Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. november 3., szerda Ahol nem ismerik a lehetetlent Tízéves a megyei nevelési tanácsadó Tudományos ülésszak Illyés Gyula tiszteletére Tudományos ülésszakkal köszönti a nyolcvan éves Illyés Gyulát az Eötvös Ló- ránd tudományegyetem XX. századi magyar irodalom tör. téneti tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság A kétnapos tanácskozás kedden az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának tanácstermében kezdődött: neves kutatók elemezték, ér. tékelték Illyés Gyula életpályáját A tudományos ülésszak előadóinak többsége Illyés Gyula művednek tükrében vállalkozott az alkotó munkásságának méltatására. Szegedy-Maszák Mihály, egyetemi docens azt bizonyította, hogy a Puszták népében különböző műfajok ötvöződnek egymással: Illyés az irodalmi életképeket úgy fejlesztette, hogy példázattá emelte saját családjának sorsát. Szabolcsi Miklós akadémikus Illyés prózájának stilisztikai elemzéséből kiindulva az író műveinek három stílus rétegéről szólt A feszes, gyakran versbe hajlóan formált közlőszövegről, az egyenes idézetekről és a szövegbe rejtett, ironikus célzatú idézetekről. Almási Miklós és Tarján Tamás irodalomtörténész szintén művek elemzését vállalta. Kiss Ferenc irodalomtörténész a Hajszálgyökerek című Illyés esszékötet fogadtatásáról beszélt. A művelődésügyi miniszter épp tíz esztendeje adta ki azt az utasítást, amely lehetővé tette a nevelési tanácsadók megalakítását. Az azóta eltelt évtized során ezek az intézmények igazolták életképességüket. Sike-- rek sorozatával büszkélkedhet a Heves megyei is. Az elért eredményekről, a megoldásra váró gondokról beszélgettünk Kocsis Sándorral, aki irányítja, szervezi ezt a szerteágazó, ezt a rendkívül fontos tevékenységet. Az úttörők érdeme — Nálunk már a hivatalos rajt előtt összefogtak a felelősségérzettől vezérelt pedagógusok. Az ötvenes évek végén néhány kiváló tanár és orvos felvetette az ötletet. Az akkori megyei művelődésügyi osztály ezzel egyetértett, és megbízta Pöltl József tanulmányi felügyelőt, az ifjúságvédelmi ügyek főelőadóját a bábáskodással. Az elhatározást hamarosan tettek követték, s 1961. január 1-én már hozzá is fogtak a munkához. A Gárdonyi Géza Gimnáziumban dr. Somos Lajos vezényletével Hórvölgyi István, Balog Béla, Pöltl József nevelők, Bene László, Sziklai Pál gyógypedagógusok, valamint dr. Kolonits László és dr. Gyulai György ideggyógyászok vállalták az úttörők nem éppen könnyű szerepkörét. Hetente két alkalommal fogadták a tanácsadásra szoruló gyerekeket, szülőket, óvónőket, tanítókat. Beszédes adalékok Nem könnyű tíz év mérlegét megvonni, a kifejező adalékok azonban önmagukért szólnak. Azokkal a 3—18 éves lányokkal, fiúkkal foglalkoztak, akiknél alkalmazkodási, tanulási, nevelési problémák jelentkeztek. Mindent megtettek azért, hogy ezeket csökkentsék, illetve felszámolják. Segítették a környezeti veszélyeztetettség megelőzését, feltárták a személyiségformálódást csorbító okokat, elemezték a magatartási, beilleszkedési és egyéb zavarokat, emellett családgondozást is végeztek. Statisztikai mutatók jelzik, hogy évről évre többen kopogtattak: 1972-ben 236-an jöttek, 1981-ben viszont 1128-an jártak itt. Sokat vártunk — joggal — a teammunkától, azaz a pszichológus, a gyógypedagógus és a gyermekgyógyász együttmű. ködésétől. Nem is csalódtunk, ez akkor is így van, ha e téren még bőven akad tennivaló. Nehézségek, közelről A vezető kendőzés nélkül szól a mindennapi szorgoskodás során felvetődő ki- sebb-nagyobb bajokról is. — A szülőkkel általában jó kapcsolatokat alakítottunk ki. Ettől függetlenül a megértés nem mindig zavartalan. Ma is vannak jó néhányan, akik húzódoznak attól, hogy kedvenceik korrekciós osztályokba kerüljenek. A meggyőzés egyáltalán nem egyszerű, de a legtöbbször csak elérjük célunkat. A