Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
Aki itt meghal, annak csak az emléke marad a faluban. A testét jó félkilométernyire helyezik örök nyugalomra attól a táblától, amelyen vastag piros csíkkal áthúzva áll: Aldebrö. Legutóbb Rudda Mihály Árját borította friss koszorúhalom, a 72 évet élt, egykori iskola- igazgató is ebben a „táblán- túli” temetőben pihen már... ★ A sors úgy hozta, hogy olykor-olykor magát a falut is eltemették. Leírták már- már, mint annak idején a dunántúli Gyűrűfűt, aj elnéptelenedett kisközséget. Csakhogy: a csaknem kilenc- száz lelkes Aldebrő megkapaszkodott a világot jelentő térkép szélén és — visszaküzdötte magát az évszázadokon át szeszélyes, ám azóta megzabolázott Tama partjára. Azt tartják az itteniek: a szalmaszál a két kis település — az édestestvérré vált Tófalu és Aldebrö — között épített iskola volt, amely ma százötven kisdiák és harmadannyi óvodás nappali hajléka. Kellett is ez a kapocs, mert ha a jövő generációja, az ifjúság egyik része Kápolnára, a másik fele meg Feldebrőre kerül iskolába, sohasem kötődnek ily szorosan egymáshoz a főút mentén húzódó házsorok lakói. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a kötődés ezernyi szála közül egy: a faluért végzett társadalmi munka. A közös községi tanács irodáiban fél tucat oklevél, emléktábla jelzi, hogy itt nem vonakodnak az emberek ásót, kapát, gereblyét fogni, ha az utcák, terek virágosításáról, csinosításáról van szó. Még most is, ebben a zimankós téli hónapban is látni, milyen szép lehetett a kis település kikelettől lombhullásig ... ★ Hétszázezer forint nem kis pénz. Ennyit ér a községbeliek önkéntes munkája, amelynek zömét az épülő iskblai tornateremre áldozták. Az ugyancsak huzatos falak között a hegesztőpisztoly szikrái röpködnek, s az apró tűzijáték csak arra az időre szakad meg, amíg Kelemen Károly egy kis meleget huhúkol a tenyerébe. A leendő kulturális és sport- központ külső falai már állnak, az acélváz részeit illesztik össze éppen. Ferencz János lakatos mondja: — Ha nem is folyamatosan, de már egy éve dolgozunk itt. Sajnos, nem volt mindig elegendő anyag, nem tudtak szállítani a gyárból, ezért is húzódik el ennyire a munkánk. De augusztus 20-ra készen lesz minden ... Az épület mögött betonoznak a hidegben. Lipkovics Mátyás nyújt kezet a készülő kazánház alapjánál. A pirospozsgás ember 38 évet „húzott le” az egri KÖZŰT-nál, mint vasbetonszerelő. Itt nyugdíjasként dolgozik napi négy órát, ha többet, akkor társadalmi munkában teszi — mondja — az unokákért. ★ Aldebrö — mindez bizonyítja — megkapaszkodott hát a térképen, s élni akar. A nyalcuitcájú faluban évente négy-öt „kispalota” épül. korszerű családi ház. Az utóbbi időben mindössze tizennégyen költöztek el innen, de nem kell félni az elnéptelenedéstől, hiszen újak jönnek a helyükre. És már csupán ebben az esztendőben tizenegy újszülöttel tértek haza a kórházból a boldog szülők. S aki ebbe a csendes és szép faluba születik —, mint november 2-án a kis Márton Pistike —, egykor talán már a ki- lencedik utca lakója lesz... Ablakok... (Fotó: Szabó Sándor; Szilvás István Megannyi gond — egy szuszra. — Azon túl, hogy ennek a községnek mind a nyolc utcájába eljutott a viz, ott kígyózik a vezeték Tófaluban és Feldebrőn is. Mert közösen áldoztunk ró, együtt mentiünk érte, sokat küszködtünk vele, és íme: megértük, hogy az év végéig valóra válik a régi vágyunk. Amikor csörgedezni kezd majd a csövekben a víz, az elsők között leszünk, akik levesszük majd a táblákat a kutakról és egy jóízűt iszunk belőlük... — ... és máris tervezgetünk tovább — veti közbe a tanácselnök. Az épülő tornateremnél kezdődik... .. .és a temető előtt végződik a falu — Igen, igen — bólogat Vadkerti Miklósné, aki rendszeresen felkeresi a település vezetőit, hogy megérdeklődje: miben segíthet úgy, mint a termelőszövetkezet párttítkáira, illetve mint a körzet képviselője. — Igen, igen ... Most már egy újabb társulás megalakításán gondolkodunk, mert hovatovább gond lesz a három községben a szennyvízzel. De akad elintéznivalónk éppen elég. ★ Az aldebrőiek — már, akik vették a fáradságot, hogy elmenjenek — a napokiban rendezett falugyűlésen „nyújtották be” a tanácsnak a kívánságlistájuEbből jövőre tornaterem lesz... kát. Egy tény: nem voltak nagyigényűek, csupán azt kérték, amire a mindennapi életükhöz feltétlenül szükségük van és lenne. Lássuk a listát: — Baj van a kereskedelmi alapellátással, minősíteni sem lehet a meglevő üzlet- hálózatot. A lakosság jobban igényelné a kápolnai ÁFÉSZ támogatását és hozzállását az új ABC-áruház megépítésében, mert ezzel megoldódna a pékáruk, a mirelit- készítmények, tejtermékek árusítási gondja... — Ha megépül a kulturális és sportközpont, akkor mindkét községben felszabadul néhány helyiség. Jó volna ott olyan munkalehetőségeket teremteni, amelyek elsősorban a nőknek biztosítanának megfelelő keresetet Ehhez keresünk most partnereket : s zövetkezeteket, gyárakat, üzemeket, akiknek szükségük lenne munkaerőre... — Sok idős ember él errefelé, nekik szeretnénk kedvezni, könnyíteni az életükön, úgy, hogy megszerveznénk az öregek napközijét. Egy csoportra valóan koj tattak már a tanácsnál, ] tűk hát a megvalósítás hetőségét.... — A termelőszövetkezet i megtett annyit, hogy mákröbusszal áthozza a i rekeket az aldebrői iskolj hogy jobb körülmények zött tanulhassanak. De se hetne a Volán is azzal, h beállítana egy olyan jár; amelyik legalább Kápolj levinné az utasakat, ha dóul gyógyszertárba menniük. Eddig nem sok ménnyel vártunk az új ratra... Akik rendszeresen konzultálnak: a tanácselnök és a képviselőnő — Csupán azért nem, mert ami most jönne ki a kutak— Akkor mentem nyugdíjba, amikor befejeztük a 25-ös út egri szakaszán levő felüljáró építését. Csakhogy, a munkát nem lehet egyik percről a másikra abbahagyni, hát itt folytatom ... Ja, az unokáim? Dénes négy és fél éves, Pétiké három évvel fiatalabb, az övéké a jövő! ★ A falu szélén hirtelen megerőltetővé válik az emelkedő, idős férfi tolja felfelé a kerékpárját, amelyet bizonyára a kormányra akasztott fonott kosár tartalma is nehezít. Mielőtt megszólíthatnánk, eltűnik a takaros porták egyikének kapuja mögött. Valahol ott, ahol egy frissen festett, kék színű utcai vízcsap árválkodik. Nyakában, mint kutyának a kölönc, tábla függ: „Nem ivóvíz!” — Miért nem ...? — kérdezzük Szalay László tanácselnöktől, aki a nyugdíjba vonult Zám Sanyi bácsitól vette át a községi hivatalt, 6 vele az eddigi eredményeket, de a falu gondját-baját is. bál, az „mosóvíz” — mondja. — December 21-én volt a két évig épített, mintegy 28 kilométer hosszú vízhálózat műszaki átadása. Akkorra az egész rendszernek olyan tisztának kell lennie, hogy — ha a vízmű vállalat nem talál hibát —, már másnap egészséges ivóvizet adjon minden közkút. Azután jöhet a következő lépés, a magánházakba való bekötés,' a fürdőszobák birtokba vétele. Vadkerti Miklósné ország- gyűlési képviselő — tősgyökeres aldebrői — örömmel teszi hozzá:
