Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-01 / 282. szám
apppa tVJ ■HHprai äfft ip j 1 "5%, -ál ehhhRMh NÉPÚJSÁG, 1982. december 1.. „érd. ^ i mitr fff .a Jii.Jpi -* :*■ . Gyermekkorúnkiban jobban kötődtünk emberekhez, tárgyakhoz. Kinek-kinek megvan az a kopott mackója, elnyűtt könyve, amelyet az ő idejének kezdetétől őrizget. Biztonságos kapaszkodót jelentettek az idegen világban, el lehetett olvasni százszor is ugyanazt, a betűk nem változtak, a történet vége sem. Ahogy felnövünk, legtöbbünk elfeledkezik erről. Ügy hisszük, hogy az új és új javak megszerzése teszi boldogabbá életünket. Vágyaink olyan eszközökre irányulnak, amelyek birtoklásakor már nem érezzük az örömet, csak testetlen elképzelésünk volt izgalmas. Nem jövünk rá arra, hogy akkor válnak valóban sajátjainkká holmijaink, ha hozzánk hasonulnak, ha megszeretjük őket. Az, aki így gondolkodik, utódját is hasonlóan fogja nevelni. Lesi, mikor érkeznek a játékboltba új csodák, amelyek elemmel működtethetnek, villognak, szirénáznak, zakatolnak, lépegetnek és gügyögnek. Ügy gondolják, hogy „letudják” szülői kötelességüket azzal, hogy költséges szerkentyűkkel halmozzák el gyermeküket. Pedig az inkább unja ezeket a csodálatos fémholmikat, két napig még eltologatja, aztán szétszedi, vagy csak elhajítja őket. Az ilyen fiatalok aztán nehezen találják meg a helyüket, mert nem tanulták meg a legfontosabbat: a kötődést. Pedig nem kerülne sokba (?) az a töhblet, amellyel a legegyszerűbb fából faragott babából királykisasszony lesz a kicsi számára. Csak időt kell rá szánni, türelmet, gondoskodást. Ahogy sokszor szükséges leülni az apróság mellé, s olvasni neki mesét, verset. A szülő tervez: azt szeretné, ha leszármazottjából művelt, értelmes ember válna. De sokszor nagyon rosszul fog hozzá. A legtöbbet az jelentené, ha megbarátkoztatná csemetéjét a könyvekkel. Mert az emberiség szellemi kincstára a könyvtár, s ha idejében hozzászokik valaki, hogy a nyomtatott szó segítségét igénybe vegye, hatalmas vagyon kulcsát kapja kézbe. Minden évben egy hetet arra szánunk, hogy ilyenkor fokozottabban figyeljünk a legifjabbak és a könyvek kapcsolatára, örvendetes fejlődés zajlott le megyénkben is ezen a téren, a legtöbb bibliotékában ha más nemi, egy-egy sarok a kicsinyeké, de van, ahol — a városokban — külön terem várja őket, lemezekkel, diakölcsönzéssel, műsorokkal. A legszorgalmasabb látogatók ők, hiszen az általános iskolai tanterv előírja számukra a könyvtárak megismerését. Az is komoly előrelépést - jelent, hogy a könyvkiadás egyre jobban figyel rájuk, érdeklődésüknek megfelelő, színes köteteket lehet kapni. S még fontosabb, hogy a jövőben is számítani lehessen a felcseperedő olvasókra, hogy felnőttként is könyvbarátok maradjanak. Különösen a községekben van fontos szerepe a könyvtárosnak, ahol nem elég a legjobbakkal foglalkozni, hiszen ők úgyis tovább mennek, a városokban várja őket a középiskola. Gábor László Restaurálják a koronázási ereklyéket A magyar koronát 1867- ben egy pesti ékszerész cinnel megforrasztotta. Amikor tavaly nemzetközi tanácskozáson vizsgálták és vitatták a koronázási ereklyék állapotát, több szakértő azt állította, hogy a cin és az arany huzamosan nem fér össze. Bár a korona nincs veszélyeztetett helyzetben, elhatározták, hogy nemzetközi hírű ötvös restaurátorok csoportjával fogják megvizsgáltatni. A koronázási palást állapota sürgősebb tennivalót indokol. A selymet korábban varrogatták, öltögették, ezer év alatt az anyaga elpiszkolódott, felületén bomlik a szenny, ez károsítja az anyagát. Fény hatására felgyorsul ez a folyamat, ezért teljesen el kellett zárni a fénytől. Most ezért nem látható a palást, a helyén őrzik, tokjába zártan eltakarják a látogatók elől. Mindenesetre a jövőben más módon fogják őrizni az ékszereket: tervezik, hogy a koronát hermetikusan zárt vitrinbe helyezik, ahol csak a szennyeződéstől megszűrt levegővel érintkezhet. Ez a terv jövőre megvalósulhat. Valószínűleg jövő év végére egy kollektíva megkezdi a palást restaurálását. Ez évekig tartó munka lesz, melynek során műanyag, műszál nem alkalmazható. E tárgyakkal kapcsolatban nincs helye a kísérletezésnek. (MTI) Ünnepi hangverseny Eger felszabadulására Eger város felszabadulásának 38. évfordulóján ünnepi hangversenyt adott az Egri Szimfonikus Zenekar a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében. Évtizedes hagyomány a város jól működő és a zeneszerzők alkotói vénáját is megmozgató zenekar az évforduló kapcsán olyan műsort visz közönség elé, amely egyrészt a történelmi pillanat ébresztésére, az elmélyült emlékezésre nyit lehetőséget, másrészt kifejezi, erősíti a nemzeti érzést, amely a visszanyert szabadság örömével párosul. Az idei műsor Borodin Igor hercegéből a Poloveci táncokat, Csajkovszkij Anyeginjéből Lenszkij áriáját, Dunajevszkij operettjéből, a Szabad szélből Pepita belépőjét, valamint Markó és Stella kettősét tartalmazta. Ezek a szerzők és zenedarabok a felszabadulás után nyertek igazán polgárjogot nálunk. És amikor Dunajevszkij operettjének fülbemászó melódiái most felhangzottak, a kedves színpadi mű viharos sikerére emlékeztünk: a zene sokszor jobban kifejezi a történelmi és lelki tartalmakat, mint bármi más. A műsor másik része Kodáíy-művekből állott. A Páva-variációk mellett a Háry Jánosból a Toborzó, a Székelyfonóból a duett hangzott el. Az Egri Szimfonikus Zenekar fellépései sűrűn sorjáznak mostanában. Farkas István, a húszéves együttes karmestere a sok szerepléssel igyekszik elérni, hogy ez a jól összekovácsolódó amatőr társaság el ne ké- nyelmesedjék. Nem szegi kedvüket az sem, hogy a felújítási munkák nem engedik be őket sem a színházba, sem a művelődési központ színháztermébe: vállalják a kisebb terem rosszabb akusztikai viszonyait, mert a közönséggel való kapcsolatukat nem akarják lazítani. A hangverseny két énekese, Török Vera és Szabadi József, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagjai, főként a Du-' na je vszkij-operett hangulatát keltették kitűnően életre. Szabadi Józsefet ma is szereti a közönség. Nemcsak azért, mert évekig énekelt az egri színpadon: kellemes tenorja, rokonszenves egyénisége ma is hatást kelt. A hangversenyen három versmondó lépett fel. Nagy Erzsébet Nagy László-verset adott elő, Kakuk Jenő József Attila Hazámját, míg Virágh Tibor Ady Endre versét, a Fölszállott a pávát mondta el. Ugyancsak megismételte a már a Kodály- műsorban hallott, Kodály lelkét visszahangzó Káldi János-ve rset. (farkas) Az udvaron álló diófa ka- céran billegette ágait Bahul Géza osztályvezető felé. Hiába. jj, Az osztályvezető arcán mély árkokat húzott a gond, és éppen az illegető diófa miatt. A vállalat területén ugyanis szolgálati lakás állt a földszinten, a hozzá tartozó udvarral együtt. Az év elején Girgácz Jenő (és hattagú családja), mint az osztály kiemelkedően jó dolgozója, megkapta a tenyérnyi lakást a talpalatnyi udvarral együtt. De az udvaron lévő diófa nem szerepelt a kiutalásban. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető tudta, hogy a diófa hosszú évek után ad először diót, és az előbb említett fa már nyolc éve rendszeresen termett. Bahul Géza még azt is tudta, hogy ez a fa a vállalaté. Mivel az osztály tevékenysége nem volt gyümölcsözőnek mondható, Bahul Géza kötelességének érezte, hogy ezt a csonthéjas gyümölcsöt az osztály eredményeként könyvelhesse el. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető, miután szemrevételezte a ka- céran hajlongó diófát, felment irodájába, és hívatta Girgácz Jenőt (akinek hattagú családja volt). — Nézze. Girgácz kartárs! A diófa ügyében hívattam. Remélem, tudja, hogy ez a fa a vállalat tulajdona? Illetve, hát eddig a mi osztályunk tulajdona volt. Amíg nem dönt a vállalati vezetőség a fa további sorsát illetően, kérem, hogy ne élvezze a diófa termését! — De azért a családommal alá ülhetek, nem? — kérdezte Girgácz Jenő, a kiemelkedően (jó dolgozó (akinek hattagú családja volt). — Sajnos nem járulhatok hozzá ennek engedélyezéséhez sem, ennek elnézéséhez sem! — szólt szigorú, száraz hangján Bahul Géza, majd elnyomott egy ásítási ingert. (Mindig ásítozott, amikor időváltozás történt. Ettől függetlenül a természetet töretlenül kedvelte). Girgácz Jenő magába ros- kadva ült tovább. Keserveset akart sóhajtani, de Bahul Géza osztályvezető tovább folytatta. — A mai energiaválságban nem mindegy, hogy mi történik ezzel a fával. A dióit pedig nem engedhetjük herdára. — És tönkre sem — szólt kiegészítésképpen Girgácz Jenő. — Ennek megfelelően kérem magától is, hogy megértéssel vegye tudomásul a vezetőség ezután születendő határozatát! Girgácz Jenő családjára yaló tekintettel (mely hattagú volt, megértőén bólintott, és szomorúan visszaballagott a helyére, hogy kiváló munkáját folytassa. Amikor a diófa megmutatta bő termését, a cseresznye nagyságú bogyóit, összeült a vezetőség. Bahul Géza osztályvezető és természetbarát előadta a vállalat égetően fontos problémáját, kitekintéssel a diófának háromága szemléletre, mely alatt figyelembe kell venni, hogy három árva (van). Mert Bahul Géza a természettel kötött mély barátsága mellett a népballadákat is kebelbarátjának tekintette. — Remélem, hogy megfontolt döntésükkel a vállalat érdekeit tartják szem előtt'! — fejezte be gondolatébresztő előterjesztését Bahul Géza, majd egy apró könnycseppet morzsolt szét a jobb szemének a bal sarkában, ezzel is bizonyítva beszédjének megható momentumait. A szakszervezet részéről javaslat történt, hogy az osztály dolgozóinak hűsölési leHatvani Galéria-naptár Hatvanhat festő tájképei - Ismerkedés Kő- rösfői-Kriesch Aladár művészetével - „Bolond vasárnap” Pesten - Karácsonyi ajándékkosár Psotával, Bessenyeivel, Harsányi- val, Galambossal A Hatvani Galéria decemberi kiállítási programját egész hónapban az ötödik országos tájfestészeti bien- nálé — Magyar tájak — töltik ki, hatvanhat művész alkotásait vonultatva fel hazánk legkülönbözőbb városaiból, településeiről. A biennálé iránti érdeklődés egyébként igen nagy, Patay László, Lóránt János, Nagy Ernő, Kurucz D. István, Németh József, Vecsési Sándor és társaik magas hőfokon, érett mesterségbeli tudással megelevenített tájrészletei már a nyitva tartás első hetében ezernél több látogatót vonzottak a galéria falai közé. A képzőművészeti ismeretterjesztő munka keretében, és a „Magyar mesterek” című sorozatban, ezúttal — december 6-án, hétfőn este 6 órakor — a „gödöllői iskola” egyik vezér- egyéniségének, Kőrösfői- Kriesch Aladárnak a munkásságával ismerkedhetnek meg a műbarátok. A diaképes előadást Nagy Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze tartja, aki ezt megelőzően találkozik a Kossuth téri leány- kollégium diákjaival is. A népszerűvé vált galériabusz útja december 18-án, szombaton délután 2 órakor Budapestre visz. Itt először a Műcsarnok legújabb kiállításait tekintik meg az utasok, majd este 7 órakor a Józsefvárosi Színházban Katajev remek vígjátékának a bemutatóján — „Bolond vasárnap” —* vesznek részt. A Galéria-pódium decemberben egy estére kiköltözik megszokott terméből. És a nagy érdeklődésre tekintettel a Damjanich Szakmunkásképző Intézet torna- csarnokában viszi közönség elé legújabb műsorát — „Karácsonyi ajándékkosár" — december 20-án, hétfőn este 7 órai kezdettel. Az est szereplői: Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc, Galambos Erzsi, Keres Emil, Psota Irén, Harsányt Gábor, Jobba Gabi, Nagy Attila, Moldován Stefánia, Bende Zsolt. A zongoránál Puskás Sándor ül majd, az Egri Kamara- zenekart pedig Farkas István vezényli. A műsort Tamási Eszter és Molnár Margit vezeti. Sorsjátékon is részt vesz minden belépőjegy, amit előre megváltanak. A helyszínen pedig téglajegyeket lehet vásárolni különböző címletekben, ezzel segítendő a Grassalko- vich-kastély felújítását. Bibliográfia a csillagászatról Közel 500 oldal terjedelmű bibliográfiát jelentetett meg a debreceni városi könyvtár, amely a csillagászat 1045—1979. között megjelent magyar nyelvű irodalmába nyújt bevezetést. A bibliográfia 3600 címet tartalmaz s a csillagászat minden lényeges fejezetéhez forrást nyújt. Ismerteti az irodalmi tájékozódás segédleteit, az időszaki kiadványokat, majd történelmileg és tematikailag csoportosítva közli az irodalmi jegyzéket. A felsorolt könyvek zöme fellelhető a nagyobb könyvtárakban, de a folyóiratok nagy részéhez csak a szakkönyvtárakban lelhet hozzájutni. flranydíjas könyvkötőmester A Vácott élő aranydíjas könyvkötőmester, Vád György kiállítását nyitják meg december 4-én, szombaton, 17.00 órakor a Komárom megyei Művelődési Központ kisgalérlájában. Az egy hónapig nyitva tartó bemutatón; az országos hírű mester alkotásaiból a mini könyvektől a nagyméretű albumokig, egyedi és sorozatdarabokat láthat a közönség. (MTI) hetőséget biztosítanak a diófa lombja alatt, hetenkénti túrnusokban. A beszámolás drámai keretek között ecsetelte, hogy nincs több prémium, mert az év során összetörték a megadott keretet néhány túlórával. Ezek után a dolgozók anyagi elismerését feltétlenül megoldhatják, ha kilós csomagolású diót osztogatnak ki. Bahul Géza ez utóbbi javaslatnál hevesen csóválni kezdte a fejét. — Szó sem lehet a kilós csomagolásról! A túlórákat is meg a prémiumot is?! De kartársak, mérsékeljék magukat! Elégedjünk meg egy- egy szem dióval! Az egyetértés lágy szössze- nete telepedett a résztvevők lelkére. Csak a raktáros feszengett a leselejtezett széken, majd halk hangon hozakodott elő semmiségnek tűnő észrevételével. — Én is egyetértek a kollégákkal, de ... Még nem lehetett _ tudni, hogy mit akar mondani Demeter József raktáros, de aggályoskodása mindenkit felingerelt. — Nem tudom, hogy ... — Maga egyébként sem tud semmit! Most minek lopja a mi drága időnket? — szólt közbe Varr Zsuzsa, az osztály titkárnője, akinek az ínhüvelygyulladása kezdett kiújulni. — Nem tudom, hogy a diófát minek vegyem a nyilvántartásba. — Állóeszközként! — dörögte Bahul Géza természet- barát ellentmondást nem tűrő hangon. — Fogyóeszközként! — köhintett a főkönyvelő. — Ez anyag a javából, fa! — szólt közbe az anyagbeszerző. Óriási vita kerekedett. Bahul Gézát leszélhámo- sozta a főkönyvelő, az anyag- beszerző pedig sikkasztónak nevezte Demeter Józsefet. A szakszervezetis bizalmasan megkérte Varr Zsuzsa kezét a nagy forgatagban. A bérelszámoló az asztal alatt többször sípcsonton rúgta Girgácz Jenőt, mert nem ő kapta meg a lakást. Bahul Géza, a természetbarát osztályvezető fültövön vágta a szakszervezetist, majd Varr Zsuzsa fenekébe csípett, és jelentőségteljesen kikacsintott a diófára ... De hiába. Ennek oka, hogy a jegyzőkönyv tárgyát képező diófa engedély nélkül távozott a vállalat területéről. A portás vallomásából: — Tudom, hogy kiment. De azt ígérte, hogy öt perc múlva visszajön, csak a boltba ugrik ki reggeliért. Én kérem, mindenkiben megbízok! Szűcs Mariann
