Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 27., csütörtök S. ROMÁNIA Múzeum a színházban A Bukaresti Nemzeti Szín­ház múzeumát negyven év­vel ezelőtt alapították meg az akkori igazgató, Liviu Rebreanu kezdeményezésére. A ma nyolcvanéves színész, George Franga irányításával olyan emlékhelyet rendeztek be, amely hitelesen mutatja be a román színházművé­szet fejlődését a kezdetek­től napjainkig. A múzeum az új Nemzeti Színház épületében tekinthe­tő meg. Süllyesztett helyi­ségei közvetlenül a tágas né­zőtér alatt helyezkednek el. Láthatók itt ősrégi, görög eredetű színészmaszkok, agyagszobrocskák, amelyek a Fekete-tenger melléki görög városok feltárásakor kerül­tek elő, de megtekinthetők a mai Románia területén élt más ókori népek szín­házi emlékei is. A román színjátszás múlt­ját idézik a másfél évszá­zaddal ezelőtt keletkezett drámafordítások kéziratai, a több mint százéves színi plakátok, s a század eleji színikritikák. A múzeum nagyra becsült emlékei közé tartoznak Ion Luca Caragi- ale (1852—1912) drámáinak — A zűrzavaros éjszaka (1883) , Az elveszett levél (1884) — eredeti plakátjai. Jelmezek, kellékek, fotográ­fiák, s népszerű színészek személyes tárgyai emlékez­tetnek a századforduló bu­karesti színházi életére. Ter­mészetesen a mai modern román színház közelmúltbe­li emlékeit is láthatja a kö­zönség a tárlókban. A kiállí­táson mintegy 35 ezer tár­gyat tekinthetnek meg az ér­deklődők. BULGARIA Korszerű cipőipar Az ipari jellegű cipőgyár­tás a felszabadulás óta eltelt időszakban indult fejlődés­nek á Bolgár Népköztársa­ságban. A mennyiségi és mi­nőségi fejlődést bizonyítja az a tény, hogy a belföldi szükséglet kielégítésén túl manapság bőven jut export­ra is a cipőipari termékek­ből. Ezeket szívesen látják szovjet, amerikai, kanadai piacokon s olyan fejlett eu­rópai országokban is, mint az NSZK. A bolgár cipőgyárak leg­közvetlenebb partnerei — a csehszlovák cégek. A mai bolgár cipőipar kiépítéséhez ugyanis a legtöbb segítséget a csehszlovák szakemberek nyújtották. Az utóbbi idő­ben azonban sikerült kap­csolatokat teremteni más or­szágok cipőgyártó nagyvál­lalataival is. így a francia ARAX céggel kooperációban készülnek a szép férfi-moka­szinok. Az NSZK-beli — „Salamander”-rel a brit „Clarks-szal” — szintén köl­csönös hasznot hajt az együttműködés. Licencek, technológiák, modellek, vá­sárlásával erősítik helyüket a világ cipőpiacain. Legutóbb az olasz „Fiorella” céggel tárgyaltak termékeik export­járól, görög cégekkel közö­sen előállított cipőket pedig harmadik piacokon is érté­kesítik. Legújabb kedvező üzleti megállapodását kanadai és amerikai céggel kötötte meg a bolgár cipőket exportáló vállalat. Ennek értelmében több százezer pár bolgár láb­belit vesznek át e távoli or­szágok üzletei a választék bővítésére. Vadászat a tajgán Harsan a kürt az észt vadász oknál SZOVJETUNIÓ Állatvédő vadászok B iztosnak kell lennünk abban, hogy az em­ber nem él vissza a puská­jával, hogy szereti és meg­érti a természetet, kész megóvni — mondta az APN tudósítójával beszélgetve Alekszandr Meljokin, a va­dászok és halászok leningrá- di területi társaságának 63 éves elnöke. — Leningrádban és a le- ningrádi területen a társa­ság 90 ezer tagot számlál, s közülük 50 ezer vadász. A vadászterületek kiter­jedtek — ötmillió hektár és körülbelül száz tó. Sok olyan apró állat él itt, amelyeknek jelentős része a sportszerű vadászat tárgyává válhat. Jól ismerjük az állatvilág létszámát, s ha a vadász nem sérti meg az előre meghatá­rozott normákat, nem tesz kárt az élő természetben. — Milyen állatok, mada­rak vadászata megengedett? — Szabad vadászni, elő­ször is vadlibákra és vadka­csákra, a fenyőerdőkben élő vadak közül megengedett a süketfajd, a császármadár és az erdei szalonka vadá­szata. Ezen túlmenően erde- inkben sok, mintegy 160 ezer nyúl van. Tavaly 14 772 da­rabot lőttek ki, tíz száza­lékkal kevesebbet, mint amennyinek a kilövését meg­engedték. Nagyon elterjedtek a jávorszarvasok, a vaddisz­nók, valamint az olyan pré­mes állatok, mint a hód, a pézsmapocok, a nyest, a mó­kus, a hermelin, s elegendő mennyiségben találhatók ra­gadozó állatok, farkas és medve is. A vadászok ez utóbbiakkal szemben látha­tóan nem birkóznak meg. Tavaly az 1400 medvéből csupán tizenkettőt lőttek ki, s mindössze 307 farkast öl­tek meg, holott többet kel­lene, ha figyelembe vesszük azt a kárt, amit a farkasok okoznak, ha elszaporodnak. Feltehetőleg a nem kielégítő eredményeket érthetővé te­szi, hogy eléggé bonyolult a vadászat ezekre a ragadozó állatokra. — Hány kacsát jogosult egy vadász lelőni? — Naponta hármat. — És ha én, mondjuk vaddisznóra vagy jávor- szarvasra készülök vadászni? — Ezek kollektív vadászat tárgyai. Ennek a vadászat­nak minden résztvevője kö­teles meghatározott időtar­tamra megszerezni az egyéb­ként pénzbe kerülő vadászati jogot egyik vagy másik ál­latra, s átvenni az engedélyt, ami tartalmazza a vadászat helyének kijelölését és a vadállomány ritkításának normáit. A társaság vadá­sza pedig segít megszervezni azokat a vadászatokat és el­lenőrzi is azok menetét. — Ki állapítja meg a va­dászat idején a vadállomány ritkításának normáit? — A Vadászati Gazdálko­dás Össz-szövetségi Tudo­mányos Kutató Intézete az állatok mai számának alap­ján határozza meg. A vadá­szati szezonban ennek a2 intézetnek az ajánlását a leningrádi újságokban hir­detik meg. A társaság nagyon komoly követelményeket támaszt tagjaival szemben. Ezek az­zal kezdődnek, hogy min­denki, aki be kíván lépni a társaságunkba, köteles meg­szerezni a társaság két régi tagjának az ajánlását, majd ezt követően vizsgát tesznek a vadászat szabályaiból, és egyéves próbaidőt teljesíte­nek, s csupán ezután kapják meg az önálló vadászat jo­gát. — Vadászaink ' sokat dol­goznak az állatvilág létszá­mának gyarapítása érdeké­ben is. Ez á hatalmas mun­ka viszont meghaladja a hi­vatásos vadászaink erejét. Társadalmi vadászati fel­ügyelőként 1756 leningrádi vadász tevékenykedik és- 618 emberünk teljesíti önként a halászati felügyelő kötele­zettségeit. Ezen kívül tavaly a társaság tagjai mintegy 2000 előadást tartottak, s több mint 300 publikációt jelentettek meg, a természet- védelem témakörében a saj­tóban, a rádióban és a te­levízióban. Jurin Snyitnyikov NDK Az újvárosi őrház Az Elba-parti Drezda, a művészetek városa nemcsak új építményekkel gazdagodik — gondot fordítanak a város műemlékeinek karbantartá­sára és helyreállítására is. Egyéves munkával vará­zsolták újjá az egykori újvá­rosi őrházat. Ezt a szép ba­rokk épületet 1732-ben kezdte építeni Zacharias Lon- guelune francia építész. Munkáját később Johann Christoph Knöffel építőmes­ter fejezte be 1749-ben. Az eredetileg hídőrség céljait szolgáló blokkház a későb­biekben lakásoknak adott helyet. Az épületet — mint annyi más drezdai műemléket — 1945-ben bombatalálat ér­te. Ekkor olyannyira kiégett, hogy csak a homlokzata ma­radt meg többé-kevésbé épen. Az őrházból nyíló látvány már Canalettót, a 18. század­ban itt élt nagy olasz mestert is megihlette, amint azt drez­dai városképsorozatában a festészet mai tisztelői is ta­pasztalhatják. VIETNAM Időjárás-kutatás A közös kutatásoknak már régi hagyományai vannak a szovjet és vietnami hidrológu- sok és meteorológusok körében. Eredményeiket, terveiket évente tárgyalják a kutatócsoportok. Legutóbb elhatározták, hogy következő esztendei tevékeny­ségüket elsősorban a tájfun-ku­tatásra és a trópusi időjárás tanulmányozására összpontosít­ják. Most folynak az előkészületek a szükséges gépek, berendezé­sek — többek között elektroni­kus számitógép — felszerelésére Vietnam területén. A trópusi viharokat speciális repülőgépekről is figyelni fog­ják. A tapasztalatok hasznosítá­sától sokat várnak a mezőgaz­daság, a halászat és a környe­zetvédelem szakemberei. Eperjestől északra, íP a lengyel határ köze­lében feszik a tör­ténelmi múltra visz- szatekintő húszezer la­kosú Bártfa. Len­gyel, orosz, magyar kereskedelmi utak kereszte­ződésében évszázadokkal ez­előtt alapították a kereske­dők városát a Tapoly völgyé­ben. Északról a Keleti-Besz- kidek, délről a Csergő hegyei ölelik a festői vidéket, mely­nek mg elsősorban a már hozzátartozó kistelepülés, Bártfafürdő jelentheti igazi vonzerejét, legalábbis azok­nak a turistáknak, akik tud­nak róla. Bártfafürdő, azaz Bardejovske Kupéié forrá­sairól 1247-ből származik az első írásos emlék. Kereske­dők jártak ide akkoriban fürödni. Az 1500-as évektől mór arról tudósítanak a ko­rabeli krónikák, hogy a vizek gyógyhatását is ismerték, és különféle kú­rákra alkalmazták. Száza­dunk elején még faépületek­ben fürdőzhettek az ideláto­gatók, de a két világháború megviselte a régi építménye­ket. A fürdő és üdülővároska fejlesztése 1965-ben kezdő­dött el, s azóta is tart. A ré­gi villákat rekonstruálják, Homonnáról skanzent telepí­tettek ide, éppen a források vonzereje miatt számítva az idegenforgalomra. A régi épületek közül különösen ér­dekes a fából emelt rutén templom. Bártfafürdő jelenét és múltját egyaránt jól ismeri a belügyminisztérium szanató­riumának fiatal igazgató fő­orvosa, dr. Igor Sesztak. A Barátság Szanatórium hidroterápiás részlege — Az elmúlt csaknem két évtized alatt igen sokat fej­lődött, gazdagodott ez a kis település, amiért elsősorban néhai jeles kollégám, dr. Ra- dács Ferenc tett igen sokat. Üdülők, szanatóriumok épül­tek. Szálloda áll a vendégek rendelkezésére. Nyolc gyógy­forrás vizét fogyaszthatják a beutaltak és az érdeklődők egy külsőre is tetszetős két éve átadott ivócsarnokban, ahol kiállításokat és koncer­teket is rendeznek. A szállo­dából a fürdőbe zárt folyo­sókon juthatnak el a vendé­gek. A fürdőben orvosok vál­lalják vizsgálatukat és keze­lésüket is. A bártfafürdői forrásokat elsősorban gyomorbetegek és reumatikus bántalmak keze­lésére alkalmazzák. A két legrégibb forrás vize például ellentétes hatá­sú. A „fővíz” különösen mű­tétek után a savhiányban szenvedőkön segít, az emész­tést serkenti. Az úgyneve­zett „orvosi vizet" viszont azoknak ajánlják, akiknek sok a sava. Az Erzsébet-for- rás vizével májbetegeket gyógyítanak, míg a Klára- forrás vizét közvetlenül a fürdő kádjaiba vezetik. A tetszetős, kényelmes Druzsba, azaz Barátság Sza­natórium — melynek igaz­gató főorvosa készséges ka­lauzunk volt Bártfafürdőn — 1978-ban készült el. Azóta évenként mintegy ezren ke­resnek és találnak itt gyó­gyulást. Nemcsak Csehszlo­vákiából, hanem a baráti szocialista országokból is. A komfortos, kétágyas szobák­ban egyszerre 132 beutaltat tudnak elhelyezni. Újdonság, hogy a kórházakban diag­nosztizált betegeket egészen rövid idő után közvetlenül ide utalják be, általában há­romhetes" kúrára. Jól felszerelt orvosi szo­bák, laboratóriumok, elektro-, hidro- és inhalációs therápia alkalmazására lehetőséget adó részlegek teszik teljessé Igor Sesztak: „Nyolc forrás vizét fogyaszthatják a be­utaltak (Fotó: Szántó György) a szanatórium szolgáltatásait, s ezenkívül van egy kis mé­retű tornatermük is. Négy orvos és 15 szakképzett egész­ségügyi dolgozó kezeli a sza­natórium lakóit, többségük­ben gyomorbetegeket, de tü­dő- és cukorbetegeket is. Ér­dekességként említették, hogy akupunktúrával szintén fog­lalkoznak. S természetesen szeretnék továbbfejleszteni a gyógyá­szati intézményt. A közeli tervek között szerepel egy 25 méteres, vagy szerencsésebb esetben — ha az anyagiak engedik — 50 méteres uszo­da és az eköré kialakítandó sportcentrum építése. A csöndes, nyugodt vidékem kényelmet és pihenést, s ha kell gyógyulást is találhatnak azok, akik felkeresik. Virágh Tibor összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom