Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 27., csütörtök SZIMPÓZIUM. A világgazdasági helyzet és a kelet—nyugati kapcsolatok stabilizálása a témája annak a szimpóziumnak, amelyet a Japán tővárosban tartanak. A képen Helmut Schmidt, volt nyugatnémet kancellár beszél a tanácskozáson. (Népújság telefotó — AP •— MTI — KS) Pérez de Cuellar Moszkvába látogat PÁRIZS Várkonyi Péter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára szerdán délben — a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására — Párizsba érkezett. Az Orly repülőtéren dr. Bényi József párizsi magyar nagykövet és a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői fogadták. KAIRÓ Hoszni Mubarak egyiptomi államelnök szerdán tíznapos nyugati körútra indult, amelynek első állomása az Egyesült Államok, a második Kanada, innen pedig Angliába, s utoljára Francia- országba látogat el. WASHINGTON Az amerikai elnök mindaddig nem tervez találkozót Begin izraeli kormányfővel, amíg Izrael bele nem egyezik csapatainak Libanonból történő kivonásába — állítja a The Washington Post jeruzsálemi amerikai forrásból szerzett értesülésre hivatkozva. BERLIN Emilio Colombo olasz külügyminiszter szerdán délben egynapos hivatalos látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. .Az olasz politikus Oskar Fischer külügyminiszter meghívásának tett eleget. NÁPOLY „Szabaduljunk meg a rettegéstől” jelszóval szerdán több tízezer nápolyi bolttulajdonos zárta be üzletét, és kezdett kétnapos sztrájkot a Camorra — a nápolyi maffia — zsarolásai miatt. Szinte minden kiskereskedés lehúzta redőnyét, s csak néhány szálloda és mulató maradt nyitva. Javier Péréz de Cuellar, az ENSZ főtitkára március végén Moszkvába látogat. Ezt a főtitkár jelentette be kedden az ENSZ székhelyén, sajtóértekezletén. Perez de Cuellar közölte, hogy a találkozót Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára javasolta. A világszervezet főtitkára közölte, hogy moszkvai megbeszéléseinek nincs előre meghatározott napirendje. Véleménye szerint elsősorban a leszerelés, a közel-keleti és az afganisztáni helyzet lesz a tanácskozások témája. Afganisztánnal kapcsolatban Pérez de Cuellar hangoztatta, hogy ebben a kérdésben Afganisztán, Irán és Pakisztán számít tárgyaló félnek. Mint ismeretes Diego Córdovez, a főtitkár afganisztáni különmegbízottja az elmúlt napokban Teheránban és Iszlamadban tárgyalt a kérdésről, és csütörtökön az afgán vezetőkkel találkozik Kabulban. Letartóztatták a lyoni hóhért Kedden La Pazban letartóztatták Klaus Barbiet, álnevén Klaus Altmant, a „lyoni hóhérként” hírhedtté vált náci háborús bűnöst. Barbie a második világháború idején Lyon városának Gestapo- főnöke volt. Kiadatását Bolíviától a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország kérte. Most a bolíviai hatóságok egy állami bányatársasággal szemben elkövetett csalásért tartóztatták le. Nitzenyilatkozat Továbbra sem egyértelműek a jelzések, amelyekkel Washington a genfi eurora- kéta-tárgyalások új fordulójára indul. A washingtoni megfigyelők többsége az ellentmondásos amerikai magatartást a nyugat-európai politikai helyzet cseppfolyós- ságára vezeti vissza, s egyetért abban: az amerikai álláspont merevségének vagy rugalmaságának valódi mértéke csak a március 6-i NSZK-választások után lesz megítélhető. Paul Nitze genfi nyilatkozatának az az újszerű eleme, amely szerint az amerikai álláspont nincs „bezárva” a „nullaváltozat” keretei közé, érthető feltűnést keltett Washingtonban. A Fehér Ház, a külügyminisztérium és maga Nitze is eddig azt hangsúlyozták, hogy felhatalmazása „a szovjet álláspontban rejlő rugalmasság feltárására” terjed ki, nem pedig a Reagan javaslatától való eltérésre. Husszein Brüsszelben Husszein jordániai király négynapos látogatásra szerdán Brüsszelbe érkezett Báu- douin belga király meghívására. Kíséretében van Marvan Al-Kasszem külügyminiszter. A jordániai uralkodó találkozik és megbeszéléseket folytat Wilfried Martens belga miniszterelnökkel, Leo Tindemans külügyminiszterrel és Gaston Thorn közös piaci elnökkel is. Husszein jelenleg a nyugati országok közel-keleti rendezési javaslatainak központi alakja, és igyekszik megnyerni a nyugat-európai országokat a fezi csúcstalálkozón kialakított arab álláspontnak. —( Külpolitikai kommentárunk )— • • Üzenet, kulcsévben EGY AMERIKAI ELNÖKI CIKLUS négy esztendő. Régi hagyomány, hogy január második felében az elnök úgynevezett kongresszusi üzenetet intéz országához „az unió helyzetéről”. Az államalapító honatyák szándéka szerint ez afféle kötelező időszaki számadás arról, hogy az államfő mit volt képes teljesíteni a választási kampány alatt tett ígéreteiből. Elméletben ma is ez az üzenet funkciója — de csak elméletben. Az üzenet már régen szerves része annak a szuper- manipulálásnak, amely nem akármilyen gátlástalansággal magyarázza a tényeket, a mindenkori elnök mindenkori politikai érdekei szerint. Ezúttal ismét ennek tanúi vagyunk. EGY OLYAN ESZTENDŐBEN azonban, amelyet — új szovjet vezetés, a genfi tárgyalás finise, a rakétatelepítési döntés esztendeje —, a megfigyelők joggal minősítenek világpolitikai kulcsévnek, valóban rendkívül fontos: hogyan közelítette meg Reagan mostani beszédében hazája és a világ alapvető kérdéseit. Ami a belpolitikát illeti, az elnök legfőbb törekvése, hogy megpróbáljon felcsillantani némi fényt a recessziós alagút végén. A lényeg továbbra is a bérek és a szociális kiadások széles körű befagyasztása, s közben a tizenkétmilliós munkanélküliség elegáns mellőzése. Az elnök büszkén jelentette ki, hogy a katonai kiadásokat öt esztendő alatt ötvenöt- milliárd dollárral csökkenti. Első hallásra ez óriási összegnek tűnik. De annak a ténynek az ismeretében, hogy a fél évtizedes katonai rekordköltségvetés ezer- hatszázmilliárd (!) dollár, jogos a megfigyelőknek az a véleménye, miszerint „ez bizony csak kozmetika”. Hasonló előjelű az üzenetnek az a nyíltan majd legtöbbet idézett része, amely szerint Washington „kész a pozitív változásra a szovjet—amerikai viszonyban”. Ez önmagában nagyszerű lenne, ha nem követné e mondatot számos „ha” a „nullamegoldás” köré kerekített különféle feltételek felsorolásával. MI DERÜL KI ÖSSZESSÉGÉBEN az üzenetből? Reagan az maradt, aki volt: a konzervatív jobbszárny képviselője. De — és ez nagyon fontos lehet: 1983 elején az elnök már mind a bel-, mind a külpolitikában kénytelen a korábbinál rugalmasabban beszélni. Az pedig hamarosan kiderül, hogy rugalmasabban cselekszik-e? Harmat Endre Tüntetés Tokióban Tokióban tüntetők szájai követelték, hogy Tanaka volt miniszterelnök korrupciós botránya miatt mondjon le parlamenti helyéről. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) A Heves megyei Finommechanikai Vállalat felvételre keres FULL szervizébe Eger, Faiskola út 5. sz. — autóalkatrész ismerettel és raktári gyakorlattal rendelkező anyaggazdászt és raktárost Jelentkezni lehet 6—14 óra között az adminisztratív vezetőnél. — Udvaros segédmunkásokat, \ — éjjeliőröket — kocsimosó segédmunkásokat (személy- és tehergépkocsi-jogosítvánnyal rendelkezők előnyben) Jelentkezni lehet Király József ü 6—14 óra között. Lengyelországi változások (IV/3.) Az egyház és az értelmiség A katolikus egyház lengyelországi helyzetét, szerepét kívülről nagyon nehéz megérteni. A mai, történelmileg kialakult állapot egyedülálló Európában. Az elmúlt évek eseményei bizonyítják, hogy maguk a lengyel kommunisták sem értették meg mindig pontosan ezt a helyzetet, s ezért hoztak — vagy nem hoztak! — megannyi, később meggondolásra késztető intézkedést. Helytelen volna ezért a helyzet megítélésénél csupán a legutóbbi évek eseményeire. s ebben a katolikus egyház magatartásával hagyatkozni. Kétségtelen, hogy Walesa és a Szolidaritás sokáig élvezte az egyház támogatását. De ma már az is igaz, ahogyan a lengyel közmondást idézik: „A pap nagyon szépen tud temetni, de soha nem fekszik a halott mellé”. Rakowski miniszterelnök- helyettes véleménye ez: Ha azt Vizsgáljuk, mi ma a szocializmus építésének realitása Lengyelországban, abból kell kiindulni, hogy az egyház valamilyen támogatása nélkül nem tudunk kormányozni. Nem tervezzük valamilyen katolikus párt létrehozását. de felmerül a kérdés, hogyan vonjuk be a sok százezernyi katolikus aktivistát a társadalmi életbe? Zénón Körnender, a Pax katolikus világi szervezet elnöke, jelenleg miniszterelnök-helyettes így beszél a problémáról: „Tapasztalatom, hogy a párt és a kormány vezetése igyekszik megszünteti a nemzeti egységet akadályozó tényezőket. Politikai nézetkülönbségek, viták lehetnek a kommunisták és a katolikusok között, de egy hazánk van, azt építeni kell, nem pedig lerombolni.” Majd az egyház szerepéről szólva hangsúlyozza: „nem léphetnek fel politikai erőként. Feladataik lelkipásztori, hitbuzgalmi természetűek. A világon a katolicizmus nem mindenütt ugyanolyan színezetű. Az egyház sok helyütt a jobboldali, kommunistaellenes erőkhöz vonzódik. De miután a vatikáni zsinat ki- ' mondta a párbeszéd lehetőségét, az egyháznak Lengyelországban is el kell határolnia magát a szocialistaellenes erőktől. A szocialista társadalmi rendszerrel. a néphatalommal mint megváltoztathatatlan realitással kell számolni. Glemp érsek nyugalomra intő megnyilatkozásai, általában az egyházi ' vezetők magatartása a megfigyelőkben azt a benyomást kelti, hogy a lengyel katolius egyház számot vet a realitásokkal, s a jövő szocialista Lengyelországában, betöltendő szerepét, pozícióját keresi. A magyarok által jól ismert krakkói Mária-temp- lomban elhelyezett, a szögesdróttal keretezett lengyel nemzeti zászló azonban mást is jelez: az egyházban is jelen vannak még azok az erők, amelyek elvetik a megbékélés jelszavát. Maradjunk még Krakkóban. Franciszek Dabrowszki, a pártbizottság titkára igen értékes elemzést tud adni a lengyel értelmiség magatartásának a megértéséhez. A városban 12 egyetem van, negyvenezer nappali és húszezer levelező hallgatóval, húsz tudományos intézet 7500 tudományos munkással, mintegy másfél ezer alkotó- művész él itt, kilenc színház működik — egyszóval olyan értelmiségi bázisa Krakkó Lengyelországnak, ahol az ezzel járó problémák is koncentráltan jelentkeznek. Dabrowszki elmondta, hogy a válság utáni kibontakozás első időszakában, a szükségállapot első idején, kevesebbet foglalkoztak az értelmiségiekkel. A párt csekély erejét a munkásokra koncentrálta. Lévén munkáspárt, ezt tartva természetes bázisának, főként pedig azért, mert a termelés újraindításának, a lakosság ellátásának a kulcsa a munkások kezében van. Ez az erőfeszítés meglepő gyorsan eredményekkel járt. Megállt a termelés csökkenésének tendenciája, majd szeptembertől rendszeresen többet termeltek, mint az előző év azonos időszakában. (Az Ur- sus traktorgyárban a tervezett 52 ezerrel szemben 53 ezer traktort gyártottak, az elmúlt tíz évben soha nem sikerült ilyen eredményt elérni.) Lélegzethez jutott tehát a párt, s most már mind többet foglalkozhat az értelmiséggel. Dabrowszki úgy jellemzi a helyzetet, hogy az értelmiség jó része ma még menekül a valóság tudomásul vétele elől. De bizonyos, hogy rövid idő után kilépnek a belső emigrációból. Megnehezíti ezt a lépést, hogy szeretnék megőrizni az arculatukat. Túlnyomó többségük hűségesen ott állt a régi pártvezetés mögött, magyarázta politikájukat, legtöbbször minden feltétel nélkül magasztalta és dicsőítette őket. Aztán a munkások 1980. augusztusi megmozdulása után egy lendülettel átálltak a másik oldalra. Igaz szívvel, nem kevés önkritikával, olykor önmarcangoló módon a Szolidaritás mögé sorakoztak. És most itt állnak egy újabb döntés előtt. A mai helyzetre még mindenképpen Rakowszki miniszterelnök-helyettes megállapítása érvényes: „A lengyel társadalom magatartását jellemezve meg lehet talán kockáztatni ma már azt az állítást, hogy növekszik a realisztikusan gondolkodó emberek száma. Bizonyos, hogy ez a folyamat sokkal gyorsabb lehetne, ha nem lenn ilyen kommunistaellenes a közvéleményt formáló értelmiségi rétegek magatartása. Ha közöttük több lenne a reálisan gondolkodó ember, már magunk mögött hagytuk volna a politikai válságot.” Nem lenne igazságos, ha a lengyel értelmiségről festett képet nem egészíteném ki. Magam, a mai lengyel vezetésben ott találtam az értelmiség színe-javát: a tudós szociológus kulturális minisztert; a közgazdaság tudósait párt és állami tisztségekben; az államjog nemzetközi hírű professzorát a kormány jogalkotással foglalkozó bizottsága élén; a mérnök-közgazdász vajdát, a jogász párttitkárt és sokan másokat. Nincs messze az idő — remélem — amikor már róluk esik több szó, az új Lengyelország arculatát formálókról, s majd csak mellettük mindazokról, akik végül is beállnak a sorr ba. T. Varga József (Következik: Túl a mélyponton)
