Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

¥ 2« NÉPÚJSÁG, 1982. november 24., szerda MADRID A keddi, mindössze fél órás plenáris ülésen csak a két nagyhatalom képvise­lője kért szót. A konferen­ciához közelálló sajtókörök­ben kiemelték a szovjet de­legáció mértéktartó, ér­velő hozzászólását. Szerdán a küldöttségvezetők nem hi­vatalos találkozójával foly­tatja munkáját a madridi találkozó. HANOI Nguyen Co Thach vietna­mi külügyminiszter távirat­ban köszöntötte újonnan ki­nevezett kínai kollégáját, Vu Hszüe-csient. A vietna­mi üdvözlet aláhúzza: Hanoi a két onszág kapcsolatainak mielőbbi normalizálását sze­retné, mert az megfelel minkét nép érdekeinek, ha­gyományos barátságuk szel­lemének. VARSÓ A lengyel kormány elnök­ség és a hazafias nemzeti újjászületés! mozgalom kép­viselőinek. hétfői együttes ülése igen jelentős esemény az ország életében — jelen­tette ki szokásos keddi nem­zetközi sajtóértekezletén Jerzy Urban, a lengyel kor­mány szóvivője. A jövőben nagy szerepük lesz az ilyen találkozóknak a kormány munkájában való társadal­mi részvétel széles körű bő­vítése szempontjából A kormány több mint húsz to­vábbi törvénytervezeten dol­gozik, amelyek megteremtik a megfelelő jogi és törvé­nyes kereteket az ország életének további stabilizálá­sához, a reformok folyta­tásához. TIRANA (Hétfőn megtartotta alaku­ló ülését az újjáválasztott albán népi gyűlés. Az albán népi gyűlés (parlament) el­nökévé Pali Miskát válasz­tották meg. Az elnökség el­nöke (államfő — az egész­ségi állapota miatt lemon­dott Hadzsi Lesi helyett — Pramiz Alia lett, aki eddig az Albán Munkapárt Köz­ponti Bizottságának titkára volt. Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Moszkvában kedden reg­gel megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának őszi ülésszaka. Az ülésszak előzetesen meghatározott napirendjén az 1983. évi terv és költség- vetés szerepel. A két terve­zetet előzetesen megtárgyal­ták a szovjet parlament ille­tékes bizottságai. Hétfőn a tervjavaslatot megvitatta és előterjesztésre javasolta a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága is. Ugyancsak az ülésszak napirendjén szerepel a Szov­jetunió államhatárairól szóló törvény j avaslat. A legfelsőbb tanács két házának kedd délelőtti együttes ülésén a küldöttek egyperces néma felállással adóztak Leonyid Brezsnyev, a legfelsőbb tanács elnöksé­ge elhunyt elnöke emléké­nek. Azt kővetően elfogadták az ülésszak napirendjét, majd megválasztották az el­nökség új tagjait. A legfelsőbb tanács elnök­ségének tagja lett Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára. Ugyancsak az elnök­ség tagjává választották Sztyepan Salajevet, a Szov­jet Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsának elnökét és Nyikolaj Bászov akadémi­kust. Felmentették az elnök­ség tagsága alól Alekszej Sibajevet. A két ház együttes ülésén Moszkvában megkezdte mun­káját a Legfelsőbb Tanács őszi ülésszaka. A képen: Nyikolaj Bajbakov miniszter­elnök-helyettes beszél (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) a továbbiakban az állami tervbizottság elnöke, Nyiko­laj Bajbakov ismertette az 1983-ra szóló gazdasági és szociális fejlesztési állami terv tervezetét. A Szovjet­unió 1983. évi állami költ­ségvetésének tervezetét Va- szilij Garbuzov pénzügymi­niszter terjesztette elő. A nap második felében a tanács két házában, a szö­vetségi tanácsban és a nem­zetiségi tanácsban megkez­dődött az előterjesztett je­lentések feletti vita. A legfelsőbb tanács ülés­szaka szerdán folytatja mun­káját. Szabadságot Nelson Mandelának! Trevor Huddleston, angol érsek, a brit apartheid-Helle- nes mozgalom elnöke a kö­zelmúltban nemzetközi kam­pányt indított Nelson Man­dela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus egyik vezető­je és harcostársai szabadon bocsátása érdekében. A kez­deményezési ez csatlakoz­tak a Magyar Szolidaritási Bizottságiban tömörült társa- dalmi és tömegszervezetek is. Nelson Mandelát a preto­riai hatóságok több mint 20 éve tartják börtönben, mert elszántan és következetesen küzdött azért, hogy Dél-Af- rikáibian is megszűnjön a faji megkülönböztetés, s érvénye­süljenek az ENSZ által elfo­gadott emberi jogok egyete­mes nyilatkozatának előírásai. A dél-afrikai fajüldözők im­már két évtizede szembehe­lyezkednek azzal a világmére­tű szolidaritási kampánnyal, amely határozottan elítéli a dél-afrikai rendszer jogtip- ró tevékenységét, követeli a bebörtönzött dél-afrikai ha­zafiak szabadon bocsátását, s Sz alapvető szabadságjogok biztosítását Dél-Afrika el­nyomott népei számára. A világ haladó közvéle­ményével együtt a Magyar Szolidaritási Bizottság tag- szervezeted is követelik, hogy haladéktalanul helyezzék szabadlábra Nelson Mandelái Neutronfegyver-ellenes határozat az ENSZ-ben A neutronfegyvérrel szem­ben foglalt állást határoza­tában az ENSZ közgyűlésé­nek 1. számú, politikai és biztonsági kérdésekkel fog­lalkozó bizottsága. A szocia­lista és az el nem kötelezett országok csoportja által kez­deményezett határozat hang­súlyozza, hogy a genfi lesze­relési bizottságnak haladék­talanul tárgyalásokat kell kezdenie olyan nemzetközi szerződés megkötése céljá­ból, amely megtiltaná a ne­utronfegyver kifejlesztését, gyártását, felhalmozását és felhasználását. A bizottság felszólította az ENSZ köz­gyűlését, hogy következő ülésszakának napirendjére előzetesen vegye fel a ne­utronfegyver betiltásának kérdését. A bizottság 59 szavazattal 14 ellenében fogadta el a ha­tározatot, 52 ország képvise­lői tartózkodtak a szavazás­tól. Görögország, Dánia, Iz- land, Hollandia, Norvégia és Spanyolország kivételével a NATO tagállamai, valamint Ausztrália, Japán és Üj-Zé- land szavaztak a határozat elfogadása ellen. Javier Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár javasolta, hogy a Biztonsági Tanács hosz- szabbítsa meg a Golan-fenn- síkon állomásozó ENSZ bé­kefenntartó erők november 30-án lejáró mandátumát. Az ENSZ főtitkára közölte, hogy az érintett országok előzete­sen hozzájárultak a kéksisa­kosok megbízatásának meg­hosszabbításához. A Bizton­sági Tanács november 29-i ülésén dönt a kérdésről. —( Külpolitikai kommentárunk )— Két beszéd—két világ RITKÁN KÍNÁLKOZIK ALKALOM, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok külpolitikájáról szinte egyidejűleg elemezhetünk felelős megnyilat­kozásokat. Mi több legmagasabb szintű véleményt, hiszen Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára hétfőn a központi bizottság ülé­sén, Ronald Reagan elnök pedig a televízióban mon­dott beszédet. Olcsó fordulat lenne csupán a két fő­város közti időeltolódással magyarázni a két állás­pont közti irdatlan különbséget. Andropov rendkívül határozottan szólt arról, hogy a szovjet külpolitika változatlan célja a tartós béke biztosítása. Felelősségteljes nézetről tett tanú- bizonyságot, amikor kifejtette: hacsak az emberiség nem akarja kookáztatni a jövőjét, nem békélhet meg örökre a fegyverkezési hajszával és a háború gon­dolatával. S azokkal szemben, akik az enyhülés je­gyében eltelt hetvenes éveket szeretnék véletlen epi­zódnak minősíteni, az SZKP főtitkára azt a Nyugat- Európában, sőt az USA-ban is sok politikus által képviselt nézetet támogatta, miszerint az enyhülés korántsem túlhaladott politikai célkitűzés. AMI REAGAN BESZÉDÉT ILLETI, az amerikai sajtó jó előre fölcsigázta az érdeklődést, állítólagos fontos kezdeményezéseket kilátásba helyezve. Nos, az elnök alapos csalódást okozott mindazoknak, akik új, építő javaslatokat vártak tőle. Szólt viszont, nem is keveset — az elrettentés új katonai eszközeiről. Az MX-rakéták elhelyezése a Warren-támaszponton, a B—1-es bombázók flottájának gyors fejlesztése Reagan értelmezésében szükségszerű lépés, mert az Egyesült Államok a békét „az elrettentés és a lesze­relés egymással párhuzamos útján” keresi. Mi tagadás, ez rendkívül kockázatos vállalkozás. Különösen akkor, ha az USA mereven ragaszkodik korábbi, jól ismert nézetéhez a genfi tárgyalásokon. A „nulla-változat” és a hadászati nukleáris eszközök csökkentése tekintetében Washingtonban nyoma sincs a leghalványabb készségnek az ésszerű komp­romisszumra. \bban pedig hasztalan reménykednek, hogy a Szovjetunióra az erőegyensúly felborulásához vezető megállapodásokat kényszeríthetnek. Jurij Andropov világosan utalt erre beszédében: senki ne várjon a Szovjetuniótól egyoldalú leszerelést. SAJNOS, A KÉT MEGNYILATKOZÁST ÖSSZE. VETVE a világ aggodalma aligha enyhülhet. Sőt, az MX-rakéták rendszerbe állításának hivatalos bejelen­tése, a B—1-esek számának erőteljes növelése — minthogy ezek is az új stratégiai fegyverrendszer körébe tartoznak — nem hat a feszültség föloldása, az enyhülés irányában. Ellenkezőleg! A két beszéd — két világ. Hogy melyik milyen nézetek hordozója, azt nem nehéz eldönteni. GYAPAY DÉNES Czyrek Washington kudarcáról Lengyelország teljes hatá­rozottsággal szembeszáll a nemzet érdeKeit sértő vala­mennyi nyugati manőverrel, s egyidejűleg tovább erősíti szövetségét a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal — jelentette ki Józef Czyrek, a LEMP KB Politi­kai Bizottságának tagja a kb titkára, aki a központi bizott­ság szakelőadói számára tar­tott tájékoztatót a nemzet­közi helyzetről. Hozzátette: Washington kudarcot vallott azzal, hogy nem tudott kon­frontációt kirobbantani Len­gyelországban. Czyrek szerint némi derű­látásra ad okot, hogy az atóbbi időben Nyugaton ha­tározottabban lépnek fel az enyhülés mellett elkötelezett erők. Mitterrand a független palesztin állam mellett Sebezhető gazdaságok Független palesztin állam létrehozását szorgalmazta Francois Mitterrand francia elnök Kairóban kedden nyil­vánosságra hozott interjújá­ban — amennyiben a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet elfogadja azt az elvet, hogy Izrael és a PFSZ kölcsönösen elismeri egymást. Mitterrand, aki szerdán háromnapos hi­vatalos látogatásra érkezik az egyiptomi fővárosba, az A1 Ahram és az Ai Akhbar cí­mű kairói lapok főszerkesz­tőjének nyilatkozott útja előtt. Az arabok és Izrael köl­csönös elismerését sürgette a francia elnök, és — egyipto­mi vendéglátóival összhang­ban — azt hangoztatta, hogy a Közel-Keletre vonatkozó Reagan-terv számára biztosí­tani kell a „kifutás” lehető­ségét A fezi arab csúcs ha­tározatát „jó kiindulópont­ként” értékelte, hozzátéve, hogy „nem minden pontjával ért egyet”. Francois Mitterrand elis­merte, hogy országa Izraelre csak „a jóindulat és a buz­dítás” eszközével tud nyo­mást gyakorolni. A libanoni kérdést érintve hangoztatta, hogy a közel-keleti ország­ból minden külföldi erőnek ki kell vonulnia. Mitterrand kijelentette: „Számos fejlődő országgal tartunk fenn kapcsolatokat, de Egyiptom gazdasági kí­vánságai elsőbbséget élvez­nek” — jelentette ki a fran­cia államfő, utalva Mubarak egyiptomi elnökkel folyta­tandó tárgyalásainak egyik kiemelkedő témakörére. A harmincas évek világ­gazdasági válsága óta ta­lán soha nem volt olyan szükség a világkereskedelem játékszabályainak újraérté­kelésére, mint most, a tar­tós gazdasági recesszió ide­jén. Egy évtized óta most — szerdán — tart először vi­lágkereskedelmi értekezle­teit 87 ország küldöttsége az­zal a céllal, hogy kinyilvánít­sa szándékát: nem törek­szik jogtalan előnyszerzésre más nemzetek rovására a nemzetközi áruforgalom­ban. Több küldöttség — köz­tük például a francia — megkérdőjelezi, van-e egy­általán értelme az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT) tar­tozó tagállamok konferen­ciájának — „a nagyapáink idején érvényes kereskedelmi elvekről” folyó tanácskozás­nak most, amikor a keres­kedelem gyakorlata élesen el­üt a szabad áruforgalomról vallott klasszikus elvektől. A be nem tartott szabá­lyok melletti kiállás már az értekezlet sikerét jelenthet­né. Aligha várható, hogy a tanácskozás eredeti céljának megfelelően új, a kereskede­lem szabadságát növelő in­tézkedéseket dolgoz ki a nyolcvanas évekre, hiszen még az értekezletet közvetle­nül megelőző napokban sem csitultak a heves kereskede­lempolitikai viták, nem enyhült a „mindenki minden­ki ellen” kereskedelmi hábo­rúskodás. Franciaország a szűk áteresztőképességű Poi­tiers határátkelőhelyen en­gedi csak az országba a ja­pán képmagnókat, Japán vi­szont tiltakozik a Közös Pi­ac és Amerika által köve­telt „önkéntes” kiviteli ti­lalmi korlátozások ellen. Az Egyesült Államok azt akar­ja, hogy az EGK hagyjon fel a gyengélkedő iparágak támogatásával az EGK pe­dig azt követeli az USA-tól, hogy szüntesse be a hazai exportőrök szubvencionálá­sát. Nagyobbak az ellentétek a fejlődő és a fejlett tőkés országok között, mint az utóbbi években bármikor — vélik megfigyelők. A GATT- tagök kétharmadát adó fej­lődő országok sürgetik az élélmiszerek, textíliák keres­kedelmének liberalizálását — amit a fejlett ipari országok nem támogatnak —, és ra­gaszkodnak az eddig élvezett különleges kereskedelmi elbí­ráláshoz —, amely felül­vizsgálatához viszont a veze­tő tőkés országok ragasz­kodnak. A terjedő protekcionizmus következtében a tavalyi visszaesés után az idén sem várható javulás a világke­reskedelemben. Számos or­szág oly mértékben eladó­sodott, hogy képtelen növel­ni behozatalát, ha pedig a kereskedelmi elzárkózás mi­att tovább szűkülnek az ex­portpiacok, a világ több mint 40 eladósodott országa nem tudja tartozását törleszteni — állapítja meg a GATT jelen­tése. A GATT által tiltott, tehát a kölcsönös előnyök érvény­re jutását akadályozó keres­kedelmi eszközök egyetlen év alatt 60 milliárd dollár érté­kű áru kivitelét hiúsították meg, — a pontos érték meg­állapíthatatlan, hiszen a GATT a mennyiségi korláto­zások, exporttilalmak, beho­zatali akadályok töredékét — alig egy tizedét — „fülel­te” csak le. A vitázó felek a perpatvarokat rendszerint kétoldalú tárgyalásokon, politikái szinten, a világ- szervezet megkerülésével igyekeznek orvosolni. E mód­szer a világgazdasági folya­matok befolyásolására képes vezető ipari országoknak még úgy, ahogy lehetőséget ad ki­elégítő egyezkedésre, viszont a kisebb nemzetek számára alávetettségük fokozásával, pozícióik gyengítésével jár. Épp ezért szorgalmazzák a GATT-tagok többségét adó fejlődő országok, a kisebb tő­kés országok és Magyaror­szág mellett Lengyelország, Csehszlovákia és Románia, hogy a nemzetközi kereske­delmi szervezet szava legyen ismét meghatározó az áru­forgalom szabályozásában, ellenőrzésében, az egyoldalú intézkedések megszüntetésé­ben. Előnyös lenne számuk­ra. ha a tagországok kötelez­nék magukat a diiszkrimini. tfv korlátozások megszűnte tűsére, ha az értekezlet lét­rehozná a GATT felügyelő bizottságát, amely az im­portfékek szabályszerűsé­gét ellenőrizné, és ha a nem­zetek hozzájárulnának a panaszok, viták hatásos el­intézéséhez — a GATT kere­tein belül. A mostani kétol­dalú és kényszerűen elfoga­dott, rendszerint az erősebb fél győzelmét hozó egyez­mények helyett a GATT így ismét meghatározó szerephez juthatna a nemzetközi keres­kedelemben. Részleges izraeli-szíriai csapat­kivonás? Kedden délelőtt Bej rútból Damaszkuszba érkezett Phi­lip Habib, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízott- ja és nyomban találkozott Abdel Halim Khaddam Szí­riái külügyminiszterrel. A megbeszélések tárgya — Ha­bib küldetésével összhang­ban — a Libanon területén tartózkodó külföldi csapa­tok, vagyis az izraeli invá- ziós alakulatok, az arab bé­kefenntartó erőkhöz tartozó szíriai egységek és a palesz­tin fegyveresek kivonása volt. Libanoni tájékozott forrá­sok szerint az amerikai diplomata kezdeti lépésként kölcsönös, részleges izraeli— szíriai csapatkivonást kezde­ményez a Bejrúttól délke­letre, illetve északkeletre fekvő hegyvidéken. Ez a törekvése részben azzal függ össze, hogy az izraeli meg­szállás következtében tartós fegyveres konfliktus rob­bant ki a Druz hegyvidékre behatolt falangisták és a haladó szocialista párt tag­jai között. A libanoni hadsereg szó­vivője kedden határozottan cáfolta a Maariv című iz­raeli lap jelentését, amely szerint a libanoni hadsereg Nyugat-Bej rút átfésülése so­rán 1200 palesztin menekül­tet megölt és további 60 ez­ret a szíriai ellenőrzés alatt álló területekre deportált,

Next

/
Oldalképek
Tartalom