Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-25 / 277. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 25., csütörtök J. KÉRDŐJELEK KOZOTT A: Család CJra divatos téma lett hazánkban a család! Ám, öröm helyett kis szomorúsággal konstatálhatjuk a tényt: társadalmunk alapvető közösségei sajnos, kórban szenvednek — legalábbis negatív előjelű jelenségek kezdenek elhatalmasodni. Nem véletlen tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió mellett a szakemberek ankétokon, tanácskozásokon foglalkoznak vele, miként azt november elején Egerben az Igazságszolgáltatásban, az államigazgatásban és a társadalmi szervezetekben munkálkodók is tették. A béke szigetei? Az alcímbeli kérdésre egyre kevésbé adható igenlő válasz, már csak a családi kötelékek mind gyakoribbá váló lazulása miatt sem. Nemcsak a válások számának növekedése jelzi ezt, hanem az is, hogy számos házasság csupán formálisan létezik, az egyetlen összekötő kapcsot a rövi- debb-hosszabb ideje együtt élő felnőtt emberek között csak a gyermek jelenti. Kérdés persze, hogy vajon ebben a — szülők közötti rideg, érzelemmentes — környezetben jobb sorsa, megfelelő neveltetése lesz-e az utódnak? Egyáltalán: ismerjük-e, • felderíthetjük-e mindazokat az okokat, amelyek legelemibb kapcsolataink megromlásához vezetnek? (Tudtukkal ugyanis ellenük tenni — többet lehet.) A kellő feleletek megkeresése és megadása előtt azonban lássunk néhány jellemző adatot — megyénkből! — 1979-ben 2755 házasságot kötöttek területünkön, ugyanakkor 792-t bontottak fel a bíróságok. Ez az arány 28,7 százalék. A rá következő évben már a családok 31, tavaly pedig 34,5 százalékánál mondták ki a válást. Az elmúlt esztendőben például megközelítően nyolcszáz kiskorú gyermek további sorsáról kellett dönteni. S ami megint csak nem adhat okot vigasságra: nem csupán a néhány hónapos, vagy egykét éves együttlétek jutnak mind inkább válságba, hanem a huzamosabb ideje — tíz, tizenöt esztendeje — tartók is. Sőt, országos tapasztalat, hogy a közép- és időskorúak körében nagyobb a válások száma, mint a fiataloknál! Joggal állapították meg a szakemberek: a családok egyre kisebb számban jelentik a mindennapi béke és boldogság alappilléreit. A háttér A kedvezőtlen jelenséget kiváltó okok mindenekelőtt a házassági bontóperek, tapasztalatai alapján körvonalazhatók. A félreértelmezett szexuális szabadság, a kellő felvilágosítás még mindig meglévő hiányának és a felelőtlenségnek gyakori következménye elsősorban az ifjú házasok szétválása. Sok esetben azért is ez történik, mert rövid idő alatt kiderül, hogy egyik vagy másik társ szinte teljesen híján van a legminimálisabb alkalmazkodóképességnek és -készségnek. Másoknál az elhidegülés, vagy a házastársi hűtlenség (ez is mind többször fordul elő) vezet a családi kötelék végévényes felbomlásához. De a közreható tényezők sorában szerepel az alkoholizmus, a lakáshelyzet megoldatlansága, és az, hogy nem mindenki fejében tisztázottak a házassággal szembeni elvárások. Gondoljunk csak a nők társadalmi és otthoni feladatainak megszaporodására, illetve nem kevés férj ama — ma már korszerűtlen — szemléletére, hogy az asszony csupán a gyermeknevelésre és a háztartási munkák végzésére való, semmi egyébre. Igazat kell adnunk annak a véleménynek is, amely szerint hiányzik a megfelelően egységes intézmény- rendszer a családgondozás felelősségteljes teendőinek ellátására. A meglévő családvédelmi intézményeknek is az eddigieknél sokkal összehangoltabb és hatásosabb tevékenységére lenne szükség. Annál is inkább, mivel — s ezzel a nézettel is teljesen egyetérthetünk — társadalmi rendszerünkben a házasság érzelmen alapuló közösség, nem puszta szerződés, érdekegyezség két ellenkező nemű ember között, mint ahogy azt korábbi, felszabadulás előtti jogrendszerünkben, illetve manapság is a tőkés országokban tartották, tartják Épp ez a tény teszi nemcsak a vele foglalkozó szakemberek, hanem valamennyiünk kötelességévé az alapvető emberi kapcsolatok ápolását, a róluk való gondoskodást. Amikor már menthetetlen... .. .még akkor is törekedhetnek mindenekelőtt a bíróságok arra, hogy a válni készülő házasfelek ne égessenek fel maguk mögött minden hidat Nemcsak a normális emberi kapcsolat megtartása teszi ezt szükségessé, hanem megkívánja a gyermek érdeke is. Erre szögezi le a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve: ha mindkét házastárs ragaszkodik a közös utódhoz, ez még mindig fontos összekötő kapocsként értékelhető. Az igazságszolgáltató szervnek természetesen megvannak a bonitóperbeli eszközei az ellentétek közelítésére, de a békítést társadalmi módszerekkel is erősíteni lehet és kell. Főképpen a korszerű családszemlélet terjesztésével és tudatosításával, a szülői fegyelem fokozásával, a jogi ék nem jogi eszközök együttes alkalmazásával. Az utóbbi időkben valóban divatos téma lett a család. A különféle fórumokon egyre többször kerül szóba — és ez egy helyes folyamat elindítója. Nemcsak a szakemberek gondolkoznak rajta — például a Családjogi Törvény egyes szabályai korszerűsítésének, a vagyonjogi kérdések bontóperbeli rendezésének, vagy a válóperes illeték felemelésének elképzelésével —, hanem a gyermeküket egyedül nevelők több támogatásával, a nagycsaládosok segítségével, patronálás vállalásával, vélemények meghallgatásával és a tanulságok leszűrésével valameny- nyien sokat tehetünk annak érdekében, hogy a válások számát tekintve hazánk ne álljon dobogóközeli helyen, a családok valóban betöltsék társadalmi rendeltetésüket: a megfelelő népesedés és mindannyiuhk harmonikus, boldog életének biztosítását. Szalay Zoltán A szabászatban már az export igényei szerint válogatott bőrt vág alakra Balta Anikó és Takács Ferencné MAJDNEM NŐURALOM Kékes-cipőben járnak A szövetkezetben gondolnak a jövőre is: a tanműhelyben a 214. ipari szakmunkásképző diákjait tanítja a szakma fortélyaira Vernyik Imréné (Fotó: Kőhidi Imre) A gyöngyösi Kékes Ipari Szövetkezet elnöke — asz. szony. Ez önmagában nem volna különös tény, de amit még hozzátesz, arra már érdemes odafigyelni: — Tudja, nálunk már majdnem nőuralom van. Furcsán nézhetek rá, mert látja rajtam, hogy magyarázatot várok. — Nagyon kevés a férfi- dolgozónk, még a cipőkészítő részlegünkben is. Ez már furcsa. Méghogy a nők cipészek? Az igaz, hogy a felsőrész készítése korábban is inkább a nőkre várt, de az „alja”, hozzáilleszté- se ... ? A tényt azonban hangsúlyozottabbá teszi, hogy itt évente majdnem ötvenmillió forint bevételt számolnak el. Ilyen „értékesek” tehát ezek a „kékesi” nők. Évente kétszer Az árbevétel ugyan tekintélyes összeg, de senki se gondolja annak alapján, hogy a szövetkezetben túlságosan sokan tevékenykednének. Akik a termelésben részt vesznek, 170 körül mozog a számuk. A központi irányításban nagyon kevesen vannak, mert ez a szövetkezet nem bír el nagyobb adminisztratív részleget. — Az utóbbi években mi is elvégeztük a „gyártmánytisztítást” — közli az elnöknő, dr. Galgóczy Ottóné —, de a korcsolyacipőt meghagytuk. Miután ez szezonális cikk, az év egyik felében ezt gyártjuk, a másik felében pedig szandálokat. Igaz, női szandált nem. Megtudom azt is, hogy a lányka méretű nyári lábbelik úgy leltek így gyártókra, hogy a nagyobb méretű szandálok fennmaradó anyagrészeit így hasznosítják. — Az más dolog — teszi hozzá az elnöknő —, hogy ezek a kis méretű szandálok általában hiányoznak az üzletekből, tehát a kereskedelem szívesen fogadja azokat. Példa arra, hogyan lehet értéket termelni akkor is, amikor az anyagrészek különben veszendőbe mennének. Persze, nemcsak a „leeső” bőrből és talpból alakulnak ki ezek a kis szandálok. Kockázat is Volt valaha a Balzer-cég, amelynek teherautója időnként megjelent Gyöngyösön, felpakolt egy nagy csomó műkorcsolyacipőt, aztán meg sem állt a rakományával az NSZK-beli üzletig. Illetve: a vámnál — csak-csak „megpihent” egy kis időre. — Hol van már Balzer? Több nyugati megrendelőnk is van, még Angliába is eljutnak a mi műkorcsolyacipőink. Nem mi keressük meg a vevőt, mi a külkereskedelmi vállalatokkal vagyunk kapcsolatban. Az ajánlatainkkal hozzájuk megyünk és ha meg tudunk egyezni, megkötjük a szerződést. Ebből a tényből azt lehetne következtetni, hogy a gyöngyösi szövetkezetieknek nem fáj a fejük azért, mi történik kint, a nagyvilágban. Jöhet válság, megbukhat odaát ilyen-olyan cég, nekik ott a biztos alap: a szerződés a magyar külkereskedővel. — Nem ilyen egyszerű az ügy — magyarázza Gal- góczyné. — Azt mondhatom, együtt sírunk és nevetünk a partnerunkkal. Megtörténik, hogy kint leesnek az árak. Nekünk ezt „le kell nyelnünk”. Ha felugranak az árak... ? Akkor nem kapunk mi is automatikusan többet a cipőnkért, de ... kérjük, gondoljanak már ránk is. Ezt mondják úgy, hogy „jó kapcsolat”. Aminek révén az esetleges veszteségeket is lehet kisebbíteni, ha...! — Az is előfordul, hogy a nyugati megrendelő csődbe jut. Visszavonja a rendelést. Mit tehetünk ilyenkor? Az árut el kell helyezni. Ebben a külkereskedelmi vállalat is segíthet, ha vállalja, hogy raktárra készletez, átmeneti időre. Csak kikívánkozik belőlem a kérdés: a hazai piac könnyebb? — Azt mondhatom, egyre igényesebb. De mintha még mindig volna egy kis különbség a külső és az itthoni között. Talán azért, mert „odaát” a piaci nehézségek miatt csak a jobbnál is jobbat lehet eladni. Ha úgy tetszik, érzékelhető egy kis lemaradás az igények növekedésében is. Ritmuseltolódás. Már foltoztatnak Hol vannak már azok az idők, amikor az elkopott talpú cipőt eldobtuk és vettünk helyette másikat. — A javítás sokáig ráfizetéses szolgáltatás volt. Már a szabad áras kategóriába tartozik, így legalább az anyag árát visszakapjuk. Miután eléggé változó az igény a javításokra, úgy segítettünk magunkon, hogy a méretes részlegeinkkel kapcsoltuk össze ezt a munkát. Már ahol lehetett. Mert van olyan műhely is, mint a recski, ahol hárman foltoznak. Hogy az átalánydíjas elszámolás mit segített ezen a helyzeten, arra elég azt tudnunk, hogy ‘csökkentette a ráfizetést. — Valamikor azzal fenyegette az apa a fiát, ha nem tanulsz, mész suszternak. Ma is így van? — Eléggé belerögződött ez a fajta vélekedés a köztudatba. de már sokat változott a felfogás. Igaz, ma nincs sok jelentkező cipésznek, de az utánpótlás közel sem olyan gond, mint volt valaha. A felsőrészt főként nők állítják össze. A szabászat és az aljazás sem csak a férfiak munkája ma már. A szalagon ott találhatók a nők is. — A gyes ... ! Ez gond. De az idén is jócskán jöttek vissza a kismamák gyesről. Az igaz, hogy a lányok a szakmunkásoklevél elnyerése után általában férjhez mennek, azután jön a gyerek és a gyes... A megoldás? Mindig van két olyan nagyon jó szakmunkás „tartalékban”, aki bármelyik reszortban használható. Általában mindenkinek tudnia kell néhány műveletet, még a betanított munkásoknak is. A nők is tehát — cipészek, ha nem is készít mindegyikük méret utáni lábbelit. Könnyű a szabóknak Eddig csak a cipészeket emlegettük, pedig ruházati részlege is van a Kékesnek. — A méret szerinti ruhakészítés eléggé elterjedt, sokan csináltatnak öltönyt. A nők pedig ... ? A számadás előtti időszakban például Nagyrédén annyi nagyestélyi készül és olyan anyagokból...! Pedig ezt a ruhát csak arra az egy alkalomra csináltatják. A férfiak is szeretik a jól szabott öltönyt. Szmokingot, frakkot — nem is emlékeznek rá, mikor varrtak utoljára. Ruhajavítás? Az is van, bár sokan vesznek otthonra egy kis varrógépet és azon hozzák rendbe a gyerek elszakadt nadrágját, vagy toldják meg a szoknyát. Hogy ebben a szakmában nincs aggódásra okuk a tanulók miatt, érthető. A női szabó a műszak után otthon is tud pénzt keresni. — Igaz, az alapítók közül már csak Prunyi Béla dolgozik, de ő is nyugdíj előtt áll. Többen vannak olyanok, akik még visszajárnak a nyugdíjazás után is. Van egy szövetkezet kiváló brigádja is a Kékesben: a modellház Május 1. nevét viselő közössége, amelynek a vezetője Blaskovics Imre. Még egy kérdés motoszkált bennem. Ha az elnök asz- szony is, mi a „reszortja” otthon? — Természetes, hogy egyedül nem győzöm az otthoni munkát. Arra törekszünk a férjemmel, hogy a vasárnapok szabadok legyenek, jusson idő az olvasásra is, például. Ja, az elnöknő is hasonló cipőben jár. Kékes-cipőben? G. Molnár Ferenc Teherautók Szíriának A Csepel Autógyár egyedi gyáregységében Szíriái exportra gyártják a 750—30-as típusú teherautókat. A billenőplatós teherautóból száznegyven darabot szállítanak a közel- keleti megrendelőnek. Az első teherautók még novemberben útnak indulnak, az év végéig pedig száz darabot szállítanak ki (MTI fotó — Fehér József felv. — KS) Fodor Lászlóné munkája a szalagon a fűző- szemek elverése a korcsolyacipőn
