Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1982. december 10., péntek MOSZKVA Pénteken tér vissza a Földre Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev, mi­után teljes egészében végre­hajtották a Szaljut 7. űrál­lomás fedélzetén a számukra előírt tudományos kutató- programot. A Földre továbbított ada­tok szerint a két űrhajós jól érzi magát, a Szaljut 7. űr­állomásból, a Szojuz T—7 és a Progressz 16. űrhajókból álló űrkomplexum repülése kifogástalanul folytatódik. PRÁGA Csütörtökön hivatalos ba­ráti látogatásra Csehszlová­kiába érkezett Stefan Ol- szowski lengyel külügymi­niszter. A prágai repülőtéren meghívója, Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügymi­niszter fogadta. VARSÓ Lengyelországban a tervek szerint hamarosan megalakul a Hazafias Nemzeti Üjjá- születési Mozgalom (PRON) ideiglenes országos tanácsa. Mint a tanács létrehozását kezdeményező bizottság el­nöke, Jan Dobraczynski ka­tolikus író a Slowo Powsze- chne című katolikus lapnak nyilatkozva elmondta, való­színűleg jövő év márciusá­ban vagy áprilisában meg­tartják a PRON alakuló kongresszusát és megválaszt­ják az új népfrontmozgalom állandó országos tanácsát. BONN A Német Szabaddemok­rata Párt parlamenti cso­portja csütörtöki ülésén tá­mogatásáról biztosította Helmut Kohl keresztényde­mokrata kancellárnak a jövő márciusi, idő előtti országos választás megtartására vo­natkozó elképzeléseit. Mint a csoport szóvivője közölté, a szabaddemokrata képvi­selők „túlnyomó többsége’1 egyetértését fejezte ki azzal a tervezett eljárással, hogy Kohl vesse fel a bizalmi kérdést és saját maga szán­dékos leszavaztatásával te­gye szabaddá az utat a vá­lasztások előtt. NATO-tanácsülés Brüsszelben George Shultz amerikai külügyminiszter és Joseph Luns NATO-főtitkár a külügyminiszteri tanácskozásra tartanak (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Az Atlanti Szövetség 16 tagországának külügyminisz­terei csütörtökön délelőtt a brüsszeli NATO-központban megkezdték szokásos év vé­gi tanácsülésüket, amelyen a kelet—nyugati viszony kér­déseit vitatják meg, de a Washington és nyugat-euró­pai szövetségesei között tá­madt nézetkülönbségekről is szót ejtenek. Várakozás szerint a kül­ügyminiszterek a tanácsülé­sen megvizsgálják a genfi, a bécsi és a madridi tárgyalá­sok állását, kilátásait, emel­lett ismét foglalkoznak az úgynevezett lengyel és afgán kérdéssel. George Shultz amerikai külügyminiszter sürgetni fogja, hogy a Szovjetunióval és a szocialista országokkal fenntartott kereskedelmi és hitelkapcsolataikat a tagországok átfogó és össze­hangolt stratégia keretébe illesszék bele. Ez az első NATO-tanács­ülés, amelyen részt vesz a szövetséghez nyáron csatla­kozott Spanyolország kül­ügyminisztere. Fernando Moran, a spanyol diplomá­cia új vezetője azonban nem fogja aláírni a készülő kö­zös közleményt, mert a González-kormány egyelőre „befagyasztja” Spanyolország beilleszkedését a szövetség­be és intézményeibe. Az amerikai képviselőház döntése az MX-rakéták ügyében, valamint a nyugat­európai rakétatelepítési program újabb nehézségei nyilván arra késztetik a külügyminisztereket, hogy bő teret szenteljenek a NATO atomfegyverkezési terveinek is, azután, hogy a hadügyminiszterek a múlt héten már megerősítették az eddigi határozatokat és stra­tégiát. Gromiko fogadta nagykövetünket MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere csütörtökön saját kérésére fogadta Rajnai Sán­dort, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövetét. A megbeszélés meleg, baráti légkörű volt. A találkozó során a szov­jet—magyar kapcsolatok kér­déseit és a jelenlegi nemzet­közi helyzet néhány időszerű kérdését tekintették át. Az USA eddigi legnagyobb batonai költségvetését hagyta jóvá a szenátus Az amerikai szenátusban is éleződik a vita az MX- rakéták körül, de nem mond­ható, hogy összességében a törvényhozás szembehelyez­kedne Reagan példátlan mé­retű fegyverkezési program­jával. Ezt bizonyítja, hogy a képviselőház újabb rekord­nagyságú katonai költségve­tést hagyott jóvá. Amelyből lényegében csak az MX- program finanszírozásával összefüggő vitatott tételt tö­rölte. A képviselőház nagy több­séggel, 346:68 arányban helyben hagyta a Pentagon 1983-as költségvetését, amely­nek összege 230 milliárd dollár, a legnagyobb az Egye­sült Államok történetében. Külön szavazással biztosí­tották az MX-rakéták fej­lesztésére és kutatására for­dítandó 2,5 miliárdos összeg meghagyását a költségvetés­ben. Igaz, ezen belül 560 millió dollárnak a felhasz­nálását április 30-ig befa­gyasztották, hogy „időt ad­janak a Pentagonnak a ter­vezőasztalokhoz való vissza­térésre”, azaz a telepítési mód újbóli felülvizsgálá­sára. Ernest Hollings demokrata szenátor, aki az MX elleni szenátusi mozgalom vezető­je kijelentette, hogy a szenátus követi a képvise­lőház példáját. —( Külpolitikai kommentárunk ) Jogok és tanulságok ALIGHA VAN MÉG EGY OLYAN ÁTFOGÓ TÉ­MA, amely annyi indulatot és vitát gerjesztene Nyu­gaton és Keleten egyaránt, mint az emberi jogok kö­re. Politikusok és diplomaták, nemzetközi jogászok és újságírók egész hada méri össze időről időre a fegyvertárát, hogy a saját igazát bizonyítsa. Eköz­ben természetesen elkerülhetetlen az egymásra mu­togatás, éppen az emberi jogok különböző értelmezé­se miatt. Egész újságkötegekef lehetne megtölteni ezekkel az ’ értelmezési vitákkal, hoffott az emberi jogok egyete­mes nyilatkozata, amelyet 1948. december 10-én — ma 34 éve — fogadott el az ENSZ-közgyűlés harma­dik ülésszaka, képes volt harminc pontban megfogal­mazni: minden ember egyenlő, joga van az élethez, a szabadsághoz, a személyi sérthetetlenséghez, a a munkához és a pihenéshez, az egyenlő munkáért egyenlő bérhez, a részvételhez a társadalombiztosí­tásban, az oktatásban, a társadalom kulturális életé­ben. EZEK AZ ALAPVETŐ TÉTELEK azonban a jel­szavak szintjén maradnak mindaddig, amíg az álla­mok nem vállalnak jogi kötelezettséget az emberi jogok tiszteletben tartására és törvénybe iktatására, Nos, éppen ezt a célt szolgálta az ENSZ által 1966- ban megalkotott két dokumentum: a gazdasági, szo­ciális és kulturális jogokról, illetve a polgári és poli­tikai jogokról szóló egyezségokmány. Ezek az egyez­ségek azonban csak 1976-ban léptek hatályba — 35 állam csatlakozása után. Jelenleg 70 ország részese az egyezségokmánynak, sokatmondó tény viszont, hogy miközben valamennyi szocialista ország elfo­gadta és törvénybe iktatta e dokumentumokat, az Egyesült Államok 1977-ben aláírta ugyan, de mind­máig nem ratifikálta őket. Hasonló a helyzet több más fejlett tőkés ország és Izrael esetében is. A szavak és a tettek ellentmondása nyilvánvaló. Az emberi jogok nyugati bajnokai, akik oly nagy hévvel ostorozzák a szocialista országokat, gyakorla­tilag semmit sem tesznek azért, hogy saját hazájuk­ban csökkenjenek a jogsértések. AZ EMBERI JOGOK NAPJÁN nem hallgathatunk a legfontosabbról — az ember jogáról az élethez. Élni viszont csak békében, olyan világban lehet, amelyben minimálisra csökkentik az emberiség nuk­leáris öngyilkosságának a veszélyét. Konkrétabban: a fegyverkezési hajsza megfékezése, a háborús ve­szély elhárítása elsőbbséget kell hogy élvezzen min­den más megfontolással szemben. Valójában itt kez­dődnek az emberi jogok, s a maihoz hasonló évfor­dulókat az tenné igazán emlékezetessé, ha ezt Nyu­gaton is mind többen felismernék. K. G. Tyihonov és Koivisto újabb megbeszélései Mauno Koivisto finn köz- társasági elnök csütörtökön Helsinkiben megbeszélést folytatott Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnökkel. Finnország számára — hangoztatta Mauno Koivisto — elsődleges jelentőségűek a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok, amelyek ked­vező feltételeket teremtenek a baráti kapcsolatok kialakí­tására más országokkal is. Ennek alapja Finnország külpolitikai irányvonala, amelyet „Paasikivi—Kekko- nen” vonalként ismer a vi­lág — mondotta Koivisto, hozzátéve, hogy elnöksége alatt következetesen folytat­ni kívánja ezt az irányzatot. A Szovjetunióban minden­kit elégedettséggel tölt el, hogy a finn vezetés tovább­ra is folytatni kívánja a Paasikivi és Kekkonen által megkezdett irányvonalat. A szovjet és a finn példa — hangoztatta Nyikolaj Tyiho­nov — különösen értékes ma, amikor a nemzetközi feszültség mind veszélyesebb méreteket ölt. Husszein látogatása Japánban Háromnapos látogatásra csütörtökön Tokióba érkezett Husszein jordániai király. A közel-keleti ország uralkodó­ja tárgyalásokat folytat Na- kaszone Jaszuhiro miniszter- elnökkel és Abe Sintaro kül­ügyminiszterrel. s fogadja őt Hirohito császár. Husszein — aki az új japán kormány első magas rangú külföldi vendé­ge — 1976-ban már járt a felkelő nap országában. A szigetország fővárosában arra számítanak, hogy Husz- szein Japán támogatását ké­ri majd a fezi csúcskonfe­rencián elfogadott közel-ke­leti béketervhez. Megfigyelők szerint várható: a jordániai király szorgalmazza majd Tokiótól, hogy gyakoroljon nyomást szövetségesére, az Egyesült Államokra az arab országok álláspontjának „jobb megértése” érdekében. A címzettnek figyelmesség - a postának segítség, ha idejében adja fel karácsonyi ajándékküldeményeit! Egyetlen „mániája”: a nukleáris fegyverek betiltása Egy napra rémületben tartotta Washingtont HÁROM JÓ TANÁCS: a küldeményben helyezze el a címmásolatot, küldeményét csomagolja gondosan, és értéknyilvántartással adja fel! Biztosítás díja belföldre: 1000 Ft-onként 2,- Ft. MAGYAR POSTA A washingtoni rendőrség és az FBI mesterlövészei szerdán este lelőtték azt a magányos antinukleáris tün­tetőt, aki egy napra rémület­ben tartotta Washington egész belvárosát. A magányos tüntető a je­lenlegi ismeretek szerint Norman Mayer 66 éves flo­ridai nyugdíjas volt, akinek egyetlen „mániája” az utolsó tíz évben a nukleáris fegy­verek betiltása volt. Koráb­ban egy háromszáz főnyi atomfegyverellenes akciócso­portot vezetett, de ez nemrég felbomlott. A szerdai dráma főszerep­lője azzal fenyegette a kor­mányzatot, hogy felrobbant­ja a Washington Obeliszket, az amerikai főváros egyik legfontosabb emlékművét és építészeti, valamint idegen- forgalmi centrumát, ha nem ismertetheti követeléseit a sajtóval. Miután tehergépkocsijával eltorlaszolta az Obeliszk be­járatát, a merénylő általá­nos követeléseket terjesztett elő arról, hogy tiltsák be a nukleáris fegyvereket, s kezdjenek országos párbeszé­det az atomháború elhárítá­sáról, különben a gépkocsi­ján lévő féltonnányi dinamit- tal katasztrófát idéz elő. Sö­tétedés után még azt állítot­ta, hogy reggelig folytatni fogja akcióját, de pontosan tíz órával érkezése után be­szállt a teherkocsiba, s el­indult, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a robba­nástól félő rendőrök megen­gedik, hogy faképnél hagyja őket. A mesterlövészek azon­ban, akik egész nap arra a pillanatra vártak, hogy a te­hergépkocsi eltávolodjék az emlékoszlop veszélyes közel­ségéből, valóságos sortüzet zúdítottak a tehergépkocsira és sofőrjére. A kocsi felbo­rult, s Mayert lőtt sebekkel, holtan húzták ki az ülésről. Marion Barry washingtoni polgármester szerint azért adtak tűzparancsot, nehogy a robbanóanyaggal teli teher­autó a városközpontba jus­son, -s életeket veszélyeztes­sen. A kocsiban, mint kiderült, semmiféle robbanóanyag nem volt. Megöltek 37 embert Dél-afrikai csapatok akciója Lesothóban Csütörtökön reggel dél­afrikai csapatok betörtek Maseruba, Lesotho független afrikai királyság fővárosába, és megöltek 37 embert. Az akció során, amely a hivatalos pretóriai jelentés szerint az afrikai nemzeti kongresszus (ANC) elnevezé­sű apartheidellenes dél-afri­kai szervezet tagjai ellen irá_ nyúlt, életét vesztette öt nő és két gyermek is. Mindezt maga Constand Viljoen tábornok, a dél-afri­kai hadsereg vezérkari főnö­ke jelentette be. Viljoen „sajnálkozásának adott han­got” amiért a nők és gyere­kek kímélésére adott paran­csot „nem lehetett maradék­talanul végrehajani”. Azzal próbálta igazolni a független afrikai ország elleni agresz- sziót, hogy az ANC tagjai „terrorista akciókat” kíván­tak végrehajtani a Dél-afri­kai Köztársaságban és a hoz­zá tartozó bantusztánokban, vagyis az afrikai őslakosság számára fönntartott terüle­teken. Leshotho teljességgel véd­telen bármifajta dél-afrikai támadás ellen, mivel minden oldalról dél-afrikai terület veszi körül, és gazdaságilag is a hatalmas szomszédtól függ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom