Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-28 / 303. szám

_L NÉPÚJSÁG, 1982. december 28., kedd Kodály-blokk réznyomással Új alkalmi dísztáviratok Ojévi dísztávirat — Varga Judit munkája A Magyar Posta decem­ber 16-án, Kodály-emlék- blokk kiadásával csatlakozik „ az országos ünnepségsoro­zathoz, amely nagy zene­szerzőnk, népzenekutatónk és népzene-pedagógusunk születésének 100. évforduló­jára emlékeztet. A bélyeg­grafikát és az eredeti met­szetet Vagyóczky Károly grafikusművész, a Pénzjegy- nyomda művészeti igazgató­ja készítette. A bélyegkép a művészt a legtermékenyebb alkotói korszakában ábrázol­ja, úgy, ahogy az emberek képzeletében él. A blokkon Kodály Zoltán által gyűjtött és feldolgozott Felszállott a páva című magyar népdal kottája a művész kézírását reprodukálja. A kotta alatti fonográf pedig, a népzene- kutatói múltat idézi. A blokk néznyomással készült, ami aWt érdekes, mert réznyo­matos blokk több mint húsz éve nem jelent meg. Réz­nyomással készül az elsőna­pi boríték is. Ami azt illeti, Kodály Zoltánról ugyancsak első ízben jelentet meg blok­kot a Magyar Posta, de emel­lett az 1953-ban a Zene­szerzők sorozat keretében, majd az 1968-ban kiadott portré őrzi még nagy zene­szerzőnk emlékét. A Kodály emlékblokk 294 300 fogazott, sorszámozott és 7800 fogazat- lan sorszámozott példányban készült. A Magyar Posta idén el­ső ízben hoz forgalomba ka­rácsonyra és újévre alkalmi dísztáviratokat. Ezek terve­KOOAiy ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK 100 ÉVFORDULÓJA KOOALY ZOt-IAN 1882 1987 A Kodály-emlékblokk zésére több grafikusművészt kértek fel. A kivitelezésre került minták közül kettő Varga Judit grafikusművész alkotása, a harmadik Szász Endre festőművészé, aki a Magyar Posta felkérésére külön erre a célra készített színes ceruzarajzokat. A dísztáviratok a kecskeméti Petőfi Nyomdában készültek hatszínű offsetnyomással. A dísztáviratok december 16- tól, valamennyi postahivatal­ban, valamint a 02-es tele­fonszámon feladhatók. A karácsonyi dísztáviratok jel­zése LX 20, illetve LX 22, az újévi dísztávirat jelzése LX 21. CSAK EGY ALSÓ ÁLLKAPOCS Megméretett a legöregebb európai A félmillió évvel ezelőtti Európában élt őseinknek már olyan agya volt, amely nagyság és teljesítmény dolgában megfelelt Ausztrá­lia mai őslakóinak. Erre a következtetésre jutott Hel­mut Hemmer zoológus és antropológus (Mainzi Egye­tem) miután alaposan meg­vizsgálta annak a mintegy 450 ezer éves ősembernek a koponyáját, amelyet szinte teljes épségben találtak meg a dél-franciaországi Tautavel melletti Arago-barlangban. Ezeknek a „Neander-völgy előttieknek” kb. 1250 köb- centiméter térfogatú agyuk volt. Az Arago-barlangban kiásták az agykoponya ma­radványait, valamint az alsó állkapcsot, sőt a csontváz más részeit is, s ez először tette lehetővé, hogy véle­ményt alkossanak a „heidel- bergi ember” kortársának egész kinézéséről. A legöre­gebb európaiból, magából a heidelbergi emberből (közel 600 ezer évvel ezelőtt élt) csak egy alsó állkapcsot is­merünk ; a magyarországi Vértesszőlősön találtak egy 400 ezer éves tartócsontot és fogakat, a görögországi Pet- ralona-barlangban pedig egy vitatott korú koponya­tetőt; az NDK-beli Bilzings- lebenben (350 ezer éves kis töredékek vannak; a Stutt­gart melletti Steinheimben eg-r koponyatető, a London melletti Swansohombeban koponyatető-töredékek, a spanyolországi Atapuercában csak alsó állkapocs van (á „heidelbergi embernek” ezek Az autóbuszgyártásban az utóbbi időben egyelőre még csak kísérleti jelleggel je­lennek meg az úgynevezett hibridmeghajtású autóbuszok, amelyek hajtóműve elvileg eltérő részegységekből áll. Ezek egyik típusában a rob­banómotor olyan lendkerék­hez kapcsolódik, amely az­által fékez, hogy először „felpörgetik”, majd az így fel­gyülemlett kinetikus ener­giát használják fel a jár­mű lassítására. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az ilyen típusú autó­buszok nemcsak kevésbé za­az utóbbi leletei 200 ezer, 250 ezer évesek). A mai embert és az ős­ausztráliaiakat leszámítva, az első intelligens európaiak a durva arcukkal még nem voltak alkalmasak finom arcjátékra. Arcukat a hatal­mas alsó és felső állkapocs; valamint az erőteljes fogazat uralta. Az arago-barlangi, Hemmer megvizsgálta kopo­nyán feltűnő volt az erőtel­jes rágóizomzat, amelyet erősen elhasznált tulajdonosa* Még a fiatal heidelbergi emberek fogai is erősen el-' használódtak. Ennek nem tudjuk az okát, mégis erő­sen vitatják, hogy ezt az elhasználódást az elejtett vadak bőrének folytonos rá­gása okozhatta, amint az néhány évtizeddel ezelőtt még az eszkimó asszonyok­nál is gyakorlat volt, mivel nem volt semmilyen cserző­anyaguk. Az erős rágás és az emiatt bekövetkezett el­használódás világosan meg­látszott az eszkimó asszo­nyok koponyáján. Az utóbbi évek leletei azt bizonyítják, hogy már az „első” európaiaknak is ma­gas kultúrájuk volt. A vér- tesszőlősi, bilzingslebeni és nizzai ősemberek már tud­tak tüzet csinálni. A nizzai Terra Amata-dombon at ásatások kunyhóépítés nyo­mait tárták föl mintegy 400 ezer évvel ezelőttről (ai agyagban még megkeménye­dett lábnyomokat is talál­tak). A bilzingslebeni ásatásoknál az embernek talán a legré­gibb rajzait fedezték föl: jósak és kevesebb szennye­zőanyagot bocsátanak ki a most forgalomban levő tí­pusoknál, hanem még a szo­kásos üzemanyag-fogyasztás 15—30 százalékát is megta­karítják. Folyamatos haladás közben a lendkerékkel nyert energia állítólag hegymenet­ben is jól felhasználható. Ez a megoldás lehetővé te­szi a szokásosnál harmadá­val kisebb teljesítményű motor alkalmazását, amely így kisebb súlyú is lehet, és ezzel 'kiegyenlítődik a lendke­rék és más tartozékok na­gyobb súlya. csontokba vésett karcolato­kat, amelyek korát 350 ezer évre becsülik. Az emberkéz­től származó korábban fel­fedezett ábrázoláson kora legfeljebb 150 ezer év. Az akkori ősemberek a hatalmas homlokereszeiknél fogva sok mindent ki tud­tak fejezni szemöldökeikkel és ezt már méterekről látni lehetett. Ennek valószínűleg nagy szerepe volt a társa­dalmi érintkezésben. Az eny­he szemöldökemeléssel való üdvözlés napjainkban is a legtöbb kultúrában elterjedt. Ruhamaradványokat ugyan nem találtak eddig, de az éghajlat 701311 biztos, hogy viseltek ruhát, és már be­szélni is tudtak — mondja Hemmer. Épp ezért azt ja­vasolta, hogy a 600 ezertől 200 ezer évvel ezelőttig élt „heidelbergi rasszt”, mely­nek tagjai mintegy másfél méter magasak és 50—60 ki­lósak voltak, Homo heidel- bergensis néven a Homo sapienshez tartozónak te­kintsék, ne pedig a Homo erectushoz tartozónak. Ha ezt a szakma elfogadja, akkor Európa Homo erectus-maradványok nélkül marad, és ilyen csak Ázsiában és Afrikában lesz. Ismeretlen eredetű európai őseink Hemmer szerint az elsők, akik oly korán ilyen magas fejlettségi fokot ér­tek el. A mintegy félmillió éves pekingi ember még nem volt olyan fejlett, mint a heidelbergi vagy tautaveli ember. Az eddigi kísérletekben a svéd Volvo cég jutott a leg­messzebb: egy 12 méter hosz- szú autóbusz meghajtásához a korábbi 170 kilowatt tel­jesítményű motor helyett 105 kilowattos motort alkal­maz, amelyet 300 kilogramm súlyú lendkerék egészít ki. A motor a lendkerékkel együtt 225 kilowatt teljesít­ményt ért el. A FIAT cég is végez ha­sonló kísérleteket. Egyik új típusú autóbuszához mind­össze 60 kilogramm súlyú lendkereket alkalmaz, ámely azonban percenként 12 ezres fordulatszámot is elér. éti umor ét elején Az újdonsült texasi milli­omos közölte barátjával: szakembert szerződtetett, hogy az elkészítse a család­fáját. Egy év múlva pedig igy panaszkodott: — Képzeld, ez a fickó ki­ásta az összes okmányt, és most csak azért kell fizet­nem neki, hogy el ne járjon a szája! ★ Párbeszéd az étteremben. — Legyen szíves, hozza ide a telefonkönyvet, ki kell keresnem egy címet. — Sajnos, telefonkönyvünk nincs. De nézze meg a pa­naszkönyvet, abban városunk majdnem összes lakójának a címét megtalálhatja! ★ Hubert így szól egy járó­kelőhöz: — Bocsánat, ön iszákos?-T Dehogyis! — válaszol az felháborodottan. — Akkor kérem, fogja meg egy pillanatra ezt a ko­nyakosüveget, amíg bekötöm a cipőfűzőmet! ★ —Szomszéd úr, milyen ün­nep volt tegnap önöknél? • — A feleségem ünnepelte annak a tizedik évfordulóját, hogy 30 éves lett! ★ — Mr. Green, én egysze­rűen nem értem önt — mondja ingerülten az orvos: milyen altatót kér, ha _ éjjel két óráig állandóan a bárban lebzsel? — Nem nekem kell: a fe­leségemnek! ★ Az óriási közlekedési dugó kellős közepén két autós be­szélget: — Ezek az ostoba terve­zők milyen lehetetlenül épí­tették az utcákat! — Valóban ostobán! Ügy kellett volna építeni, hogy szélesebbek legyenek, mint amilyen hosszúak! ★ — Tegnap McGregorral te­niszeztem — meséli barátjá­nak a skót —, és annyit fu­tottam, hogy alia állok a lá­bamon. .. — De hiszen ő eléggé gyenge játékos. — Ez igaz, de kettőnknek csak egy teniszütőnk volt! (Süddeutsche Zeitung) Hibrid meghajtású autóbuszok Az agy hosszú élete Dr. Franz Seitelberger egyetemi, tanár, a Bécsi Egyetem neurológiai inté­zetének igazgatója. Az öre­gedés — a fejlődés egyik eseménye címmel tartott előadást. Az alábbi cikk erre az előadásra épül. Az öregedés folyamatát úgy kell tekinteni, hogy ez­zel a normális folyamattal együttjárnak agyi elváltozá­sok. A tudomány az agy öregedése patologikus jelen­ségeinek két fő kategóriáját ismeri. Az agyban gyökerezik az ember által teremtett kultú­ra világa. Magasabb korban jutnak leggazdagabban kife­jezésre az embernek mint szellemi lénynek a specifi­kus képességei. Mivel az ember az evolú­ció folyamán magas kor el­érésére vált alkalmassá, eb­ben az evolúciónak azt a tendenciáját kell felismerni, hogy az ember fejlődése a szellemi irányba tolódjon el. A szervezet többi sejtjével éles ellentétben az agy sejt­jei osztódási és reprodukciós képességüket már a születés pillanatában elveszítik. Attól kezdve nem szaporodnak, hanem végig az egész élet során rendkívül differenciált funkciót látnak el. Ezáltal az emberi idegsejtek egyszeri felszerelést jelentenek, amelyben a keletkező vesz­teség pótolhatatlan. Ez a tulajdonságuk különleges és döntő agybeli teljesítménye­ket tesz lehetővé; feltehetően erre épül az emlékezőtehet­ség és az identitástudat. Az élet folyamán — sőt, már a születés előtt — na­ponta mennek tönkre ideg­sejtek az agyban, talán több ezer is. Csak a több, mint tizenöt milliárd agysejtnek köszönhető, hogy az agy te­vékenysége az állandó vesz­teségek ellenére magas ko­rig lényegében változatlan marad. Az agyat tehát a természet hosszú életre prog­ramozta. Ezzel kapcsolatban Seitel­berger nyomatékosan rá­mutat, hogy az agy számá­ra a legalkalmasabb tevé­kenység a tanulás; a tanulás gazdagítja a strukturális agyszervezetet, amennyiben előidézi a sejtnyúlványok képződését és elágazását, a sejtek közötti lehetséges kapcsolatok szaporodását. Ennélfogva az agytevékeny­ség állandó gyakorlása az egyetlen gyógymód, amely megelőzheti a korral járó hátrányos szellemi következ­mények kialakulását. Ahhoz, hogy megérthessük az idős korban az általános magatartás megváltozásá­nak okait, tudnunk kell, hogy az agy egy többrétegű, hierarchikus felépítésű szerv, amelyben négy funkcionális szintet lehet megkülönböz­tetni: a fizikailag-kémiailag meghatározható szervfunk­ciók szintje, azok a szintek, amelyek az agynak, mint rendszernek a felépítéséből következnek, a lelki szint, valamint a teljesítrriényszint. Az utóbbi az elvont formák, a valóság szimbólumainak és modelljeinek szintje: ebben szerveződnek az értékelkép­zelések, a tudomány a mű­vészet, a technika és a tár­sadalmi képzetek, mindaz, amit kultúrának nevezünk. öregedés közben az agy­ban beláthatatlan differen­ciáltságának megfelelően fi­ziológiailag is igen sokféle változás megy végbe, ami az agy öregedésének egész sor többé-kevésbé önálló részfo­lyamatát jelenti. Ezek közül az öregedési folyamatok kö­zül a legfontosabb az at- rófia, az időegységre jutó, egyre nagyobb számú sejtel­halás. Ennek a hatása lelki területen is okoz problémá­kat, az öregedő agy alap­funkciói azonban — az elekt- roenkefalogram tanúsága szerint — mindenképpen megmaradnak. Azt atrófia előrehaladásá­val csökken ugyan az in­formációfeldolgozó és -táro­ló kapacitás, ami azonban nem jelenti a teljesítmény minőségének romlását, az intelligencia tanulással, ta­pasztalattal és gyakorlással elsajátított tényezői ugyanis megmaradnak. Idősebb kor­ban a teljesítmény még ja­vulhat is; így például a lo­gikailag összekapcsolt anyag megtanulása átlagosan még jobban is sikerülhet, mint a fiatalabb években. Az ebben az összefüggés­ben legjelentősebb fölismeré­seket Seitelberger így fo­galmazza meg: „A korral já­ró bölcsességnek abban lehet a magja, hogy ilyenkor a legmélyebb, legteherbíróbb tapasztalati struktúrákra va­ló redukció megy végbe, az idős embernek ezzel lehető­séget ad arra, hogy a dol­goknak valóban a gyökeréig lásson”. (Die Presse) Karácsonyi dísztávirat — Szász Endre munkája (KfiP SZÖVEG NÉLKÜL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom