Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 19., péntek 3 Élvonalban a kompoltí árpa. és a hibrid lucerna A magyar növénynemesítők sikerei A biológiai alapok gyorsütemű fejlődése hozta magával a mezőgazdaság termelési sikereinek jelentős részét; a gazdálkodás tárgyi feltételei ugyanis nem gyarapodtak a szükséges mértékben, ám ezt jó termőképességű növényfajtákkal, hibridekkel a gazdálkodók jórészt ellensúlyozták — mondotta az MTI munkatársának Kapás Sándor, az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Intézet főigazgatója, aki a hazai növénytermesztés fajtaadottságait és a genetikai előrelépés lehetőségeit elemezte. A fajtaválaszték általában kielégíti az igényeket, néhány növényi kultúra választékát azonban, javítani kell. A rendelkezésre álló vetőmagvakkal, szaporító anyagokkal a VI. ötéves terv előirányzatait a nagyüzemek és a kistermelők teljesíthetik, sőt a jelenleg alkalmazott fajták és hibridek jó része a következő tervidőszakban is jó szolgálatot tesz majd. örvendetes, hogy a hazai növénytermesztők sikerei nyomán új fajtákkal az import egy részét helyettesíteni lehet a hozamok visszaesése nélkül. Ami a távlatokat illeti: ahhoz, hogy továbbléphessenek, új nemesítési módszereket kell alkalmazni a tudományos műhelyekben. Várhatóan az eddiginél is nagyobb szerepet kap a szövettenyésztés — ez jó eljárás a fajták fenntartására és szaporítására —, az évszázadfordulóra pedig az addigra felfejlődő génsebészet kínál lehetőséget új típusú, vagy egészében új növények előállítására, a hibridizáció lehetőségeinek szinte korlátlan bővítésére. Ezeken a területeken a hazai kutatóintézetekben figyelemre méltó próbálkozások történnek. Az elmúlt időszakban a búza fajtaválasztéka sokat javult, négy új magyar fajta került köztermesztésre és bárom van minősítés alatt. További feladat a minőség javítása, az úgynevezett javító búzákból többre lenne szükség. A kukoricatermelők választási lehetősége bővült, mindenekelőtt a korai és közepes érési idejű fajtákat keresik, jelenleg már ezek adják a vetőmagforgalom 80—85 százalékát. A késői érésűek termesztésével las- san-lassan felhagynak, a magas szárítási költségek gazdaságtalanná teszik a különben általában jó termőképességű fajtákat. Az elmúlt időszak tapasztalatai bebizonyították, hogy a hibridek érési idejét amúgy is más módon kell értékelni, azt kell vizsgálni, melyik adja le leggyorsabban víztartalmát, ez ugyanis a gazdaságos termesztés alapvető feltétele. Négy új napraforgó hibrid gazdagítja a kínálatot, a magyar nemesítők évtizedes lemaradást hoztak be velük, valamennyi versenyképes a külföldiekkel. Nem lehet ezt elmondani a cukorrépáról, a hazai fajták cukortermelése elmarad a külföldiekétől. A magyar dohányfajták sem felelnek meg minden igénynek. Jelentős sikereket értek el az elmúlt években a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti kutatóintézetének szakemberei is. Az általuk nemesített korai őszi árpa országosan Is elterjedt és bevált fajta. Az intézetben előállított hibrid lucerna a nemzetközi szakmai közvélemény figyelmét is felhívta magára. A kompoltiak további erőfeszítéseket tettek újabb ősziárpafajták nemesítésére. Ennek eredményei várhatóan a közeljövőben jelentkeznek majd. A vetőmagimport csökkentését teszik lehetővé az új magyar zöldségfélék. Egyebek között több új zöldborsó kínálja magát. Javult a zöldbabválaszték, több a konzervipar igényeinek is megfelelő paradicsomot minősítettek. Számos új uborka-, paprikafajta a nemzetközi követelményeknek is megfelel. A gyümölcstermesztésben is nagyobbak a lehetőségek. A meggy fajta- választéka a nemzetközi ösz- szehasonlítást is kiállja, új, hibridcseresznye került a köztermesztésbe, javult a kajsziellátás; az új mandula-kajszi (a gyümölcsnek hosszúkás mandulaformája van) várhatóan rövidesen kedvelt lesz. öt új szőlőfajta vár engedélyezési eljárásra, közöttük az Egerben