Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. január 15., szombat Küszöbön az új gyártelep avatása Húszmillió forinttal növeli termelését a Műanyagipari Vállalat hatvani üzeme A maszek vendégfogadók titkai Meglehet, hihetetlenül hangzik, de az ország legna­gyobb szállodája magántulajdonban van. Ez persze úgy értendő, hogy az összes kereskedelmi szálláshe­lyek abszolút többségét a privát szobák, más néven a fizetövendégszobák alkotják. És ebben az összehason­lításban csak azok a szobák szerepelnek, amelyeket lakóik utazási irodán keresztül adnak ki. Különféle felmérésekből viszont arra lehet következtetni, hogy ennél lényegesen több azoknak a szálláshelyeknek a száma, amelyeket magánszemélyek közvetlenül a tu­ristáknak adnak bérbe Szokás ezt a tevékenysé­get feketézésnek minősíteni, holott bárkinek joga van bérelt vagy saját lakásában, nyaralójában pénzért ven­déget fogadni. Ám ezután a jövedelem után adót kell fizetni — s ez az, amit a vendéglátók többnyire el­mulasztanak, s ettől válik az üzlet szabályellenes­sé. Az utazási iroda a bér­leti díjból levonja a maga közvetítői jutalékát és a szállásadó által fizetendő jövedelemadót, s , a szobatu­lajdonost csak a fennmara­dó rész illeti meg. Ezért iktatják ki sokan az utazási irodákat. így többet lehet keresni, ám a költségvetés — az állam — elesik az adóbevételtől. Ez a fő, de nem az egyetlen oka annak, hogy a szobatu­lajdonosokat az utazási iro­dák és az idegenforgalmi hivatalok igyekeznek ma­guk üzletfelévé tenni. A szervezett, tehát az utazási irodán keresztül történő vendégfogadás­nak vannak előnyei mind a vendég, mind a szobatulajdonos számá­ra. A vendég egyrészt szabott árat fizet, másrészt jogi vé­delemben részesül vendég­látójával szemben. Az sem mellékes szempont, hogy a közvetítő felelősséget vállal a vendég színvonalas ellá­tásáért. Olykor a fürdőszo­ba vagy a konyha haszná­lata, a lakás tisztaságának foka képezi vita tárgyát, de támadhatnak konfliktusok az érkezés és a távozás idő- ponját illetően is. A szobát kiadó számára- előnyös a közvetítő igény- bevétele elsősorban azért, mert számíthat arra, hogy az utazási iroda rendszere­sen küld hozzá vendéget, vagyis nem magának kell vendéget szereznie. Esélye van arra, hogy gyakran visz- szatérő lakót kap — ez álta­lában kényelmesebb, kelle­mesebb és kifizetődőbb, mint a futóvendég — hi­szen a fizetővendéglátás egyre inkább pótolja a munkásszállást. Emellett természetesen a vendéglátó is jogi védelmet élvez a vendégjoggal esetleg vissza­élő turistával szemben, sőt, biztosítási szerződést is köt­het a vendég által okozott kár megtérítésére. Nem csupán az adófize­tés elől menekülve kerülik meg sokan az utazási iro­dát, hanem a kényelem mi­att is. Az utazási irodával kötött szerződés ugyanis ál­talában arra kötelezi a szo­batulajdonost, hogy mindig otthon legyen, mindig ké­szenlétben álljon. És arra is, hogy bárkit befogadjon, akit az utazási iroda hozzá küld. Aki nem köt szerző­dést, az megválaszthatja a vendég személyét is. Most már az a kérdés, hogyan lehetne ezeket a különböző érdekeket — az államét, a közvetítői juta­lékban részesülő utazási iro­dáét, a vendégét és a szo­batulajdonosét — egyeztet­ni? Induljunk ki abból, hogy a magánszobákra szük­ség van, hiszen általuk je­lentősen növekszik az or­szág vendégfogadó képessé­ge. (A külföldi és hazai tu­risták száma olyan nagy, hogy a magánszállások nél­kül egyszerűen lehetetlen lenne mindannyiukat elhe­lyezni). Az állam számára előnyös a fizetővendéglátás azért, mert beruházás nél­kül bővíti az ország befo­gadóképességét, sőt, az üze­meltetésről sem kell intéz­ményesen gondoskodni, mint a szállodák vagy a kempin­gek esetében. A vendég is szívesen veszi igénybe a magánszállást részben a családias jelleg, részben vi­szonylag alacsony ára miatt. A lakás- és villatulajdono­sok számára a vendéglátás jó kereseti lehetőség, amelyért — tegyük hozzá — keményen megdolgoznak. (Takarítás, mosatás, a be­rendezés költségei, sőt, oly­kor a lakás vagy a ház megépítése is a ráfordítá­sok közé tartozik.) A jogi és az anyagi biztonság a közvetlen szobakiadással szemben a szervezett formát kö­vetelné meg. Ám ahhoz, hogy a szo­bájukat, lakrészüket bérbe­adók ezt az utat válasszák, módosítani kellene a szer­ződéseket. Vagyis olyan szer­ződést kellene ajánlani a szobatulajdonosnak, hogy számára a szervezett út vál­jék kifizetődővé. A bérleti díj emelése nem megfelelő módszer erre, így ugyan több jutna a szállásadónak, de akkor nyomban a szobá­jukat közvetlenül kiadók is magasabb árat számolnának, vagyis a vendég látná kárát. Felmerült ezzel szemben egy másik, biztatóbb javas­lat. Eszerint a külföldi tu­rista által valutában fizetett díjból részesülhetnének azok, akik valamelyik utazási iro­dával, idegenforgalmi hi­vatallal szerződnek. Az el­képzelés: az utazási iroda a bérleti díj egy meghatáro­zott százalékát valutában fizetné a szobatulajdonos­nak, aki egyúttal lehetősé­get kapna arra, hogy az így szerzett dollárt, márkát vagy más valutát kamatozó betétként a bankban elhe­lyezze, a maga külföldi uta­zása során felhasználja, vagy — ha úgy tetszik — itthon a „dolláros” üzletben elkölt- se. Ez a még nem jóváhagyott javaslat — amellyel az ille­tékesek komolyan foglalkoz­nak — nagyrészt rendezhet­né a fizetővendéglátásban ' tapasztalható visszásságokat, és a szervezett, államilag el­lenőrizhető szobakiadás út­jára terelné a ma még adót nem fizető szobatulajdono­sokat. (G. Zs.) Nehéz évet hagyott maga mögött a Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat hatvani üzeme, ahol ' 115 dolgozó együttmunkálkodásának eredményeként 40 millió di­vatgomb, 160 millió fehér­neműgomb, valamint fél­millió bútorajtógomb ké­szült tavaly, 34 millió forint értékben. Tervüket nem is tudták volna teljesíteni, ha az igen összekovácsolódott gárda egy-egy kis csapata időnként nem jár fel Buda­pestre, a vállalat központi gyártelepére dolgozni. Hogy mi okozta a nehézséget? A termékeik iránti kereslet visszaesése. A korábbi tőkés partnerek inkább bérmun­kára szerződtek magyar üzemekkel, és ruha-, vagy fehémeműanyaggal együtt küldték a cérnát, gombot is. A hatvaniak pesti tanyázá- sa mégsem minősíthető csu­pán mentőövnek. Vala­mennyien megismerkedtek az alapanyaggyártás műve­leteivel, hogy az idei esz­tendőben, amikor várható a Bercsényi úti új üzemház avatása, minden munkafá­zis zökkenőmentesen foly­hasson a beindulás pillana­tától. Kétezer négyzetméter Igen, a régi álom telje­sedőben! Túl a szervizállo­máson már lefedve állnak a kétezer négyzetméteres üzemcsarnok és a hozzá tar­tozó összes' kiszolgáló, szo­ciális építmény falai, a ki­vitelező HÁÉV szakemberei jelenleg a tetőszigetelésnél, aljazatbetonozásnál, illetve a különböző belső szerelési munkálatoknál tartanak. Vagyis jószerint jelenlegi tempójukon múlik, hogy 1983 júliusától a hatvani műanyagosok korszerű, egészséges viszonyok között folytathassák mindennapi termelő munkájukat. A vál­lalat igazgatója is rendre figyelemmel kíséri a 38 millió forint értékű beru­házást, térül-fordul, és már itt van Budapestről, hogy minden a legjobban halad­jon. De egyéb módon is se­gítette a központ Hatvan új, már most tetszetős üze­mének felépültét. Az igaz­gatóság rengeteg anyagot szerzett be menet közben a HÁÉV-nek. ök vették meg például a gázkazánokat, a különböző szellőző berende­zéseket. A helyi párt- és tanácsi szervek pedig arra ügyeltek segítő gondosság­gal, hogy a kivitelező ne vezényelje el innen munka­erőit más építkezésekhez. Versenytárgyalások Csökkent a kereslet, és mégis mindenki szorgalmaz­ta, sietette a beruházást? A kérdőjeles mondat nem fed ellentmondást. Nem pedig azért, mert mind a vállalat, mind a hatvani üzeme ma­gára vette a piac visszahó- dításáért folyó harcot. Űj fazonú, új színezésű gomb- kollekciójukat Líbiába, Al­gériába küldték versenytár­gyalásokra, és kopogtattak velük régebbi megrendelő­iknél is. Hogy milyen ered­ménnyel? Ez év januárjá­nak végéig például csak Kubába hétmillió divat­gomb utazik Hatvanból. De az új üzemház belépése oly szempontból is biztosí­ték a jövőt illetően, hogy bővíthetik profiljukat. Az év második felében meg is kezdődik az ezer és kétezer literes, üvegszálerősítésű poliésztertartályok gyártása, amire a Debreceni Mező- gazdasági Gépgyár tart igényt. Az idén kétezer ilyen tartály szolgál majd az egykori cívis városban gyártott önjáró permetező- gépekhez, húszmillió forint­tal növelve a hatvani üzem termelési tervét. Kellő honoráció Látogatásunk alkalmával megtudtuk, hogy mindez csupán az indulás eszten­dejére vonatkozik, mert az üzemcsarnokba beépülő alapanyagkészítő, illetve ter­mékgyártó gépek sokoldalú­an fejleszthetők, hasznosít­hatók. Vagyis: Hatvan úgy változtathatja profilját, ahogyan azt a kereslet, a hazai és külföldi piac meg­követeli. És hogy az ilyesfé­le igények kielégítésére megfelelő munkaerő is kéz­nél legyen, már az elmúlt 1982-es esztendőben elkez­dődött vállalaton belül a szakemberképzés. Húszán végeztek el olyan tanfolya­mot. amely a legkomplikál­tabb feladatok ellátására is alkalmassá tette őket. A múlt évet záró mérleg, il­letve a nyereség pedig a kellő honorációhoz teremtett alapot. Munkaterülettől füg­gően négy-nyolc . százalék­kal emelkedik' ebben az esztendőben a műanyagosok munkabére. És hogy továb­bi biztosítéka is legyen a jövedelmezőségnek, folya­matban van a tőkés reláci­óból származó anyagok ha­zaival történő pótlása, ki­váltása. E tényező, vállalati szinten millió forintokkal növelheti az 1983-as ered­ményt, gyorsítva a beruhá­zás költségeinek megtérül­tél is. Moldvay Győző Széntermelés számítógéppel A Mátraalji Szénbá­nyák központjában 15 mil­lió forintos beruházással az elmúlt években hozták létre a számítógép köz­pontot. A TPA típusú be­rendezés a Központi Fi­zikai Kutató Intézet gyárt­mánya. Eddig kemény milliókat fizettek a szá­mítástechnikai bérmunká­ért, mely pusztán havi tájékoztatást tudott szá­mukra nyújtani. Ám az ésszerű készlet- és eszköz- gazdálkodásnál, a geoló­giai kutatásoknál, a szén- kitermelésnél nélkülözhe­tetlenek ma már a napra­kész, hiteles információk. Az új számítógép üzembe állításával évente most már több mint 10 millió forintot takarít meg a nagyvállalat. Adatrögzítés Display segítségével Az „agy” a TPA számítógép Az 1982-es év összegzése jön le a sornyomtatón 3,3 millió adat fér el ezen a mágneslemezen (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom