Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. február 16., szerda 5. A TÉMA; LAKAS ... LAKÁS ... LAKÁS - ÉS TELEK A fiatalok kérdeztek — a város vezetői válaszoltak Hogy az egri városi tanács vezetői mennyire komolyan vették a hétfői, fiataloknak rendezett fórumot a megye- székhely lakás- és telekgaz­dálkodásáról, azt az is bizo­nyítja, hogy szakemberek sora ült szemben a hallga­tósággal. A jelenlevőknek először dr. Varjú Vilmog, a városi tanács elnöke adott tájékoz­tatást. Szó volt benne arról, hogy az elmúlt esztendőben a tervezett 706 helyett 722 lakás épült fel Egerben. Az idei évre 606-ot kíván­nak felhúzni, s úgy gondol­ják, hogy ez az elképzelés reális, kivitelezhető. Szólt a tanács elnöke arról is, hogy az elkövetkező években csökken a célcsoportos — tanácsi bér- és tanácsi ér- tékesítéSű — lakások szá­ma.^ Az ilyen beruházásra szolgáló összegekből ugyanis juttatni kell közérdekű cé­lokra, illetve a családi há­zak építéséhez szükséges telekellátásra is. Ennek el­lensúlyozása az, hogy az OTP-lakások mennyisége növekszik, sőt továbbiak építésére is vállalkozik a megyei pénzintézet. A Fa­iskola utcában például az idén kezdik 90 lakás kiala­kítását; s ez 1984 végére ké­szül el várhatóan. A lakás­építő szövetkezeti lakások egyik csoportjában 152 ké­szül a tihaméri részen. Ol­csóbban, mivel a tanács biztosít hozzájuk telket, ugyanakkor természetesen Ifjúsági fórum Egerben a vevőket is ő jelöli ki. öt­százötven további viszont szövetkezeti szervezésben épül —, ennek ára persze, drágább lesz. A VI. ötéves terv végéig 840 családi ház építésére kaphatnak enge­délyt a vállalkozók. Jó hír, hogy az év har­madik negyedévében 320 tel­ket értékesítenek — egyen­ként 110 négyszögöleseket —, o felnémeti Pásztor- völgyben, ahová a gázon kí­vül minden közművet el­helyeznek. Ráadásul a mai viszonyok mellett olcsók is lesznek. Mindenképpen ke­vesebbe kerülnek az előze­tes számítások szerint, mint az almagyar-merengői kor­szerű családi házak építésé­re szolgáló, teljesen köz­művesített telkek. Ugyan­ilyen célokra sajátítanak ki területeket a Mikes Kelemen és a Félsor utcákban. Fon­tos tudni, hogy tartós hasz­nálatba adásról van szó, nem megvételről. A telek­igények jogosságát egyéb­ként külön társadalmi bi­zottság vizsgálja. Dr. Varjú Vilmos beszélt ezentúl a nemrég megjelent új, a la­kásgazdálkodással kapcso­latos jogszabályok főbb el­veiről is, amelyeknek lénye­ge: a lépcsőzetes lakáshoz juttatás, illetve a szélesebb körű cserélési lehetőség. Üj eleme az ifjúsági garzonház, 198 lakással.' Az ígéretek szerint az idei esztendő vé­gére épül fel a Csebokszári- lakótelepen az 50 lakásos OTP-garzontömb, ahová egyedülállók is bekerülhet­nek. Pápai Andrásnak, a városi tanács osztályvezetőjének a családiház-építéssel kap­csolatos műszaki ismertetője után kérdésekre válaszoltak a meghívott szakemberek. Szó volt a kötetlen beszél­getésen arról, hogy a gar­zonház névjegyzékében sze­replőknek nem kell letéti díjat fizetniük; arról, hogy szervezett csere esetében a gyermekek ■ után jár hitel- kedvezmény, ez azonban nem vonatkozik a magán- forgalmú ingatlanokra. Per­sze, ingatlanvásárlási köl­csönt — kellő fizetőképesség esetén —, kaphatnak a ké­relmezők; arról, hogy ha valaki leadja a tanácsi la­kását, ezt beszámítják a családi ház építéséhez fel­vett hitel törlesztésébe; ar­ról, hogy a tartós használat­ba vett telkeken az építke­zést két éven belül meg kell kezdeni. Távlati elképzelé­sekről is szó esett: az Eger és Felnémet közötti úgyne­vezett nagylaposi részen több szintes lakóházakat építenek majd — 2000 után. Kétségtelen, a fórum —, amelynek folytatására is kaptak ígéretet a fiatalok —, életre való ötletnek - bi­zonyult. De a mostaninál is több résztvevővel, érdeklő­dővel még inkább hasznunk­ra válhat... Ifjú hegesztők vetélkedője Az elmúlt héten rendezték meg Vlsontán, a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál a harmadéves hegesztő ipari szakmunkások megyei versenyét. Az első napon elméleti tudásukból kellett számot adniuk a fiataloknak, a másodikon pedig gyakorlati feladatokat oldottak meg, víz­szintes, függőleges, valamint laposacélok megmunkálásával. A legjobb Ifjú hegesztő címet Gál Sándor, a gyöngyösi szakmunkásképző Intézet diákja érdemelte ki. A második helyezett az ugyanoda járó Blaskó István, a harmadik pedig Katona István, a selypl szakmunkásképző intézet tanulója lett. (Fotó: Korcsog Béla) Tótágas az iskolákban „az okítást béfagyasztánk vala” — Mindenki örömmel látta viszont önma­gát — A Tarkabarka pódiumán A diák tragédiája — Ki tud többet a... — Rogyadozó talicskák — Lézer és video diszkó — Pünkösdi királyság... S akik minderről beszámolnak, újságíró stúdiónk hallgatói. Pillanatkép a filmesztétikai vetélkedőről „Miénk a pálya!” — s az ellenfél, a dobósok kosárlabdacsapata (Fotó: Gyenes János) SZ. E. G. Pénteken a reggeli órák­ban még az álmosabb járó­kelők is felfigyeltek az egri Szilágyi gimnázium bejára­tát díszítő piros betűs fel­iratra: „Miénk a suli, élje­nek a diákok ...” Akik pedig esetleg fél 9-kor még be is merészkedtek a szélesre tárt kapun, a régi stílusú meg­nyitó beszédből is elkaphat­tak egy-két mondatot: „lm felvirrada ránk eme neve­zetes nap hajnala, melyet oly szívepedve váránk ... Külö­nös jelentőséggel bíra e nap azért is, midőn mely osko­lánkban az okítást béfagyasz­tánk vala.” E diákszíveket melengető szavak kíséretében kapta meg a másodikos Király Ju­dit azt az igazgatói zöld ka­lapot, amely számára az el­következendő napokban a kormányzás jogát is jelentet­te. Szavaló- és úszóversenyek­kel kezdődött a háromnapos rendezvénysorozat. A délelőt­ti politikai és filmesztétikai vetélkedőt követően a Dobó gimnázium csapatával mér­kőztek a palánk alatt a szi­lágyisok. Végül a fiúknál a vendégek, lányoknál pedig a hazaiak csapata bizonyult eredményesebbnek. „Nosztalgia” — vagy a KISZ-klub melege (?) — vonzotta az OSN-vetítésre a diákokat, mindenesetre zsú­folt sorok ültek a tévé előtt, s mindenki örömmel, látta viszont önmagát a képér-' nyőn. Az első nap végén mu­tatta be Arany János emlék­műsorát a „Tarkabarka” pó­diumán az irodalmi színpad. De felléptek itt a szavaló­verseny győztesei is. gitár-, tánc- és zongoraszámok hangzottak el, majd „A diák tragédiája” címmel sikeres gombavatói műsorukat ismé­telték meg a 4/b-sek. Fakanalas táncverseny, gyurmaszobrászat, „Most mu­tasd meg!”, villámkérdések tarkították a következő napi tréfás szellemi vetélkedőt. Ám a diáknapok legsikere­sebb programja mégis a ta* nár—diák mérkőzés volt, melyen osztatlan elismerést arattak Bíró Bálint matekta­nár csont nélküli kosarai. S ha valakinek a szombat esti diszkó után még maradt energiája, indulhatott a va­sárnapi városismereti vetél­kedőn, ahol bizony igen sok „tősgyökeres egri” fedezhette fel újra Eger nevezetessé­geit, szobrait, műemlékeit. A diáknapok értékelésén temérdek csokoládé és könyv fogyott, amely bizonyítja, hogy a három nap alatt ke­vesen ültek tétlenül egy me­leg kis szobában. G. G. G. Az egri Gárdonyi gimná­ziumban csütörtök reggel a kapuügyeletesek „szigorúan büntették” a már csengetés után érkező tanárokat (!), akik egyben lemaradtak az iskola „új igazgatónője", a negyedikes Vígh Edit hata­lomátvételéről is. Az elkövetkezendő három nap szokatlan programjait az úgynevezett fordított nap vezette be. A menetrend sze­rinti órákat tanulók tartot­ták. akik meggyötörtén, ide­ges arccal rohangáltak nap­lóval a hónuk alatt, s bizony ezúttal nem a feleléstől, ha­nem a magyarázattól, az óra irányításától gyöngyözött né­melyek homloka. Lám, ez sem oly könnyű, mint ami­lyennek a pádból látszik. Délután azonban már ők is kifújhatták magukat, s a zsúfolásig megtelt tornate­remben felszabadultan kia­bálhattak, szurkolhattak a tornabemutatón és a kosár­meccseken. Ezzel egyidőben a díszte­remben a nagy múltú „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” vetélkedő zajlott, amin nem kevesebb, mint 27 csa­pat versengett a győzelemért, azaz a megyei versenyre ju­tásért. Kinek a kezében, kinek a fülében a tálentuma. Másnap, pénteken reggel ugyanis egyesek gitárral, mások kré­tával, rajzeszközzel, néhá- nyan dallal, tánccal, verssel szerepeltek a művészeti be­mutatókon, amelyeken föl­léptek gyakorlós ős gárdo­nyisok is — köztük hazája dalaival Nguyen Thanh Do vietnami diák — s tán mon­dani sem kell, nagy sikerrel. Hipp-hopp — ugrál a lézer és -a kíváncsi szemek is. A diákfizikusok akkora sikert arattak bemutatójukkal, hogy még a harmadik előadáson is zsúfolt volt a terem. Eköz­ben a pingpongasztaloknál a pattogó kaucsuklabda meste­rei mérték össze tudásukat, kora délután pedig már a ta­nárok s diákok kosárcsapa­ta nézett farkasszemet. Az eredmény talán nyilvánvaló: a tanárok nyertek. (Ezúttal!) Ám a következő játékos sportvetélkedőhöz is kellett gyorsaság, ügyesség lele­mény. Eközben az osztálytermek­ben Magyarország történeté­ről faggadták a „Nekem szü­lőhazám” vetélkedő résztve­vőit. A két nap eseményei után bizony sokaknak jól jött a szombati pihenő, ám mások — a diákpolitikusok vetélke­dőjének versenyzői, s a nyel­vi klubok tagjai — a rendez­vénysorozat szinte utolsó ese. ményén vettek részt. Este 6-tól egy könyvecské­vel, amelynek címe Meghívó, bárki bejuthatott a pünkösdi királyságot búcsúztató far­sangi mulatságra. Egy country-zenekar és a Yeach együttes készítette elő a ké. sőbbi videó-diszkó hangula­tát, ami bármily jó is volt, félbeszakadt, hisz a tanárok még éjfél előtt visszaragad­ták hatalmukat és „hazapa­rancsolták" a táncoskedvűe. két. A programokat szervező és a vetélkedőkön nyertes osztályok lepecsételt zsetono­kat kaptak minden sikeres szereplésükért. Akik a leg­többet összegyűjtötték, még a héten átvehetik azt a ván­dorkupát, amit egy eszten­dőn át birtokolnak majd — a következő diáknapokig... Doros Judit és Ivádi Tünde „Diploma. Mely adatik a Ho SÍ Minh Tanárképző Főiskola stú­diójának a XI. Országos Stúdiós Találkozón elért ki­rívóan jeles teljesítményének jutalmaként...” Főiskolai rádió Egerben „Riportereink mindenütt ott vannak” Az egri főiskola Kun Béla Kollégiumának alagsorában, az egyik picinyke szobában olvasható ez a néhány sor egy pergamenlapon. A kis helyiség pedig nem más, mint a diákrádió szerkesz­tősége. — Néhány hete kaptuk ezt az oklevelet Debrecen­ben — mondja Budai Fe­renc, a stúdió vezetője, har­madéves földrajz—testne­velés szakos főiskolai hall­gató. — Ezen a szinte va­lamennyi felsőoktatási intéz­ményt megmozgató rendez­vényen a mi kollektívánk szerepelt összességében a legjobban. Szignál és ri­port kategóriában ezüstér­met, a humorban pedig bronzérmet szereztünk fel­vételeinkkel. Csupán a hangjátékunkra nem kap­tunk díjat. Tehát valóságos műhely­munka folyik itt. A kollégi­um néhány szobájában a főiskolásoktól azt is meg­tudhattam, hogy csak egy éve sugároz tartalmas adá­sokat a rádiójuk. Azóta dolgozik együt ez a lelkes szerkesztői gárda. — Riportereink valameny- nyi eseményen részt vesz­nek — folytatja a stúdió vezetője. — Így, a diákrek- tor-választáson, a gólyabá­lon, a főiskolás napok prog­ramjain, az őszi mezőgaz­dasági munkán... Az alma­szüreten például nem egy lustálkodóvai készült mag­nós beszélgetés, és ennek nagy visszhangja volt a hallgatók körében Ezért is neveztünk ezzel a riporttal a találko­zóra. De készült interjú di­ákházaspárokkal is. A men­zán pedig azt kérdeztük meg, hogy miért nem oszt­ják szét repetaként a meg­maradt ételt. — Persze, nemcsak ripor­tok hangzanak el a műsor­ban, hiszen a stúdiónak meghatározott műsorszer­kezete van. — Reggel 7 órakor mi éb­resztjük a Kun Béla és a Berzeviczy Gizella Kollégi­um több mint négyszáz la­kóját. Ekkor — zene köz­ben — ismertetjük az intéz­mény aznapi kulturális ren­dezvényeit és általában a városban sorra kerülő fon­tosabb programokat. Estén­ként pedig a hét minden napjának meghatározott fő­műsora van. Hétfőn például zenei kívánságokat teljesí­tünk, kedden •riportokat közlünk, de van politikai és kulturális rovatunk is. Fó­rum adásunkban pedig is­kolánk tanárai válaszolnak ■kérdéseinkre. — Nagyobb rendezvénye­inkre ritkábban kerül sor. Ilyen a Non-stop Kupa, amelyen több tréfás felad­ványt kell megoldaniuk a versenyzőknek. Az utolsón többek között egy általunk adott írólapot kellett lebé­lyegeztetni a Déli pályaudva­ron. Autóstoppal indultak Pestre, s pár órán belül már vissza is érkezett az el­ső. Immáron hagyományos­nak számító esemény a stú­dióbál is. A bevételből gya­rapítjuk a felszerelést. Egyébként a főiskola is vá­sárolt számunkra új magnó­kat, lemezjátszót, keverőt, így megfelelő- körülmények között dolgozhatunk. Miközben Budai Ferenc a stúdió munkájáról beszélt, Nánai Attila zenei rovatve­zető a melletünk lévő hang­szigetelt .— úgynevezett „sü­ket” — szobában vette mag­nóra a főiskolai slágerlistát. A szavazatok alapján a több órás műsorban egyebek mel­lett az East, a V’Moto Rock és a Prognózis együttes da­lai kaptak helyet. A társalgóban megállítok néhány kollégistát s érdek­lődöm, hogy elégedettek-e a stúdió produkcióival. Min­denki dicséri a rádiósokat. Király Eszter első évfolya­mos biológia—testnevelés szakos hallgató javasolja, hogy a közeljövőben készít­senek interjút fiatal, falun tevékenykedő tanárokkal ar­ról, hogy hogyan tudtak beilleszkedni a tantestület­be, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a friss diplomásoknak. A mellettem álló szer­kesztők bólogatnak... Meg­lesz a riport. Lehet, hogy ennek is nagy visszhangja lesz? Netán még díjat is kapnak érte a következő találkozón? Homa János

Next

/
Oldalképek
Tartalom