Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-28 / 303. szám
_L NÉPÚJSÁG, 1982. december 28., kedd Kodály-blokk réznyomással Új alkalmi dísztáviratok Ojévi dísztávirat — Varga Judit munkája A Magyar Posta december 16-án, Kodály-emlék- blokk kiadásával csatlakozik „ az országos ünnepségsorozathoz, amely nagy zeneszerzőnk, népzenekutatónk és népzene-pedagógusunk születésének 100. évfordulójára emlékeztet. A bélyeggrafikát és az eredeti metszetet Vagyóczky Károly grafikusművész, a Pénzjegy- nyomda művészeti igazgatója készítette. A bélyegkép a művészt a legtermékenyebb alkotói korszakában ábrázolja, úgy, ahogy az emberek képzeletében él. A blokkon Kodály Zoltán által gyűjtött és feldolgozott Felszállott a páva című magyar népdal kottája a művész kézírását reprodukálja. A kotta alatti fonográf pedig, a népzene- kutatói múltat idézi. A blokk néznyomással készült, ami aWt érdekes, mert réznyomatos blokk több mint húsz éve nem jelent meg. Réznyomással készül az elsőnapi boríték is. Ami azt illeti, Kodály Zoltánról ugyancsak első ízben jelentet meg blokkot a Magyar Posta, de emellett az 1953-ban a Zeneszerzők sorozat keretében, majd az 1968-ban kiadott portré őrzi még nagy zeneszerzőnk emlékét. A Kodály emlékblokk 294 300 fogazott, sorszámozott és 7800 fogazat- lan sorszámozott példányban készült. A Magyar Posta idén első ízben hoz forgalomba karácsonyra és újévre alkalmi dísztáviratokat. Ezek terveKOOAiy ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK 100 ÉVFORDULÓJA KOOALY ZOt-IAN 1882 1987 A Kodály-emlékblokk zésére több grafikusművészt kértek fel. A kivitelezésre került minták közül kettő Varga Judit grafikusművész alkotása, a harmadik Szász Endre festőművészé, aki a Magyar Posta felkérésére külön erre a célra készített színes ceruzarajzokat. A dísztáviratok a kecskeméti Petőfi Nyomdában készültek hatszínű offsetnyomással. A dísztáviratok december 16- tól, valamennyi postahivatalban, valamint a 02-es telefonszámon feladhatók. A karácsonyi dísztáviratok jelzése LX 20, illetve LX 22, az újévi dísztávirat jelzése LX 21. CSAK EGY ALSÓ ÁLLKAPOCS Megméretett a legöregebb európai A félmillió évvel ezelőtti Európában élt őseinknek már olyan agya volt, amely nagyság és teljesítmény dolgában megfelelt Ausztrália mai őslakóinak. Erre a következtetésre jutott Helmut Hemmer zoológus és antropológus (Mainzi Egyetem) miután alaposan megvizsgálta annak a mintegy 450 ezer éves ősembernek a koponyáját, amelyet szinte teljes épségben találtak meg a dél-franciaországi Tautavel melletti Arago-barlangban. Ezeknek a „Neander-völgy előttieknek” kb. 1250 köb- centiméter térfogatú agyuk volt. Az Arago-barlangban kiásták az agykoponya maradványait, valamint az alsó állkapcsot, sőt a csontváz más részeit is, s ez először tette lehetővé, hogy véleményt alkossanak a „heidel- bergi ember” kortársának egész kinézéséről. A legöregebb európaiból, magából a heidelbergi emberből (közel 600 ezer évvel ezelőtt élt) csak egy alsó állkapcsot ismerünk ; a magyarországi Vértesszőlősön találtak egy 400 ezer éves tartócsontot és fogakat, a görögországi Pet- ralona-barlangban pedig egy vitatott korú koponyatetőt; az NDK-beli Bilzings- lebenben (350 ezer éves kis töredékek vannak; a Stuttgart melletti Steinheimben eg-r koponyatető, a London melletti Swansohombeban koponyatető-töredékek, a spanyolországi Atapuercában csak alsó állkapocs van (á „heidelbergi embernek” ezek Az autóbuszgyártásban az utóbbi időben egyelőre még csak kísérleti jelleggel jelennek meg az úgynevezett hibridmeghajtású autóbuszok, amelyek hajtóműve elvileg eltérő részegységekből áll. Ezek egyik típusában a robbanómotor olyan lendkerékhez kapcsolódik, amely azáltal fékez, hogy először „felpörgetik”, majd az így felgyülemlett kinetikus energiát használják fel a jármű lassítására. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az ilyen típusú autóbuszok nemcsak kevésbé zaaz utóbbi leletei 200 ezer, 250 ezer évesek). A mai embert és az ősausztráliaiakat leszámítva, az első intelligens európaiak a durva arcukkal még nem voltak alkalmasak finom arcjátékra. Arcukat a hatalmas alsó és felső állkapocs; valamint az erőteljes fogazat uralta. Az arago-barlangi, Hemmer megvizsgálta koponyán feltűnő volt az erőteljes rágóizomzat, amelyet erősen elhasznált tulajdonosa* Még a fiatal heidelbergi emberek fogai is erősen el-' használódtak. Ennek nem tudjuk az okát, mégis erősen vitatják, hogy ezt az elhasználódást az elejtett vadak bőrének folytonos rágása okozhatta, amint az néhány évtizeddel ezelőtt még az eszkimó asszonyoknál is gyakorlat volt, mivel nem volt semmilyen cserzőanyaguk. Az erős rágás és az emiatt bekövetkezett elhasználódás világosan meglátszott az eszkimó asszonyok koponyáján. Az utóbbi évek leletei azt bizonyítják, hogy már az „első” európaiaknak is magas kultúrájuk volt. A vér- tesszőlősi, bilzingslebeni és nizzai ősemberek már tudtak tüzet csinálni. A nizzai Terra Amata-dombon at ásatások kunyhóépítés nyomait tárták föl mintegy 400 ezer évvel ezelőttről (ai agyagban még megkeményedett lábnyomokat is találtak). A bilzingslebeni ásatásoknál az embernek talán a legrégibb rajzait fedezték föl: jósak és kevesebb szennyezőanyagot bocsátanak ki a most forgalomban levő típusoknál, hanem még a szokásos üzemanyag-fogyasztás 15—30 százalékát is megtakarítják. Folyamatos haladás közben a lendkerékkel nyert energia állítólag hegymenetben is jól felhasználható. Ez a megoldás lehetővé teszi a szokásosnál harmadával kisebb teljesítményű motor alkalmazását, amely így kisebb súlyú is lehet, és ezzel 'kiegyenlítődik a lendkerék és más tartozékok nagyobb súlya. csontokba vésett karcolatokat, amelyek korát 350 ezer évre becsülik. Az emberkéztől származó korábban felfedezett ábrázoláson kora legfeljebb 150 ezer év. Az akkori ősemberek a hatalmas homlokereszeiknél fogva sok mindent ki tudtak fejezni szemöldökeikkel és ezt már méterekről látni lehetett. Ennek valószínűleg nagy szerepe volt a társadalmi érintkezésben. Az enyhe szemöldökemeléssel való üdvözlés napjainkban is a legtöbb kultúrában elterjedt. Ruhamaradványokat ugyan nem találtak eddig, de az éghajlat 701311 biztos, hogy viseltek ruhát, és már beszélni is tudtak — mondja Hemmer. Épp ezért azt javasolta, hogy a 600 ezertől 200 ezer évvel ezelőttig élt „heidelbergi rasszt”, melynek tagjai mintegy másfél méter magasak és 50—60 kilósak voltak, Homo heidel- bergensis néven a Homo sapienshez tartozónak tekintsék, ne pedig a Homo erectushoz tartozónak. Ha ezt a szakma elfogadja, akkor Európa Homo erectus-maradványok nélkül marad, és ilyen csak Ázsiában és Afrikában lesz. Ismeretlen eredetű európai őseink Hemmer szerint az elsők, akik oly korán ilyen magas fejlettségi fokot értek el. A mintegy félmillió éves pekingi ember még nem volt olyan fejlett, mint a heidelbergi vagy tautaveli ember. Az eddigi kísérletekben a svéd Volvo cég jutott a legmesszebb: egy 12 méter hosz- szú autóbusz meghajtásához a korábbi 170 kilowatt teljesítményű motor helyett 105 kilowattos motort alkalmaz, amelyet 300 kilogramm súlyú lendkerék egészít ki. A motor a lendkerékkel együtt 225 kilowatt teljesítményt ért el. A FIAT cég is végez hasonló kísérleteket. Egyik új típusú autóbuszához mindössze 60 kilogramm súlyú lendkereket alkalmaz, ámely azonban percenként 12 ezres fordulatszámot is elér. éti umor ét elején Az újdonsült texasi milliomos közölte barátjával: szakembert szerződtetett, hogy az elkészítse a családfáját. Egy év múlva pedig igy panaszkodott: — Képzeld, ez a fickó kiásta az összes okmányt, és most csak azért kell fizetnem neki, hogy el ne járjon a szája! ★ Párbeszéd az étteremben. — Legyen szíves, hozza ide a telefonkönyvet, ki kell keresnem egy címet. — Sajnos, telefonkönyvünk nincs. De nézze meg a panaszkönyvet, abban városunk majdnem összes lakójának a címét megtalálhatja! ★ Hubert így szól egy járókelőhöz: — Bocsánat, ön iszákos?-T Dehogyis! — válaszol az felháborodottan. — Akkor kérem, fogja meg egy pillanatra ezt a konyakosüveget, amíg bekötöm a cipőfűzőmet! ★ —Szomszéd úr, milyen ünnep volt tegnap önöknél? • — A feleségem ünnepelte annak a tizedik évfordulóját, hogy 30 éves lett! ★ — Mr. Green, én egyszerűen nem értem önt — mondja ingerülten az orvos: milyen altatót kér, ha _ éjjel két óráig állandóan a bárban lebzsel? — Nem nekem kell: a feleségemnek! ★ Az óriási közlekedési dugó kellős közepén két autós beszélget: — Ezek az ostoba tervezők milyen lehetetlenül építették az utcákat! — Valóban ostobán! Ügy kellett volna építeni, hogy szélesebbek legyenek, mint amilyen hosszúak! ★ — Tegnap McGregorral teniszeztem — meséli barátjának a skót —, és annyit futottam, hogy alia állok a lábamon. .. — De hiszen ő eléggé gyenge játékos. — Ez igaz, de kettőnknek csak egy teniszütőnk volt! (Süddeutsche Zeitung) Hibrid meghajtású autóbuszok Az agy hosszú élete Dr. Franz Seitelberger egyetemi, tanár, a Bécsi Egyetem neurológiai intézetének igazgatója. Az öregedés — a fejlődés egyik eseménye címmel tartott előadást. Az alábbi cikk erre az előadásra épül. Az öregedés folyamatát úgy kell tekinteni, hogy ezzel a normális folyamattal együttjárnak agyi elváltozások. A tudomány az agy öregedése patologikus jelenségeinek két fő kategóriáját ismeri. Az agyban gyökerezik az ember által teremtett kultúra világa. Magasabb korban jutnak leggazdagabban kifejezésre az embernek mint szellemi lénynek a specifikus képességei. Mivel az ember az evolúció folyamán magas kor elérésére vált alkalmassá, ebben az evolúciónak azt a tendenciáját kell felismerni, hogy az ember fejlődése a szellemi irányba tolódjon el. A szervezet többi sejtjével éles ellentétben az agy sejtjei osztódási és reprodukciós képességüket már a születés pillanatában elveszítik. Attól kezdve nem szaporodnak, hanem végig az egész élet során rendkívül differenciált funkciót látnak el. Ezáltal az emberi idegsejtek egyszeri felszerelést jelentenek, amelyben a keletkező veszteség pótolhatatlan. Ez a tulajdonságuk különleges és döntő agybeli teljesítményeket tesz lehetővé; feltehetően erre épül az emlékezőtehetség és az identitástudat. Az élet folyamán — sőt, már a születés előtt — naponta mennek tönkre idegsejtek az agyban, talán több ezer is. Csak a több, mint tizenöt milliárd agysejtnek köszönhető, hogy az agy tevékenysége az állandó veszteségek ellenére magas korig lényegében változatlan marad. Az agyat tehát a természet hosszú életre programozta. Ezzel kapcsolatban Seitelberger nyomatékosan rámutat, hogy az agy számára a legalkalmasabb tevékenység a tanulás; a tanulás gazdagítja a strukturális agyszervezetet, amennyiben előidézi a sejtnyúlványok képződését és elágazását, a sejtek közötti lehetséges kapcsolatok szaporodását. Ennélfogva az agytevékenység állandó gyakorlása az egyetlen gyógymód, amely megelőzheti a korral járó hátrányos szellemi következmények kialakulását. Ahhoz, hogy megérthessük az idős korban az általános magatartás megváltozásának okait, tudnunk kell, hogy az agy egy többrétegű, hierarchikus felépítésű szerv, amelyben négy funkcionális szintet lehet megkülönböztetni: a fizikailag-kémiailag meghatározható szervfunkciók szintje, azok a szintek, amelyek az agynak, mint rendszernek a felépítéséből következnek, a lelki szint, valamint a teljesítrriényszint. Az utóbbi az elvont formák, a valóság szimbólumainak és modelljeinek szintje: ebben szerveződnek az értékelképzelések, a tudomány a művészet, a technika és a társadalmi képzetek, mindaz, amit kultúrának nevezünk. öregedés közben az agyban beláthatatlan differenciáltságának megfelelően fiziológiailag is igen sokféle változás megy végbe, ami az agy öregedésének egész sor többé-kevésbé önálló részfolyamatát jelenti. Ezek közül az öregedési folyamatok közül a legfontosabb az at- rófia, az időegységre jutó, egyre nagyobb számú sejtelhalás. Ennek a hatása lelki területen is okoz problémákat, az öregedő agy alapfunkciói azonban — az elekt- roenkefalogram tanúsága szerint — mindenképpen megmaradnak. Azt atrófia előrehaladásával csökken ugyan az információfeldolgozó és -tároló kapacitás, ami azonban nem jelenti a teljesítmény minőségének romlását, az intelligencia tanulással, tapasztalattal és gyakorlással elsajátított tényezői ugyanis megmaradnak. Idősebb korban a teljesítmény még javulhat is; így például a logikailag összekapcsolt anyag megtanulása átlagosan még jobban is sikerülhet, mint a fiatalabb években. Az ebben az összefüggésben legjelentősebb fölismeréseket Seitelberger így fogalmazza meg: „A korral járó bölcsességnek abban lehet a magja, hogy ilyenkor a legmélyebb, legteherbíróbb tapasztalati struktúrákra való redukció megy végbe, az idős embernek ezzel lehetőséget ad arra, hogy a dolgoknak valóban a gyökeréig lásson”. (Die Presse) Karácsonyi dísztávirat — Szász Endre munkája (KfiP SZÖVEG NÉLKÜL)