Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. január 22., szombat A haderőcsökkentési tárgyalások tíz éve Bécsi keringő A marathoni tárgyalássorozat helyszíne, a bécsi Hofburg konferenciaterme (Fotó: UPI—MTI—KS) Gandhi asszony mozgalmas diplomáciai tevé­kenységének egyik legutóbbi eseménye: az indiai kormányfő Francois Mitterrand francia elnökkel tárgyalt (Fotó: AP—MTI—KS) Falusi életkép — még napjainkban is arány­talanul nagy a kézi munka szerepe (Fotó: Newsweek — KS) Ha egy nemzetközi tanács­kozás túlságosan elhúzódik, nem feltétlenül a napiren­den szereplő javaslatokkal lehet a baj, hanem mással, így van ez Bécsben, a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésé­ről folyó tárgyalásokon, amelyek moßt tíz éve kez­dődtek. Egy évtizeddel ezelőtt. 1973, januárjának végén in­dult meg az előkészítés. A cél olyan értekezlet össze­hívása volt, amely a kato­nai értelemben vett Közép- Európában állomásozó hazai és külföldi hadseregek lét­számának és fegyverzetének csökkentéséről dönt. Ilyen­formán az NSZK, Belgium, Hollandia és Luxemburg, valamint az NDK, Csehszlo­vákia és Lengyelország te­rületéről lenne szó, a saját haderőkről, illetve az ott ál­lomásozó amerikai, angol, kanadai, a másik oldalon szovjet egységekről. Kezdet­ben a nyugatiak Magyaror­szágot is be akarták vonni a körbe, de mivel stratégiai NATO „ellentételünk” Olaszország listára kerülésé­ről, hallani sem akartak — maradt az eredeti összeállí­tás. Mi is ott vagyunk ugyan Bécsben, de — más NATO- és Varsói Szerződés tagállamokkal együtt — csak tanácskozási joggal: se rólunk nem döntenek, se mi nem veszünk részt a döntésekben. Fontos emlékeztetnünk még egyszer a kezdet dátu­mára: 1973, az enyhülés kezdetének, a helsinki csúcs- találkozó előkészítésének az éve, a légkör kedvező a nemzetközi tárgyalások szá­mára. IMár akkor világos volt, hogy a politikai kap­csolatok javulását katonai enyhülésnek kell kiegészíte­nie, különben veszélybe ke­rül az egész mű. E feladat egy részét lett volna hi­vatva megoldani a bécsi konferencia: ritkítani az ál­lományt, katonákat, hadosz­tályokat kivonni, illetve le­szerelni Európa közepén, te­hát ott, ahol a világon a legnagyobb erők összponto­sulnak, ahol az atomháború veszélye a legnagyobb. Ez lett és maradt az egyetlen olyan tárgyalási fórum, ahol a NATO és a Varsói Szer­ződés képviselői egy asztal­nál ülnek, és főképpen a hagyományos szárazföldi fegyverzet korlátozásával foglalkoznak. Kezdettől egyetértenek abban, hogy ez a feladat. Miért nem sike­rül a megoldás? Itt is, mint másutt, a nyugatiak egyenlőtlen meg­állapodást kívánnak: több engedményt a Szovjetunió­tól, mint amennyit maguk tenni készek. Követelésüket azzal indokolják, hogy a szovjet hadsereg „fölényben van” az európai szárazföl­dön. Ugyanezt mondják az atomfegyverzetről, a hadi­tengerészetről, holott a két tábor között globális egyen­súly áll fenn, azzal a kü­lönbséggel, hogy ki az egyik, ki a másik fegyvernemre helyez nagyobb súlyt. A nézeteltérések Bécsben is számosak, de a lényeg a létszámvita: a NATO két­ségbevonja azoknak az ada-- toknak a hitelességét, ame­lyeket a Varsói Szerződés képviselői az e térségben állomásozó csapataikról elő­terjesztettek. A Nyugat sze­rint a szocialista országok­nak százötven-száznyolc­van ezerrel több katonát kellene kivonni az említett térségből, mint a NATO- nak. Két-három esztendeje, hogy a nemzetközi légkör megromlott. Általánosságban, a nemzetközi helyzet egé­szét tekintve, négy fő terü­leten kellene kimozdulni a holtpontról: a * hadászati fegyverekről folyó szovjet— amerikai tárgyalásokon, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tanácskozásán a közepes hatótávolságú ra­kétákat illetően, a bécsi konferencián és azon az ér­tekezleten, amelynek össze­hívásáról Madridban vitáz­nak, és amely a katonai bizalomerősítést mozdítaná elő. E négy téma összefügg egymással, — s döntő a szovjet—amerikai megegye­zés lenne. De minden fó­rumnak külön-külön is van jelentősége: az előrehaladás bárhol kedvezően hat a többire. Ezért foglalkozott a Var­sói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testü­leté Prágában külön is a bécsi értekezlettel: fontos­nak tartanák, hogy egy-két év alatt siker szülessen az osztrák fővárosban. Először a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőit csökkentsék Közép-Európá- ban, ezután valamennyi résztvevő fagyassza be had­erőinek létszámát és fegy­verzetének szintjén mind­addig, amíg további meg­állapodást nem érnek el. A szocialista országok tehát lehetségesnek és kívánatos­nak tartják, hogy számot­tevően csökkenjenek a had­erők Európa szívében. Tatár Imre INDIA Félidős számvetés Ji Kellemetlen eredményt hozott az év elején rendezett néhány helyi választás az indiai kormánypárt számára. A Nemzetközi Kongresszus (I) — az I betű Indira Gandhi kormányfő nevét jelzi, megkülönböztetésül a Kongresszus Párt másik csoportjától — általában visz- szaesett, s olyan államokban szorult vissza, ahol azelőtt a miniszterelnök-asszony hí­vei voltak többségben. Tevékeny külpolitika Igaz, e veszteségek egye­lőre nem jártak komolyabb következménnyel. Indira Gandhi változatlanul kényel­mes, kétharmados parlamen­ti többségre támaszkodhat. Ám Üj-Delhiben nyílt titok volt, hogy a kormányfő a he­lyi törvényhozások megújítá­sát egyben erőpróbának szánta, kitapogatandó, mi­lyen támogatásra számíthat most, túljutva immár meg­bízatásának félidején, — hiszen éppen három éve vette ismét kezébe a kormányai­dat a hatalmas, kontinensnyi dél-ázsiai államban. így Gandhi asszonynak lassan döntenie kell, vár-e az or­szágos választásokkal 1984— 85-ig, vagy idő előtti vokso­lást ír ki. A helyi választá­sok eredménye tehát egyfaj­ta félidős számvetést tesz le­hetővé, jelezve, hogy nem — Ahogy közeledik már­cius 1„ mind lázasabb vizs­gálódás folyik a Pentagon és a Fehér Ház berkeiben: ho­gyan és hová telepítsék az MX-rakétát. A telepítés mód­ja mind a rakéta sebezhe­tőségét, mind találati pon­tosságát befolyásolja. A helyhez kötött indítóállás na­gyobb sebezhetőség mellett nagyobb találati pontossá­got biztosít, míg a helyvál­toztató telepítési mód mel­lett csökken ugyan a sebez­hetőség, de a találati pon­tosság is. A négylépcsós interkonti­nentális ballisztikus rakéta telepítési gondjaival már a negyedik amerikai elnök fog­lalkozik. Ronald Reagan sze­rette volna már 1982 végén megszaivazva látni az első öt MX-rakéta elkészítésére és telepítésére szükséges közel egymilliárd dollárt, valamint a további kutatási-fejleszté­si kiadások egy 2,5 milliárd dolláros tételét A kong­resszus, amely a katonai-ipa­ri komplexum és a közvéle­mény között „őrlődik”, — előbbi az 1986-os rendszer­beállítás, utóbbi a „befa­gyasztás” híve — az MX- probléma Achilles sarkát je­lentő telepítési kérdésbe akaszkodott bele. A prog­ram értelmetlensége így a telepítés módjának hadásza­ti-technikái érvekkel való el­vetésében fogalmazódott meg: ezért kell a legutóbb javasolt „kompakt telepítési mód” he­lyett újat találniok a Penta­gon stratégiáinak. teljes a megelégedettség a kormányfő háromesztendős, tevékenységével. Indira Gandhit külpolitikai téren éri kevesebb bírálat. Még ellenfelei is el kell, hogy ismerjék: a hagyomá­nyos, pozitív semlegességen alapuló diplomácia nagy te­kintélyt szerzett Indiának. Gandhi asszony mögött csúcstalálkozókkal zsúfolt hónapok állnak. Gondok és sikerek Ellentmondásosabb a kép — s ezt tükrözik a részleges választások — a belpolitika, s különösen a gazdaság te­rén. India (bár ipari poten­ciálját tekintve már a világ körülbelül tizedik hatalma) napjainkban is kénytelen az elmaradottság ezernyi terhé­Kezdetben a 90 tonnás, tíz — külön-külön célok el­len felhasználható, egyen­ként maximum 600 kiloton- nás — robbanótöltettel ellá­tott rakétaóriásokból 200-at szándékoznak rendelni. Egy- egy — összesen tehát hatmil­lió tonna hagyományos rob­banóanyag hatóerejét hordo­zó — MX pusztítóképessége a tíz célponton együttesen háromszáz hirosdmai bomba robbanóerejének felel meg, kétszáz rakétáé pedig kétezer célponton hatvanezer hirosi- mai robbanás erejével ér fel. Persze a tényleges felhasz­nálhatósághoz előbb biztos, sebezhetetlen „otthont” kell biztosítaná számukra. Hol és hogyan? — erről folyik a vita. Egy időben szóba került — és most is szóba kerülhet — a tengerre telepítés. Diesel-elektromos „mini-tengeralattjárók” az amerikai partok előtt 1500— —2000 kilométer távolság­ban cirkálnának, fedélzetü­kön a négy MX-rakétát ma­gukban foglaló tartályokkal és akár merülésből indíthat­nák az interkontinentális rakétákat. Minthogy a le- menült tengeralattjárók köz­ismert távközlési nehézsé­gekkel küzdenek, a Pentagon azzal a gonddolattal is kacér­kodott, hogy olyan, közönsé­ges kereskedelmi hajókra rakja az MX-eket, amelyok a hagyományos, nagy forgal­mú tengeri útvonalakat jár­ják, és legyen a szovjet mű­holdak gondja megtalálni 130 millió négyzetkilométeren, vei küzdeni. Az egy főre ju­tó nemzeti jövedelem alig 250 dollár körül jár. Az éhín­ség rémét ugyan leküzdötték, de a 700 milliós lakosság leg­alább fele ma is a létmini­mum alatt él. Indira Gan­dhi néhány téren sikert ért el, például csökkent az inflá­ció, kielégítő a mezőgazdasá­gi termelés, s rekordhitelt szavazott meg az országnak a Nemzetközi Valutaalap. Más problémákkal azonban erőfeszítései ellenére sem tudott megbirkózni. Késik a remélt gazdasági fellendülés, megmaradt a költségvetés hiánya, s a társadalmi egyenlőtlenségek feszítő ere­je. Mindehhez járult az el­múlt esztendőben a sztrájk­tilalom miatti tiltakozások sora, a bombay-i rendőrlá­zadás, a kiírthatatlan kor­sok tízezer hajó között az MX „sétahajókat”. Nem különben fennáll a repülőgépekre telepítés lehe­tősége. Beszélnek műhold­navigációs, alacsonyan repü­lő könnyű gépekről. Ezek akár négy-öt napig marad­nának a levegőben, fedélze­tükön két-két MX-rakétával, amelyeket ejtőernyőn lebeg­tetett állapotból is indíthat­nának. Korábban beszéltek földi MX-indítóállások között ingázó rakétahordozó repülő­gépekről is. A legfantasztikusabb ké­pet a 4600 indítósiló között vándorló 200 MX-ről rajzol­ta a világsajtó, hatalmas alagútrendszerekről nagy szu­perszéles pályákról, amelye­ken 400 tonnás járgányok mozgatnák a 21 méter hosszú rakétákat. Itt már az egyes államok hatóságait, a „mozgó bókeharcosokat”, a „raké- taeltérítőket” és a terroris­tákat is a program ellenfelei közé kellett számítani. Azután következett a Reagan-féle „kompakt tele­pítés” egy 22X3 kilométeres téglalap alap«! területen, amelyen már csak 100 raké­ta kapna „összkomfortos lakást”, egymáshoz szinte társbéli közelségben, azzal az amerikai forgatókönyv­vel, hogy az első támadó szovjet rakéta robbanásá­nak mellékhatásai ártalmat­lanná tennék a többi támadó szovjet rakétát, s az MX-ek többsége indítható lenne a szovjet célpontok ellen. Ez az úgynevezett testvérgyil- kos-effektus azonban a kong­rupció, a vallási-nemzetiségi összecsapások szaporodása. Megoldatlan gond a túlzott népszaporulat, s a nagyará­nyú írástudatlanság is. A második félidő... Indira Gandhi távolról sincs tehát könnyű helyzet­ben. A 65 esztendős kor­mányfő, aki növekvő jelentő­ségű világpolitikai szerepet tölt be, az elkövetkezendő időben fokozott figyelmet kell, hogy fordítson hazája belső fejleményeire. Hivata­li megbízatásának második felében egyre inkább kon­centrálnia kell az országos választások közeledtére is. resszusi tagok számára nem tűnt eléggé meggyőzőnek, ezért Reagantól új telepítési javaslatot kértek, még mi­előtt a kilátásba helyezett milliárdok felhasználhatók lennének. A helyhez kötött szárazföl­di telepítési mód természe­tesen nem zárja ki az igen mély, akár 800—1000 méter mély silókba való telepítést, de ez technikailag rendkívül bonyolult, igen költséges, amellett ellentmond a SALT— II. ellenőrzési rendelkezései­nek. Nem kizárt a helyhez kötött silók ellenrakétákkal való védése, de a Sprint-Spar- tan-rendszer hatásfoka vál­tozatlanul alacsony, költségei magasak, és a SALT—I.-ben engedélyezett egyetlen rend­szert Grand Borks-tól csak Washington köré lehetne át­telepíteni. A „hontalan” MX-nek egyszerűen nincs ésszerű és minden szempontból támad­hatatlan telepítési módja: a fegyverkezési verseny erőlte­tése nem a biztonságot nö­veli, hanem a bizonytalan­ságot. Ha — mint ezt Moszk­vából bejelentették — ellen- súlyozására szovjet részről megteszik a kényszerű lépé­seket, a program egésze kér­désessé válhat. összeállította Pilisy Elemér Szegő Gábor Az MX sürgősen lakást keres MÁTRA FŰSZERT EGRI RAKTÁRHÁZA FELVESZ ÉRETTSÉGIZETT NŐI, FÉRFI MUNKAVÁLLALÓKAT, SZAKKÉPZETT ÉS SZAKKÉPZETLEN NŐI ÉS FÉRFIDOLGOZÓKAT RAKTÁRI MUNKÁRA, ÁRUKÍSÉRŐKET. JELENTKEZÉS: EGER, LENIN ÜT 198. AZ EGRI DOHÁNYGYÁR épületgépész vagy építész munkatársat keres általános üzemfenntartási munkák irányítására. FELVESZÜNK kazánfűtőt (al. nyom.), gépkocsirakodót, raktári munkást, tanksörátvevőt, fejtőüzembe nődolgozót. Adminisztrátort. ÉRDEKLŐDNI LEHET SÖRKIRENDELTSÉG, EGER. A CSÁNYI ÁLLAMI GAZDASÁG FELVESZ SEGÉD­MUNKÁSOKAT üdítőital-palackozó üzemébe. JELENTKEZÉS: személyesen az üzemvezetőnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom