Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 25., csütörtök

ÉVADNYITÓ EGERBEN

Egy pohár pezsgő, egy derűs kísérlethez

Afféle könnyű szalonda- rab.

Aki nem vár tőle tokot, az nem csalódik. A legtömörebben tán így lehetne jellemezni Noel Coward kétrészes komédiáját, a Vidám kísérteiét, amelyet az idei évad első bemutatójául választott a miskolci—egri színház.

Arra, hogy kipróbálják Thália felújítás alatt álló otthona helyett a megyei úttörőház nagytermét, valamint hogy feledtessék az egri közönséggel a majd három hónapnyi színházi pauzát, arra ideális volt ez az elhatározás, hisz bukni egy ilyen bohókás játékkal nemigen lehet Mindössze a ripacs harsány- ság buktatóit kell elkerülni, s máris kész a siker.

Nos, a meghívott — sok év után visszatért — vendég, Orosz György rendezte előadásnak mindössze annyit lehet fölróni, hogy hiányzott a nézőknek pezsgőt. netán a színpadon oly gyakran töltögetett száraz Martinit kínálgató diszkrét pincér... S ebből talán rögtön kitűnik, milyen erényekkel dicsekedhetett a bemutató.

A rendező nem igyekezett semmilyen magvas mondanivalót belecsempészni

az együgyücske történetbe*, amely szerint egy unatkozó angol házaspár szellemidéző partit szervez — nem várt eredménnyel...

A díszlettervező, Gergely István, sem igyekezett valami különleges hátteret teremteni, megelégedett a le^cé- zen fekvőbb, jól körüljárható hagyományos berendezéssel.

Máthé Éva (Mme. Arca») és egyik jelenetében

A színészek sem igyekeztek életük legnagyobb alakítását „hozni”, többé-kevésbé azonos hangsúllyal formálták meg a figurákat, az egy spiritisztát kivéve.

Talán egy csipettel több „angolság’ — visszafogottabb, szögletesebb mozdulatok, fanyar önirónia — nem áftott volna az első feleség, illetve a férj alakjához. Péva Ibolya is (Elvira) és Kulcsár Imre is (Charles) inkább franciásan könnyedek voltak. Komáromy Éva viszont találóan elevenítette meg a második feleséget, Ruth-at. Dicséretes szerénységgel játszott Varga Gyula (dr. Bradman) és Várhegyi Márta (Violet), valamint Fráter Kata (Edith).

Igaz, lehet, a föntebb említett csipetnyi hiányt csak azért érezni, mert túl közel van a nézőtérhez a túl kicsi szinpad. S emiatt bizony az is zavaró, hogy szedett-vePéva Ibolya (Elvira) a bohózat

dett kávéskészletből isznak a vendégek, hogy a szöveg szerinti Times helyett Morning Star felirat olvasható a ház asszonyának kezében levő újságról, vagy vagy hogy nem koppan a kandallóról a földre zuhanó váza. (Hát ilyenkor kellene a pezsgő, vagy a száraz Martini...)

Külön említést érdemel a „szakképzett” spiritisztát alakító Máthé Éva (Mme. Arcati), aki mulatságos hadonászásával, mókás grimaszaival, hangos kéricsálásá- val, padlón puffanó transzba eséseivel', kellemes bohóckodásával úgy tudott — indokoltan — kiemelkedni társai közül, hogy nem játszotta le őket, a színpadról.

Egyszóval a Vidám kísértet, ha nem is fergeteges kacagásokat kiváltó, de mindenesetre derűs kísérlet volt „belakni” az új színháztermet

Németi Zsuzsa

Nemzetiségi

Német nemzetiségi falumúzeumot rendeznek be a Tolná megyei Gyönkön. Egy felújításra kerülő régi parasztházban kap á l landó hefalumúzeum

lyiet Lackner Aladár helybeli evangélikus lelkész gazdag helytörténeti gyűjteménye, amelynek anyagát már Szekszárdon is kiállították.

A gyűjtemény a gyönki és környéki svábság életének régi emlékeit: bútorait, eszközeit viseletét őrizte meg az utókor számára. A helytörténeti múzeumot a jövő év szeptemberében szeretnék megnyitni.

TUDOMÁNYOS KUTATÓK

Varga András, a csigák szakértője

Kutatók nyomában járván most túllépjük Eger határát és a gyöngyösi Mátra Múzeum malakológusát: Varga Andrást és tudományos munkásságát mutatjuk be.

Már gyermekkorában érdeklődött a természet iránt; sokat olvasott a madarakról és a kövekről. A csigák iránti érdeklődése már gimnazista korában feltámadt, s főiskolai szakdolgozatát már a Keleti-Cserhát puha- testűjeiről írta. Biológus diplomával néhány évet tanított, majd végül is a gyöngyösi múzeum tudományos munkatársa lett, s a csigák terén nevét ma már nemcsak Magyarországon ismerik, de határainkon túl is.

Kutatási területe az Északi - Középhegységre, a Mátrára terjed ki; s a csigák közül csak az 1—5 milliméter, maximálisan 1 centiméter nagyságúak érdeklik. Nem csupán elterjedési területüket, azaz áilatföldrajzukat, de nem utolsósorban anatómiájukat kutatja nagy intenzitással. Ebből a szempontból a Mátra eddig szűz terület volt. Varga szívós, kitartó munkával eddig 110—130 fajt kutatott fel, a hazai csigafaunának mintegy 50 százalékát, ami bizony mindenképpen nagy eredménynek minősül.

Megtudjuk, hogy szinte lépésenként változik a csigák fajainak az összetétele, ezért ebben a vonatkozásban „lépésfaunáról” beszélünk. A gyűjtés 2—3 cm mélységig terjedő talajmintavétellel történik, s a múzeumban elemző mikroszkópos vizsgálattal lesznek a fajok meghatározhatók. A legtöbb esetben mikroszkóp alatti boncolásra is sor kerül. Ezen a téren azt tartja Varga András eddig legnagyobb teljesítményének, hogy sikerült mikroszkóp alatt meglehetősen primitív eszközök segítségével egy milliméteres csigát is felboncolnia.

(Már főiskolás korában a Zempléni-hegységből gyűjtött 20 csiga közül 3 eladdig ismeretlen volt hazánkban. Békés megyében is sikerült 11—12 addig sehol sem ismeretes fajt találnia.

Varga nem zárkózik el gyöngyösi „elefántcsonttor- nyá”-ban, hanem rendkívül szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartja a szakmabeliekkel való szoros és rendszeres kapcsolatot. Kapcsolatait külföldi kutatókkal is kiépítette és rendszeres kiadványcsere révén értesül a legújabb eredményekről. Európában 45—50 kutatóval cserél szakirodalmat. Ki hinni, hogy bizonyos területeket szinte napra készen kell ismernie, hogy eredményes legyen munkája.

Minden csigafajnak van egy speciális elterjedési körzete, de vannak fajok, melyek az egész országban előfordulnak. Nemzetközi

program keretében folyik Magyarországon is a csiga- fauna-térképezés. E vizsgálat alapegysége a négyzetkilométer, amellyel az egész ország be van hálózva; s azt yizsgálják, hogy 1—1 faj előfordul-e vagy sem egy-egy alapegységben. Az eddigi kutatások tisztázták, hogy a hazánkra vonatkozó négyzetek 60 százalékáról még alig-alig tudunk valamit.

Varga András szorgos tudományos munkája eredményeként a gyöngyösi Mátra Múzeum ma már 15 ezer üvegfóliában. 600 ezer csigapéldányt mondhat magáénak. Hazai viszonylatban csak a budapesti Nemzeti Múzeum előzi meg a Mátra Múzeumot Varga András tudományos búvárkodása eredményeként. A legszorosabb kapcsolatot természetszerűen a Nemzeti Múzeummal tartja fenn, ott is Pintér Lászlóval, akinek Varga nagyon-nagyon sokat köszönhet tudományos felkészítése terén.

Amikor publikációi iránt érdeklődöm, megtudom, hogy első tudományos értekezése Berlinben jelent meg, de ma már a Német Szövetségi Köztársaságban Frankfurton van a sor.

Varga András a malako- lógia tudományának már oly fokát érte el, hogy előrelépnie csak szigorúan vett specializálódással lehet. Foglalkozott Vietnam csigafaunájával is, de jövőbeli nagy célja a Földközi-tenger térségében előforduló Cochles- toma nevű csigafaj monografikus szinten való vizsgálata. A vizsgálati anyaghoz a budapesti Nemzeti Múzeum révén fog hozzájutni.

Varga Andrásban a biológia tudománya egy ágának szorgos, nagyon szorgos kutatóját ismerhettük meg, aki nap mint nap szívás kitartással végzi magas szintű és értékes munkáját, járja a terepet, vizsgál, boncol és preparál mikroszkóp alatt, levelezik hazai és külföldi kollégáival, s nem utolsósorban a reá jellemző nagy- nagy szerénységgel és alázattal szolgálja a magyar tudományt.

Sugár István

Még egy hétig tehet pályázni

Művészeti ösztöndíj ifjú amatőröknek

Mint már hírül adtuk, fiatal alkotókból álló művészeti csoportok, együttesek. klubok, szakkörök számára alapított ösztöndíjat az elmúlt esztendőben a KISZ KB, a Szakszervezetek Országos Tanácsát az Állami Ifjúsági Bizottság, az Országos Közművelődési Tanács és a Művelődési Minisztérium.

A támogatás célja, hogy az arra érdemes társulatok, még jobb körülmények közt tevékenykedhessenek, maguk s közösségük hasznára. Az érdeklődőknek a megyei KISZ bizottságokhoz kell beküldeni részletes munka- tervüket, melyben vázolják három évre terveiket. Eny- nyi időn át kaphatják ugyanis évente az ösztöndíjat.

melynek összege akár 50 ezer forint is lebet Megfelelő feltételek esetén nemcsak anyagi, szakmai segítséget kapnak az arra érdemesek, de szereplési, bemutatkozási lehetőséget is a KISZ különböző rendezvényein.

A pályázatoknak november 30-ig kell beérkezniük a KISZ-bizottságokhoz.

II/2.

A villám ellen semmit nem lehet tenni, de gyönge- ségét még rövid haldoklásában is megkönnyezte:

— Ügy kidöntött, mint egy hitvány fenyőt, — hörgőit, aztán végigzuhant társai előtt a cserkészúton.

— Meghalt! Meghalt! — süvítette a kaján szél, és így a kegyetlen gyászjelentést gyorsan tudomásul vette az erdő.

A mókusok az odúban voltak, de nem történt semmi bajuk.

— Hallod, mi hírt hoz a szél? — ásítozott az egyik, de a kis öccse értetlenül válaszolt:

— Én semmit sem hallok! Kérlek, ne is beszélj hozzám, mert aludni akarok.

— A bélelt, puha odú elveszi az eszét! Lusta és figyelmetlen! — morcosko- dott testvére, de aztán őt is elnyomta az álom.

Az eső csendesedett, valamelyest alábbhagyott a vihar is. A vaddisznók — anyakoca malacaival, meg egy tavalyi süldő — kibújik a sűrűből és a dózerúton csigázni indultak. Csigát, gilisztát szedtek fel, orrukkal végigtúrkálták a sáros, bokros út mentét. A nagy kan nem mozdult rejtekhelyéről! Sok telet megért agyara fehéren villogott habzó szájában.

— Együgyű népség — gondolta, ahogy a falatozók után szaglászott. Aztán azon tűnődött, hogy előőrsnek mégis jók lesznek, mert ha őket nem riasztja meg senki, akkor bizonyosan nem leselkedik a közelben veszély.

Titokban a nyári nagy lakmározásokról ábrándozott és máris szájában érezte a tejes zab, meg a gyenge kukorica ízét.

Egyszer rálőttek ugyan, de szerencséje volt, mert a sötét éjszaka megmentette az életét.

Éjfél tájban elállt az eső, és a szél gyorsan szétkergette a felhőket, úgy, hogy még a sápadt hold is kikukucskált egy-egy darabka időre.

A fákról csöpögött az eső, az árkokból sáros, agyagos víz zúdult a patak felé. A szarvasok a hosszú virrasztás után megrázták magukat, és kérődzés közben arra gondoltak, hogy reggel, ha kisüt a nap, megszárítkoz- nak.

A róka éjfél után útnak indult, de a párja nem sokkal később idegesen ugrott ki a lyukból, mert lövést hallott messziről és balsejtelmei voltak.

— Vakmerő, mint az apja volt, — tűnődött, és már- már ő is inalni kezdett, amikor a várva várt hátsó felét maga után vonszolva betámolygott a kotorékba.

— Meglőtt az ember! — nyögte.

— Vakmerő vagy mostanában! öntelt és meggondolatlan!

— Ostoba szuka, — gondolta, de aztán magyarázkodni kezdett:

— Felébredtek és közrefogtak a kutyák.

A vihar dühének nyomai ott hevertek a földön. Tépett ágak, letört gallyak, kidöntött fák, odébbsodort kövek, itt-ott vastag, iszapos sár.

A vadász vállára vette a puskát és a kora hajnali rókariadalom után elindult a cserkészúton.

— Eső után jó a mozgás — gondolta, és mélyet szippantott a ház előtt a hajnali friss levegőből.

A fű vizes volt, és a vihar utáni erdő olyannak tűnt, mint a megtépázott asszony. Parányi erecskék csordogáltak a kuszáit gallyak alatt és siettek lefelé az oldalon.

A kidöntött öreg bükköt már messziről észrevette. Vastag, mohos teste hatalmas sorompóként feküdt keresztbe a cserkészúton.

— Megette már a kenyere javát — állt meg fölötte és szívében szánalom támadt. Az öreg bükköt mindig ilyennek ismerte. Talán a dédapja ültette még, és nem csoda, ha villámsújtotta odvas törzse, de a gyökerei sem tudtak ellenállni már a viharnak.

— ö sincs többé! — mondta ki hangosan és megemelte elnyűtt, zsinóros kalapját.

A fenyves is tépázottan köszöntötte a kelő napot. Száraz gallyak, kőomlások mindenfelé, egy-két helyen a cserkészutat is elvitte a víz. A pirkadatban szarvasok léptek ki a vágásból a rétre szárítkozni, egy őzbak is riasztott, és aléltságából egyszerre felverte a vihartól szenvedett erdőt.

— Kidőlt a vén bükk! — csörögték a feketerigók.

Egy vadgalamb megunta a sok összevissza beszédet, és bánatosan krúgatni kezdett:

— Inkább siratnátok, minthogy rikácsoltok, — turbékoltok, és szava olyan szívhez szóló volt, hogy még a vadász is felfigyelt rá.

— Szép vagy, madár! És szépen turbékolsz.

— Emberszagot érzek! — ugrott be hirtelen a kotorékba az anyaróka, mert a cserkészút nem volt messze, és orrába csapta a szél a szagot.

— Meneküljetek! — nyögte a beteg és megtört fényű szeméből a fájdalom és a tehetetlenség könnyeket csavart.

— Sehová nélküled! — hallotta még a választ, aztán nyalogatni kezdte a ziháló oldalából szivárgó vért.

Kivirradt, mire a vadász a vágásba ért. Ragyogott az erdő és egy óra múlva a nap forró csókot dobott a világra.

(Vége)