Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

14. NÉPÚJSÁG, 1982. december 24., péntek NEHÉZ MÁSFÉL ESZTENDŐ UTÁN A hatodik hely jó, de még sok a javítanivaló Mérlegen az Eger SE labdarúgó-csapata Lengyel nyújtotta a legjobb teljesítményt az ősszel Nehéz másfél esztendőt tudhat maga mögött az Eger SE NB II-es labdarúgó- csapata. A sportág lépcső­zetes átszervezése folytán 1981-től fokozott erőkifej­tésre volt szükségük ahhoz, hogy az alapcélt: az NB II- ben való bentmaradást tel­jesíthessék. Mint ismeretes, egy évvel ezelőtt csak az lehetett a kívánság, hogy a Keleti-csoportban az első öt között végezzenek, mert a hatodik hely egyenlő volt a kieséssel. Nos, a gárda 1982 nyarára csoportja élére ke­rült, s ha nincs az a sze­rencsétlen szolnoki vereség, még osztályzót is játszhat­tak volna az I. osztályba való kerülésért. Végül is ezüstérmesek lettek. ősszel az immár átszervezett, megerősödött új és egy cso­portra sűrített bajnokságra készülődhettek. Mivel isme­retlenek voltak az erőviszo­nyok — főleg a Nyugati­csoport csapatai miatt —, óvatosan nyilatkozott min­denki, tágan határozta meg a célokat. A Volán SC, a Szeged és az Ózd kivételével azt mondották, hogy ered­ményesen akarnak szere­pelni. Így aztán volt izgalom, drukk, nagy várakozás az augusztusi rajt előtt. A csa­patok igyekeztek közben so­raikat erősíteni, a vezetők egymás klubjainál kilincsel­tek, hogy neves, illetve ru­tinnal rendelkező labdarúgó­kat szerezzenek, megnyug­tassák lelkiismeretüket: ők megtettek mindent, hogy a csapat „papíron” kiharcol­hassa az új csoportban való bentmaradást. Hasonló cipőben járt ter­mészetesen az ESE is. Töb­ben eltávoztak a nyáron a klubtól, és néhányan bevo­nultak katonának. A szűk keret tovább apadt, bővíteni kellett. Így került a piros­kékekhez Bartos, Csepregi, Méhesi, Varga és az ifjúsági gárdából néhányan: Simon, Szilágyi stb. A húszas keret ennek ellenére nem tudott feltöltődni, lényegében tizen-* hatan vágtak neki a mara­toni bajnokságnak. A csapat végül a hatodik helyen fejezte be az őszi szezont. Ez a pozíció jónak mondható, hiszen tizennégy együttes szurkolói irigyelhetik ezért egri barátaikat. Ha azonban mélyebben elemez­zük, átlapozzuk a történtek krónikáját, nyugodt lelkiis­merettel megállapíthat j uk: jobb, eredményesebb szerep­lést is letehettek volna a klub karácsonyfája alá. Elkerülhető vereségekkel kezdték a bajnokságot, majd megemberelték magukat, ki­egyenlítették a hátrányt, s aztán mintegy középmezőny­höz tapadó gárda hol nyer­tek, hol pedig veszítettek a hátralevő találkozókon. Volt amikor sziporkázó játékot produkáltak, de nemegyszer előfordult, hogy „kisiskolás” módon kergették a labdát. Olyan formaingadozásokat mutattak be, amelynek alig lehet most is megtalálni az okát. Igaz, nem volt idő az egységes, összeszokott csapat kialakítására, sok volt a sé­rülés, betegség, sárga lap; a különböző klubokból érke­zett fiúk erőállapota is na-' gyón eltérőnek bizonyult, ugyanígy játékbeli felfogá­suk is. Akadozott, nehezen alakult a csapatbarátság, egymás megszerelése, a pá­lyán való elfogadása, s mindaz, ami ezzel jár. Egy­szóval volt mit a „tejbe ap­rítania” Szentmarjay Tibor vezető edzőnek, Kiss János pályaedzőnek, és a vezetők­nek, hogy a meglevő hiá­nyosságokat menet közben a legminimálisabbra szorít­sák le. — A 3—8. hely valame­lyikének megszerzését tűz­tük célul — mondotta az őszi szereplést mérlegre téve Szentmarjay Tibor edző, — és hatodikok lettünk. Erős­nek tartottuk az új osz­tályt, s mint kiderült, erő­sebbnek is a valóságosnál. A tapasztalatok- alapján előbb végezhettünk volna a táblázaton, nagyobb odafi­gyeléssel 4—5 ponttal is többünk lehetne most. Olyan nevek mellett, mint Bartos, Pécsi, Móricz, Barta, Méhesi, Kiss, Csepregi, Patvaros lé­nyegesen jobbnak kellene lennie mérlegünknek. Saj­nos, a nevek többségében csak nevek maradtak, ami­kor viszont hozták magukat, nyerni tudtunk (Baja, Szek- szárd, Siófok). — A másik dolog az volt, hogy nagyon sok gólt kap­tunk, amelyben -a védelem és természetesen a kapus is benne van — folytatta. — Az STC és a SZEOL ötször is betalált kapunkba, 2—0- ról veszítettünk a Ganz- MAVAG ellen, - vezettünk Nagykanizsán is, mégis ki­kaptunk, ugyanígy a Volán­tól és a Bauxitbányásztól is. Ez arra figyelmeztet ben­nünket, hogy a tavaszi idény­ben át kell szervezni a vé­delmünket. A középpályás sort nem hibáztatja az edző. Csupán négy mérkőzésen nem tud­tak az ellenfél hálójába ta­lálni, de ebben a csoportban a Volán és a Szeged után az egriek szerezték a legtöbb gólt. — Az is a tapasztalatok közé tartozik, hogy 16 fővel nem. lehet nekiindulni egy ilyen bajnokságnak — hang­súlyozta tovább. — Roppant szerencsénk volt, hogy az utolsó mérkőzéseken a fiata­lok tudták pótolni a felnőt­teket. Közben Zágonyit porcra megoperálták, így már csak 15-en vagyunk. Akiket pedig meg szeretnénk szerezni a tél folyamán, azok „csillagászati” összege­ket emlegetnek. Csupán egy új játékosunk lesz, Szarvas, aki leszerel. Sajnos, ő is sé­rült, talán csak májusban számíthatunk játékára. Ezért remélem, hogy a meglevők, s az ősszel jöttek az új év­ben többet nyújtanak majd, és igazolják elvárásainkat... Mit mutat az edző osz­tályozókönyve? (Zárójelben ki mennyi mérkőzést ját­szott.): Lengyel 5,83 (12), Móricz 5,73 (17), Patvaros 5,69 (17), Csepregi 5,41 (15), Birincsik 5,28 (17), Barta 5,25 (15), Simon 5,20 (3), Mé­hesi 5,15 (15), Zsidai 5,14 (16), Varga 5,10 (6), Kiss 5 (15), Szert 5 (7), Baár 5 (4), Bar­tos 4,95 (15), Horváth 4,94 (9), Pécsi 4,90 (17), Zágonyi 4,87 (70). A házi góllövőlistát Csep­regi és Móricz vezeti 7—7 góllal. A további sorrend: Barta 6, Méhesi 5, Kiss és Pécsi 3—3, Horváth és Len­gyel 2—2. A sárga lapok te­kintetében Pécsi vezet, hatot gyűjtött be. Kettőt kapott Móricz, Csepregi, Patvaros. Egyet-egyet Birincsik, Kiss, Lengyel, Horváth, Zsidai, Simon, örvendetes, hogy az ősszel nem állítottak ki egyetlenegy egri labdarúgót sem. A csapat hazai pályán volt eredményesebb: 20 pon­tot gyűjtött, csupán a Vo­lántól szenvedett vereséget, az Özddal és a Kecskemét­tel döntetlenül végzett. Ide­genben hat pontot szereztek három győzelemmel, a töb­bit elveszítették. Most pedig a jövőről es­sék néhány mondat, A játékosok január 3-ig szabadságon vannak. Ekkor kezdődik majd az alapozás. Január 14-ig Egerben na­ponta kétszer tartanak fog­lalkozást, majd január 15-től, 22-ig Keszthelyen, január 24—29-ig pedig, Felsőtárkány- ban edzőtáboroznak. Formá­ba hozást február l-ével in­dítják sok-sok edzőmérkőzés­sel, hiszen február 27-én mór kezdődik a pontvadászat és a sorsolás nehéznek ígérke­zik: szerdai fordulók is lesz­nek. Az egriek nem értik, miért kellett az MLSZ-nek az őszi menetrendet ketté­vágni. így aztán ismét elő­fordul, hogy kétszer is egy­más után idegenben kell pá­lyára lépniük (Kecskemét, Hódmezővásárhely). — Végső soron mindegy, mert minden csapattal talál­koznunk kell — összegezte az edző. Nekünk az a fel­adatunk, hogy jól felkészül­jünk és előbbre lépjünk a tavasszal a hatodik helyről. Január 5-én egyébként szak­osztályértekezletet tartunk, ahol részletesebben is vázol­juk a játékosok előtt elkép­zeléseinket. Fazekas István Fehérben, zászlóval és síppal, amik már a játék­vezető kellé­kei. Egy régi kép, egykori gól Kovács módra a BVSC ellen. (Fotó: G. Molnár István) Kiszállt a vízből és,... fehérbe öltözött Szerepváltás - gyors sikerrel Husionöt esztendő nagy idő egy-egy ember életében. Ha valaki ennyi Ideig kötődik va­lamihez, vagy valakihez, ott már nyugodtan beszélhetünk tartós kapcsolatról. Kovács Robi, a vízllabdázással Jegyez­te el magát 1958-ban, s azóta sem vált meg a sportágtól. Mindössze szerepet váltott, de azt sem régen. Két éve íújja a sípot fehérbe öltözve OB I-es találkozókon. És az Idén, amikor a MUSZ elnöksége ér­tékelte a Játékvezetők tevé­kenységét, Robi neve azok között hangzott el, akik a leg­jobban látták el feladatukat a bajnoki mérkőzéseken. — Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én is játékvezető leszek. Mert bár végleg, csere nél­kül csak egyszer állítottak ki — ez már mint OB li­es játékossal történt meg velem —, akkor is azért, mert szövegeltem. Általá­ban hajlamos voltam rá, hogy kommentáljam a já­tékvezetői döntéseket, s en­nek gyakran kiállítás lett a következménye. Az edzői feladatok jobban érdekeltek. Még játékos ko­romban elvégeztem azért az úszó versenybírói és a ví­zilabda játékvezetői tanfo­lyamot. Amikor 1978-ban megváltam az OB I-es csa­pattól és az OB II-ben foly­tattam a játékot, nem bú­csúztattak el az egyesület­től, pedig tagja voltam az eddigi legszebb sikert elért bronzérmes együttesnek is. Arra sem kértek, hogy a szakosztály munkájából va­lamilyen formában kivegyem a részem. Több mint 250 OB I-es mérkőzés tapasztalatá­val a hátam mögött kész­séggel álltam volna az eg­riek rendelkezésére társadal­mi munkában is, mert úgy érzem tudtam volna se­gíteni. A pólótól viszont nem tudtam, nem akartam elszakadni. Egertől sem, így aztán amikor a Vasashoz hívtak edzősködni, nem mentem. Két évvel ezelőtt, Szentesen a Dobó Kupán vezettem egy mérkőzést Ge- rővel, mert kevés játékveze­tő érkezett a tornára. Akkor vetették föl, hogy érdekel­ne-e komolyabban a bírás­kodás. így kezdődött __ M ármint Robi játékvezetői pályafutása. De azért a pó­lós múltról is illik néhány szót ejteni. 1958-tól amel­lett, hogy mint mellúszó — akkor még ez volt a ter­mészetes — szerepelt verse­nyeken, az egyesület ificsa­patában is kergette a lab­dát. Aztán az ifiből kiöre­gedve, 1963-ban, a Vasas Izzóhoz igazolt át, ott lett állandó OB I-es játékos, öt év múlva jött vissza Eger­be, s ezután már csak egy esztendei tatabányai „kirán­dulás” szakította meg, hogy hazai vizeken űzze kedvenc sportját elsőosztályú szinten. — Legjobban a középpá­lyán szerettem mozogni, há­tulról indítani, vagy indul­ni. Gyorsaságomat így tud­tam kihasználni. Meg így lehetett legjobban túljárni a játékvezetők eszén. Mert a pólóhoz a furfang is hozzá­tartozik. Ha most. mindazt lefújnám, amiről tudom, hogy megtörténik a víz alatt, alighanem lehetetlenné ten­ném a játékot. így csak azt „büntetem, amit látok. Mert akiben van annyi rafinéria, hogy képes félrevezetni a bírót, vagy valamilyen trük­kel ellenfelét hátrányos helyzetbe hozni, az megér- delmi, hogy a javára ítélje­nek. Én a partról nem né­zem, ki van a vízben, vagy ki ül a kispadon. A játékot követem, az eseményeket, s igyekszem legjobb tudásom szerint fújni a sípot. Arra törekszem, hogy azonos vét­ségekért ugyanúgy büntes­sek mindkét oldalon. Kovács Robi, igen rövid idő alatt vert gyökeret az OB I-es játékvezetők között. 1981-ben lett tagja a kibő­vített 32-es keretnek. Akkor még csak négy mérkőzésre küldték, az idén viszont már tavasszal bíráskodott ennyi találkozón. Ősszel pedig, minden hét végén jutott neki mérkőzés. A bíráskodás nem nyereséges vállalkozás, még saját költségeit — utazás, étkezés — sem fedezi, a rá­fordított időről nem is be­szélve. Aki mégis rendszere­sen járja az uszodákat az szereti a vízilabdát. — Jól esett az elnökség elismerése, amiről én is az újsághírből értesültem. Sze­retném elérni a nemzetközi szintet, ezért az angol nyel­vet is igyekszem minél előbb megtanulni. Sajnos eléggé magamra vagyok utalva. Nagyon kevés az OB I-es keretben a vidéki játékveze­tő. Tapasztaltabb társaim közül különösen Samu Mik­lóssal és Kőnigh Györggyel vezettem szívesen, megbe­széltük a történteket, sokat tanultam tőlük. A játékban szerzett tapasztalat is segí­tett abban, hogy eddig még nem éreztem bizonytalansá­got, nem kerültem zavarba, ha dönteni kellett. A mos­tani OB I-es vízilabdázók, több mint kétharmada el­len még magam is játszot­tam, ismerem őket, sok a barátom közöttük, de ez nem befolyásolja döntéseimet. A mérkőzést nekik kell meg­nyerniük a vízben. Amíg ilyen felfogású játékvezető­nek elfogadnak, addig válla­lom, folytatom a bírásko­dást ... Virágh Tibor Az év sportolói Mint minden évben, így eb­ben az esztendőben is sza­vazás útján döntötték el a televízió, a rádió s a lapok sportújságírói, hogy kiket tartanak az 1982-es esztendő legjobb női és férfi sporto­lóinak, s azt is, hogy csapat­ban mely együttesek vívták ki a legnagyobb elismerést teljesítményeikkel. A szavazás végeredménye: Az év legjobb női verseny­zője: Balogh Pálma sportlö­Balogh Pálma vő, 2. Fórián Éva sportlövő, 3. Sterk Katalin atléta. Az év legjobb férfi ver­senyzője: Pap Jenő vívó, 2. Csányi Béla tekéző, 3. Sáru- si K. János kenus. Az év legjobb csapata: kardvívó-válogatott, 2. női kézilabda-válogatott, 3. öttu­Pap Jenő sa-válogatott. A római aranyérmes kardvilágbajnok csapat (Bujdosó, Né- bald Gy., Nagyházi, Gerevich és Gedővári) Ünnepi műsorok ( rádió ) PÉNTEK: KOSSUTH 8.30 Családi tükör. 9.00 Csaj­kovszkij : b-moll zongoraver­seny. 9.35 Népdalok. 10.05 Orpheusz nyomában. 11.04 A rádió dalszínháza. János vitéz. 13.30 Ma tudomány, holnap gyakorlat. 14.05 Mo­hácsi tanúk. 14.35 Komoly­zenei „lemezlovas”. 15.20 A szülőföld muzsikája. 16.05 Karácsonyi kívánságok. 18.40 Karácsonyi album. 20.36 Ha- raingszó. 21.34 Honegger: Ka­rácsonyi kantáta. 22.10 Al­bert Schweitzer orgonái. 22.50 Olasz operákból. PETŐFI 8.05 Kovács Andor nótákat gitározik. 8.20 Tíz perc kül­politika. 8.35 „Azé az érdem, ki játszhatott...” József Attila és mi. 9.35 Gyermek­hangon. 10.00 Szombat dél­előtt. 12.00 Jó ebédhez szól a nóta 13.00 Téli muzsika. 14.05 Tizenöt perc Kis Ma­nyival. 14.20 Antoine de Saint Exupéry: A kis her­ceg. 15.45 Aranylemezek. 16.35 7X7 perc művészközei­ben. 17.25 Iránytű. 18.33 A zene nem ismer határokat.- 20.33 Örökzöld dallamok. 22.05 Operettkedvelőknek. 23.00 Hírek. Sport. 23.10 Csillagfényes éjszaka. MISKOLC 8.00 Hírek. Időjárás. 8.05 „Ünnep előtt”. A miskolci stúdió információs és szol­gáltató ripartműsora. 9.55 Műsorelőzetes... SZOMBAT: KOSSUTH 8.06 Népzenei feldolgozások. 8.30 Joseph Rouleau opera­áriákat énekel. 9.00 Száz nép — egy haza. 10.03 Ábel a rengetegben. 10.46 Rek­lámtotó. 10.56 Színes népi muzsika. 11.49 „Űjul még az föld is..12.05 Harminc perc alatt a Föld körül. 12.35* Mi a titka? Ferenesik János művészete. 13.20 Ün­nepi ebéd. 13.48 így láttam Kodályt. A mikrofonnál: Lő- rincze Lajos. 14.10 Szonda. 15.05 Zenei anyanyelvűnk. 15.15 A hegedű virtuózai. 16.11 Aranysárkány. 17.05 Melyiket a tíz közül? 17.45 Népi zene. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.40 Canti- cum Rákóczianum. 20.03 Ránki Dezső zongorázik. 20.59 Beamter Jenő, akit Bu­binak hívnak. 22.10 A rádió lemezalbuma. 23.30 Nóták. PETŐFI 7.30 Edward Power Biggs orgonái. 7.54 Torna. 8.05 Az óriásfenyők birodalma. 8.15 Diótörő. 9.07 Hilde Gü- den operettfelvételeiből. 9.30 Slágerműzeum. 10.35 Szivár­vány. 12.00 Jó ebédhez szól a nóta. 12.4(1 A csendhábo­rító. 14.00 Ünnepi kívánság- műsor. 16.35 Válogatott fel­vételek. 17.30 Szombat esti randevú. 18.35 „Túl rövid a karod..19.35 Közkívánat­ra! 21.00 Senki többet? Har­madszor! 22.00 Világhírű dzsesszegyüttesek felvételei­ből. 23.10 Vincze Ottó zenés játékaiból. MISKOLC 8.00 Hírek. Időjárás. 8.05 Riporternapló. Jó reggelt, karácsony. Mesék, emlékek, történetek karácsonyokról. Zenés riportösszeállítás. 9.55 Műsorelőzetes...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom