Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. december 18., szombat KU-KLUX-KLAN Ami a fehér csuklya mögött van Ismét hírt adott magáról a hírhedt amerikai fajüldöző szervezet, a Ku-Klux- Klan. Tagjai tüntetést szerveztek a közelmúltban Washingtonban, tiltakozásul a bevándorlási törvénytervezet ellen, amely az Egyesült Államokba öt évnél régebben bevándoroltak helyzetét rendezné. A Klan „demonstrációja” azonban nem úgy sikerült, ahogy elképzelték. A kétszáz fősre tervezett megmozduláson a Fehér Házzal szemközti téren mindössze 40—50-en vettek részt, s azok is hamar eliszkoltak, látva az ellentüntetők tömegét. Visszaszorult volna az USA- ban a Ku-Klux-Klan? Immár nem kell rettegniük az amerikai kisebbségeknek, főleg a feketéknek a lincselésektől, gyilkosságoktól, bombamerényietektől? A Klan történetét, véres tetteit ismerő józan amerikai polgárok valószínűleg megmosolyognák ezeket a kérdéseket, hiszen éppen az elmúlt néhány esztendőben lehettek maguk is tanúi a szervezet „újjászületésének”. Sokan meggyőződéssel vallják, hogy mindig megélénkül a Klan tevékenysége, ha rossz a gazdasági helyzet, ha sok a munkanélküli. Márpedig az USA jelenleg csak A Ku-Klux-Klan provokatív az 1929—1933-ashoz hasonlítható nagy gazdasági válsággal birkózik, a munka- nélküliek száma az ősszel már meghaladta a 11 milliót. A washingtoni „Klan-tünte- tés” így akár barométer is lehetne, amely jelzi: a Ku- Klux-Klan további térnyerésével kell számolni az USA-ban. Becslések szerint a fajüldöző szervezetnek ma mintegy negyedmillió tagja van, s közülük legalább 10— 15 ezerre tehető a mindenre elszánt „fehércsuklyások” száma. A Klan napjainkban felvonulása New Orleansban (Fotó: UPI — MTI — KS) is különösen a déli államokban — Alabamában, Mississippiben, Tennesseeben és Georgiában — erős, de mind több hívet számlál északon is. Utolsó, legkegyetlenebb tettüket három éve épp az észak-karolinai Greensboró- ban követték el, ahol a Ku- Klux-Klan ellen békésen együtt tüntető fehérekre és feketékre lőttek: négy halott és kilenc súlyos sebesült maradt az utcán. A Klan újabban már nemcsak a feketéket üldözi, hanem a Puerto Rico-iakat, a mexikói bevándorlókat és más kisebbségeket is. Ráadásul „titkos hadsereget” hoztak létre, úgymond a Klan gyűléseinek biztosítására, a provokációk megakadályozására, „sárkányoknak” hívott vezetőik megvédelme- zésére. Valójában, mint a rohamosztagok néhány „közkatonája” könnyelműen ellocsogta: „A feketék elleni harcra készítenek fel bennünket egy elkövetkezendő faji háborúban.” Aligha lehetne jobban megvilágítani azt a veszélyt, amit a Ku- Klux-Klan jelent az egyszerű amerikai polgárok számára, mint ahogy az alaba-, mai szövetségi nyomozóiroda egyik felügyelője tette e „titkos hadsereg” kapcsán: „Riasztó a kép. Ez a terrorizmusnak egy olyan megjelenési formája, amelyre nem vagyunk felkészülve. Ez a csoport jóval kiszámíthatatlanabb, és ezért veszélyesebb mindegyiknél”. A Klan nyíltan készül a faji háborúra. A régi jelképek, a fehér csuklya és az égő kereszt mögött napról napra félelmetesebb erő bújik meg — immár több mint száz esztendeje legálisan az Egyesült Államokban. K. M. Kalapács alatt a filmtörténelem Bumm! Nyolcszázszor csapott le a kikiáltó kalapácsa a Róma szélén levő filmvárosban, Cine- cittában. Maga a filmtörténelem került itt kalapács alá. Bolhapiac és régiségvásár vegyülékét árasztó légkörben 20 ezer olyan tárgyat árusítottak ki, amelyek az elmúlt ötven évben hitelessé tették a celluloidszalag meséit. A harmincas években, amikor a Cimino-testvérek belekezdtek az egész vállalkozásba, raktáraikat stílbútorral, festményekkel, szőnyegekkel, ékszerekkel és rengeteg giccsel tömték meg. „Mindent és mindig vásárolni” — ez a jelszavuk hamarosan kifizetődővé vált az olasz filmipar számára. A magas fenntartási és raktározási költségek azonban arra kényszerítették Cimino örököseit, hogy felszámolják a kellék- tárgy-raktárakat. 1982. november 15 óta a jelszó: „Mindent eladni, bármilyen áron”. A világ minden részéből érkeztek gyűjtők a nem mindennapi aukcióra, s a nagy érdeklődés megugrasztotta az árakat: egy holland stílusú, de nem eredeti ágy például 1,2 millió líráért kelt el. A gyéren megvilágított teremben egymás hegyén-hátán hevernek az igazi régiségek és világítólámpák, gipszfigurák, nappabőr-garnitúrák és sok-sok olyan kellék, amely mind részese volt egy-egy film világsikerének: az ágy, amelyre Liz Taylor heveredett le Kleopátraként, a valódi értéket képviselő japán bronzszobrocska, amely sok évvel ezelőtt megnyerte Fellini tetszését, s egyik „szereplője” lett az „édes életnek”. Kalapács alá került Zeffirelli Tra- viatájában világító harminc aranyozott gyertyatartó, csakúgy, mint Mussolini mellszobrai vagy az a stílbútor, amelyet Luchino Visconti utolsó filmjében láthat a néző. A katalógusban 7788. szám alatt szerepel Marcello Mastroiani ágya a „Nők városából”. Róma városa tett néhány sikertelen próbálkozást a nemcsak eszmei értékű kincs megőrzésére — de hiába. Hírek szerint egy „Dedalo” nevű titokzatos vállalkozó csoport vásárolja fel a tárgyak többségét, s egyesek abban reménykednek, hogy a megmentésükért teszi ezt. Egy amerikai tv-társaság stábja is részt vett a kiárusításban: filmre vette a filmtörténet kiárusítását. összeállította: Huppan Béla Válaszút előtt a „gazdasági csoda” országa Amikor csütörtökön a nyugatnémet parlament jóváhagyja az NSZK 1983-as költségvetését, aligha tölti el elégedettség a Bundestagban helyet foglaló ötszáz honatyát: 1982 az NSZK történetének egyik legrosz- szabb gazdasági éve volt. A gazdasági „növekedés” mintegy másfél százalékkal csökkent (immár harmadik éve nem volt „gyarapodás”); a munkanélküliség átlépte a riasztó, kétmilliós határt; az állam adóssága a nehezen felfogható hétszázmilliárd mártka körül mozog. A képviselők lelkiismeret- furdalásáit csak fokozhatja, hogy egyetlen párt sem mondhatja el magáról: a helyeset, és csakis a helyeset tette. A szociáldemokrata párt „bocsánatos bűne”, hogy az elmúlt 13 évben akkor is bővítette a szociális jutta•tások körét, amikor már a napnál is világosabb volt, hogy a közelgő „hét szűk esztendő” miatt takarékoskodni kell — és lehet. Az új keresztény (pontosabban: konzervatív)—liberális koalíció pedig, ha mélyen magába szállna, talán részben elismerné, hogy a szociális kiadások csökkentésével, a vásárlóerő jelentős korlátozásával és a nagy jövedelmű rétegek kiemelé- sével-támogatásával nem éppen a leghatékonyabb és legelfogadhatóbb megoldást választotta a gazdaság fellendítésére. Pedig az 1983-as év — vagy legalábbis egy része — még 1982-nél is keményebb próbatételt jelent majd a több mint hatvanmilliós ország számára. Természetesen nem fog összeomláni a nyugatnémet gazdaság, s a lakosság széles tömegeinek sem kell szembenéznie harmincas évekbeli nyomorral. Sőt: Londonban, Párizsban, Rómában vagy Európa sok más fővárosában szívesen cserélnék fel a nehézségeket a bonniakkal. Mert a nyugatnémet életszínvonal még ma is, a nehezebb helyzetben is, a legmagasabbak közé tartozik Európában. Ügy tűnik, hogy a nyugatnémet gazdaság csak hosszú évek során megoldható, strukturális válsággal áll szemben. De ki viselje ennek költségeit? A tőkések szerint a dolgozók, a szakszervezetek szerint a tőkések. A kemény valóság további préselő szorítására, talán két és fél- hárommillió munkanélkülire van szükség ahhoz, hogy a kompromisszumra mindig hajló nyugatnémet társadalmi és politikai erők valahol félúton újra találkozzanak... Follinus Könyves János Hullámvasútfiríilet Nem mindennapi próbatételre, a hullámvasutazás világrekordjának megdöntésére vállalkozott egy 24 esztendős New York-i jogászhallgató, Richard Rodriguez az NSZK- beli Hassloch vidámparkjában. Célja a szokásos volt — bekerülni a Guiness Rekordok könyvébe, 318 órás teljesítményével (óránként mindössze öt perces szünettel). A hullámvasút többszörös csavarjai, képünkön is látható nyaktörő szakasza bizonyítja: feladata nem volt „gyerekjáték” (Fotó: AP — MTI — KS) Viharsarok Afrikában Namíbia térképe Afrika viharsarkában változatlanul a fegyvereké a szó. Dél-Afrika fajüldözői semmiképpen sem akarnak belenyugodni, hogy a kontinens arculata megváltozott. Állásaikat évtizedek óta tartani tudják, mert egyes nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatják őket. A fő kérdés Namíbia, az egykori német gyarmat. Az ország immár 63 éve délafrikai megszállás alatt áll. S Pretoria, az ENSZ számtalan határozata ellenére nem hajlandó lemondani erről a viszonylag nagy, 800 ezer négyzetkilométernyi területről. Miért ragaszkodik a Délafrikai Köztársaság ehhez az úgyszólván sivatagos területhez? Egyrészt, mert az urán, a gyémánt, a kadmi- um, az ezüst és a cink kiaknázásában az amerikai és angol vállalkozásokkal osztozik. Másrészt, s talán ez a döntő: a terület stratégiai fontossága miatt. Namíbia kikötőjét, Walwis Bay-t, az elmúlt években az Atlantióceánból az Indiai-óceán felé haladó amerikai és brit flotta fontos bázisává építették ki. Namíbia ugyanakkor fontos felvonulási terület Afrika független déli államai — Angola, Mozambik, Botswana, Zambia, Zimbabwe és Tanzánia — ellen. A dél-afrikai gyarmatosítók fel is használják ezt: évek óta innen hatolnak be a szomszédos államok területére, azon a címen, hogy a Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO utánpótlási bázisait akarják megsemmisíteni, pusztítanak, öldökölnek, rabolnak Angolában, Mozambikban, sőt Zim- babweban is. Céljuk: a független afrikai államok gyengítése, az ott működő fegyveres ellenzéki csoportok támogatása. Fidel Castro kubai államfő, az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnöke éppen a minap hívta fel a tagországokat arra, hogy lépjenek fel Pretoria legújabb mozambiki rablóhadjáratával szemben és követeljék az ENSZ-től a Dél-j Afrikára, s mindenekelőtt g Biztonsági Tanács Namíbia függetlenségére vonatkozó 435. számú határozatának érvényesítését. A nyáron tárgyalás folyt New Yorkban az öt nyugati hatalmat (USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK) képviselő úgynevezett „összekötő csoport”, valamint a „T” frontországok és a SWAPO között. A megbeszélés a nyugatiak magatartása miatt eredménytelen maradt. Az ENSZ-határozat ugyanis világosan kimondja, hogy Namíbiában a világszervezet ellenőrzése alatt szabad és demokratikus választásokat kell tartani. Nem kétséges, hogy az ilyen választásokon a lakosság túlnyomó többségét képviselő SWAPO aratna elsöprő győzelmet. Dél- Afrika és a nyugatiak ezért olyan bonyolult választási rendszert akarnak kierőszakolni, amely a pretoriai fajüldöző kormánnyal együttműködő álképviseletet hozna létre, biztosítva ezzel továbbra is a fehér kisebbség uralmát Namíbiában. Sam Nujoma, a SWAPO elnöke egy londoni sajtóértekezleten azért is támadta az Egyesült Államokat, mert az — mint mondotta —, „váltságdíjként próbálja felhasználni Namíbiát a kubai csapatok Angolából történő kivonásáért cserébe”. Reagan azt állította, hogy a kubai csapatok jelenléte a terület biztonságát fenyegeti. Vajon kiét? A kubaiak egyetlen országot nem fenyegetnek, csupán védik egy afrikai állam biztonságát a dél-afrikai gyarmatosítók agressziójával szemben. A délnyugat-afrikai hazafiak már számtalanszor adták tanújelét tárgyalási készségüknek. Nem rajtuk múlt, hogy mindez nem érte el célját. Változatlanul készek a megegyezésre, de mindaddig nem adják fel a harcot, míg hazájuk, Namíbia el nem nyeri függetlenségét. Gáti István Menetelnek SWAPO harcosai (Fotó: ZB — KS) I EGRI fCentrum Áruház ARANYVASARNAPI AJÁNDÉKUNK:- Férfi-, fiú-, gyermeköltönyök, -csizmák, jégeralsók.- Női, lánykaruhák, aljak, csizmák.- Női flanelt hálóing, ágykabát, pizsama és retikülök.- Műanyag játékok. 20% ENGEDMÉNY.