nemesítettek is. A hazai igények — piaci ösztönzése — a jobb minőséget adó fajták és hibridek irányába tolódnak el. Egyre inkább érződik, hogy jó árat csak jó minőségű fajtáért fizetnek. Ám néhány területen egyelőre még mindig a mennyiségi követelmények a meghatározóak. így például a kiváló minőségű búzafajták esetenként — kisebb termésük és nem megfelelő áruk miatt —, nem terjedhetnek el a termelésben. A szövettenyésztés a nemesítő munka bővítésére kínál lehetőséget. A fás növényeknél már ma is sikerrel alkalmazzák a módszert, amelyet azonban ki lehet terjeszteni más növényekre, például a burgonyára is. Az eljárással megoldható a fajták gyors szaporítása, ami a növénytermesztésben a rugalmasabb termékszerkezetváltás feltétele. Egyebek között a tápiószelei kutatók és a Szentlőrinci Állami Gazdaság szakemberei foglalkoznak vele. Kezdeti sikerek vannak már a génsebészet területén is. Olyan gyakorlati problémák adódnak, amelyekre ha sikerül választ adni, akkor az évszázad vége felé általánossá tehető az eljárás. Ezzel olyan nagy mennyiségű növényi anyaghoz juthatunk, hogy végső soron nem az új fajták előállítása, hanem a legjobbak kiválasztása lehet a nemesítők és a fajtakísérletezők nagy problémája. Az elméleti munka előrehaladott; elsősorban a szegedi biológiai kutatóintézetben foglalkoznak a témával. Az országos mező- gazdasági fajtakísérleti intézet agrotechnikai központja is ígéretes próbálkozások színhelye. Mentusz Károly Olaj helyett forgács, hulladék A Somogy megyei Tabi Építő- és Vegyesipari Szövetkezetben elkészült az első — itt kifejlesztett — fa- aprítékkal, illetve fahulladékkal működő, nagy teljesítményű hőlégfúvó, amely elsősorban az olajos hőlégfúvók helyettesítésére alkalmas. Jó hatásfokkal használható a mezőgazdaságban fejő- és tejházak, szárítók, valamint ipari csarnokok fűtésére, s automatizáltsága, műszaki jellemzői megfelelnek a hasonló NSZK-beli gyártmánynak. A külföldi csaknem nyolcszázezer forintba kerülne — valutában — a tabiak által teljes egészében hazai anyagból előállított berendezés ugyanakkor száznyolcvanezer forintért kapható. Vállalkozni szabad Jó reggelt, sampion őszibarack...? - Kóstoló körtéből — A jó fa megfakad — Kere- csendi csemeték, avagy Dér László is megtalálta a neki való facsemetét (Fotó: Kőhidi Imre) A hátsó udvar nagy részét most a facsemeték gondosan vermelt sora foglalja el. A külön elkerített rész az aprójószágé. Van itt japánkakastól pulykáig minden, kacsa, liba, tyúk. Szucsik Petemé, a gazdaasszony jól beöltözött a csípős reggeli hideg ellen és kedvtelve gyönyörködik a lármás baromfihadban, majd elégedett tekintettel simít végig a sokféle szép facsemetén is. Utóbbiról kérdezzük. — Honnan jött az ötlet? — Rákóczifalváról. Pontosabban: nem annyira az ötlet, mint inkább az első szállítmány, de már tavaly ilyenkor. Hírét vettük ugyanis az ottani termelő- szövetkezet faiskolájának, és nem volt nehéz kitalálni, hogy sikere lenne, ha létesítenénk egy kis lerakatot itt nálunk, Kerecsenden. — Éppen a legjobbkor határoztunk — egészíti ki felesége szavait Szucsik Péter, aki ugyancsak Kerecsenden villanyszerelő kisiparos, de természetesen sokat segít „vállalkozó” feleségének. — Szóval, a legjobbkor — folytatja a megkezdett gondolatot —, mert ha egy kicsit késlekedünk, mások megelőznek ... — Szóval, adott volt a lehetőség, illetve számomra a kérdés, hogy továbbra is a régi munkahelyemen maradjak, ahol már tizennyolc éve ültem a rajzasztalomnál havi 2600-ért, vagy pedig belevágni ebbe a munkába — szól ismét Szucsikné, akin egyértelműen látszik: nem bánta meg, hogy így döntött. Kétségtelen persze, hogy napjaink kedveznek a jól megalapozott vállalkozásoknak, és ahogy elnézzük a kerecsendi lerakatot, meglehetősen egyértelműnek tűnik, hogy itt erről van szó. A rákóczifalvi termelőszövetkezet évente egymillió facsemetét hoz forgalomba, mintegy 200 fajta felvonultatásával. Emellett még ott a 30 hektáros díszfaiskolájuk, és az már országosan közismert, hogy ez is, az is igen népszerű. Manapság, a kiskertek, hobbitelkek korában nem is lehet csodálkozni ezen. A lerakatból nézve a dolgot pedig egyenesen úgy tűnik, mintha mindenki facsemetét keresne. Most is, bár még igencsak korai az idő, és az éjszakai fagy sem engedett ki, már többen jöttek érdeklődni: Körte, cseresznye, meggy...? és szinte nincs olyan igény, amire nemet kellene mondani. Közben a férj megnyer egy aprócska fogadást is, aminek tétje ugyan nincs, de érdekes. — Fogadjunk — mondja —, hogy az első három ember sampion őszibarackot rendel? Nem sokat kell várakozni, jön az első. — Jó reggelt. Sampion őszibarack...? És ugyanígy a második és a harmadik. — Honnan ez a nagy favorizálás? — A Képes Űjság megírta, hogy ez milyen jó minőségű, milyen ízletes, az új nemesítésekről viszont nem volt benne szó, pedig azok több tekintetben felülmúlják a sampiont — feleli Szucsik Péter, és miközben megmutatja a szerződésre hizlalt szép, fehér szőrű malacait is, elmesél egy idevágó sztorit. Ügy kezdődik, hogy jön a vevő, kiszáll a Volgából... — Meggy van? — Van. — Akkor kérek százat — mondja az emberünk. Ezen még én is elcsodálkoztam. — Vállalatnak lesz? — kérdem tőle. — Nem — feleli —, maszek. — Tudja, van két hold az én nevemen, kettő a feleségemén, és most már nagykorú lesz a gyerek... Hiába na, ha egyszer egy üzlet — vagy Volga — beindul ... Mindenesetre az idő előrébb haladtával itt is egyre több az érdeklődő. Van, aki későbbre jelzi, hogy visszajön, van aki mindjárt el is viszi a megvásárolt facsemetéket. Szucsik Péterék ugyanis jól számoltak: közvetlenül a 25-ös út és a 3-as főközlekedési út mellett, ahol ekkora a forgalom, be kell jönnie egy ilyen üzletnek.' Már a kezdés évében, tavaly 400 ezer facsemetét adtak el, s hogy milyen sok helyre, azt nehéz lenne felsorolni : Eger, Pétervására, Ózd, Visonta, Kaposvár ... — Jelenleg mi a kínálat? — Körte, meggy, kajszibarack, néha dió is, azt most nagyon keresik, aztán szőlőoltványok, kisebb mennyiségben ezekből is tartunk tíz fajtát, csemege- és borszőlőt, fele-fele arányban. Van díszfánk és cserjénk is, berkenye, platán, spirálfüz, vadgesztenye és egy igazi különlegesség a piros hóbogyó. Olykor lehet hallani, hogy a vásárlók panaszkodnak: rossz a megfakadási arány. Erről most a lerakat „főnökétől”, Szucsiknétól érdeklődünk. — Itt a minőséget a Szaporítóanyag Felügyelet ellenőrzi, a Növényvédő Állomás pedig minden szállítmányt ellenőriz. Nem azért mondom, de nálunk eddig nemigen volt panasz, annál többen mondták, hogy szépen megindultak az itt vásárolt csemeték. A tavaly elültetett körtéből és őszibarackból például már kóstolót is kaptunk. — Azt szokták mondani — egészíti ki felesége szavait a tréfára könnyen hajlamos férj —, egy jó fa, ha eldobják, akkor is megfakad ott, ahol leesik. Ami persze, nem azt jellenti, hogy a faültetéshez nem szükségeltetik némi szakismeret... Még ezekhez a szép, kerecsendi csemetékhez is, ha minden igaz. B. Kun Tibor A FIAT MAR NEM ENGEDI A BANYÁBA Csak a teljesítmény számít Az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi üzemében az összlétszám 380—330. Ennyien dolgoznak itt. A föld alatt 100—120-an. Ám 25 százalékuk hiány, zik naponta. Magas a bányászok pótszabadsága, sok a beteg. A bánya szilikózisveszélyes. Még több az izületi, a különböző gerincbántalmakkal és szívpanaszokkal betegállományban levő. Az összlétszámból hozzávetőlegesen százan csökkent munkaképességűek. Érthető, jelentkező csak ritkán téved a személyzetis irodába. Mi bányászdinaszitiát kerestünk. Hiába. Azt a feleletet kaptuk ugyanis, hogy ha már az apa itt dolgozik, akkor nem engedi ide a fiát. A három műszak eleve próbára teszi a dolgozókat, nem beszélve a munkakörülményekről. Ugyanazzal a technológiával bányásznak, mint harminc évvel ezelőtt. Egy kézifúró 27 kilogrammot nyom. 'Mindezt a többségüknek egy méter széles üregben kell használniuk, hozzávetőlegesen 300 méter mélyen. Termelésük profilját az ólom és a cink adja. Teljesítménybérben dolgoznak. A legnehezebb munkát végzők évi átlagkeresete 100—120 ezer forint. A munkahét számukra 36 óra, egynapi munkaidejük 7 óra 12 perc. A kitartóbbak korkedvezményt kapnak, de mindenkit megillet az évenként járó kétezer forintos hűségpénz, a prémium, amit célfeladatokért adnak, a közlekedési hozzájárulás, a lakásvásárláshoz, az építkezéshez nyújtott nem kevés anyagi támogatás. A 60-as évek végétől nem számít valami nagy üzletnek az ércbányászat. A sikerélményért is meg kell küzdeniük. Sokszor kilométereket haladnak előre anélkül, hogy valami hasznosat is találnának. Az iskolai végzettség — a bányászszakmákat kivéve — nem számát. Dolgozik itt olyan ember is, aki néhány évet elvégzett valamelyik egyetemen, az sem keres többet, mint az iskolázatlan. Csakis a teljesítmény számít. Nem tagadják: a pénz miatt csinálják. Elsősorban a kereseti lehetőség vonzotta Király Károlyt is, aki még 1957-ben az értífeltárónál kezdte a munkát. Egészen 1963-ig több munkatársával együtt gyalog tették meg munkahelyükig a sokszor több kilométeres utat Mátrakeresztesről. Amikor a feltáró, a kutatómunkát megszüntették — 1973-ban —, úgy döntött, hogy magánzó lesz. Bedolgozóként fakanalakat gyártott tizenhat hónapon keresztül. — Olyanokat sóhajtozott reggel, este, amikor jött-ment a bányászbusz, hogy szinte már rossz volt hallgatni — mondja a felesége. — No meg hogy néz ki egy fakanalas bányász — tette hozzá ő maga is. — Igaz, most is csinálhatom amolyan másodállásként, de ez már egészen más. A hetvenes évek közepétől már én is a bányászbusszal utazom naponta. Voltam csillés, segédvájár, vájár, bányamentő, most pedig robbantómesterként dolgozom, mint brigádvezető. Végigjártam a ranglétrát, s kitanultam a bányászmesterség fogásait. Bírom erővel, egészségileg nincs gondom. Eddig még negatív volt az évenként ismétlődő szűrővizsgálat minden eredménye. Igaz, volt egy kollégám, aki szilikózist kapott, de ő már nagyon régen kezdte. Akkor még szárazfúrást végeztek, s az sokkal veszélyesebb volt, mint a mai munka. — Bármilyen furcsán is hangzik, de meg lehet ezt is szeretni. A srácok zöme megbízható ember. Az én csapatomban tizenketten dolgoznak. Fejenként 12 centimétert haladunk egy műszak alatt? Ebbe a vájatba dupla sínpárt fektetnek; egy befelé és egy kifelé jövőt. Hét és fél négyzetméternyi terület ez, kőben fejtve. Jelenleg 185 méter mélyen dolgozunk. Vigyázni kell nagyon, hogy ne legyen szakadás, mert ha bejön a víz, vagy valami egyéb problémánk adódik, az a teljesítmény rovására megy. A bánya biztonságos, a munkahelyek nem veszélyesek, csak nagyon nehezen lehet előrehaladni. Ezért is fontos, hogy pontosan dolgozzunk. Beszélgetni nincs idő, meg erő sem nagyon. Egyébként is a fúrásnál akkora a zaj, hogy a saját szavunkat sem halljuk. Mutogatunk egymásnak. Értjük a jeleket: összeszoktunk. — A család? Megszokták, hogy a bányában dolgozom. Említettem, hogy nem veszélyes. Amióta ott vagyok, még nem volt baleset. A lányom már férjnél van, sőt már nagypapa is vagyok. A fiam ács-állványozó szakmunkástanuló. Ha akart volna, akkor úgy is velem jönne a bányába. Annak azonban örülök, hogy nem erre adta a fejét. Király Károly is igénybe vette a bányásztámogatást, amikor elkezdte mátrakeresz- tesi házának építését. A felesége még elmeséli, hogy hiába főzi a jobbnál jobb falatokat, nem nagy étkű a bányászférj a nehéz fizikai munka ellenére sem. Mindenről szívesen társalognak, csak egy dolgot hallgatnak el szerényen. Mégpedig azt, hogy a 45 éves családfő többszörösen kitüntetett bányász. A huszonöt éves törzs- gárdajelvénnyel együtt ott sorakoznak gyűjteményében a brigádkitüntetések — négyszeres aranykoszorús csapat —, míg vezetőjük kétszeres kiváló dolgozó. Kis Szabó Ervin
