Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

4. 1-"r -­NÉPÚJSÁG, 1982. november 6., szombat * Színvonalas programok, nagyszámú érdeklődő Mérlegen a múzeumi hónap megyei rendezvénysorozata Tizennégy esztendeje an­nak, hogy e sorok írója fi­gyelemmel kíséri a múzeu­mi és műemléki hónap ren­dezvényeit. Mi tagadás: szá­mos kudarcnak lehetett ta­núja. Épp ezért hatott kelle­mes meglepetésként az idei programsorozat, amelynek színvonalassága már a rajt­kor nagyszámú érdeklődőt sejtetett. Így is történt, s az értékelés során az újságíró nemcsak leltárt készített, ha­nem kíváncsi volt az ered­mények összetevőire is. Ezek­ről kérdezte dr. Bodó Sán­dort, a Heves megyei Mú­zeumi Szervezet igazgatóját Életképes ötletek — örülünk annak, hogy terveink — legalábbis 95 szá­zalékban —. valóra váltak. Ez elsősorban annak köszön­hető, hogy az utóbbi időben intézményünkben hiánytalan csapatmunka formálódott. A kollégák arra törekedtek, hogy gondosan előkészítse­nek minden műsort, s nem feledkeztek meg a követke­zetes szervezésről, meggyő­zésről sem. Ebben az eszten­dőben megalakulásának ne­gyedszázados jubileumát ün­nepelte az egri várbarát kör. Hónapunk nyitánya az a két­napos emlékünnepség volt amely sokakat vonzott. Jó érzés arról is szólni, hogy egyre több gyerekkel szeret­tettük meg elődeink öröksé­gét. Hétfőnként vármozink­ban többször vetítettük az Egri csillagok című filmet, tolongtak a diákok, s állva is szívesen végignézték ezt a maradandó értékű alkotást, — Bevált két nagy akció. Az egyik Besenyőtelken, Berze Nagy János szülőfalu­jában zajlott: felavattuk az országhatárainkon túl is nagyra tartott néprajztudós emléktábláját, s tudományos tanácskozás keretében tag­laltuk munkásságát A má­sik színhely Eger, illetve Noszvaj, a megyei tanács to­vábbképzési intézete volt. Kezdeményezésünkre kiváló történészek jöttek össze, hogy arról a szerepkörről vitat­kozzanak, amelyet a magyar- országi végvárak töltöttekbe a XVI., XVII. században. Az ötlet bevált, s .a szakembe­rek abban is megállapodtak, hogy ezentúl két esztendőn­ként találkoznak itt, s meg­tárgyalják, mérlegelik a jö­vő tavasszal véglegesen ki­alakítandó témaköröket. S ha már itt tartunk, akkor hadd adózzak elismeréssel a Nép­újságnak, hiszen mindkét rendezvénnyel rangjának megfelelően foglalkoztak, s a nagyközönség körében ha­tásosan népszerűsítették azo­kat. Egyébként vidéki mú­zeumaink is kitettek magu­kért, vonatkozik ez a minő­sítés a gyöngyösiekre, a hat­vaniakra és a hevesiekre is. Közelebb a diákokhoz Az intézmény vezetése — ez feltétlenül dicséretes igyekezet — mind több fia­talt óhajtott megnyerni a nemes ügy számára. Dr. Füköh Levente, a közműve­lődési osztály vezetője az ilyen természetű próbálkozá­sokat összegzi: — Okultunk tévedéseink­ből, épp ezért nem a közép­iskolákkal, hanem a kollé­giumokkal vettük föl a kap­csolatot. Jó lapra tettünk, mert az itt tartott előadások általános tetszést arattak. Első alkalommal szerveztünk olyan gyermekdélelőttöt amelynek alaphangulatát a játék és a zene összhangja adta meg. A műsor után a nagyobbak filmvetítéseken vettek részt, az óvodások vi­szont az anyagmegmunkálás műhelytitkaiból kaptak íze­lítőt. Mindenki elégedett volt, épp ezért úgy határoztunk, hogy sokkal hatékonyabban dolgozunk együtt a gyermek- intézményekkel, mint koráb­ban. Ebből a célból egy évre szóló programot alakítottunk ki. Gótikus palotánk klub­termét oktatóhelyiséggé for­máljuk, felszereljük a leg­korszerűbb audiovizuális esz­közökkel, azaz semmi akadá­lya nem lesz annak, hogy folytatódjék, terebélyesedjék az itt tartott foglalkozások sorozata. A bevált gyakor­lattól azt reméljük, hogy még inkább gyarapszik az utánpótlás, a jövő múzeum- látogatóinak tábora. Pécsi István Rendhagyó színházi évad Egerben Mint lapunk olvasói már értesülhettek róla: az egri Gárdonyi Géza Színház épü_ létének felújítása miatt a miskolcival közös társulat a Hámán Kató Megyei Üttörő- házban tort előadásokat. Az első bemutató november 22-én lesz, Noel Coward: Vidám kísértet című komé­diáját játssza az együttes. A darab szereplői: Kulcsár Imre, Komáromy Éva, Péva Ibolya, Máthé Éva Jászai- díjas, érdemes művész, Varga Gyula Jászai-díjas, Várhegyi Márta és Fráter Kata, Rendezője Orosz György Jászai-díjas, aki már nem ismeretlen a nézők előtt, hiszen; évtizedeken át a Miskolci Nemzeti Színház­ban tevékenykedett. A színház szervezési főosz­tályvezetőjétől, Kakuk Jenő. tői érdeklődtünk arról, hogy milyen módon lehet belépő­höz jutni az idén. — A jegyek árusítását no­vember 8-án, hétfőn kezd­jük meg, az Agria Játékszín irodájában. Két héten át vásárolhatók meg itt, azután az úttörőházban lehet hozzá­jutni. Az előadások napján délután 1-től 7 óráig műkő. dik itt a pénztár. — A közös társulat igaz­gatója hangsúlyozta nyilat. kozatában, hogy sok mindent megtesznek a bérlők megtar­tásáért. Mit jelent ez a gya­korlatban? — Elkészült a műsorfüzet, s ezt még e héten postázzuk számukra. Elővételi lehetősé, get biztosítunk: az első há­rom napon annak a mintegy ezer nézőnknek adunk el „helyeket”, akik rendszeres látogatóink. Ez azért fon­tos, mivel a nézőtér befoga­dó képessége szűkös, csupán 170^en férnék el. Ennek el­lenére szeretnénk a folyto­nosságot biztosítani, gondo­lunk a jövőre, hiszen egy színház csak ott élhet meg ahol mecénás közönsége van. — Lényegesen kevesebb előadás lesz ebben az évad­ban Egerben a szokásosnál. Lehet-e ezt valamilyen for­mában ellensúlyozni? — A legfontosabb válto­zás, hogy ebben az évben bérleteket nem adunk ki, minden alkalomra külön kell megvásárolni a jegyeket. Nyilvánvaló az is, hogy csak kamaradarabokat hozhatunk Először: Vidám kísértet — Nincs bérlet - Jegy- árusítás november 8-tól — Előadások az úttörő­házban a Miskolci Nemzeti Színház kínálatából, mert más egy­szerűen „nem fér el”. Egy hétig folyamatosan lesznek előadások, bizonyára szíve, sen lépnek föl a művészek egy-egy üzemben, ha meg­hívják őket. Ha nagy az ér­deklődés, bizonyos változta­tásokra készek vagyunk: siker esetén a Vidám kísér­teiét visszahozzuk. Termé­szetesen mindez nem pótol­hatja a teljes színházi évadot. Ez annál is szorí- tóbb, mivel országosan is kiemelkedő az egri Gárdony Gézi Színház látogatottsága. A nézőtér 550 férőhelyén át­lagban 490 néző volt — igaz, ez az elmúlt évad is­mert nehézségei folytán 460-ra csökkent. Ez az átlag a legjobbak közé tartozik, így valószínű, hogy nagyon kevéssé tudja kielégíteni az érdeklődést a mostani évad. Egyet viszont szeretnék hangsúlyozni: mi minden­képpen arra törekszünk, hogy a művészeti ág helyi „hadállásait” ne adjuk fel, s arra kérünk minden állan­dó színházlátogatót, hogy ezek között a nehéz körül­mények között is tiszteljen meg bennünket. — Ha még néhány szót hallhatnánk a tervekről... — A most kiadott műsor­füzetünkben szerepel még a Black Comedy, Peter Shaffer világhírű komédiá­ja és Katajev vígjátéka, a Kör négyszögesítése. Ügy gondolom, mindhárom be­mutatónk igazi közönség- darab. Kevesebb jót mond­hatok a szervezésről: az eg­ri kamaraszínház érdekei most is háttérbe szorulnak. Major Tamás rendez most egy művet Miskolcon: sze­repegyeztetési gondjaink vannak a Black Comedy- vel, így még nem mondha­tok biztosat arról, hogy de­cemberben mikor játszik a társulat. •Ár A nehézségek nemcsak az épület átalakítása miatt tor­nyosulnak: ismertek a Mis­kolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház együttműködéséből származó problémák. Reméljük, ezek ellenére a színházkedvelő közönség megtalálja számí­tását (gábor) Történetek Gárdonyi Gézáról (5/3) A kritikus Gárdonyi regényei nagyon felizgatták gyermeki képze­lőerőmet. Elhatároztam, hogy író leszek. A teljesen if­júkori kísérletek után, ame­lyek közül néhány írásom a diáklapok hasábjain kötött barátságot a hírnevet kilá­tásba helyező nyomdafesték­kel, megírtam első komoly­nak hitt költeményemet. Gon. dósán kidolgoztam minden sorát. A rímek játékosan csengtek, mint az üvegha­rang. Tárgya csodálatos, nem a szerelem volt, amely min­den serdülő diákból költőt farag hanem három katona története, akik a háború vér­zivatarából rokkantán tér­tek vissza a szülőföld családi tűzhelyéhez. Büszke voltam a versre. Égtem a vágytól, hogy költészeti remeknek képzelt költeményemet még a komoly bírálat is értékel­je. Nagyot és merészet gon­doltam. Elhatároztam, hogy versemről bírálatot monda­tok magával Gárdonyival. Negyedórákat ténferegtem a Gárdonyi-ház kapuja előtt. Szívem erősen dobogott. Hol a gyomorszájam közepén, hol a torkomban éreztem mozogni, mint egy megakadt szilvásgombócot. És ha mégis kinevet epr gem a mester? Véres verej­ték gyöngyözött a homloko­mon, a nyár égető tüze he­vítette minden véremet, ám­bár az idő már kezdett ősz­re fordulni. A gondolat, hogy Gárdonyi leértékeli törekvé­semet, lelohasztotta bátorsá­gomat. Azonnal hátat akar­tam fordítani a kapunak, amikor megjelent az udva­ron. A visszavonulás lehetősé­ge megszűnt. Bementem. Ba­rátságosan fogadott. Sokáig kerülgettem a látogatás okát. Végül is nekibátorodtam, és hirtelen elővettem a kusza sorú kéziratot. Gondosan ol­vastam. Pipája csipkés füst­karikákat eregetett. Elállt a lélegzetem. Lüktető szívvel figyeltem minden egyes mozzanatát. A füstkarikák mögött komoly arca elmosó­dott. Csak szemeinek hevítő melege izzott az égő arco­mon. Csaknem úgy éreztem magam, mintha lábaim a sí­nek között gyökeret vertek volna, és velem szemben visszavonhatatlanul expressz­vonat robog égető, tűzpiros szemekkel. Nem létezik sem kitérés, sem menekülés. Végre megszólalt. Barátsá­gos szavaitól a vér visszafu­tott ereimbe. „Te írtad ezt a verset!?’’ — kérdezte. „Én." ­„Nem segített neked sen­ki?” „Nem” — feleltem elfojtott lélegzettel a remény bizako­dó hangját. „Mindjárt gondoltam" — válaszolta nyájasan moso­lyogva. „Nézd, fiam, a vers tűrhe­tő, de ami az irodalmi érté­két illeti, még- nagyon sok követelményt hagy maga után. Nem elég a formaszép­ség, sem a kitűnő rím: a verselőt kizárólag komoly mondanivalója teszi költővé. Még kevés mondanivalód van. Nagyon fiatal vagy. Té­mát, érzést, gondolatot az élet viharos zivatara ková­csol acélos tetté, élménnyé. Nélküle nem létezik szárnya­lás, törekvés. Élmények nél­kül olyan a költő, mint a szárnyaszegett pacsirta. Sze­me a kéklő messzeségbe te­kint, de az erőtlenség porba kényszeríti őt. Tanulj, töre­kedj, hogy tapasztalatokat szerezz! Hihető, hogy így költő lesz belőled. Várom más alkalommal is a költe­ményeidet.” Ez az első komoly kritika határozta meg az én jövendő­beli pályafutásomat. Ha an­nak idején Gárdonyi Géza kinevet, vagy megszégyenít, sohasem leszek író. Koncz Dezső Kameraközeiben Teherán ’43 Kinek mit mond: Tehe­rán, 1943? Az idősebb nem­zedék tudja, a fiatalok talán tanultak róla, milyen fontos esemény zajlott a perzsa fő- rosban akkor: Sztálin, Roo­sevelt és Churchill találko­zott Teheránban, hogy a második világháború továb­bi menetéről tanácskozzék. És milyen témát adott mindez Alekszand Alov és Vlagyimir Naumov szovjet rendezőknek? A Szovjetszkij Film kérdésére elmondták: filmjük középpontjában nem annyira a három nagy elég­gé ismert megbeszélést, ha­nem az ellenük tervezett merényletet állították. — A fasiszták akkor meghiúsult akciója szinte megvilágítja az összefüggést a mai terror­politika és a fasiszta ideoló­gia között — folytatódott a válasz. — Ezeket a gondola­tokat akartuk felidézni né­zőinkben azzal is, hogy a cselekmény két idősíkon fut; a film mában játszódó kere­tén érződik, hogy a múlt a ma embereinek sorsára is hat. A három államférfi talál­kozóját annak idején nagy titokban készítették elő. A német hírszerzés azonban ér­tesült róla, és a Hitler által „Távolugrás”-nak nevezett tervet dolgozták ki a tehe- ráni konferencia megakadá­lyozására. A merénylet ter­ve viszont a szövetséges el­hárítás tudomására jutott, s az izgalmas órák felelevení­tése nagyszerű politikai bűn­ügyi film témáját kínálta. A világsztárokat felvonul­tató produkció nemzetközi: szovjet—svájci—francia ösz- szefogással készült. A film külső felvételeire az NDK- ban, Franciaországban, Ang­liában és a Szovjetunióban került sor. A Moszfilm Stú­dió egyik legnagyobb mű­termében 20 objektumot épí­tettek fel Jevgenyij Cser- nyajev díszlettervező irá­nyításával: régi teheráni há­zakat, utcákat, tereket. A film megmutatja, mek­kora apparátus dolgozott a merénylet előkészítésén. Schürner, a náci birodalom egyik legképzettebb ügynöke, akit az alvilágban Hóhér néven ismertek, irányította az akciót, öt Albert Filo­szon szovjet színész alakítja. Ugyancsak szovjet művész, Armen Dzsigarhanjam, az a Max Richard, aki a teheráni vízvezeték-hálózaton át akart bejutni Churchill szálláshe­lyére. Georges Gerais fran­cia színész az egyik merény­lő, Dennis Bew alakítója. Mary Loony fiatal párizsi özvegy, tolmácsként került Teheránba, öt Natalja Be- lohvosztyikova játssza, és ő alakítja Mary leányát, Na- taliet is. André, a, szovjet felderítő Igor Kosztyelevsz- kij, Gérard Simon ügyvéd Gleb Sztrizsenova, Legrain ügyvéd Curd Jürgens, Foche Interpol-felügyelő pedig Alain Delon. Az egész cselekményen vé­gighúzódik a két központi fi­gura, Mary és André törté­nete. Teheránban egymásba szeretnek, az együtt átélt ve­szélyek után 35 évvel talál­koznak újra Párizsban. Na­talie és Foche felügyelő sze­relmét is tönkreteszik a kö­nyörtelen események. A De­lon megformálta figura bá­tor, emelkedett gondolkodá­sú ember, aki gyűlöli a bár­milyen formában jelentkező terrorizmust, küzd ellene, és — végül áldozatává válik. A nemrég elhunyt Curd Jürgens két évvel ezelőtt a forgatás idején így nyilatko­zott: „Hősöm fontos szerepet tölt be a történetben. Szíve­sen vállaltam a feladatot, mert már régóta szerettem volna közelebbi ismeretség­be kerülni a szovjet film­gyártással. Ügy érzem, nagy szerencsém volt: Alov és Naumov rendezőkben jó ba­rátokra leltem. Kitűnő mű­vészek és emberek”. A Teherán ’43-at az 1981- es moszkvai filmfesztiválon a nagydíjjal tüntették ki. A filmet a Magyar Televízió ma sugározza. (e.) m y Ml„■■■» KÁRTYÁK Egyedülálló érdekességű és értékű Zsoldos Benő nyugdíjas tizenötezer da­rabos kártyagyűjtemé­nye. Kicsi és óriás, régi és új lapok sorakoznak albu­mában. A gyűjtő tagja a Nemzetközi Kártyaegyesü­letnek is. A képen: Az NSZK vá­lasztásaira kiadott propa­gandakártyák (MTI fotó: E. Várkonyi Péter felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom