Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 22., szombat 4. HATÁROZATOK: „KÖRBE-KÖRBE, KARIKÁBA.. Emeletnyi bosszúság Három év krónikája A megyeszékhely történelmi városrészében, ahol apró házak kucorognak egymás mellett és mögött, a Karéj utcában, fölépült egy modern, négyszintes, négylakásos társasház... 1979. augusztus 27. Válaszlevél a Városépítési Tudományos és Tervező Intézettől: „ ... o telkeken tervezett egyemeletes lakóház építése városrendezési szempontból megfelelő." „Kérjük, írják elő, hogy a tetőfedést ne palával, hanem a történelmi környezetbe illő cseréppel oldják meg.” „Kérjük továbbá, hogy a terület beépítésével várják meg a részletes rendezési terv elkészültét." 1980. december 11.: Az épülő ház mellett nyolc csa- * Iád kérelme a városi tanács műszaki osztályához: „A jelenleg épülő társas családi házat már olyan magasra építették, hogy az a városra való kilátásunkat teljesen lehetetlenné teszi és ezzel telkeink értékét nagymértékben rontja.” „Kérjük a műszaki osztály vezetőjét, hogy az építkezést szíveskedjék a helyszínen minél előbb megtekinteni és a szükségesnek látszó intézkedéseket meghozni. Jelenleg az épület tetőszerkezetét kezdték építeni. A munkálat rohamosan halad, és mi azért nem tehettünk előbb észrevételt, mert a napokban került erre a szintre, az épület. Nem szándékunk, hogy az építtetőket többletköltségbe sodorjuk, hisz nem akkor írunk, amikor a házépítés már teljesen befejezett. Tudomásunk szerint a VÁTI városrendezési terve erre a területre maximálisan kétszintes épületeket engedélyez építeni.” Válasz a fenti beadványra a városi tanácstól: 1981. január 16.: „A négylakásos társasház építtetőit arra kötelezem, hogy az építéstől eltérő tetőtérben és a tetőszerkezetnél végzett munkákat az építési engedélynek, valamint a műszaki terveknek és műleírásnak megfelelően alakítsa át.” „Határidő: E határozat jogerőre emelkedésétől számított 120 nap.” „Indoklás: Az engedélytől eltérő módon történő kialakítás miatt a lakóépület városképi megjelenése jelentősen megváltozott. Az építtetők engedély nélkül tértek el az engedélyezett tervdokumentációtól. A történelmi város- központ részletes rendezési tervprogramjának megfelelően a szóban forgó ingatlan földszintes — földszint, plusz egyszintes — lakóépülettel építhető be.” Az építkezők fellebbeztek a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályára, ahol helybenhagyták az elsőfokú építésügyi hatóság határozatát, s a fellebbezést elutasították. Az építtetők nem nyugodtak bele és a megyei tanács vb-titkáróhoz felülvizsgálati kérelmet adtak be, amelyet szintén elutasítottak. A dátum: 1981. június 9. 1981. július 29.: A megyei tanács, vb-titkárának válaszlevele: „M. L. és társai ismételt felülvizsgálati kérelmének nem adok helyt." 1981. augusztus 3.: Részlet a panaszosok leveléből, amelyet az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumba, dr. Abrdhám Kálmán miniszternek címeztek: „Azért fordulunk Önhöz, mert úgy véljük, hogy a város és a megye építésügyi hatóságai kevésnek bizonyulnak ügyünket rendezni. Ezen szervek 1980 decemberétől a mai napig — 8 hónap alatt — nem tettek hatásos intézkedést panaszbejelentésünkre, holott az abban foglaltakkal egyetértenek, bejelentésünk jogosságát elismerik.” .......a h ázépítkezés zavartalanul folyik, már befejezéséhez közeledik. Jelenleg a festési munkálatokat végzik, rendezik az udvart, lehetséges, hogy hamarosan be is költöznek. Nem zavarja őket semmiféle határozat, több alkalommal kijelentették, hogy nem fogják az engedélyezett terv szerinti magasságig visszabontani a házat, sőt fenyegetőznek, magas rangú ismerősökre, rokoni összeköttetésekre hivatkoznak. A megyei építésügyi osztály illetékeseit már többször felkerestük személyesen, hogy határozatuknak szerezzenek is érvényt, mivel az nem elégséges, hogy panaszunk jogosságát elismerik, hisz a valóságban eltelt nyolc hónap, az építmény zavartalanul teljesen kész állapotba került. A megyei tanácson a városi tanácshoz utasítanak bennünket, mondván, hogy nem rájuk tartozik, ők csak megerősítették a városiak határozatát, de azt végrehajtani az elsőfokú hatóság köteles. Nekünk kell utána járni, hogy ez meg is valósuljon! Felmerült bennünk az is, hogy ha mi nem teszünk észrevételt, akkor minden maradhatna úgy, ahogy van, hiszen időközben az engedélyt kiadó építésügyi hatóság nem ellenőriz. A megyei tanácson azt közölték, hogy a 120 napos határidő, amit az építtetők a visszabontásra kaptak, az első határozat kiadásától, tehát 1981. január 16-tól van érvényben. Ha ez így igaz, akkor a határidő rég lejárt. A városi tanács megbízott műszaki osztályvezetője viszont azt közölte. hogy az az lytolsó határozat kiadásával, tehát június 9-ével kezdődik;- még időben vannak. A városi tanács elnökhelyettesnője — aki egyébként építészmérnök — úgy tájékoztatott, hogy a 120 napos határidő április 30-tól, a megyei tanács határozatának kiadásától számít. Ezek után már nem tudjuk, kinek higgyünk, tovább hová kopogtassunk!? Közölték velünk egyébként, hogy a határidő lejárta után 5— —10 ezer forint közötti pénzbírságot vetnek ki az épít- tetőkre, majd ezt követően rendelik el a hatósági bontást. Mindez azonban minket nem nyugtat meg, mert milliós értékű építkezésekről van szó. Azt a pár ezer forintot könnyedén hozzá tudják tenni az eddigi költségekhez. Lehet az is, hogy lakásaikat eladják, mint ahogy ezt már teszi is a főépítkező, aki a helyi újságban már három alkalommal is hirdette eladásra még kész nem levő lakását.” 1981. szeptember 18.: Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium válaszlevelében a jogorvoslást a megyei tanács titkárának küldte vissza azzal a kéréssel, hogy a kötelezést elrendelő határozat végrehajtását kísérje figyelemmel, mivel tudomásukra jutott, hogy a főépíttető korábban, mintegy öt évig volt a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának dolgozója. 1982. március 30.: Panaszosok beadványa a városi tanács műszaki osztályának vezetőjéhez: „Ezennel írásban is bejelentjük, hogy az épülő ház utcájában levő városi támfal 1982. január 1-én leomlott, egyidejűleg az előttünk levő utcarész is beszakadt. A mélyépítő üzem a szakaszt korláttal lezárta, az áramszolgáltató vállalat pedig kivette az ott elhelyezett villanyoszlopot. Azóta közvilágítás sincs. Kérjük szíveskedjen soron kívül intézkedni, hogy a pincefeltárási munkálatok mihama'- nabb elkezdődjenek, mert ki vagyunk annak téve, hogy házaink alapjai, illetőleg falai megszakadnak." 1982, április 16.: A panaszosok ismételt, sürgető kérelmet adtak be a városi tanács műszaki osztályára ügyük intézésére. 1982. május 11.: A városi tanács válaszlevele: „A támfal építése mintegy kétmillió forint, mely nem áll teljes egészében rendelkezésre." 1982. július 22.: Levél a megyei tanács vb-titkárától a panaszosoknak: „Ügyükben az alábbiakról tájékoztatjuk: felhívtuk az elsőfokú építési hatóságot, hogy a hozott döntések végrehajtását — mint ahogy azt korábbi határozatunkban megállapítottuk — a lehető legkisebb érdeksérelem mellett biztosítsa és kísérje figyelemmel. Tájékoztatjuk továbbá, hogy az építkezés kapcsán felmerült kárukat polgári peres úton érvényesíthetik.” Eközben, 1982. augusztus 9-d dátummal a városi tanács műszaki osztálya az épület készültségét 90 százalékban megállapítva a fennmaradási engedélyt kiadta, lakásonként pedig 34 ezer forint rendbírság megfizetésére kötelezte a tulajdonosokat.” 1982. augusztus 17.: A Minisztertanács Tanácsi Hivatalához fordult panaszosok néhány sora: ...... végül is kiderült, hogy az építtetőknek megadják a fennmaradási engedélyt, mi pedig, ha akarunk, pereskedünk. Azt azonban 'nem közölték, hogy kivel. A városi tanáccsal, vagy a társasház építőivel.” 1982. augusztus 25.: Válasz a Minisztertanács Tanácsi Hivatalától: „Beadványukat illetékességből a megyei tanács vb-titkárá- nak küldtük meg kivizsgálás végett. A vizsgálat befejezése után Önöket, a megyei tanács vb-titkára közvetlenül tájékoztatja, addig is kérem szíves türelmüket,” 1982. szeptember 20.: A megyei tanács vb-titkárának válaszleveléből: „Á Minisztertanács Tanácsi Hivatalához címzett beadványukban foglaltakat ismételten megvizsgáltuk. A beadványban az üggyel kapcsolatosan olyan új tény vagy körülmény nem merült fel, ami az eddigi döntéseink megváltoztatását szükségessé tenné. Az építkezés kapcsán felmerült károk tekintetében polgári peres úton érvényesíthetik igényeiket.” 1982. november 8.: A panaszosok nem nyugodtak bele a döntésbe és ismét dr. Ábrahám Kálmán, építésügyi és városfejlesztési miniszterhez fordultak: „Tiszteletteljes kérésünk az lenne, hogy a miniszter elvtárs vizsgáltassa ki, hogyan történhetett meg ilyen jogsértés. Attól még nem lesz szebb történelmi városunk, hogy a tanács számlája rendbírságokkal gyarapszik, mi, városlakók pedig egymást pereljük. Vannak eszközök a törvényes rendelkezések betartására, amelyek nem az állampolgárok, hanem a hatóságok kezében vannak." 1982. december 6.: Válaszlevél a minisztériumból: „ .. .a jogorvoslati kérelem az 1981. évi I-es törvény 66. §-a szerint a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának hatáskörébe tartozik.” És az utolsó levél: 1982. december 21.: A megyei tanács válasza: „A műszaki osztály lakásonként 34 ezer forint összegű építésrendészeti bírság egyidejű kiszabásával a lakóépület elkészült munkáira fennmaradási engedélyt, az építési munkák befejezésére pedig építési engedélyt adott. E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Az időközben elkészült lakóépületre az elsőfokú építésügyi hatóság használatbavételi engedélyt adott, mely engedély jogerőssé vált. A panaszosok igényeinek elbírálására az építési hatóságok hatáskörrel nem rendelkeznek, azok érvényesítését csak bírói úton kérhetik.” A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője, Zámbori Ferenc így foglalta össze röviden a történteket: — Valóban szabálytalanság történt. Az építkezők eltértek az eredeti engedély feltételeitől. Ilyen esetben kétféle szankció alkalmazható: elrendelni a teljes lebontást, vagy rendbírságot kiszabni. Részleges bontás volt, a pénzbírságot is kivetették. Hatóságilag, emberileg ez volt a lehető legjobb megoldás, mivel a további bontás több kárt okozott volna, mint hasznot. A lakásépítési munkaközösség tagjai a felelősséget — joggal — a közösség vezetőjére hárítják át, mivel ők nem tudtak a szervezési problémákról. A házra mindenesetre kiadták a fennmaradási és a lakhatási engedélyt. A ház felépült, áll. Hogy csúfítja a történelmi várost? Igen ! ? Igazuk van a panaszosoknak? Igen ! ? Kezdődhet hát a pereskedés ... ? ! Józsa Péter A képeslap Sorolnak a kérdések a falugyűlésen: egyetértő moraj, „úgy van" bekiabálások díjazzák a legfontosabbnak ítélt témák felvetését. Elhangzanak ugyan olyasmik is, hogy „üljön már le, Józsi bácsi" — de hát ez falugyűlés ahol a demokratikus szellem ilyetén megnyilvánulása inkább melegséget sugall, mint rosszindulatot. (Ami persze, nem kizárható.) Érdekes módon azonban szinte megáll a kés a levegőben, ahogy mondani szokás, amikor egy öregember felveti: miért nem lehet a faluban képes levelezőlapot kapni — a faluról? Erezni a több száz meghökkenést: tényleg! Hogy ez miért nem jutott előbb eszünkbe?! Hiszen a századforduló idejéből minden faluról maradt ilyen-olyan képeslap. A napokban az egri vármúzeum nyit kiállítást e régi szuvenírekből, amelyek mind hasonlók: sorban rajtuk a templom, a főtér fái, a papiak zsalugátere, a népi viseletbe öltözött asszonyok között a porban mezítláb ácsingózó parasztgyerekek — ugyan hány él még közülük? Szinte mindenki látott ilyeneket — önkéntelen hát a meghökkenés: most miért nincs? Most, amikor annyi mindennel gazdagodtunk! Szép iskola van szinte minden faluban, egyre több helyütt tornateremmel. Az áfészek telepítette formás, tágas ABC-áru- házzal szinte minden község rendelkezik. Az egykori kastélyokban öregek napközije, óvoda létesült — de pompájuk így még inkább képeslapra kívánkozó, mert emberi. És a mecénási feladatait mindjobban beismerő, felismerő termelőszövetkezetek is egyre szebb szolgálati lakásokat, lakótelepeket, boltokat építenek — van tehát mivel büszkélkedni, hírül adni a világnak gyarapodásunkat. És azt, hogy vagyunk, és hogy hogy vagyunk? Valami ilyesféle érzések, gondolatok kavarogtak a falugyűlés levegőjében. Ahoi ugyan még nem tudták, hogy ezer példányos megrendelésre már készít fekete-fehér, tízezer darabra pedig már színes lapokat is vállal a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amelyet bizományi értékesítésre is meg lehet rendelni kevés ezer forintokért. (Én sem tudtam, azóta jártam utána!) Mégis jó ez az igény. Mert az igazi jólét, a teljes komforttal berendezett falusi életforma ugyancsak most van megteremtődőben: egyre nagyobb állami segítséggel válik igazzá majdan, hogy falun élni: jó! De valami máris megszületett: a szándék. Megőrizni, megmutatni dolgos hétköznapjaink eddigi eredményeit, amelyekre büszkék lehetünk és vagyunk. És ez a legfontosabb. Kőhidi Imre
