Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 4., kedd S. Irányítószámmal Az itáliai posta is széleskörűen propagálja az irányítószámot. A fenti ötletes rajz tolmács nélkül is sokatmondó. Szövege: irányítószám nélkül és irányítószámmal. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL CSAK A FELSŐTESTRE IGAZ - A TIZEDIK ÉLETÉV UTÁN - A SÚLYEMELÉS IS NŐI SPORT? A gyengébb nem? 75 évvel ezelőtt egy fiatal angol nő, Mabel P. Fitzgerald egy tudományos expedícióban vett részt, amely az USA-ban található Pikes Peak-hegy megmászására indult. Magának a 4300 méteres csúcsnak a megmászását azonban férfikollégái nem engeditek meg neki. -így kénytelen volt alacsonyabb magasságokban megfigyeléseket végezni. Eközben megállapította, hogy a nők a nagyobb magasságokat valóban másként viselik el, mint a férfiak — mégpedig jobban! Mindez persze nem változtatott semmit a megcsontosodott előítéleteken. Még 1978-ban is egy Himalá'ja-expedícióban attól tartottak a vállalkozást vezető férfiak, hogy a részt vevő nők nem lesznek képesek elviselni a nagyobb magasságokat, és fagysérülésekét szenvedhetnek. Végül is a nyolc nő közül hét minden kellemetlen követ- kezímény nélkül érte el a csúcsot, miközben öt férfikollégájukat fagykárosodás érte. Érdekes eredménnyel szolgált egy közelmúltban készített összehasonlító felmérés a két nemről. Eszerint a női és férfinépesség testi és fiziológiaá tulajdonságaira vonatkozó átlagértékek a 10 életévtől jelentősen különböznek. Ha a vizsgálatokat élvonalbeli atlétákra korlátozzuk, úgy alig lehet különbséget felfedezni a két nem között, különösen, ha azonos sportágat űző férfiakat és nőket vizsgálunk. Az átlagnépesség ettől eltérő adataiban elsősorban az tükröződik, hogy a férfiak viszonylag sportosabb életet élnek, mint a nők. Az eltérések tehát nem a nemi hovatartozással, hanem az eltérő életmóddal magyarázhatók. A nők számára ugyanis a kulturális és szociális hagyományok a serdülőkor után inkább ülőfoglalatosságot vagy egyéb, fizikailag köny- nyebb elfoglaltságot szabnak meg. Köztudomású, hogy a korlátozott fizikai tevékenység csökkenti a teljesítőképességet. A legtöbb ember úgy hiszi, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak. A valóságban ez csak a felsőtestre igaz, de már például a testsúlyhoz viszonyítva a női lábak erőkifejtő képessége alig kisebb, mint a férfiaké. Ezenkívül súlyemeléssel a női felsőtest ereje is fokozható. Ezt bizonyítja, hogy fiatal nőknek viszonylag rövid, tízhetes edzéssel 30—50 százalékos teljesítménynövekedést sikerült elérniük, semmivel sem elmaradva e téren férfikollégáiktól. Az egyetlen különbség abban állt, hogy a férfiak izomtömege jobban megnövekedett. Ennek oka a tesz- toszteron hormon, mely nőknél sokkal kisebb mennyiségben termelődik, mint férfiaknál. Ezért — úgy tűnik — részben alaptalan a félelem, hogy a súlyemelés eltorzítja a női alakot, férfias megjelenésűvé teszi a nőket kidagadó izmaik által. Az egyik legmegrögzöt- tebb előítélet a nők kisebb állóképességéhez fűződik. Még ma is erősen, tartja magát az a tévhit, hogy a nők a megerőltető edzéseket nem, illetve nehezen viselik el. Ezért is nem szerepelt eddig a női maratoni futás az olimpiák programjában, jóllehet ezrek teljesítették már ezt a távot! A jelenlegi női világrekord például 2:25: :42, amely Greta Waitz nevéhez fűződik, csak 17 másodperccel gyengébb a férfi-világcsúcsnál. A nőknek .nagy állóképességet igénylő sportokra való alkalmatlanságát tudományos körök azzal indokolják, a nők 15 éves koruk elérésével túlhaladják tartós teljesítőképességük csúcspontját. Való igaz, hogy az ezzel arányos maximális oxigénfelvevő képesség a nőknél 15 éves koruktól feltűnő visszaesést mutált, míg a férfiaknál ez az érték továbbra is töretlenül emelkedik. Nem sportoló fiataloknál jelentős különbséget állapítottak meg a nők hátrányára: a férfiaknál mért értékeknek csak 70—75 százalékát érték el. Újabban azonban kiderült, hogy a nők egész életükben megőrizhetik állóképességüket testmozgás által és e tekintetben velük egykorú férfiakkal is versenyezni képesek. Aktív 50 éves nők oxigénfelvevő képességükét tekintve felülmúlták 20 év körüli, nem sportoló veltélyitársaikat. Mindehhez nem végeztek különleges edzéseket, egyszerűen csak sokat mozogtak: teniszeztek, kerékpároztak, túráztak, úsztak stb. Néhány további tévedésre is fény derült. Az egyik előítélet szerint például nőkön terhelés alatt a szívműködés elégtelenségére utaló jelek észlelhetők, így gyorsabb a szívverés, a terhelés megszűnte uitán pedig hosszabb a regenerálódási idő, mint a férfiaknál. A valóságban ezek a reakciók sokkal inkább a megterhelés fajtájával, mint a nemmel függnek össze, és edzéssel ezek is megváltoztathatók. Egy további tévhit, hogy a nőknek állítólag tökéletlenebb a hőszabályozó rendszerük. Általánosain ismert, hogy azonos testi igénybevétel hatására a nők kevésbé izzadnak, mint a férfiak. Ez azonban pontosan az ellenkezőjét jeleníti, minit amit korábban feltételeztek: időköz- . ben ugyanis kiderült, hogy a férfiak mértéktelenül és tékozlóan izzadnak, miközben a nők izZadása a hővesz- teSéghez igazodik. A nők hőszabályozása tehát nemhogy tökéletlenebb, hanem éppenséggel teljesítőképesébb a férfiakénál. Úgy tűnik, a nők fizikai teljesítőképességéről és terhelhetőségéről elterjedt nézetek alapos revízióra szorulnak. Mint ahogy az is kérdés: vajon valóban gyengébb-e a „gyengébb nem”? Bognár Mária MINDENNAPI JELENSÉG A telepátia Állítólag mindannyiunkban rejtőznek olyan paranormális tulajdonságok, amelyek csak nagyon ritkán, rendkívüli körülmények között adnak jelt magukról —, legalábbis ezt állítja a parapszichológiái kutatásokkal foglalkozók többsége. Szinte mindenki tudna találni az életében olyan pillanatokat, amikor teljes bizonyossággal érezte, hogy valami történik egy hozzá közel álló személlyel, ami azután később be is igazolódott. Ilyen kontaktus főleg olyan személyek között jöhet létre, akiket érzelmi kapcsolat fűz össze. Még hatékonyabb lehet a biológiai kapcsolat, amint ezt az egypetéjű ikrek példája mytatja, akik még akkor is hasonló életmódot folytatnak, és hasonló betegségeket kapnak ugyanabban az időpontban, ha rögtön megszületésük után elválasztották őket egymástól. A telepatikus kapcsolatfölvétel főleg a veszély pillanatában jelentkezik, hiszen a rossz hírek gyorsabban érkeznek mint a jók, ami egyébként biológiai szempontból a legnagyobb mértékben indokolt. Természetesen ez a folyamat nagy részt tudatalatti: a súlyosan megsebesült, vagy haldokló ember a szeretett személyre gondol, az pedig valamilyen formában felfogja ezt a gondolatot, rendszerint rossz előérzet, aggódás formájában. Lehet, hogy a nagyon régi időkben, amikor még nemcsak távírókészülék nem volt, hanem az emberi beszéd sem érte el azt a fejlettségi fokot, hogy a kölcsönös megértés kielégítő eszköze lehetett volna, a telepatikus kontaktus normális, mindennapi jelenség volt. Ez elképzelhető, ha figyelembe vesszük a parapszichológu- soknak azt á gyakran ismételt állítását, hogy az intellektuálisan alacsony fejlettségi színvonalú személyeknél és gyereknél többször tapasztalhatók paranormális képességek. Csakhogy a civilizáció megöli bennünk ezeket a képességeket, legalábbis a a civilizáció, amely jelenleg földünket uralja. Ha eljutunk egy magasabb fejlettségi fokra, a logikus, diszkurzív gondolkodás mellett talán a telepátiával, a telekinézissel és más bennünk rejlő lehetőségekkel is élni tudunk majd. A mienknél alacsonyabb fejlettségi színvonalon lévő élőlények, vagyis az állatok telepatikus átvevőképességéről már sokat hallhattunk, és ez egyúttal tudományosan bizonyított tény is. Az ezzel kapcsolatos sok kísérlet egyike így zajlott le: újszülött nyulakat egy tengeralattjáróra vittek, anyjukat pedig a szárazföldön hagyták a laboratóriumban. Agyában elektródákat helyeztek el. Ezután egymást követő időszakokban sorra megölték az újszülött nyulakat. Valahányszor egy-egy nyúlfióka elpusztult, pontosan abban a pillanatban felerősödött *a nyúlanya elektromos aktivitása. Nem valószínű, hogy ez a véletlennek tulajdonitható, inkább feltételezhető, hogy volt valamilyen telepatikus kapcsolat az újszülött nyu- lak és az anyjuk között, amely még nagyobb távolságban is hatott. Egyesek szerint érdemes lenne mérlegelni az űrhajók közötti telepatikus érintkezés lehetőségét is. Ez azonban inkább csak ábránd, hiszen a telepátia, mint minden más paranormális képesség, szeszélyesnek mondható, időnként jelentkezik, máskor pedig nem. „Megrendelésre” semmi esetre sem. Különösen a steril, hideg laboratóriumi viszonyok fojtják vissza. Pedig ahhoz, hogy egy jelenséget tudományosan vizsgálni és megerősíteni lehessen, annak meghatározott feltételek között mindig ismétlődnie kell. Ezért is van a telepátia és más hasonló jelenségek kutatása még mindig a hivatalos tudomány perifériáján. Ennek ellenére egyre intenzívebben folytatják ezeket a kutatásokat. Állítólag telepatikus jellegű hallucinációk is előfordulnak, például valaki előtt megjelenik az a közeli hozzátartozója, aki abban a pillanatban valahol súlyosan beteg, vagy haldoklik. A szovjet L. Vasziljev profesz- szor írt le egy hasonló esetet, amely Borisz Sáber 15 éves tanulóval történt meg Vi- tyebszkben, 1918 decemberében. A fiú december 17-én 9 óra 30 perckor ágyában fekve a falon megpillantotta legkedvesebb barátnője, Nágya arcát, és azt is hallotta, hogy mond neki valamit, de csak egy szót értett belőle: „elválás”, majd néhány nappal később levelet kapott a lány anyjától, aki megírta, hogy Nágya december 17-én, 9 óra 25 perckor meghalt és utolsó szavai ezek voltak: „Borja, nincs halál, nincs elválás.” Mielőtt a levél megérkezett a fiú hat ismerősnek beszélt a látomásról. Természetesen mindezeket a jelenségeket nehéz alaposan megmagyarázni, csak a feltételezésig, a többé-kevés- bé homályos elképzelésekig lehet eljutni. A téma intenzív tanulmányozása ellenére még mindig nem kaptak választ a legalapvetőbb kérdésekre, például arra, hogy egyáltalán mi hordozza a telepatikus információt? Egyesek rendkívül hosszú rádióhullámokra gondolnak. amelyeket az egyik ember szervezete bocsát ki, és a másiké felvesz, csakhogy azok a kísérletek, amelyek az elektromágneses hullámokat át nem eresztő, úgynevezett Farady-ketrec alkalmazásával mentek végbe, megdöntötték ezt a feltevést, mert kiderült, hogy a telepatikus kontaktus ilyenkor is létrejön. Feltételezik tehát, hogy a tudomány előtt még ismeretlen fajta hullámok működnek ebben az esetben. Sokan kételkednek abban, hogy ez a jelenség bármikor is megfejthető lesz. (Magazyn Polski) H eti umor ét elején Smith jelöltette magát a szülővárosában a választásokon. A szavazás alkalmával azonban mindössze három szavazatot kapott. Amikor a felesége megtudta, így kiáltott fel: — Három szavazatot kaptál?! Valid be, hogy barátnőt tartasz! * Egy operakedvelő Maria Callas énekművészeiét dicséri egy kevéssé ismert énekesnő jelenlétében. — Könnyű neki! — kiált fel megvetően a kis énekesnő. — Ha nekem ilyen hangom volna, én még különbül énekelnék! ★ — Eldördült a lövés, én leeresztettem a puskámat, előrerohantam, és egy nyulat pillantottam meg elterülve a földön. — Szegényke bizonyára a csodálkozásba pusztult bele, hogy észrevetted, és ráemelted a puskádat. ★ Hihetetlen, hogy milyen fejlett a nők hallása. A feleségem például azt is meghallja, amikor a cigarettámról a szőnyegre rázom le a hamut. ★ A hatéves Renato semmiképp sem tudja megérteni, mit dünnyög egyéves öcsikéje. Kétségbeesetten így szól anyjához: — Anya, biztos vagy benne, hogy öcsike olasz? ★ Hamburgban egy nagy áruház információs irodájába belép egy asszony, és ezt kérdi: — Nem fordult önökhöz véletlenül a férjem? Itt adtam találkát neki, de egy órát késtem. — És hogyan néz ki a kedves férje? — Azt hiszem, szörnyen dühös lehet! A szerelmesek jobban tanulnak Azok az egyetemi és főiskolai hallgatók, akik társas kapcsolatukban boldognak érzik magukat és szexuális tekintetben is elégedettek, jobban tanulnak, mint azok a kollégáik, akik egyedül élnek és csak ritkán van nemi kapcsolatuk. Erre a következtetésre jut a Forum, az NDK diákfolyóiratának legújabb száma. Egyes kivételektől eltekintve, „az aktív tanulás és az aktív szerelmi élet összefügg, mert a szerelem és a teljesítmény nem zárja ki, hanem kölcsönösen elősegíti egymást” — ez állt a cikkben. A lap szerint azonban az NDK diákotthonaiban, ahol a legtöbb diák lakik, mégpedig majdnem kivétel nélkül több ágyas szobákban, az élet- körülmények nem éppen kedvezőek két ember intim együttélése számára. A Forum azonban arra a következtetésre jut, hogy a legtöbb diák-szerelmespár megbirkózik a nehézségekkel. Egyes reprezentatív vizsgálatok ugyanis azzal az eredménnyel jártak, hogy a közösülések gyakorisága a diákotthonokban nem kisebb, mint más lakásformákban, mutat rá a folyóirat. Másrészt pedig nem igazolódott az az aggály, hogy sok személy térbeli közelsége a diákotthonban a gyakori és a válogatás nélküli szexuális kapcsolatot segíti elő. (Volksstimme)
