Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 16., vasárnap 3. TEJPOR CSORNÁRÓL. Hazánk egyik legmodernebb tej­porgyárában — a Csornai Tejporgyárban — 1983-ban több mint négyezerháromszáz tonna tejport állítanak elő a Győr- Sopron megyei mezőgazdasági nagyüzemekből szállított tej­ből. (Fotó: MTI — Matusz Károly felvétele — KS) Rákóczifalván Tudományos tsz-műhely A rákóczifalvi Rákóczi Tsz munkatársai tudományos 'műhelyének munkatársai több új dísznövény, gyü­mölcsfa, szegfű és gerbera- f aj tát is előállítottak az el­múlt években. A szabadföld­ben félszáz búza, hatvan ku­korica, tizennégy szója, hu­szonnégy napraforgó fajtával végeznek termelési kísérlete­ket. Takarmányozásra szol­gáló lóbab hat fajtáját is vizsgálják; a lóbab természe­tes állapotban etethető, kivá­ló takarmánynövény, alkal­mazásával import fehérje ta­karítható meg. A Tiszamenti Vegyiművekkel kötött együtt­működési szerződés kereté­ben az új hazai és külföldi vegyszerek hatását vizsgál­ják. Más kísérletek során azt állapították meg, hogy a magas káliumtartalmú nap­raforgóhéj hamuja felhasz­nálásával évente 20—30 szá­zalék káliumtartalmú műtrá­gya takarítható meg. A szomszédos martfűi növény- olajgyárral kötött egyezség szerint máris több száz hek­tár cukorrépa, vöröshagyma műtrágyázását végzik a gyári kazánokban keletkező érté­kes hamuval. Rövidesen köztermesztés­be kerül az új vöröshagyma fajtajelölt, amit szintén a tsz kísérleti osztályának munka­társai nemesítettek ki. A magról termeszthető hagy­mafajta szárazanyag-tartal­ma megegyezik a makóiéval, biztonságosan tárolható, szál­lítható és ami nem kevésbé fontos: bő termést ad. A ter­melőszövetkezet az utóbbi években az ország legna­gyobb hagymatermesztő gaz­daságai közé lépett elő, ta­valy ötmillió ember évi hagymáját termelte meg; földjein e növény kétszer annyit termett, mint az or­szágos átlag. Januárban érkezik Meg kell őrizni! A nyugdíjasok lakbéremelésével kapcsolatos szociális támogatásról A Nyugdíjfolyósító Igazga­tóság és a MÁV-nyugdíjhiva- tal az 1983. január havi nyugdíjszelvényen — a fo­lyósítási törzsszám alatt — feltünteti azt a nyugdíjösz- szeget is, amely az 1983. jú­lius 1-től esedékes lakbér- emeléssel kapcsolatos szociá­lis támogatás igénylésénél irányadó. Az érintett lakás­bérlő nyugdíjasoknak gon­dosan meg kell őrizniük a januári nyugdíjszelvényt, mert a folyósítási törzsszám alatti összeget kell a lakbér­közlő szerv (személyi tulaj­donú, kötött bérű lakások esetében a helyi tanács vég­rehajtó bizottságának építés­ügyi feladatokat ellátó szak- igazgatási szerve) által ki­adott „igénylő lap" megfelelő rovatába beírni. . Az 1983. január 1. és 1983. július 1. között nyugdíjba vonulók részére a nyugdíj összegét tartalmazó külön igazolást a határozathoz a nyugdíjat megállapító szer­vek mellékelik. Ha azonban a nyugdíjas ilyen igazolást nem kap, azt a nyugdíjfolyó­sító szervtől kérheti. Azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek nyugdíját OTP- betétszámlára utalják, az igazolást 1983. februárban küldik ki. A Nyugdíjfolyósító Igazga­tóság felhívja továbbá a fi­gyelmet arra, hogy a folyó­sítási törzsszám egy szám­jeggyel bővül, tehát kilenc számjegyű lesz. Az „igénylő lap”-on ezt a kilenc szám­jegyből álló folyósítási törzs­számot kell feltüntetni. Azok a nyugdíjasok, akik az „igénylő lap”-ot kitöltve, aláírva és a szükséges mel­lékletekkel — pl. a bérlőtárs kereseti igazolásával — együtt a nyugdíjfolyósító szervhez 1983. április 15-ig megküldik, az 1983. júliusi szociális tá­mogatást az 1983. június hó­napban esedékes nyugdíjuk­ká! már kézhez kapják. Idősebb munkásoktól hal­lottam, hogy az egyik gyár­ban elromlott egy automata gép. Hívták a gépszerelőt, aki megállapította, hogy a be­rendezésnek semmi baja. Csak az árammal lehet va­lami probléma. A villany- szerelő máskéftt vélekedett, szerinte mégis a szerkezet­ben kellene a hiba után néz­ni. Aztán újra az első sze­relő keresésére indultak. Közben egész nap állt a gép. Amikor elmesélem ezt a históriát J/ihász Istvánnak, az egri Finomszerelvénygyár hűtőgépszerelőjének, elmoso­lyodik. — Itt is előfordult már ha­sonló eset — mondja. Ha meghibásodott valami, én is órákig kerestem a megfelelő szakembert ebben a nagy gyárban. Sokszor a felkuta­tása több időt vett igénybe, mint maga a javítás. Félna­pok estek így ki a termelés­ből. A munkavédelmi előírá­sok nem teszik lehetővé, hogy képzetlen emberek pró­bálják elhárítani a hibát, te­hát kontárkodni tilos. Mun­kámhoz néhány vasipari ro­konszakma szükséges, jobb­nak láttam, ha megszerzem a vas- és fémszerkezet-laka­tos oklevelet is. Az üzemben is támogatták elképzelése­met. — 1979-ben magánúton végeztem el az iskolát, így a 8 évvel előbb szerzett me­chanikai műszerész oklevél­hez — mellyel hűtőgépsze­relőként helyezkedtem el — újabb társult. Ezután már nem kellett szerelők után futkosnom, ha elromlott va­lami. Kezébe veszi a szerszá­mait, és egy hibás nyomás- csökkentő javításához kezd — Munkámhoz már nem kell több szakma (Fotó: Szántó György) a gyár tmk villamosüzemé­ben. — Az sem mellékes — te­szi hozzá —, hogy a kollek­tív szerződés értelmében fi­zetésünk 10 százalékát adják ráadásként a második szak­ma után. Ezzel együtt ha­vonta 5 ezer forint is kerül a borítékomba. A több szak­más ember jó a vállalatnak is, hiszen sokkal kevesebb a termeléskiesés, ahol megfe­lelő ismeretekkel van felvér­tezve a gép kezelője. Nálunk egyébként sok ilyen munkás, van, köztük olyan is, aki például tech­nikusi és szakmunkás képe­sítéssel is rendelkezik. Így munkáját elő is készítheti. — Sokszor hasznát vette-e már a második oklevélnek? — Tizenhét bevezetett újí­tásom van. A közelmúltban kezdték el használni nitro­génpalack víztelenítő beren­dezésemet, amely két ember nehéz fizikai munkáját szün­tette meg. Ha nem szereztem volna meg a lakatos szak­mát, mindezt nem tudtam volna elkészíteni. Mert csak mechanikai műszerész vég­zettséggel nincs annyi tudás birtokában az ember, mint így­Közben azt is megtudom még tőle, hogy két évvel ez­előtt megkapta a Szakma If­jú Mestere címet, melyet újításainak köszönhet; a Má­jus 1. szocialista brigáddal a Szakma kiváló brigádja ki­tüntető címben részesültek. Tagja a vállalati pártbizott­ságnak is, és már nyolcadik éve munkásőr. A marxista egyetem után szeretne diplo­mát szerezni a szakosítón is. — Nagyon szeretem a könyvet és a munkát. Jeles eredménnyel érettségiztem 1969-ben az egri Gárdonyi Gé­za Gimnáziumban. Édesapám, aki jogász, jobban örült vol­na, ha valamelyik főiskolára vagy egyetemre jelentkezem. Végül is én ezt választot­tam, és annak ellenére, hogy először a középiskola után láttam gyárat, nagyon meg­szerettem a gépeket és a szerszámokat. Talán azért, mert annyira új volt, szo­katlan, és érdekes számomra mindez. Fiatalon megháza­sodtam, két kislányom és feleségem, aki általános isko­lai tanár, megfelelő hátteret biztosít nekem. Most, hogy szüleim is látják, megtalál­tam a számításomat, már nem neheztelnek rám ... Nem lett tehát mérnök, vagy jogász annak idején egy tehetséges fiatalemberből. Viszont kiváló szakmunkás­sá vált egy olyan gyárban, ahol felkarolják és segítik az újabb szakmák szerzésé­ben a hozzá hasonlókat. Ám a vezetők mellett ezt felis­merték a dolgozók is ... Homa János Hazai húsok, csomagolóanyagok Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt több vállalattal működik együtt a húsipari csomagolóanyagok hazai elő­állítására. Az ágazat évente hozzávetőleg egy milliárd forint értékű külföldről vá­sárolt csomagolóanyagot; do­bozt, fóliát, különböző bur­kolóanyagot használ fel. Az együttműködésnek kez­deti eredményei vannak. A Tiszai Vegyi Kombinátban biztatóak a dobozsonka gyár­tásához szükséges műanyag­bélések kísérletei. A hazai kartondobozok előállításával is foglalkoznak a gyártók. Egy másik lehetőség: az ÉL­GÉP, az Alumíniumipari Tröszt és a húsipar közös te­vékenységének eredménye­ként 1983-ban már több mint egymillió fémtubust gyárta­nak. Foglalkoznak a hazai műbélgyártás megszervezésé­vel is. Az idén a Tiszai Ve­gyi Kombinátban próbaso­rozat kezdődik. A bér- és keresetszabá­lyozás új rendje lehe­tővé teszi a teljesít­ménnyel (jövedelmezőséggel) arányos nagyobb mértékű bérdifferenciiálódáslt a gaz­dálkodó egységek között. A dolgozók kereseti skálájának széjjelihúzása — ugyancsak a teljesítménnyel arányosain — már vállalati, üzemi fel- adiat. A sziemélyesi teljesít­ménykövetelmények jellege munkahelyenként és mun- kakörönkénlt igen eltérő. Van, ahol az egyenes darab­bér alkalmazható, másutt a minőség javítása, az anyag-, az energiatakarékosság, vagy az eszközök kihasználása a feladat. A testre szabott; személyre szóló követelmé­nyek jellegét, mértékét min­denütt csak helyileg lehet meghatározni. A vállalat belső érdekelt­ségi rendszerének kialakítá­sától döntő módon függ az ösztönzés színvonala, húzó­ereje. A helyes irányú és kel­lő hatékonyságú belső anya­gi ösztönzési rendszer kere­tében bontják le üzemekre, műhelyekre, dolgozókra a vállalati feladatokat. Ehhez nélkülözhetetlen mind a tel­jesítménybéres; mind az idő­béres formában dolgozókkal szemben támasztott követel­mények felülvizsgálata. A vállalat és legfelső vezetői­nek: korszerűsített anyagi ösztönzése szinte kikénysze­ríti a belső érdekeltségi vi­szonyok végiggondolását, a mellény újnaigombolásét. Me­lyek — vázlatosain — a fő feladatok? Mindenütt, ahol a teljesít­mények mérhetők, vagy mér­hetővé tehetők, teljesítmény­béres formát célszerű alkial­Kövefkezetesebb anyagi ösztönzést! (111/3.) A sajátosságokhoz igazodva... mazni. Reálisan feszes telje­sítménykövetelményeket kell tehát az időbéres dolgozók számára is megszabni, s rossz haltósfoké munka esetén az okok felderítésére és megszüntetésére van szükség. Az objektív (szervezési-veze­tési) hiányosságok felszámo­lására, illetve a szubjektív hibák, a fegyelmi lazaságok, a hozzá nem értés kiküszö­bölésére intézkedési tervet célszerű készíteni. Az. idő­béres dolgozókkal szemben alacsony hatásfokú munka esetén az adott bérekért magasabb követelményeket szükséges támasztani. El kell érni, hogy ne csak a bórbe- sorolésokmalk, hanem a tel­jesítményeknek is legyen egy kötelező minimális szintje. Aki ezt elérni nem képes, ■azt más munkakörbe kell helyezni. Ahol a teljesítmények mé­résére egzakt módszerek nem alakíthatók ki. ott különbö­ző segédeszközökkel (példá­ul pontrendszerrel, minősí­téssel), felelős; vezetői dön­tésekkel szükséges a kerese­tekét a teljesítményekkel arányosain differenciálni. El­kerülhetetlen a kereseti ará­nyok átrendezése, a mozgó­bérek (prémiumok, jutalmak) újraelosZtáísa, átcsoportosítá­sa, a munkaeredményektől független keresetkiegészí lé­sek megszüntetése, a valós teljésítmények fokozott el­ismerése. Fontos, hogy a minőségjavításban, az anyag- és energiatakarékosságban kulcsszerepet játszó dolgozók érdekeltségét fokozzák. (Tech­nológusok, konstruktőrök, energetikusok, szabászok, ka­zánfűtők stb.) A gyáregységeket, üzeme­ket, műhelyeket és azok ve­zetőit ne az általános válla­lati feladatok megoldásában tegyék érdekeltíté, hanem ábban, amire érdemi hatást gyakorolhatnak. Az egyes üzemrészek eredményes munkáját kívánatos, hogy akkor is kellően honorálják, ha a vállalat egésze nem teljesíti jövedelmezőségi ter­veit. (A részfeladatoknak az egészhez jól igazodó megha­tározásával. vállalati tarta­lékok képzésével megteremt­hető a szükséges garancia.) A béremelési lehetőségek sehol sem az áremelések el­lensúlyozására. hanem a ke­resetek teljesítményarányos differenciálására szolgálnak. Érré különösen most érde­mes ügyelni, amikor a fo­gyásától árszínvonal az átla­gosnál gyorsabban, a bér- színvonal pedig mérsékel­tebben növekszik. Aktív bér­politikára van szükség, amely lehetővé teszi a jöve­delmek átcsoportosítását, a növekvő követelményekhez igazodó új rangsorok kiala­kítását. A rangsorban azok az üzemek és dolgozók ke­rüljenek az élre, akik a legtöbbet teszik az ország gazdasági helyzetének javí­tásáért. A jövedelmek munka sze­rinti differenciálásánál figye­lembe kell venni a munka­idő után és többnyire a munkahelyen kívül végzett társadalmiiiáig hasznos tevé­kenységet, a belőle származó bevételeket, értékeket is. Mert minden társadalmilag hasznos, konkrét szükséglete­ket kielégítő tevékenységet 'kellő anyagi és erkölcsi elis­merés illet meg, függetlenül alttól, hol és mikor végzik azt. Azok, akik átlagosnál többet, jobban gyarapítják a társadalmat. jogot formál­hatnak arra, hogy nekik az átlagosnál több jusson. A társadalmi ítélkezés az elmúlt évek során gyakran sommásan elmarasztalta a külön jövedelemszerzés min­den formáját, mint ügyeske­dést, mint harácsolást. Soká­ig csak az üzem, a szövetke­zet, az iroda kötelékeiben végzett tevékenységet tekin­tettük társadalmilag szerve­zettnek és hasznosnak. Kellő időre volt szükség annak fel­ismeréséhez, hogy a szocia­lista tulajdonviszonyok kö­zepette is lehet társadalmi­lag haszontalan tevékenysé­get végezni, sőt munka nél­küli jövedelemhez jutni. És fordítva, lehet értékes és társadalmilag hasznos, sőt nélkülözhetetlen a munka­időn túl és a munkahelyen kívül végzett munka is. Sokan, egyre többen töl­tik az estéket, a hét végét munkával. A vállalatok, in­tézmények vezetői, társadal­mi tisztségviselői újabban maguk is kezdeményezik dolgozóik ilyen elfoglaltsá­gát. Többfelé szerveznek vál­lalati gazdasági munkaközös­séget a termelés, a fejlesztés, a szolgáltatás szűk kereszt- metszeteinek feloldására, a nagy szervezetekben nem gazdaságos tevékenységek végzésére. Eszközökkel, gé­pekkel, anyaggal segítik a külön munkákra szervezett közösségeket. A vállalati ér­dekek és a dolgozók többlet­jövedelem-szerzési törekvé­sei a szocialista kisvállalko­zások keretében összeegyez­tethetők. Aki munka- és pihenőide­jében keményen dolgozik, az rendszerint meg is becsüli a forintot. Olyan családi célok elérése szerepel a több mun­ka, a nagyobb szorgalom, ösztönzői, szervezői közt, mint a jobb, a szebb lakás, esetleg a hétvégi ház, a ko­csi megszerzése, a gyerekek­ről való gondoskodás. Az el­érhető mozgósító célok, a megkeresett forint elköltésé­nek kedvező feltételei éppen úgy szükségesek az ösztön­zéshez, mint az egyértelmű, reális és mozgósító teljesít­ménykövetelmények. A szerény, némelykor szű­kös anyagi viszonyok között élők: az alacsony nyugdíja­sok, a nagycsaládosok sérel­mezhetik, hogy egyeseknek az ő szerény lehetőségeikhez mérten „luxusra” „is futja. Pedig nem szabad megfeled­kezni arról, hogy az átlagos­nál több munka, a nagyobb szorgalom teremti meg tár­sadalmi méretekben az anya­gi alapokat, a rászorulók helyzetének könnyítésére, a meglevő szociális feszültsé­gek enyhítésére. A kisebb és nagyobb jö­vedelműek közös érdeke a forint védelme, jó vásárló­erejének megőrzése. Ehhez azonban a személyi jövede­lemkiáramlás ’drasztikus visz- szafogásával egyidejűleg a teljesítmények határozott nö­velése szükséges. A feladat tehát csak az eddiginél ha­tásosabb ösztönzéssel, a jö­vedelmek differenciált újra­elosztásával oldható meg. Az ösztönzést, az elosztást szol­gáló kormáinyzíati döntése­ket tehát határozott vállala­ti intézkedések, növekvő egyéni és kollektív teljesít­mények kell hogy kövessék. — Vége — Kovács József az MSZMP KB Agitáeiós- és Propaganda Osztályának munkatársa t

Next

/
Oldalképek
Tartalom