Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 27., szombat $•

z egerszólátiaknak

Szorgalmuk meghozta gMmölcsét

Még amikor a falu feletti lejtőn hirtelen jobbra fordul az út és fentről belátni a völgybe, ahol Egerszólát meghúzódik, eszembe jutott egy hivatalos küldöttséggel megyénkbe látogatott politikus megjegyzése: „Talán az ország legszebb megyéje Heves. Büszkék lehetnek rá.” Akkor udvariasságnak vettük a dicséretet. Pedig, ha egy kicsit figyelmesebbek vagyunk, láthatjuk, hogy nem is kell túlzottan udvariaskodnia az erre járó idegennek. Változatos felszín, hegy és síkság, a völgyekben meghúzódó festői falvak sorai. Közülük egyik Egerszólát. Olyan természeti szépségekkel megáldott környék, amire joggal ráillik a dicséret.

A varrodát jövőre fejlesztik, bővítik

(Fotó: Szántó György;

Első állomásunk’ a termelőszövetkezet. Nemrégiben szóltunk eredményeikről, arról az öitleitről, amelyben nehéz gazdasági körülmények között is megtalálták az utat a fejlődéshez. Egerszóláit neve nemcsak a már emlfitett libáikkal függ össze, hanem a pecsenyéjükre oly sokat áhítozó ravaszdi rókáéval is. Első hallásra kissé morbidnak tűnik az öltlelt: libái arm mellé rókatelepet létesíteni. Am, ha mindezt úgy csinálják, ahogy a szólátiak, akkor az is kiderül, hogy egészen jól megférnek egymással. A rókának nincs szüksége ravaszságra, hogy egy kis libapecsenyéhez jusson, ugyanis megkapja az ércesen gágogők közül az elhullcrtita'kait Dupla haszon ez így, hisz értékT ké válik a szemét is. Dér József, aki már húsz éve tsz- elnök itt, nem kis izgalommal és lelkesedéssel beszél móndtemől. Am mi mégis inkább a községről kérdezzük.

— Többször megkérdezték már tőlem, hogy szóláti, avagy abasári vagyok-e? Azt mondhatom, hogy Abasárra szinte csak aludni járok. Itt élek, ez az én környezetem,

a gondom, problémám, a sikereim, a kudarcaim helyszíne. Abasár pedig az otthonom.

S mindezt igazolja azzal a szenvedéllyel, ahogyan beszél:

— Rengeteget fejlődött ez a község. Nálunk 410-en dolgoznak, de elmondhatom azt is, hogy szinte majd mindenki kapcsolatban áll a tsz-szel a község lakói közül. Vagy a családtagjai révén, vagy mert van egy kis háztájija. Egy diolog a/má nagyon bánt bennünket, amire keressük a megoldást. A víz! Mindent meg tudtunk oldani eddig

közös erővel. Rendbe hoztuk, megépítettük az utakat, létesítettünk KISZ-klubot, s még sorolhatnám. Csak a vízvezeték lerakásához nem kezdhettünk még hozzá. Mégpedig azért nem, mert nincs egy egészséges kút a faluban.

A tsz és a község közös kapcsolatáról kérdeztük Szálkái' Miklóst Is, aki a községi párttitkár, s egyben a tarme- lőszöveitkeizelt elnökhelyettese.

— Dolgozóink átlag életkora 40—50 év között mozog. Jó nálunk a munkamorál. Ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a termelőszövetkezet és a községi vezetők, a tsz-tagok és az iparba járó dolgozók közötti kapcsolat kielégítő. litt is megtalálható ugyan mindenféle ember, de nem jellemző az irigység a veszekedés. Ügy érzem, elégedettek a szóláti emberek. Egy év alatt 53 ezer forint körül fizetünk tagjainknak, s ezt még ki-ki kiegészíti a háztáji bevételével is. Az elmúlt hónapban például hárommillió forintot fizettünk ki a háztájiból felvásárolt szólóért. Büszkén mondhatom, hogy a megyei átlagban^ a harmadik legjobbként vagyunk nyilvántartva,

— Nem mindegy a politikai hangulat szempontjából Sem, hogy milyen a község legnagyobb munkaadója — mondta már a tanácsházáh Prokaj Istvánné elnökasz- szony, s egy kis sétáira invitált. Elsőként azt az 1773-,ban épült kastélyt látogattuk meg, ahol a már említett ifjúsági klub, az orvosi rendelő, a napközi otthon és a varroda működik. Jelenleg 19-en dolgoznak a padlástérben létesített varrodában, ahol az Egri Háziipari Szövetkezet teremtett munkalehetőséget az asszonyoknak. Teljesítménybérben dolgoznak. Jelenleg éppen, NSZK és osztrák exportra készítik a női mellényeket. Közülük Gábor Antalné az egyetlen szakmunkás, a brigád vezetője, aki a többieket betanítja a munkára. Tőle tudtuk meg hogy a lehetőségek adottak a bővítésre, a varroda fejlesztésére. S hogy mit jelent a szóláti asszonyoknak éz a varroda? Arra talán Kiss Ferencné esette a legjobb példa ö ugyanis 25 évig volt háztartásbeli, mert nem bírta a nehéz fizikád munkát a ísz-ben, s az utazgatást sem tartotta megoldásnak.

— Hányán járnak el a községből iparvidékre dolgozni? — kérdeztük háziasszonyunktól, a tamácsel- nökinőtől.

— Az 1200, lakosból úgy hozzávetőlegesen 150—200-an Azonban amióta drágább lett a közlekedés, mindenki jobban meggondolja a dolgot. Nem biztos, hogy pár száz forinttal több keresetért érdemes lenne már órák hosz- szat utazgatni. Az a törekvésünk éppen ezért, hogy lakosságunk fitt helyben megtalálja a munkalehetőséget. Azt is el kell mondani, hogy többen még a megyeszékhelyről is kijárnak Szóiéira mindennap. A tíz pedagógusból kilencen. A vezető óvónő is, s január 1-től új kolléganője. Bővítettük ugyanis az óvoda épületéit. A 43 gyermeknek már szűknek bizonyult az egy tísopart.

— S ez már szakmai problémát is jelentett — mondta Kovács Imréné vezető óvónő.

— Az új esztendőitől kezdődően várhatóan nagyot fejlődik az érdemi munkánk, többet tudünik majd foglalkozni a gyermekekkel egyénileg is. Azt mindenesetre nagyon nagy eredménynek tartom, hogy minden óvodás korú gyermeket fel tudtunk venni a községből. Büszke vagyok arra, hogy a járás egyik legszebb óvodájának a miénket tartják.

A következő állomás az általános iskola. A legkisebbek foglalkozáséira kukkantottunk be, akik még nem is olyan régen Kovács Imréné meséit hallgatták áhítattal. Sereg Józsefné igazgatóhelyettes a matematika rejtelmeit ismertette az elsősökkel. Maid az is kiderült, hogy többen — mint például az éppen felelő Hartman Andrea is — mér meglehetősen otthonosan mozognak a padok, a táblák, a fehér kréták s a számolókoronlgolk körében, Akárcsak a falu, az utóbbi éveikben: az iskola is sokat fejlődött. Ez pedig elsősorban a volt igazgatójának — sajnos már elhunyt

— Rudi bácsinak köszönhető. Kövecses Rezső a hatvanas

évek közepétől vezette az Iskolát, s létrehozott itt többek között egy olyan sportcentrumot, ami az egész község fiatalságának kielégíti az igényeit. Még egy 150 férőhelyes fedett lelátót is a futball,pálya mellé. A bitumenes kézilabdapálya szomszédságában a röplabdapálya is mindig gyermekzslivajtól hangos. Télen, pedig a legnépszerűbb sportágnak az asztalitenisz és a sakk bizonyul.

Zsidai Károly elmaradhatatlan vendége a tanácsházának. Mindennap benéz a Hazafias Népfront helyi elnöke. Ügy mutatják be, mint a falu legjobb társadalmi munkását, ö pedig büszkén sorolja az eredményeket. Azt, hogy a falu 12 utcájában mindenhol kövezettek az utak.

— Pedig mélyről kellett elindulni — mondja —, a község szinte az utolsóként kapott villanyt 1958-ban. Ma pedig: autó szinte majd minden háznál. Nem vágyik már el a mai szóláti ember a megyeszékhelyre. Egyre több tősgyökeres egri érdeklődik üres telek után errefelé.

Ami nem is csoda, hiszen ez a völgy, amiben Szólát meghúzódik, nemcsak természeti szépségeivel hívja fel magára a figyelmet, hanem eredményeivel is. A fejlődést mik sem tükrözik jobban, mint az egymással szinte majdhogy nem vetekedő, újabbnál újabb, s nagy óbbnál nagyobb családi házak. Az itt élő emberek törekvése, szorgalma meghozta gyümölcsét. Am ami legnagyobb eredményük, hogy az egymáshoz való viszonyainkat nem tette tönkre az urbanizáció. Közösségben élnek céljaik megvalósításáért. Együttes erővel, segítve egymást ügyes-bajos dolgaikban.

Kiss Szabó Ervin

Szilágyi Sándor főmolnár, a 60 éves örlőgépek mellett

„Zsófia” hatvanéves. Akik pedig némi borocska mellett, Szécsi János üzemvezető invitálására, születésének körülményeit, az eltelt hat évtized fordulóit idézik, munkásként szinte végigkísérték az öreg malom életét. Szepesi István, Kós János vagy Misinszki István éppen úgy, mint Rácz András, aki a főmolnárságig vitte. Hogy kinek támadt kedve az első világháború idején malmot építeni Selypen? Szinte természetes, hogy annak a báró tornyai Schoss- berger Rezsőnek, aki e tájon, a vörösmajori, pernyepusztai, vízvári, rajtapusztai, pálteleki, kisbágyoni részeken kilencezer hold földet birtokolt, miközben a La impart Művek részvényeinek a felét is pénzszekrényében őrizte. Itt ez a hatalmas, bőven termő földterület, évi búzatermését miért ne lehetne külföldi piacokon finom lisztként értékesíteni? A kérdésre aztán tettekben született válasz. A malom alapozását, oros2 hadifoglyokkal, már 1918- ban megkezdette a báró, éspedig egy Megyeri Károly nevű mérnökember szakmai irányításával. Nem sokkal később épültek már a szolgálati lakások. 1921-ben pedig megérkeztek a mindmáig

Fogaskerék, olajozó és szíjlyukasztó tőke...

szolgáló német gépek, hogy beszerelésüket követően, egy esztendővel később, megkezdődjék az őrlés.

o

Hogy aztán mi kellett még a folyamatos munkához és mit tudott a malom, amely a nevét Schossberger Rezső egyik nagynéniéről kapta? Fontos volt például, hogy megszervezzék a gabonatermés jó és gyors betakarítását, illetve beszállítását a legkülönbözőbb távolságokban lévő majorságokból, továbbá megfelelő kapcsolatot teremtsenek a mindenkori malomvezetők a környék gazdáival. Ezért aztán úgynevezett kutyavasút hálózta be rövidesen a környéket, amelynek kocsijai gazdagon ontották aratás idején az acélos búzát a malom silóiba. A lisztet klasszikus magasőrléssel nyerték. Vagyis a gabonát kíméletesen, többszörösen aprították, majd szitálták. így lehetett olyan príma minőségű liszthez jutni, amely külhonban igencsak piacra talált. Innen, Selypről is, finn, angol, cseh, német megrendelőknek „utazott” például a rétestésztaliszt, avagy ennek a különböző, még finomabb váltoMolnár Lajos, aki egyben molnár is, 35 éve dolgozik az üzemben

zata. Aztán, amikor a nagy malom után vámmalom is létesült az üzemtelepen, a „Zsófia” már vámőrlést, cselédőrlést iktatott munkarendjébe, a környékbeli nagygazdák és cselédjeik kenyérgabonáját őrlendő. A vámma lom épülete mindmáig áll, csak éppen most már raktárként hasznosítják. Teljesítményében mit nyújtottak a malomgépek? Az indulás esztendejében napi 450 mázsa körüli búzameny- nyiséget őröltek a molnárok, ez a szám 1936 táján már 530 mázsára emelkedett, és csak a nagy gazdasági világválság idején álltak le mind gyakrabban a gépiek és munkáskezek.

o

Túlzottan nem lehetett tiszta kezű a „Zsófia” tulajdonosa, illetve a részvény- társaság elnöke. Belekeveredett az Európja-szerte nagy p>ort felvert frankhamisításba, ennek a kapcsán aztán elvesztette cukorgyári részvényeivel, érdekeltségével együtt a malmot is. Jobban mondva tíz esztendőre a Hitelbank vette át tőle, de báró tornyai Schossberger Rezső többé nem tudta visz- szaváltani. Mindezenközben

A „surranó” csöveken vándorol a gabona

(Fotó: Szabó Sándor;

élt a malom, és bár 1937 októberétől a korábbi tizenkét órás munkaidő nyolcra csökkent, ennél többet a szakszervezet nemigen tudott kiverekedni a selypi molnároknak. Rácz András mesélte, aki ekkor „puce- ros”-ként szolgált a dara- tisztítómál, hogy a többről le kellett mondaniuk puszta létezésük, kenyérkereseti lehetőségük végett. Soraikban általános volt az elbocsátástól való félelem és a munkafegyelemnek ez volt az alapja. Az egész malomban szinte katonás rend uralkodott, a legkisebb vétség, hiba pedig felmondással járt. Fürdő? Mosdó? Tiszta öltöző? Ez mindvégig álom maradt. Mint ahogyan hazulról hozott kosztjukat munkavégzés mellett fogyasztották el a „Zsófia” minden rendűrangú dolgozói. Egyébként még ilyen viszonyok közepette is megszűrték, kik foglaljanak el valamely megüresedett helyet a malmok, silók táján. A jegyző és a pap ajánlása kellett ahhoz, hogy valaki felvétessék az uradalom szolgálatába.

o

A selypi „Zsófia” gépei 1943-ig őröltek olyan lisztet, ami exportálható volt.

Es nem a minőségen múlott a változás, hanem a német megszálláson. Igaz, a második világháború kezdete óta bőven kellett jó magyar lisztet szállítani a náci hadigépezet kenyérellátása végett, a megszállást követően viszont már náci katonai felügyelet mellett dolgoztak a gépek, és a náci ellátó központokba vitték innen a liszt minden vékáját. A németeknek aztán ez is kevés volt! A front közeledtével, elvonulóban, igyekeztek úgy tönkretenni a malmot, hogy az ne szolgálhassa sem a lakosság, sem az üldöző szovjet csapjatok ellátását. így jött el 1944. december 6. Amikor Demény Vilmos akkori főmolnárt, egy első világháborús orosz- országi hadifogoly, Nagy Miklós tolmács kíséretében sürgős megbeszélésre hívta a szovjet csapjatok ellátó tisztje. Közös érdek, hogy a malom talpra álljon, hangzott a megállapítás. És miközben az innen-onnan szerzett kenyérgabonát egyelőre kő járaton, traktorhajtással darálták ehetővé, minden épkézláb molnár és szerelő a „Zsófia” üzemképjessé tételén munkálkodott. Három hónappal később ugyanez a Demény Vilmos szervezte meg az üzem részleges, pár hónap múltán pjedig a teljes beindítását is. Az ő fő- molnársága idejére esik különben az 1947-es államosítás, a Gabonatröszt érdekközösségébe való bekapjcsoló- dás. Majd következett az a jó három évtizedes munka, amelynek - eredményeként Selyp az ország négy legnagyobb malomüzeme közé emelkedett. De nem úgy, hogy modernizálták, bővítették volna. Hanem Dsida János, Táncos János, Rácz András, Gorcsa Kálmán, Szécsi Kálmán, Szécsi János, Zaveczki Lajos, legújabban' Szilágyi Sándor személyében olyan főmolnáirjai kerülkőz- tek, akik szakmai tudásuk mellett mindig doppingolni tudták az itt kenyérhez jutó 90—95 munkásembert.

Azok pjedig a megváltozott feltételek, a jobb szociális viszonyok között vállalták -a követelményeket.

o

Szécsi János! Álljunk meg e névnél, miután sikerült viselőjével rövid beszélgetésre összeülnünk. Fiatal ember az üzemvezető, és a szakmával a hatvani malomban ismerkedett meg az 1960-as évek elején. Technikumot is végzett — korábban volt ilyen az iparágon belül —, majd gépjészmér- nöki diplomát szerzett. Tehát többoldalúan képjezte magát, így nagyobb hasznára lehet az immár hatvan esztendős „Zsófiá”-nak. Kü- lönösképpjen az elkövetkező néhány esztendőben. (Mert igaz ugyan, hogy a régi gépiekkel, de intenzívebb munkavégzéssel ma már naponta háromszor annyi búzát őrölnek Selypjen, mint öthat évtizede, és tavaly pjél- dául 3350 vagonnyi búzát dolgoztak fel, de egyszer minden matéria megöregszik. Vagyis fokozatosan ki kell cserélni az eredeti géprendszert. Ahogy a fiatal művezető mondja: lépcsőzetesen, négy esztendőre elosztva végeznek a munkával, úgy pediglen, hogy az őrlés, a lisztkibocsátás ezt sem meny- nyiségben, sem minőségben ne érezze meg. És miután molnárbecsület is van a világon, Szécsi Jánosban nem bujkál aggodalom. Igaz, a részegységek cseréje miatt jövő évtől minden esztendőben két hónapját áll majd az üzem, de egy hónapjot azelőtt is állt karbantartás miatt. Tehát nem akkora az időkiesés, hogy szervezett, jó munkával ne lehetne pjó- tolni. Ügy véljük, inkább a Heves megyei Gabonaforgalmi Vállalaton múlik a rekonstrukció tervezett sikere. Vagy még pontosabban fogalmazva: az általa biztosított feltételeken, anyagi eszközökön. De lehet-e ez probléma, amikor a mindennapi kenyerünkről van szó... ?

Moldvay Győző

A Zsófia és a molnárbecsület

t