Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 25., kedd * Pályák — változtatásokkal A kisiparosok is besegítenek Kevesebb a hiánycikk Valamikori tanítómesterem mondta: Fiam, hét-nyolc évenként új munkahelyet kell keresni. Én is csak azért nem megyek már odébb, mert közel a nyugdíj. Hittem is, nem is, amit mond, hiszen az idő tájt szövegezték újra a kollektív szerződéseket, s annak vaskos kötetté dagadt mellékletét, a törzsgárdaszabályza- tot. Húsz év, harminc év, aranylánc medállal, gyűrű — efféléket írtak. Az újságok tele voltak a törzsgárda- ünnepek hozsannáival, közben meg a vállalathoz bebeléptek az újak és el-el- röpdöstek néhány év után. A kabarék, s a Ludas Matyi visszatérő alakja volt a vándormadár melós — irgalmatlanul leszedték róla a keresztvizet. És közben hallgattam az öreg H. Feri állandó zsörtö- lődését, hogy: fenekükön még a tojáshéj, de keveslik az enyémnél két forinttal kevesebb órabért, pedig én már huszonkét éve vagyok itt! Máig sem értem, hogy H. Feri miért áll ma is fes- tékes kötényben a regál előtt — miközben körülötte majd az egész nyomda kicserélődött. Talán mert öreg a változtatáshoz. Talán mert nem akar megint pályakezdő lenni. Mert bármennyire is gyakorlott szakember, egy új helyen megint „kezdőnek” számítana. Hogy is van ez a pályakezdés? Hányszor kezdünk pályát? Először az iskola után, az első munkahelyen. Aztán továbbtanulunk, és bizony adódhat, hogy elképzeléseink nem találkoznak a vállalatéval. És akk<?r — már' diplománk vagy más végzettségünk birtokában — új helyet, más munkát keresünk. És újra pályakezdők vagyunk. A fizetés talán több, de újak a munkatársak, a körülmények, a gazdasági és emberi feltételek — ismét nehéz beilleszkedni, akárcsak a legelején. Már nem kapjuk a pályakezdőnek adható ösztönző órabért vagy prémiumot, sem a pótszabadságot — esetleg már családról is gondoskodunk. Az első helyen élvezett kedvezmények elmúltak, legfeljebb a magasabb órabért hoztuk át az új helyre. Az idősebb kollégák pedig — mint az előbb említett H. Feri — egyre inkább úgy érzik, hogy valami hibád zik a törzsgárdisták megbecsülése körül. Mert a „kezdőket” karolják fel a vezetők, s elfeledkeznek a „húzóról”, aki úgyis az üzemben marad, akármi történik. Aztán a sérelmek vitákhoz vezetnek, az meg — nem is ritkán —, felmondáshoz. Hétfőn reggel nem a legjobb hangulatban találtuk Pállai János tiszanánai tanácselnököt. — Múlt év őszén sikerült fedelet biztosítanunk egy újabb óvodás csoportnak, éspedig a régi tanácsháza udvarán lévő egykori bölcsőde épületében. Nos, ez a felújított létesítmény a múlt héten megroggyant, életveszélyessé vált, az óvodát meg kellett szüntetni — mondja a tanácselnök. — A gyerekek elhelyezése azonban nem a szülőknek, inkább nekünk okozott gondot, de végül is megoldottuk. A 34 apróságot számláló csoportot Mesteremnek abban bizonyára igaza lehetett, hogy hét-nyolc év alatt akármilyen jó közösségben dolgozik az ember —, csak megunja. Van, aki többre vágyik, van, aki kevesebbre. (Leginkább több pénzre.) P. Viktóriát a kilépéstől az utolsó pillanatban térítették el. Vállalata taníttatta, aztán technikusként olyan munkakörbe helyezte, amit — némi túlzással — hat elemivel (nem általánossal!) el lehetett volna látni. Csoportjában ő ismerte legjobban a kezelésükre bízott gépet — alig engedték közelébe. Szervezési javaslatait figyelembe sem vették. A felmondás határán állt, amikor valaki rájött, hogy egy technikus „műhelyt söpröget”. Ekkor emelték ki. Irodába került. P. Viktória eltemette álmait, a fiók mélyére süllyesztette szak- dolgozatát — az üzemben használt korszerű technológia gazdaságos felhasználásáról írta — és most termelési programot készít. Ehhez ugyan kell a technikusi végzettség, csakhogy semmit nem hasznosít abból, amit szakterületéről eddig megtanult. Még ma sem biztos, hogy nem kényszerítik újabb pályakezdésre. Vajon a legendássá vált törzsgárdahűség kifejezésnek van-e még tartalma? Azt hiszem, ha van is, már nem ugyanaz, mint régen. Sokakban munkálkodik a többre jutás vágya, és nem is meglepő, ha valaki egyszer csak úgy érzi, kinőtte a számára szabott munkahelyi kereteket. Egyszer valaki azt mondta, azért megy másik helyre, mert a gépétől csak a másik gépig látni. Az új munkahelyén szélesebb a horizont. Igaza lehetett. Nem akarok persze fölmentést kínálni mindenkinek, aki egyik helyről a másikra megy — hiszen lehet annak száz más oka is, összeférhetetlenség, rossz munkavégzés, személyes ütközések, vagy egyszerűen csak a belépéskor még nem látszott, hogy ez a rét sem zöldebb, mint az előző volt. Viszont, aki többre vágyva keresett munkát, s az új munkával nemcsak boldogul, hanem öröme is telik benne, helyesen tette, hogy változtatott. A jól végzett munka öröme sok mindentől függ. Nemcsak a munkától — vezetőktől, kollégáktól, környezettől, a vállalat perspektívájától is. Akinek ezt az összhangot sikerül megtalálnia, nem hiszem, hogy majd újra és újra a pályakezdést választaná. (B. J.) az iskolai napközibe telepítettük át. Természetesen ezt ideiglenes megoldásnak tekintjük, mert már megtettük az első intézkedéseket az életveszélyessé vált óvodaépület felújítására, amihez félmillió forint póthitelt igényeltünk. A helyi Petőfi Tsz, valamint a hevesi Rákóczi Tsz már meg is kezdte az építkezéshez szükséges tégla és egyéb anyag szállítását. Megtudtuk Pállai Jánostól azt is, hogy hétfőn tartott számadást a község Kovács Lajos vezette önkéntes rendőri csoportja, amely 1981-ben a járás legjobb ilyen együttesének bizonyult, elnyervén Új módszertani anyag Az erdőművelésben kevés a szakmunkás, ez esetenként hátráltatja a fejlesztési tervek megvalósítását. A MÉM erdészeti és faipari hivatala most olyan szervezeti és módszertani javaslatot dolgozott ki az erdőgazdaságoknak, amellyel az erdőművelők szakmunkásképzését nagyobb nehézség nélkül megoldhatják. A gondot korábban az okozta, hogy mert a munkahelyek nagy távolságra vannak egymástól, központi képzésre nemigen van lehetőség. A számításba vehető szakmunkásjelöltek nagy része nő, akik nehezebben szakadnak el otthonról, s az iskolai rendszerű továbbképzést nem szívesen vállalják. A hivatal módszertani anyaga lehetővé teszi, hogy az érintették közvetlenül a munkahelyen sajátíthassák el az erdő- művelési ismereteket. Mint nem kevesen, Szikora József is úgy indult el annak idején Egerből, a gyáregységnek helyet biztosító Hevesre, hogy lakásgondjai lényegesen hamarabb megoldódnak. Reményeiben nem is csalódott: 1971-ben érkezett meg családjával — felesége is a Finomszerelvény- gyár dolgozója —, és nem egészen egy év elteltével már új lakásba költözhettek. A komoly, szőke fiatalember — a 38 éves kor még nem akadálya a fiatalságnak — szerszámkészítőként látott munkához a hevesi gyárban. — Meó-csoportvezető voltam.— emlékszik most vissza a kezdetre. — Már akkor is lelkiismeretes, a szakmát szerető emberekkel dolgoztam együtt, bár igazán nagy munkaintenzitásról ebben az időszakban még nem lehetett szó. Számomra az első öt év a munka és a tanulás jegyében zajlott le. Már 1971 őszén elkezdtem a műszaki szakközépiskolát — Jászapátiba jártunk át né- hányan —., majd ennek befejezése után Miskolcon technikusképzőt végeztem. Tanulmányai befejezésével Szikora József csoportvezetői beosztásba került a szerszámüzembe, és ezt a poszta járási hivatal vándorzászlaját. A múlt esztendei mérleg sem mutatkozik rosszabbnak, a csoport 18 tagja igen hasznosan vette ki részét a 3200 lelkes település közrendjének biztosításából, Készül ugyanekkor a tanácsapparátus a szombati időközi tanácstagválasztásra is, amelyen a 18-as körzet jelöltje Gőz Gyula, a tsz növénytermelési ágazatvezetője lesz. A 45 tanácstag tevékenységével egyébként igen elégedett Pállai János. Ahogy megjegyezte, jelentős szerepük volt abban, hogy tavaly — a tervezett 600 ezer forinttal szemben — bő egyBizonyára hosszabb lenne az üzletek hiánycikklistája, ha a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nem kötött volna szerződést a vállalatokkal, a termelőszövetkezetekkel és a kisiparosokkal az addig hiába keresett áruféleségek kis- szériában történő gyártására. Tavaly ily módon több mint százmillió forintnyi terméket szereztek be jelentősen enyhítve a vásárlók gondjain. 1982-ben negyvenegy új megállapodás született és így kétszázhúsz helyről rendelhettek az igényeknek megfelelően. A bélapátfalvi „Bükkal- ja” Termelőszövetkezet melléküzemágában például gyermek hintaszéket, a mát- raderecskeiben pedig műszőrme játékokat és üléshuját azóta is őrzi. Ezt így hallva, olvasva kétélű kardnak is tekinthetnénk: adva van egy jól képzett, jól dolgozó fiatalember, aki éven- ken át tanult, főnökei teljes megelégedésére végezte mindig a feladatát, de beosztásában megmaradt, ami azt is jelenti egyben, hogy — nem lépett előre. — Hogy őszinte legyek, erre még nem gondoltam — mondja. Az az igazság, hogy én nagyon elégedett vagyok a jelenlegi munkámmal, beosztásommal. Mint párttag — 1971-ben vettek fel —, immár kilenc éve a vezetőség tagja vagyok, s hasonlóképpen a nagyközségi pártbizottságnak is. A munkával járó — és adott esetben természetesnek tekinthető — gondok ellenére, valamint a kevés kezdeti tapasztalat dacára, úgy érzem, elég jó eredményeket sikerült elérnünk mind gazdasági, mind politikai tekintetben. Ezek az eredmények az egész gyáregységre érvényesek, és ezen belül természetesen ránk, szerszámkészítőkre is. A mi üzemünk, amelyben jelenleg 18-an dolgozunk már kétszeres ezüst- koszorús brigád, és meg memillió forint társadalmi munkaértéket produkált a helyi lakosság. Különösen a Petőfi Tsz szocialista brigádjait illeti dicséret, hiszen egész esztendőben rendben tartották a község 24 kilométernyi földútszakaszát, de mellette a különböző intézményeknél karbantartási munkákat is végeztek. Amikor az egész települést érintő beruházásokra tereltük a szót, a tanácselnök a következőket mondotta: — Nem lehet panaszunk az elmúlt V. ötéves tervciklusra, hiszen az hozta meg Ti- szanánának a csaknem négymillió forintból épített egészségügyi központot, helyet biztosítva dr. Tőgyi Sándor körzeti orvosnak és dr. Topa György fogásznak, benne működik továbbá az anya- és gyermekvédelmi tanácsadó. Itt biztosítottunk az egészségügyi szakembereknek három szolgálati lakást is. Ami Vitkóczi Rózsa közművelődési igazgatóhelyettest illeti, neki a régi tanácsháza zatokat formálnak a megbízás értelmében. A kilencvenkilenc kisiparos között található seprűkötő, keramikus és faajándékkészítő. Nagyobb vállalatokkal is hasonló kapcsolatokat létesítettek. A Parádi Üveggyárból festett poharakat és vázákat, az egri, a hatvani és a heves i házi ipari szövetkezetekből reprezentatív árukat vettek át értékesítésre. A megye határain túl is vannak partnereik. Ilyen a budapesti Minőségi Szűcs- és Bőripari Szövetkezet, a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezet és a szombathelyi Lakástextil Vállalat, amelyektől nemesszőrme, bőrkonfekció, divatcipő, bútorszövet és szőnyeg érkezik az iparcikk kiskereskedelmi vállalat boltjaiba. rém kockáztatni: arany-közeibe kerültünk. Nem dicsekvésképpen, de hogy a kép teljesebb legyen, hadd mondjam el, hogy anyag- és szerszámmegtakaritásban igen szép eredményeink vannak. Munkájuk mibenlétét kellene jobban ismemi ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni ezt a tényt. Minden esetre az egy bizonyos: elismerésük nem véletlen szülötte, hanem a tudatos, jó munka eredményé. Ezek alapján vélhetnénk, hogy Szikora József nem szűkölködik kitüntetésekben, jutalmakban. — Egy kétségtelen — mondja erről —, nálunk az eredményeket és a társadalmi munkát elismerik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy unos-untalan jelvényeket tűznek az ember mellére. Dicsekedni tehát semmiképpen nem tudnék ezzel, de kaptam már egy „Társadalmi munkáért" kitüntetést, vezérigazgatói dicséretet és különböző, számomra nagyon jóleső jutalmakat. Azt is jelenti ez egyben, hogy úgy érzem, jó helyet találtam itt, a hevesi gyáregységben, hiépületében kialakított, 12 ezer kötetes klubkönyvtár jelentette a tervidőszak igazi örömét. Mert a könyvtár mellett még jól megfér az a klubhelyiség is, ahol ismeretterjesztő előadásokat lehet tartani, vagy éppen a nyugdíjasok klubja, illetve az ifjúsági klub fejthet ki élénk közművelő tevékenységet. És ne feledkezzünk meg a két esztendeje átadott új tanácsházáról sem, ami négymillió forint felhasználásával készült. Sajnos a VI. ötéves tervben hasonló volumenű beruházásokra nem nyílik lehetőségünk. De úgy érzem, az sem lebecsülendő, hogy 1982-ben másfél kilométernyi itatásos makadámúihoz jutottunk, korszerűsítettük a mozinak is helyet adó kultúr- otthont, a négy tantermes iskola fűtését, valamint megépült az iskolai napközi vizesblokkja. Mindez közel hatmillió forintba került és ebből csaknem kétmilliót a megyei tanács biztosított. Az idén folytatjuk az útépítési A közvetlen termeltetés célja — a hiánycikk megszüntetése mellett — a választék bővítése és „színezése”. Lénárt La jós né osztályvezető elmondta, hogy az áruút rövidítése — a nagykereskedelem ugyanis kimarad a láncból — nemcsak a termelőknek, a kiskereskedelmi vállalatnak is előnyös. Ez évtől már a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság is gyárt számukra falburkolatokat, balkonelemeket és — a „Hevesi mozaik ’82” kiállításon első díjat nyert — csigalépcsőket. Mivel pedig cirokseprűből még mindig nagyobb a kereslet a kínálatnál, ezért előállítására újabb vállalkozók kerestetnek ... (Fotó: Perl Márton) szén azt a munkát végzem, amit véleményem szerint tudok és szeretek. Azokhoz tartozom, akiknek — divatos kifejezéssel élve — hobbijuk a foglalkozásuk, őrömet lelnek benne. Remélem, mindez nem hangzik kenetteljesen, mert egyáltalán nem arról van szó, hogy „túl szép a menyasszony”. Nekünk is megvannak a mindennapi gondjaink, vitáink, veszekedéseink, amelyek a munkának épp olyan természetes velejárói, mint a sikerek feletti öröm. Szóval: ebből is, abból is kijut nekünk, s talán nem tűnik túlzott optimizmusnak, ha azt mondom, az utóbbi érzés az, ami ha nem is sokkal több mint a másik, de meghatározója és értelme napjainknak. B. Kun Tibor programot, éspedig a Lenin, valamint a Martinovics utcákban, kiburkoljuk a Vöröshadsereg út árokrendszerének egy szakaszát, százezer forint erejéig pedig az ivó- vízhálózatot szeretnénk bővíteni. Beszélgetésünk során szóba került a helyi munkaerőfoglalkoztatottság kérdése is. Ennek kapcsán elmondotta Pállai János, hogy a tanács ilyesféle gondjai nemrégiben megszűntek. Az Egri Cipőipari Szövetkezet 62 millió forintból épített korszerű fióktelepén ma már 160, jobbára női dolgozó jut tisztességes keresethez és megközelítően százan dolgoznak a Petőfi Tsz melléküzemágában, ahol műanyag alkatrészeket gyártanak. Ami pedig a mezőgazdasági kultúrát illeti: a közös gazdaság, figyelemmel területi sajátosságaira, eredményesen zárta az 1982-es esztendőt. Moldvay Győző A bét öröme-gondja Tiszám« Mentőakció az óvodáért - Egymillió forint társadalmi munka Egészségügyi központ után útépítés - Sokat segít a Petőfi Tsz Amiért érdemes... Adalékok Szikora József portréjához
