Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. december 23., csütörtök 1. A családi élet tanítása Amióta életbe lépett az annyit várt, mégis annyiszor kifogá­solt ötnapos munka- és tanítási hét, kezdünk rájönni, hogy a család szerepe és feladatköre nemcsak a történelem szá­zadai, de még egy emberöltő alatt is változott, alakult. A tapasztalat és a pszichológia bebizonyította, hogy a gyermek számára mennyire fontos a meleg, bensőséges családi kör; a gazdasági élet fejlődése pedig lehetővé tette — előbb a gyes­sel, most pedig a heti két szabadnappal —, hogy a családi nevelés jobban érvényesüljön. Vessünk azonban egy pil­lantást a múltra! Ezúttal ne a család történetének gaz­dasági, csoportdinamikai szempontjai szerint, hanem felnőttek és gyermekek vi­szonyát tekintve. A történelem századaiban, kiváltképp a paraszti tár­sadalmakban, de még a kis­város közösségeiben, a cé­hes ipar műhelyeiben sem határolódtak el egymástól gyermekek és felnőttek cso­portjai — legfeljebb az is­kolázás idejére —, munká­ban, pihenésben hétköznap, ünnepen a nemzedékek együtt voltak. Ékesen tanúskodnak erről Breughel festményei, s általában a németalföldi mesterek zsánerképei: ara­tás, szüret, disznóölés, lako­dalom, vásár nem eshetett meg gyermekek nélkül. Az apróságok a felnőttek között sündörögtek, a nagyobbak vizet, fát hordtak, segítettek, : amiben tudtak, és főként les- ; ték a felnőttek szavait, moz- j dulatait. A munkába úgy nőttek bele, hogy szinte ma­gukba szívták, magukba építették mindazt, amit a felnőttektől láttak. A nemzedékek szétválasz­tását a kapitalizmus hozta magával, amikor a nagyüze­mi termelés kiemelte a mun­kaképes embereket a család­ból, s a gyermekeket gaz­dátlanul magukra hagyta. A kezdeti szocializmus ezt a gazdátlanságot igyekezett mielőbb megszüntetni a gyermekintézményekkel, el­méletileg pedig átvette az utópisták, főként Fourier nézeteit a nemzedékek kü­lön csoportokba szervezésé- j ről; a szükségből erényt ko- ; vácsolva — tényként fogad- ' ta el azt a feltevést, misze­rint abból lesz jó közösségi ember, aki első lélegzetvé­telétől kezdve kortársi kö­zösségbe tartozik. Aztán jöttek a vészjósló tünetek: a gyermekek meg­fogyatkozása (az asszonyok kevés utódot hoztak a világ- , ra, gondolván, hogy minek a gyerek, ha vele lenni, örülni neki úgy sincs idő); a serdülőkkel kapcsolatos gondok (aki kicsikorában nem nő szorosan a szülőjé- ' hez, kamaszodva csak hibát lát benne); a válások soka­sodása (ahol nem alakul ki nagy kohéziós erejű családi kör, ott az első lobogás el­múltával könnyen szétszalad a házaspár); és a magányos, elhagyatott öregek siralmas végnapjai. Az élet gyakorlata jával, olyan időbeosztással, hogy a családnak is megle­gyen a lehetősége szerepé­nek betöltésére. Ez az idő most már növekszik, de saj­nos akadnak, s nem is ke­vesen, akik szívesen leráz­nák magukról csemetéiket, áthárítva saját feladatukat a pedagógusokra. Mert közben felnőtt egy kevés szülői tö­rődést kapott nemzedék (mely nem a felnőttek hi­bájából, hanem a körülmé­nyek kényszere folytán ka­pott kevés törődést), s az egyszer megszakított láncot már nehezebb összekötni, hiszen mindenki az otthon kapott mintát adja tovább. A láncot azonban össze kell forrasztani. Nincs más mód, mert a család nélkül élő ember könnyen felmor­zsolódik az élet küzdelmei­ben. (A halálozási statiszti­kák is mutatják ezt: minden felnőtt korosztályban két­szer annyi magányos hal meg, mint családos.) A család, a felnőtt közel­sége megmutatkozik a gyer­mek szellemi fejlődésében is. Már az óvodásokon is meglátszik: kit szoktak uzsonna után rögtön haza- vini, és ki marad rendszere­sen utolsónak... A nevelés szempontjából elsősorban nem a szülő műveltsége, is­kolázottsága a fontos, ha­nem érzelmi gazdagsága. Oly könnyű bírálni a fiatalokat! Hogy sok köz­tük a dekoncentrált, hogy lyukas a fejük, mindent el­felejtenek, hogy fásultak, közömbösek, kényelmesek, hogy bőgetik a rádiót, verik a taktust, s egy gondolat sem fut át a fejükön, még annyi sem, hogy beszélgetni tudnának azzal, akivel a mozgólépcsőn csókolóznak. Kétségtelen: vannak ilyenek. De azokkal kicsi korukban nem beszélgetett senki. Ha volt családjuk, keveset tö­rődött velük. S ha lesz, azt ők sem tudják majd össze­fogni. A bírálat itt nem se­gít, csupán a családi élet tanítása; s a családok meg­győzése arról, hogy szükség van rájuk, nem véletlen képződmények. Félelmes lavina a családok szétesése, meg kell állítani! Emberi létünk, egész továb­bi fejlődése nemünknek azon is múlik, meg tudjuk-e őrizni ezt az alapközösséget, és fel tudjuk-e használni a lassanként növekvő szabad időt gyermekeink nevelé­sére! Ünnepek előtt talán köny- nyebb a mákos patkót ké­szen venni, vagy éjjel sütni, mikor mindenki alszik. De mennyire más ízű, bebizonyította, hogy a nem­zedékek összetartoznak, mint fán a hajtások. Minden em­beri kapcsolat ősképe, min­tája a szülő-gyermek vi­szony ; a jó közösségi ember a meleg családokban alakul ki, s az onnan hozott ener­giákkal válik ■ képessé a tá- gabb kollektívákba való be­illeszkedésre. Kellenek persze a kor­társi közösségek is, de mód­ha gyermekeinkkel együtt készítjük! Az ünnepeken ta­lán jólesne nagyot aludni, esetleg felnőtt-társaságba menni. De létezik-e derű­sebb pihenés, kellemesebb társaság, mint gyermekeink között lenni ? (B É.) Nincs magyar alumínium-dömping A Közös Piac Bizottsága 1982. december 1-i hatállyal 82/808. sz. határozatával negszüntette a magyar alu- níniumfólia szállításával Kapcsolatban indított döm- ping-vizsgálatot. Az eddigi vizsgálat során nem merült fel olyan bizo­nyíték, hogy az exportárak alacsonyak lennének és nyo­mást gyakoroltak volna a Közös Piac belső áraira. Ugyanakkor a magyar ex­portmennyiség piaci része­sedése nem olyan mennyi­ségű, amely a közös piaci termelőknek kárt okozna. AHOGY A NAGYKONYVBEN... Elosztás helyett: gazdálkodás Az elmúlt hetekben lapunkban rendszeresen foglalkoz­tunk az új lakásrendelettel kapcsolatos tanácsi intéz­kedésekről. Egy valamiről kevés szó esett: arról, hogy milyen célt tűzött ki a lakásgazdálkodás elé a kor­mányzati, a lakossági igéhy? Minderre legjobb egy már megvalósult, konkrét példa bemutatása kínálko­zik: a Gagarin Hőerőmű Vállalaté. — Az erőmű már eleve lakásokkal együtt épült. Mi­lyen körülmények változása tette szükségessé azt, hogy a vállalat lakásgazdálkodói sze­repre vállalkozzék? — Valóban, a toronyház­ban, és a Rákóczi úton 200 vállalati bérlakást kaptunk az erőmű átadásakor — idé­zi a múltat Görbicz László, szociálpolitikai és üzemgaz­dasági főosztályvezető. — De az élet nem áll meg; az ide­került első fiatal házasok azóta már felnevelték gyere­keiket is, a középkorúak pe­dig lassan a nyugdíj felé ballagnak. Ezzel együtt vál­toztak a lakással szemben támasztott igényeik is. De á térség munkaerő ellátottsága is olyan, hogy ma már igen nagy a szociális juttatások szerepe a munkahely kivá­lasztásában; elsősorban per­sze a lakásé. — A megváltozott körülmé­nyekhez sorolható, hogy a Gagarin Hőerőmű Vállalat­hoz csatolták azóta a Mát- ravidéki Hőerőművet és a Salgótarjáni Fűtőerőművet is, lakásaikkal együtt — így most 650 vállalati bérlakás fölött rendelkezünk. A taná­csi együttműködés keretében az elmúlt öt évben 100 lakás bérlőkijelölési jogát kaptuk meg, hozzávetőleg 10 millió forintos társadalmi munkát végzett ezért az egész kol­lektíva : gyermekintézmé­nyekben, tereprendezésben segítettünk. Az erőműveket összefogó Magyar Villamos Művek Tröszt is jelentős összegeket adott lakásgaz­dálkodási feladataink meg­oldására. És végül a legfon­tosabb: a két és fél éves új lakáskódex hatására megin­dultak az emberek a saját lakás irányába. — Kik mennek? — Elsősorban a vállalati bérlakásokban élők. — Kilépnek egy kész, egy „működő” lakásból egy bi­zonytalanba? — Ha megéri nekik! Ve­gyünk egy konkrét esetet; kilép másfél szobás vállalati bérlakásból egy fizikai mun­kás a nálunk dolgozó ezer­ből. Ha mondjuk belép egy két és félszobás, 650 ezer fo­rintos OTP-lakás építkezésé­be, kap 90 ezer forint ked­vezményt, mert munkás; 60 ezer forintot kaphat két gyermekére; 100 ezer forin­tos kamatmentes vállalati kölcsönt 25 évre (ezt adja rajtunk keresztül az MVMT); és kap 330 ezer OTP-köl- csönt. Ezek után marad 80 ezer forint, amit be kell fi­zetnie — tőlünk viszont a la­káshasználatbavételi díj há­romszorosát, 140 ezer forin­tot kapja, amiért otthagyja nekünk az üres vállalati bér­lakást. — Ilyen egyszerű? — Ennek az egy embernek — igen! Nekünk viszont a lavina ezzel csak megindult. Mondom tovább ugyanen­nek a konkrét példának a folytatását. Az üresen ma­radt másfél szobás lakásba ugyanis egy idős házaspár került: a gyerekek már kire­pültek, nagy volt nekik a háromszobás lakás, és csábí­tó a 130 ezer forint, amit ezért a költözködésért kap­tak. Az ő háromszobás laká­sukba egy másfél szobásból került át egy fiatal pár, akiknél viszont már megszü­letett a három kicsi. És ebbe a másfél szobás, felújított lakásba került egy újdonsült fiatal pár. Még gyermektele­pek, de boldogan készülnek arra, hogy nagycsaládosok legyenek. — És egy helyett négy család lett boldog! — És megindult egy cikli­kusság! Mert sok ilyen egyedi példa vezetett oda, hogy a 650 lakásban az el­múlt két és fél évben 182 család mozdult! ötven fiatal házaspár kapott legfeljebb kétszobás vállalati bérla­kást. Húsz nagycsalád ke­rült kettőtől — három és fél szobás nagylakásba. Húsz idősebb házaspár húzódott vissza kisebb lakásba, való­di és anyagi igényeiknek megfelelően. OTP-lakásépí- tésbe 20, szövetkezetibe 12, magánépítkezésbe 60 család kezdett — ez összesen 182. — És ezzel a nagy költöz­ködéssel mindig marad fel­újítható, üres lakás! — Amit ki is használunk! Eddig, az idén 13 millió fo­rintot használtunk fel erre a célra; nagyon sok pénz. Eb­ből teljesen megújul a har­mincas években létesült la­kótelep Lőrinciben. És ha már felújítunk, azt tegyük a mai kor színvonalán: csempéből, padlószőnyegből háromféle közül választhat a beköltözni készülő lakó ... — Megéri ez a „zsonglőr­mutatvány” a lakásokkal? — Kétszeresen is. Egyrészt a vállalati gazdasági célok megkövetelik, hogy inkább szellemi munkát fejtsünk ki a lakáskérdésekben, mint új lakásokat építsünk. Más­részt nekem magánember­ként is siker, hogy idejön egy ember a lakásproblémá­jával, látom rajta, hogy bí­zik bennünk, hisz benne, hogy segíteni akarunk; és vissza is jön, hogy köszöni... ★ Ezek a tények a legtöbb tanácsi lakásosztály számá­ra legfeljebb távlati célként, vágyálomként jelentkeznek. Nemcsak azért, mert a Ga­garin a saját ház, az OTP, a szövetkezeti, tanácsi és vál­lalati bérlakás összes kom­binációját alkalmazhatja. De azok az elvek is meghökken- tőek egy kicsit, amelyek a vállalati lakásgazdálkodást szabályozzák a hőerőműben. A kérdőíves felmérés, a szo­ciális főosztály környezet- tanulmánya, a társadalmi aktívákból álló vállalati szo­ciális és lakásügyi bizottság ellenőrzése és döntéselőkészi- tése után a lakáskérelmek a „vállalati négyszög” hattagú testületé elé kerülnek. A döntést hozók egyike — aki a lakáselosztási elvek kidol­gozásában is részt vett an­nak idején — Füri László műszaki vezérigazgató-he­lyettes : — A vállalati lakásgazdál­kodás célja nem oc szociális gondoskodás. Csak eszköz ez a vállalat gazdasági felada­tainak megoldására! Ez azt jelenti, hogy ha a vállalat­nak égető szüksége van egy szakemberre, akkor a lakást ő egy háromgyermekes előtt is megkapja. A másik döntő alapelv a ciklikusság, o laká­sok mozgatása az igényeknek megfelelően, — amiről már szó volt. A harmadik össze­tevő a pénzügyi feltételek biztosítása, az, hogy fillérre pontosan el tudunk számol­ni a kommunista szombatok bevételeivel. A negyedik összetevő a lehető legtelje­sebb demokrácia a lakásgaz­dálkodásban. Csak hárorrt ember „hivatalnok” a dön­téselőkészítésben — a többi mind külső ember. Azok is, akik a bizottságban dolgoz­nak, azok is, akik munka­helyi vezetőként véleménye­zik a kérdéseket. Vétójoggal; akármekkora a családja, ha munkahelyi vezetője nem ér­zi kielégítőnek munkafegyel­mét, hozzáállását, nem kap lakást az igénylő. Ridegen hangzik; a lakással megmér­jük az embert — de ő ezt tudja, és azt is, hogy azonos mércével mérjük őt is, a többit is. Kőhidi Imre HASZNOS TÉLI ELFOGLALTSÁG Szakmai ismeretterjesztés a füzesabonyi járásban (Tudósítónktól): Téli álmát alussza a határ; szünetelnek a mezőgazdasá­gi munkák a füzesabonyi já­rás termelőszövetkezeteiben. A közös gazdaságok dolgozói mégsem vesztegetik tétlenül az időt, és a téli hónapokat többek között a tanulásra, továbbképzésre, szakmai is­mereteik kiegészítésére, fel- frissítésére is hasznosítják. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Füzesabonyi Járási Szervezete évek óta szerződéses viszonyban áll a járás közös gazdaságaival és a szakemberek bevonásával kerül sor ismeretterjesztő előadások és sorozatok tar­tására. A mezőtárkányi Aranykalász Tsz tagjai töb­bek között a gépesítéssel az új mezőgazdasági géptípu­sokkal ismerkednek. Tanul­mányozzák az iparszerű nö­vénytermelési rendszereket, ezenkívül a korszerű növény- védelmi eljárások és az ál­lategészségügyi feladatok megismerése is feladatuk­ként szerepel. A kál-kápolnai Károlyi Mihály Tsz tagjai tíz elő­adást hallgatnak meg saját szakvezetőiktől. Szó esik közgazdasági, termelésszer­vezési, vezetési kérdésekről, de az előadások zöme a ga­bona, az abraktakarmány- termelés, és a takarmányfel­használás kérdéseit érinti. A feldebröi Rákóczi Ter­melőszövetkezet szakemberei több előadásban ismertetik a gépkocsik és más járműveik energiatakarékos üzemelte­tésének lehetőségeit. Előadá­sokat tartanak a növényvé­dő szerek használatáról a munkavédelemről, az állatte­nyésztésben szükséges tech­nológiai fegyelem betartásá­ról, és azokról az eredmény­növelő tényezőkről, amelye­ket a szövetkezetben siker­rel alkalmazhatnak. Aldeb- rőn a háztáji zöldségterme­lés és állattenyésztés legfon­tosabb teendőiről hangzanak el előadások. A kápolnai és a füzesabo­nyi áfészek szakemberei a körzetükhöz tartozó szak- nsoportoknak, a háztáji kis­termelőknek tartanak szak­mai előadásokat. A közelgő 26. mezőgazdasági könyvhó­nap alkalmából a Füzesabo­nyi Állami Gazdaságban az állattartási rendszerekről, Besenyőtelken a háztáji kis­állattenyésztésről, Kálban pedig zöldségtermelésről lesznek szakíró-olvasó talál­kozók. Császár István Próba: beépítés előtt Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára Igen szigorú minőségi kö­vetelmények szerint dolgozik. A robotokba kerülő alkatré­szeket ezért még beépítés előtt szigorú ellenőrzésnek veti alá a próbapadon Szabó László (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Oldalképek
Tartalom