Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kellemes karácsonyi ünnepeket! Közhelyek nélkül vagy közhelyekkel A karácsony „világmozgalommá” nőtte ki magát, s a hitvilági vonatkozásai egyre inkább háttérbe szorulnak. Lassan-lassan nemzeti elemekkel átszőtt nemzetközi szo­kásrenddé vált. Századunk zseniális tech­nikája kezdi maga arcára formálni a kará­csonyt is, a karácsony emberéről nem is beszélve. Bevásárlás, csomagolás, csomag- cipelés, a fenyő kiválasztása — a szeretet ünnepét évenként ismétlődő fairtás előzi meg —, ajándékok nagyságrendjének meg­felelő mérlegelése, mind-mind komputeri­zálható pontossággal zajlik le. Rokonlátogatások, evések és ivások közt telik az ünnep, s ha egy-egy vacsora után nagyritkán még beszélgetésre is jut idő, akkor a szokásosan kölcsönös érdeklődésen túl elhangzanak a tömegkommunikációs eszközök paneljeiből építkező politikai és gazdasági eszmefuttatások. A beszélgetők hibája? Igen, az övék is. Meg a mienk is, újságíróké, hogy lassan-lassan új frázis­szótárral ajándékozzuk meg az embereket, amelyet ünnepi és kevésbé ünnepi alkal­makkor viszonylag hatásosan lehet alkal­mazni. Különösen akkor, ha mindannyiunkat érintő, méghozzá erőteljesen zsebbevágóan érintő kérdésekről van szó. Ma már termé­szetes, hogy nyíltan beszélünk ezekről. Még az is, ha egyes intézekdésekkel nyíltan, vagy ker>ésbé nyíltan, de nem értünk egyet. Az meg egyenesen örvendetes, ha egyetér­tünk a legfontosabb céllal, az ország fizető- képességének megőrzésével és gazdasági — egyébként korántsem egyedülálló — baja­inkból való kilábalással. A .hiba az, ha ezekről a dolgokról úgy be­szélünk, mint az iskolai táblán felírható I képletekről, egyenletekről, amelyeket meg kell oldani. Mintha érdekes, izgalmas, a jó tanulókat is meggondolkodtató feladvány­ról lenne csupán szó. Ügy beszélgetünk, ud­variasan társalgunk, tájékozottan értekezünk róla. De van-e szó arról, hogy ne csak export— import egyenlegekben gondolkodva mér­jük magunkat, hanem belső értékeinkben is. Mondjuk abban is, hogy emelkedett-e a nemzet közösségének összetartó ereje, a hazában való rendíthetetlen hite? Töpren­günk-e afelől, hogy át tudunk-e, át aka­runk-e vállalni gondokat magunkra nagy, vagy kisebb közösségeken belül, akár csa­ládon belül is? Mert, ha ezt nem tudjuk, hogy tudnánk országnyi méretben részt vállalni közös gondjainkból. A nagy közösséghez a legkisebbeken ke­resztül vezet csak az út. Tiszteletben tu­dunk-e tartani akárcsak pár szomszédnyi lakóközösséget? Alárendelni saját érde­keinket egy lakóház, vagy egy utca gond­jának? Vajon nem lennének ezek is fontos kér­dések a történelmi feladatok közepette? Mert csupán ezek által és megélésével le­hetne jobb eredményt elvárni a legnagyobb ügyek intézésében is. Vagy talán tudjuk is ezt, csak tisztában vagyunk azzal, hogy ép­pen ez a legnehezebb része a dolognak, s éppen a nehézségi fok miatt riasztó? Mi sem mutatja jobban, hogy évszázadok előre­haladtával vajmi kevés bizonyíték van ar­ra, hogy az ember átprogramozható sok­kalta nagyobb racionalitásra, önzetlenségre és a mások problémája iránt való megér­tésre. Talán szándékoltan kerüljük ünnepi szám­vetéseinkkor is az olyan témákat, ahol nem lehet frázisokkal és közhelyekkel gondol­kodni és fogalmazni. Mintha a könnyebb utat választanám, karácsonyi beszélgeté­seinkben, szokásainkban is. Veszélyt látok az ilyen karácsonyban. A lemezek, a tévéfilmek, az elektronikus hír­közlő rendszerek, az ajándéközönök kará­csonyában. A közhelyszerű karácsonyban. A rituális bevásárlásokban, a csak pénzre vadászó ajándékközpontokban, a reklámok­kal agyoncicomázott utcákban, a CB-rádió- val felszerelt amerikai karácsonyi Mikulá­sokban, a nálunk étkezőasztal centrikus ün­nepekben. Jól kiszámítható gazdasági kia­dás—bevétel egyenleggé válik lassan a sze­retet ünnepe. Attól tartok, szinte észrevét­lenül elfogadjuk a kényelmesebb megoldást. Megállapodunk a közhelyek szintjén, és nem leszünk kíváncsiak a csomagolópapírba burkolt lényegre. Félek, ihogy nemsokára emberi szívek nélkül is ugyanúgy dobog esztendőről esz­tendőre, egyre gyorsabban és megállíthatat­lanul, majdcsak pályamódisításra képtele­nül a karácsony motorja. Ezért most formabontó ünnepet fogok tar­tani. Igaz, nem én találtam ki. Régen volt, nagyon régen. Szép havas estén. Lehet, hogy az ötvenes évek elejének kényszere szülte, lehet, hogy apám kincset érő bölcsessége. Nekünk akkor a legnagyobb ajándék az volt, hogy testvéremmel a térdére ültetett bennünket és beszélt. Okosan, egyszerűen, kápráztatóan. Az élet értelméről. Szigethy András A TESZÖV a szövet­kezetekért A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján Díszünnepség Egerben Csütörtökön délután Eger­ben tartotta idei utolsó el­nökségi ülését a Heves me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A testü­let Sramkó László titkár elő­terjesztésében megvitatta és elfogadta a szövetség elnöksé­gének, küldöttgyűléseinek és az elnökség bizottságainak idei munkájáról szóló tájé­koztatót, azokat az intézkedé­seket, melyeket 1982-ben a szövetkezetek gazdasági, tár­sadalmi tevékenységének elősegítéséért tettek. A testület intézkedési ter­vet hagyott jóvá a közös gazdaságokban lévő erdőgaz­dálkodás továbbfejlesztésére, majd a Szövetkezeti Élet című közös fenntartású ha­vi lap idei tájékoztató pro­paganda tevékenységét érté­kelték. A világ első szocialista ál­lama megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére a megyeszékhely valamennyi oktatási intézményében tar­tanak megemlékezéseket. Az ünnepi rendezvények sorá­ban szerepel rajzverseny is­kolai vetélkedő, ünnepélyes csapatgyűlés, talákozó kom­munista szülőkkel, népi kul­túrák kutatása és gyűjtése, faliújság készítés, koszorú­zás, filmvetítés, valamint szinte valamennyi egri álta­lános és középiskolában ki­állítás, fellép többek között fellép a Déli Hadseregcso­port Művészegyüttese is. A jubileum alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt; Heves megyei és Eger városi Bizottsága dísz,ünnep­séget rendez a megyeszék­helyen, a Kemény Ferenc Sportcsarnokban. Az ese­ményre — a korábban meg­hirdetettől eltérően — - de­cember 27-én este 6 órakor kerül sor. A díszünnepséget a tervek szerint Schmidt Re­zső, az MSZMP Eger városi Bizottságának első titkára nyitja meg, majd ünnepi be­szédet mond Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára. A megemlékezést követően ün­nepi műsorra kerül sor. (Fotó: Kőhidi Imre) A Miniszter- tanács ülése ÉV VÉGE AZ ÜZEMEKBEN Határidő előtt teljesítették tervüket a visontai bányászok Csütörtökön reggelre tel­jesítették az idei évre előírt és a bánya történetében ed­digi legnagyobb szénterme­lési tervüket a visontai bá­nyászok. A Mátraalji Szén­bányák Thorez bányaüzemé­ben az éves tervnek megfe­lelően hétmillió 235 ezer tonna szenet hoztak felszín­re az idén. Tovább növel­ték a teljesítményt azáltal is, hogy a tervezettnél 33 kaló­riával magasabb fűtőértékű szenet szolgáltattak rendsze­resen a szomszédos Gagarin Hőerőmű részére, amelynek eredményeként az erőmű fű­tésénél jelentős mennyiségű, importból származó olajat és ezzel több millió forintot ta­karítottak meg. Hazánk legnagyobb és legkorszerűbb külfejtéses bá­nyaüzemében — ahol a ma­gyar szénvagyonnak csak­nem 30 százalékát termelik — az idei esztendő minden korábbinál nagyobb terhek­kel nehezedett a bányászok­ra. Év elején a szokatlanul kemény téllel kellett meg­birkózniuk, amikor a mí­nusz 15—20 fokos hidegben már a szabadtéren dolgozó gépóriásokat is próbára tet­te az időjárás. A kezdeti le­maradásokat az év első felé­ben pótolták, és amikor az ország több szénbányája ter­melési gondokkal küzdött, még a széntermelés ütemé­nek fokozására is vállalkoz­tak a visontaiak. Tovább növelte a felada­tokat Visontán az idén a bá­nya „költözése” is. Az év második felében ugyanis megkezdték a széntermelést az újonnan megnyitott „Ke­leti 2” bányában, ahová fo­lyamatosan telepítik át a ré­gi bányagépeket, majd pe­dig a széntermelést is foko­zatosan növelik az elkövet­kező évtizedekben, ahogyan a nyugati mezőn elfogy a szén. Visontán az idei termelé­si eredményeket különösen jó szervezéssel, helyenként munkaerő-átcsoportosítással, továbbá a munkaidő és a hatalmas bányagépek leg­jobb kihasználásával érték el. Ráadásul az új bánya nyitását beruházási költség igénybevétele nélkül, saját erőforrásból, létszámnövelés nélkül oldotta meg a válla­lat. A visontai bányászok to­vábbra is folyamatosan, éj­jel nappal dolgoznak és év végéig még terven felül 125 ezer tonna szén felszínre hozatalára vállalkoztak. Megyénk üzemeiben, gyá­raiban befejeződött a ter­melés. Az év hátralevő nap­jain a karbantartások, a gépátrendezések jelentik még a feladatot. Mindezek már a jövő évi célok megvalósítá­sát szolgálják. A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­töki ülésén áttekintette a foglalkozási rehabilitáció helyzetét. Megbízta az egész­ségügyi minisztert, tegye meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tag­jainak rehabilitációjában a jövő év közepétől a vállala­ti dolgozókéval azonos elve­ket érvényesítsenek. A Minisztertanács határo­zatot hozott a Központi Szál­lítási Tanács szervezetének és működésének módosításá­ról, valamint a megyei szállítási bizottságok hatás­körének bővítéséről. A Köz­ponti Szállítási Tanács tár­caközi tanácsadó és koordi­náló szervként működik, elő­segítve a fuvarozók és fuva­roztatók jobb együttműkö­dését. A Központi Szállítási Tanács és a megyei szállí­tási bizottságok 1983. ja­nuár 1-től az áruszállítás mellett a személyszállítás­sal kapcsolatos tennivalók­kal is foglalkoznak. A kormány a tudomány- politikai bizottság előterjesz­tése alapján jóváhagyta a műszaki fejlesztés és a tudo­mányos kutatás távlati irá­nyaira kidolgozott koncep­ciókat. Megtárgyalta és elfogadta a Minisztertanács a kor­mány és bizottságai, vala­mint a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság 1983. első félévi munkatervét. (MTI) Munkásgyűlés az Ikarusban Teljesítette éves tervét az Ikarus Gyár. 1982-ben össze­sen 13 600 autóbusz gördült le a futószalagokról, a vál­lalat árbevétele meghaladja a 16,5 milliárd forintot, nyere­ségük megközelíti a kétmil­liárdot. Ezt jelentette be Nagy Gábor vezérigazgató, az Ika­rus szerelőcsarnokában tar­tott évzáró és egyben az 1983-as évet indító csütörtö­ki munkásgyűlésen. A gyár dolgozói ugyanis a két ün­nep közötti munkanapokat már előre ledolgozták, így az év végéig csak a tmk-szak- emberek mennek be a gyár­ba. végzik a gépfelújításokat, karbantartásokat. A vállalat vezetője el­mondta, hogy az autóbuszok többsége — mintegy 12 ezer — exportra került. Az év végéig minden megrendelé­süknek pontosan, határidőre eleget tesznek. A legtöbb járművet a Szovjetunió, Len­gyelország és az NDK vásá­rolta, a tőkés piacra 2500 autóbuszt szállítottak, főleg Szíriába, Tunéziába, Kuvait- ba, Görögországba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom