helyes elveket megfogalmazó döntések ismertetésétől, villantsuk fel inkább a jelenlegi örömöket és gondokat! Biztató példák Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy jó néhány oktatási intézményben szavak helyett tettekkel érvelnek. Több olyan iskolában jártam, ahol a vezetés úgy vélekedik, hogy az egészséges jelenség terebélyesedése nélkül nem képzelhető el sem alkotásnak kedvező légkör, sem eredményes nevelő-oktató munka. A két dolog természetesen összefügg, mert gyanúsítgatás, az irigykedés, az intrika uralkodik, ott a legtehetségesebb. tanítók és tanárok is felesleges frakcióharcokra pazarolják értékes adottságaikat, kincses energiáikat. A szolídabbak, a mérsékeltebbek viszont csigaházukba húzódnak, s csak kötelességeiket teljesítik minden különösebb ambíció, tettvágy, lelkesedés nélkül. A tapasztalatok azt bizonyítják : csak ott nincs baj, ahol az igazgató tevékeny közösséget teremt, ahol mindenkit tudása, felkészültsége legjavának kamatoztatására sarkall. Mindenféle pozícióféltés, féltékenykedés nélkül. Az ilyen főnökök jó ahol a bizalmatlanság, a lapra tesznek, mert majd minden beosztottjukban figyelemre méltó készségek rejlenek, majd valamennyien szeretnék ígéretesnek tűnő elképzeléseiket, ötleteiket megvalósítani, s szinte mindannyian számos javaslattal segíthetik az irányítást. Ha ezek a törekvések zöld — Apu, miért volt a király meztelen? — Azért, mert valami csirkefogók félkész terméket adtak el neki. Legközelebb jelzést kapnak, s nem marad el az átlagon felüli igyekezet differenciált — a megkülönböztetés nem végletek kialakítására értendő —, akkor pezsgő élet formálódik a katedrán, s a testület pedig szellemi műhellyé válik, olyan együttessé, ahol valamennyi tag jövőt érdemlő terveit felkarolják, megvitatják, kiegészítik. Az ilyen környezetbe otthonról haza járnak az emberek, s az ide betérő újságíró — így van ez többek között Viszneken és Párádon —, émelyítő frázisok helyett beszédes tényekkel találkozik. Itt nemcsak a direktor elégedett hanem valamennyi munkatársa, hiszen azonos lendülettől, felelősségérzettől vezérelve szorgoskodnak nap mint nap a közös ügy sikeréért. A gyerekek nyeresége Ezeken a helyeken az éles eszű, a jó megfigyelőkészségű, a tanulékony diákok — ők vannak többségben —, sem csalódnak, ök ugyanis szemfülesek, s kitűnő érzékkel minden mozzanatot ész- revesznek. Meglátják, ha az igazgató az óralátogatás során nem segíteni, hanem számon kérni óhajtja a nevelőt, így aztán a rosszul leplezett indulatokra is fény derül. Akarvá-akaratlanul elárulja magát a katedrán álló is, mert az ifjaknál nem létezik olyan szerepjátszás, amelyben fel ne fedeznék a kényszeredettséget, s kínnal erőszakolt pózt. A pedagógiai kár tetemes, ezeknek a fiúknak-lányoknak céltalan érvelni az együtt- munkálkodás felemelő érzéséről, az egymás iránti megbecsülés felemelő voltáról, a hibák felvetésének szükségességéről. Bölcsen hallgatnak, de levonják a következtetéseket, s a tanulságokat érvényesítik saját világukban is. Óvatosak, visszahú- zódóak, „diplomatikusak”, meghunyászkodók lesznek, jobban figyelj, és ne tegyél fel buta kérdéseket! — És miért nem mondta meg valaki rögtön neki, hogy meztelen? olyanok, mint az általuk ismert felnőttek, akiknek minden megnyilvánulását emlékezetükbe vésik. Fentről is éberebben Szerencsére az ellenkező véglet is igaz, s az ilyesmi megörvendezteti azokat, akiknek szívügyük a társadalmi demokratizmus folyamatának továbbvitele. Az ilyen atmoszférában növekvők kiegyensúlyozott kedé- lyűek, kezdeményezőek, s tisztelettudóan tolmácsolják jogos kifogásaikat, aggályaikat, bízvást remélve a megértést, az orvoslást, őket később is vonzza majd a közélet, s hisznek abban, hogy ennek fórumain sem feleslegesen hallatják szavukat. Épp ezért nem nyugodhatunk bele a mostani az egyáltalán nem szívderítő állapotokba. Sok függ a tantestületek a nevelői gárda határozottságától, egyértelmű állásfoglalásától, felelősség- érzetétől. A helyi tirannusok ellen azonban ők se mindig ütőképesek. Emiatt fentről is többet kellene tenni a nemes célért. Persze ez többletmunka, mert egyszerűbb a jól fésült jelentéseket elolvasni, de hát a vérbeli pedagógusnak — bármilyen poszton is tevékenykedik pillanatnyilag — kötelessége, bensőből fakadó igénye, hogy képességeihez mérten a felnövekvő nemzedékek gondtalanabb jövőjéért szorgoskodjék, s hozzájáruljon ahhoz, hogy ifjúságunk gondolat- és érzelemvilágában a fogalmak — így a de- tnokratizmus is — valódi értelmi, hangulati töltést kapjanak, különben soha nem válnak személyiségmintázó, cselekvő erővé. Legfeljebb bántó sablonokká torzulnak... — Azért, mert... Honnan tudjam, hogy miért!? - Jobb lenne, ha kimennél játszani! Ez vasárnap történt; meséket olvastunk a fiammal, és megbeszéltük a bennük felmerült problémákat. Hétfőn az igazgatónk értekezletet tartott Ülök az értekezleten, hallgatok, jegyzetelek. Egyszer csak leesett a töltőtollam a padlóra. Lehajoltam, hogy felvegyem, és hirtelen azt látom, hogy az igazgató mezítláb van! Abszolúte! Cipő nélkül, sőt zokni nélkül! A parkettára rakta meztelen lábát és az ujjait mozgatta. Nem hittem a szememnek. Pislogtam, megnéztem még egyszer — úgy van! Mezítláb! Meglöktem a könyökömmel Draga- novot. — Draganov— súgtam a fülébe —, nézd meg, mi van a főnök lábán. Draganov szó nélkül ledobta a ceruzáját a padlóra, és bemászott az asztal alá. Néhány másodperc múlva kimászott, és rám nézett. Arca sápadt volt mintha egy dinosaurust látott volna az asztal alatt. Odasúgja nekem: — Olasz cipője van. Az olaszok tudnak ilyen köny- nyű kis átlátszó cipőket csinálni. Valószínűleg akkor hozta, amikor legutóbb Olaszországban járt. Igen, úgy van, olasz cipő ez... Az értekezlet véget ért. Ebéd után kihívták valahová az igazgatót Draganov Gyöngyösi szemle A tudomány és az úttörők (Tudósítónktól): Ma délelőtt kerül sor Gyöngyösön a tudományos és technikai úttörőszemle városi döntőjére. A helyszín: a város múlt évben átadott új intézménye, a 7-es számú Általános Iskola. A versengésen háromfős csapatok mérik össze tudásukat a terület pajtásainak nevében. Azok, akik iskoláiknál megnyerték a természet- és társadalomkutató, az úttörőtechnikusi, valamint az orosz nyelvi vetélkedőket Ugyancsak ma adhatnak számot képességeikről a város és a úttörő-matematikusai: száz hetedik-nyolcadik osztályos diákot várnak erre az eseményre a rendezők. meg én szaladtunk utána a kijárat felé. A földszinten értük utol, amikor Panajot bácsival, a portással beszélgetett. Miután biccentett az öregnek, elindult a kocsija felé. Télikabátban, fején sapka, kezében diplomatatáska... És mezítláb! Odakint havazik! Legalább öt centiméteres a hó, de ő fity- ityet hány a hóra, lassan, kényelmesen megy. Mögötte pedig ott látszottak mezítelen lábának nyomai, mint nyáron a strandon. Megragadtam Draganov kezét. — Draganov — mondom — ez nem olasz... — Mi van? — úgy tesz, mintha mit sem értene. — A főnök cipője. Nem Hollandiából hozta? ... — Hollandiából vagy Olaszországból — mit számít az! — felelte Draganov. — Igen, valóban — helyeseltem neki — a főnökünk nagyon ízlésesen öltözködik... Otthon a fiam újra nekem szegezi a kérdést: — Apu, miért nem mondta meg valaki a királynak mindjárt a legelején, hogy nincs rajta ruha? Ekkor nem bírtam tovább türtőztetni magam, és lekevertem neki egy olyan nyaklevest, amitől rögtön elhallgatott, és elment lefeküdni. Hogy néha mennyire tudják molesztálni az embert ezek a gyerekek! Juhász László fordítása — Üét évvel ezelőtt állapodtunk meg — emlékezik Papp László igazgatóhelyettes. — Az öntődéhez ezt követően bizalommal fordul, haltunk nem kellett kilincselni más vállalatoknál. Az üzem kölcsönadta az autóbuszát nyári táborozásra, s ezzel jelentős terhet vett le az úttörőcsapat és a szülők válláról. Még felsorolni is sok lenne, hogy mi mindent tét. tek értünk, ök szállították el az új politechnikai műhelyünkbe a felszerelést, s a gépeket lebetonozták, a bejárati kaput rendbe hozták, a falat pedig műanyaggal burkolták be... — Az együttműködési szer. ződés kötelezettséget jelentett számunkra — mondja Sós István, a vasöntöde igazgató, ja. Mégis örültünk neki, hiszen nincs se néptánccsopor-; tunk, se irodalmi színpadunk, s az iskolások — a megállapodás értelmében — ünnepélyeinken verseket mondanak, énekelnek, táncolnak színessé teszik a programot. A diákok elsősorban hozzánk ján- nak üzemlátogatásokra az osztályfőnöki órákon. Ezáltal megismerik a kohászok tevékenységét, s talán job. ban becsülik ezt a munkát. Üjabban szeretnénk olyan kihelyezett diákszakköröket létrehozni itt a gyárban, amelyek „közelebb hozhatják” a kicsiket a kohászathoz. — Ügy tudjuk, hogy az iskola tanulóinak szerveztek már kihelyezett szakkört az egri tejüzemben is — adtuk át a szót Papp Lászlónak... — ök is patronálóink kö. zé tartoznak, ha nincs is velük együttműködési megállapodásunk. A laboratóriumi munka rejtelmeibe vezetik be a diákokat. Egyébként még jó néhány intézmény szocialista brigádjával tartanak fenn kapcsolatot őrseink és osztályaink. A fogászati hónapban például az egészségügyiek szerveznek vetélkedőt, immáron évről évre. Az, hogy több céggel érintkezünk, jelzi az, ,Egy iskola, egy üzem” akció társadalma- sodását. Nem is beszélve arról, hogy elég kev.és pénzből kell gazdálkodnunk.vígy min. den segítség jól jön. — Az iskolán kívül ne. künk is vannak még patronáltjaink, ilyen az ostorosi öregek napközi otthona és a Kodály Zoltán utcai óvoda — mondja az öntöde igazgatója. — Akinek lehet, segítünk, amennyire csak tudunk. Nehéz nemet mondani egy kérésre. ha gyerekekről, vagy öregekről van szó. Célunk a jelenleg kialakult kapcsolatok ápolása; újat már nem tudunk létrehozni, annyira le vannak kötve brigádjaink. A városi pártbizottság kezdeményezésére öntöttvas dísztárgyakat készítünk a Városszépítő Egyesületnek. Ehhez öntvényhulladékra lenne szükségünk, amelynek gyűjtésére megkérjük a testvér, iskola tanulóit. Tehát tovább bővítjük az együttműködés skáláját. Bukucs László, az öntöde „Törekvés" szocialista brigádjának vezetője kért szói... — Az én két lányom közül egyik sem jár a 4-es iskolába, nem is fontos ez ... Az a lényeg, hogy minél jobb körülményt teremtsünk az itt tanuló kisdiákoknak. Az üzemen kívüli társadalmi mun. kák közül a legszebb az iskolák patronálása. Nagy öröm, amikor a gyerekek meglátnak bennünket, és mondják a tanáraiknak, hogy ez a bácsi csinálta meg a tetőt, vagy a csapot... Homa János Pécsi István Korcsog Béla
