Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
Szászor végiggondoltam, a végső megállapításom ugyanaz lett: fura község ez a Gyöngyössolymos. Hogy miért? Odahúzódott a Mátra lábához, de még csak egy valamire való vendéglátó helyisége sincs, fizetővendégszolgálat pedig...? Szinte szőlőből áll az egész határ, mégsem csinálnak sok pénzt a borból az emberek. Csodálatosan szép természeti környezet öleli körül, a szűk völgyben kanyargó kisvasút azonban csak szombaton és vasárnap zötyörög végig keskeny sínpályáján szeptember 20-tól. A főutcája olyan zártsorú épületekből áll, amelyek közé csak imitt- amott ékelődik be egy mai formájú, többszintes, „esA solymosi műemléktemplom sen le az állad” célzatú ház, a Rákóczi, a Kossuth és a József Attila utca pedig sorra apró kis épületekből zsúfolódott össze, girbe-gurbán, a portákat még fel is szabdalva és a szeleteket kerítéssel lezárva, ami önmagában is konfliktushelyzetek forráspontjait jelzi. Az új telep pedig, mint valami villanegyed. A község utolsó vaskapuja és a város első díszléces kerítése között a távolság lehet vagy ötszáz méter. Egy szusszantásnyira eny- nyi is elég furcsa gondolat- társításom igazolására. Talán. Dinasztiák sora Akárhová mentem, akárkivel beszéltem, a foglalko- kozásával kapcsolatban egymás után hallottam a megjegyzést: már a nagyapám is, az apám is... én is itt születtem, itt kezdtem... Tóth Ferenc a kőbányában a többi Tóth Ferencet veszi sorra: apját és a nagybátyját. De a Szabók közül is Lászlót, Lajost és Vendelt említ: ők mind itt fejtették az andezitet. Rótt Imre, a nyugdíjas pedagógus, apját, nagyapját idézi, falusi tanítók voltak ők is. Dr. Nyilas János, a tsz elnöke és Lukács László, a tanács elnöke is helybe való, gyökereik solymosi eredésűek. Aztán ... Kiss András szikvfzgyára, alapítva 1912. Ma az unoka, Kiss András az úr a portán, de az utánpótlás újabb Kiss Andrása is ott sürgölődik már. Hány nemzedék gyártott itt szódát, és hány gyárt még? Mitől ez a kötődés? — Ma már nemcsak a soly- mosiak közül jönnek vissza egyre többen olyanok, akik valamikor elmentek tőlünk, hanem nagy a számuk azoknak is, akik Gyöngyösről kitelepednek. A magyarázatot még mindig nem tudom meg a tanácselnök szavaiból. Gazdag a község? Nem szegény, de össze sem lehet hasonlítani a környékbeli települések jó módjával. Az erdő és a kőbánya nem a legvonzóbb munkaalkalomnak tetszik, pedig... — Ha nem „régi” embereink lennének, a város elszívná mind, főként a fiatalabbakat — hallom Tóth Ferenc műszakvezetőtől. —Ügy ahogy megtalálják a szórakozási lehetőségeket nálunk is a tizen- és huszonévesek — ezek ismét a tanácselnök szavai — de szívesen felautóznak a Mátrába, ismerkedni is, aminek olykor házasság lesz a vége. Minek folytassam? Ki tud a végére járni a kérdésnek: mi tartja helyben a solymo- siakat? Egy karnyújtásnyira a várostól? Hírük a világban Valamikor nagyon sok újságcikk, rádiófelvétel tudatta a más tájakon élőkkel is, hogy ebben a mátraalji faluban élnek mocorgó emberek, akik mindig kitalálnak valamit: zenekart, énekkart, szakkört, kézilabdacsapatot, más egyebet. Mintha az utóbbi időkben lanyhult volna a lelkesedés. — Mi még néptanítók voltunk, annak készítettek fel bennünket — emlékezik Rótt Imre. — Nem tudtunk tétlenül élni. Valamit csinálnunk kellett, és mindig jöttek is hozzánk a fiatalabbak is, az idősebbek is. Akadt az évek során az újabbak között is lelkes tenTereprendezés társadalmi munkában a leendő iskola helyén tik, akik évente egymillió forint adót fizetnek be a községi pénztárba. — Szeretnénk egy négytantermes iskolát építeni a művelődési házzal szomszédságban, de ez nem kis gond. A megye ad hozzá több mint hatmilliót, a hiányzó hármat viszont nekünk kell előteremtenünk. Abból az évi egymilliónyi adóból nem telik egyköny- nyen mindenre. Közgondok Kőhajításnyira a város, de a helyi járatú autóbusz azonnal helyközivé alakul át minden külső jel nélkül, ha elhagyja a Gyöngyös feliratú táblát. A telefonvonalak még mindig a kézikapcsolású központ útján viszik az üzenetet. Víz és villany — ezt tudják nyújtani a közművekből általában. Kialakítottak 60 házhelyet, amiből már tavaly nem volt szabad egy sem. Jövőre megint száztíz telket tűznek majd ki, de ezekhez is csak vizet és villanyt adnak. — Ha utat és járdát akarnak építeni a lakók, az anyagot és a szakmai irányítást a község adja hozzá. Az új házhelyeket is így értékesítjük — mondja a tanácselnök. Van egyetlen vendéglátó helyünk. A kiskereskedelmi ellátásról a Gyöngyszöv gondoskodik. Aki komolyabb dolgokat akar venni, bemegy Gyöngyösre. Hetenként négyszer játszik a mozi. Az új filmeket a városban nézik meg a fiatalok. Nyilvános bált egy évben há romszor-négyszer rendeznek. Beat-koncertet gyakrabban. Kezd elterjedni a zártkörű mulatság. Azóta a városból sem járnak ki azok az „erős” fiatalok, akik randalírozni szoktak. A scúymosiak általában békés természetűek, a rendőrségnek kevés gondot okoznak. Az igazgatási előadó is ritkán tárgyal „zűrös” ügyeket — szabálysértést. A munkaképes lakosságnak csak kisebbik hányada talál kereseti lehetőséget helyben. A többségük a közeli nagyüzemekben dolgozik. — Valamikor könnyebben kaptunk segítséget a gyáraktól, mint most. A közös fenntartás is megszűnt a művelődési háznál Ha a brigádokhoz fordulunk, ők készségesen meghallgatnak bennünket. Nem kellemes dolog ez a kilineselés, de... Csúnya szó: tarhálás. Rábólint a tanácselnök. Érthető, ha csak végszükségben nyitnak be egy-egy gyár igazgatójának az ajtaján. Pedig a város csak egy karnyújtásnyira van. A helyi járattal helyközi viteldíjért percek alatt elérhető. Akárhogy nézem is, furcsa község ez a Gyöngyösolymos. G. Molnár Ferenc A kultúrház, mely rendezvények, mozielőadások és iskolai oktatás színhelye is egyben nivágyó, mint Nagy Márta, Nagy Éva, vagy Övári Gyula. Aki emlékezik, mindig a kellemes élményeket sorolja. Miért ne ezt tenné? — Furcsán hangzik? Pedig igaz. Elmegyünk autóval az M3-ason és büszkék vagyunk arra, hogy a követ ehhez is a mi bányánkból hozták. Miért ne lehetne ezt elhinni a műszakvezetőnek? Ahogy azt is, hogy még felemlegeti : a fővárosban a felvonulási teret valamikor azzal a kockakővel borították be, amit az itteni andezithegyből fejtettek ki. De az abasári bornak sem kell cégér, állítólag, a régi mondás szerint. Bár...! — Jó itt tsz-elnöknek lenni — bólint a kérdésemre a mezőgazdasági doktorátust szerzett egykori solymosi parasztgyerek. Erre is rá kell csodálkozni : hiszen ezt a doktori címet nem adják „ingyen”, mint a jogit, a végzettség után. Ide kell még pluszmunka is. — Szorgalmas a mi népünk, bár mindig akad egykét olyan személy, akinek soha semmi sem jó. A faluban úgy van, hogy mindenki rokon, jó ismerős, az idősebbek közül sokan tegeznek, én meg magázom őket, ahogy illik, de nekem senkivel nincs bajom a családi kapcsolatok miatt. Pedig neqi könnyű itt az elnök rokonának lenni. Velük még egy kicsit szigorúbb is tán, mint a többiekkel. Ilyenek ezek a solymosi- ak. Őszi napsütésben az óvoda udvarán Egy emlék a múltból A Mátra fáit a termelőszövetkezet fafeldolgozó üzeme hasznosítja Most a város Firtatom, változott-e valamit a táblán, a cégtáblán kívül, amióta városkörnyéki község lettek. — Nagyon bonyolult, sok összetevője van ennek a kérdésnek. Eddig eljutottunk a tanácsházán. Aztán megakadtunk. Mert amit helyben el lehet intézni, áhhoz nem kell a város, amit pedig nem, amiatt korábban is Gyöngyösre kellett beutazni, csak most nem a Fő téren levő nagy sárga házba, hanem a Kossuth Lajos utcai saroképületbe. Gyakrabban jönnek talán ellenőrizni, hiszen csak egy ugrás Sólymos? Azt sem lehet mondani. Belekotyognak jobban az ügyekbe? — Teljesen önállóak vagyunk, de egyeztetnünk kell a várossal... Ha egyeztetni kell, akkor mégis... Egyszóval... Nem megy, a kijelentő mondat csak nem akar megformálódni. No, hagyjuk, ne erőszakoljuk, hiszen az eddigi tétova megállapítások is sok mindent elárulnak. A pénzük sem lett több. Bár aránylag könnyebb a helyzetük, mint a távolabbi társaiknak, de ezt az ötvenkét kisiparosnak köszönheCsak a tábla változott? A város árnyékában A falu alapellátását szolgálja a GYÖNGYSZÖV ABC-áruháza