tárgyi adottságok sem a legmegfelelőbbek. íme a bizonyító erejű példák. — Tanácsadónk alapterülete alig 52 négyzetméter, azt hiszem ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy mekkora a zsúfoltság. Nincs orvosi rendelőnk, hiányzik a csoportos foglalkozásra alkalmas terem. Ráadásul kevesen vagyunk. Kellene egy főállású pszichológus, s egy családgondozási teendőket ellátó pedagógus, aki igen sokat tehetne a veszélyeztetettség megelőzéséért. Együtt a pálya- választási tanácsadóval 1983. január elseje változást hoz a tanácsadó életében. — Egyesülünk a megyei pályaválasztási tanácsadó intézettel. Ennek számos előnye ígérkezik. A gazdasági összevonás révén anyagi lehetőségeink gyarapodnak, s ezeket ésszerűbben aknázhatjuk ki. Emellett — s ez nagyon lényeges — olyan együttműködés formálódhat közöttünk, amely feltétlenül a hozzánk kerülő ifjak számára gyümölcsözik, azaz eredményesebben megbirkózunk olykor az első hallásra lehetetlennek tűnő megbízatásokkal is. Pécsi István November 10-ig politikai vetélkedősorozat Ki tud többet a Szovjetunióról? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65., a Szovjetunió megalakulásának 60., valatnint a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 35. évfordulója jegyében, immár tizedik alkalommal hirdetik meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? című politikai vetélkedősorozatot. A Művelődési Minisztérium, a KISZ Köziponti Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége rendezvénysorozatával arra ösztönzi a középfokú tanintézetek diákjait, hogy mind jobban megismerjék a Szovjetunió életét, erősítsék a magyar és a szovjet fiatalok kapcsolatát, barátságát. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium kezdeményezésére az 1973—74-es tanévben rendezték meg első ízben a Ki tud többet a Szovjetunióról? című politikai vetélkedőt. Az azóta mozgalommá szélesedett akció jól szolgálta a magyar— szovjet barátság ápolását. A vetélkedősorozat rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a diákok körében: több mint 320 ezer tanuló ismerkedett meg olvasmányai segítségével a Szovjetunió történetével, népeinek életével, eredményeivel. Az 1982—83-as tanévre meghirdetett vetélkedő résztvevőinek ismerniük kell a Szovjetunióra vonatkozó iskolai tananyagot, a Szovjetunió című folyóirat ez évi 1—8. számaiban megjelölt cikkeket, valamint a 9—12. és az 1983. évi 1—3. számaiban közölt írásokat és fényképeket. A műveltségi játékra a gimnáziumok, a szakközép- iskolák, az egészségügyi szakiskolák, a szakmunkásképző intézetek, a gép- és gyorsíró iskolák, az önálló kollégiumok négy-négy tagú csapatai nevezhetnek be. Az iskolai vetélkedőkön osztályonként, tanulócsoportonként egy-egy csapat vehet részt, s az iskolákat a további fordulóban csak egy csapat képviseli. Minden megyéből egy szakmunkás- tanuló és két középiskolás csapat jut az országos területi döntőkbe. A nyolc országos elődöntőben legjobban szereplő 16 csapat vesz részt a jövő év április 5-én sorra kerülő két döntőben. A jelentkezési lapokat ez év november 10-ig várják a megyei — fővárosi — tanácsok művelődési osztályai, illetve a Lapkiadó Vállalat magyar nyelvű szovjet lapok olvasószolgálatának vetélkedő csoportja címére. (MTI) G. Molnár Ferenc: Hol vagytok, ti régi...? Milyen is az ember. Ott áll ez a húsz felnőtt, többségében nagymama és nagyapa az iskolapad mellett, és amikor jelenti a volt osztályfőnöknek Földi Rózsi, hogy az 1952-ben Petőfibá- nyán végzett VIII. osztály létszáma huszonöt, jelen van tizenkilenc, egy kicsit el- csuklik a hangja, szipogva küszködik a lélegzetével és azzal a nedvesen csillanó cseppel, ami sehogy sem akar megmaradni a szeme sarkában, a többiek is szipognak. Micsoda felnőttek ezek? Micsoda osztályvezetők, párttitkárok, művezetők, raktárosok és más, komoly beosztású, meglett emberek, akik néhány szám hallatán megilletődnek? Igen, ilyenek vagyunk. Jóval a negyvenedik életévünk fölött is képesek vagyunk gyermekien érzékenyen válaszolni a pillanatnyi körülmények varázsára. Mert ezek a harminc évvel ezelőtt végzett „diákok” ismét tizennégy éves kamaszokká,* bakfisokká váltak abban a másodpercben, amikor volt osztálytársuk, a valamikori Kovács Rózsi elkezdte, hogy: „Osztályfőnök úr, jelentem ...” Ekkor tűnt el életükből a már megélt három évtized és visszaálmodták magukat a gyerekkor annyit szidott, annyi türelmetlenséggel viselt napjaiba, amik most utólag azért szabadultak meg az egyidejűség minden nyűgétől, mert — csak voltak. És akkor még ezek a mai nagymamák és nagyapák is egészen mások voltak, felelőtlenebbek is, nyughatatlanabbak is, lelkesebbek is, várakozóbbak- is, reményte- liek is. Aztán ... azán jött a fiatalság elmúlása, amit a ma is olyan teli szívvel énekelt „Fényes szellők, fújjátok, fújjátok ...” mámora még képes visszahozni — hangulatában, emlékeiben. Ezen a rendhagyó osztály- főnöki órán mindenkinek „felelnie” kellett jelen lévő családtagjai füle hallatára. Az utolsó órán kapott „lecke” — az élet. Ebből kellett mindenkinek felkészülnie és most beszámolnia. Izgulni sem volt oka most senkinek, mert nem kellett számolgatnia, hogy rá kerül-e még a sor. A nevek ábc-sor- rendben hangzottak el. És gyakran ismétlődött a mondat: most az én unokáim járnak már tanulni, ők folytatják azt, amit mi abbahagytunk. Milyen büszkén mondták: miénk volt az első tabló a petőfibányai általános iskolában. Pedig ebből az akkori huszonötből csak hárman gyökereztek» a helyi talajban • Bocsi János, Papp János és Tóth Erzsébet. A többiek már nem Pernyepusztát emlegettek, hanem a nógrádi bányákból idetelepedve — Pe- tőfibányát. Mégis megragadtak nagyobbik részükben az „új hazában”, ahol megélhetésük, családjuk, további jövőjük az a televény, amely táplálja őket. Bennük 45 még eleven élmény. A maga minden kínjával, nélkülözésével és alig felfogott örömével, hiszen nekik a vörös csillag csak apjuk szavai nyomán kezdett el fényleni igazán. Azóta is ott ragyog a lelkűk mélyén. Bányászgyerekek voltak, ma is megmaradtak „bányásznak”, mégha be is zárták az altáró sötét, boltozatos nyílását. Valahogy „másfajta raj, másfajta nép” az övék. Másként köszönnek egymásnak, mint a többi ember. Mégsem futott be valamennyiük fényesen ívelő pályát eddig. Akadtak cikk- cakkok is, kitérők is. olykor kisebb tragédiákba torkolló konfliktusok is, de életkedvük töretlen maradt. Ahogy iókedvük is, az élet örömei iránti érzékenységük. Szép nóták, vidám diáktörténetek és szilaj táncok is éltek bennük ezen az estén is. amikor már a fehér asztal mellett oldódtak bennük a korábbi órák feszültségei. A volt tanárok éjfél körül búcsúztak el a „gyerekektől” azzal, hogy a legközelebbi rendhagyó osztályfőnöki órára öt év múlva kerül sor — ugyanott. A „lecke” pedig addig is: az élet, a teljes, emberi és emberhez méltó élet. / így telt el a harminc év utáni „osztályfőnöki óra”. Három szál piros szegfű is őrzi az emlékét. Ki ne emlékezne — a középkorosztály tagjai közül — a pár évtizeddel ezelőtt még igen népszerű fakerekes lovas fogatokra? Amikor végiggördültek a falu utcáin, zörögtek, csattogtak, ráztak. Ha egy kátyúban eltörött a ráf, nem használt ragasztó, mint a gumiköpenyeknél, csak egy jó mesterember, a kerékgyártó tudta megjavítani. Az idő múlása eltüntette a „fakerekeseket”, s így az egykori mestereket is. Igaz, „hírmondónak” maradt még egy-kettő közülük, mint például a horti Herman Károly, aki csaknem 50 éve dolgozik a környék gazdái részére.- RÉGI MESTERSÉGEK: * * . •- t § A kerékgyártó... A legszükségesebb szerszámok ma is: a faragóbalta, a gyalu és a vonókés Erős tölgyből készült a talp, nehéz a fúrása Formázás vonókéssel... (Fotó: Szabó Sándor) A kerékszékben nyeri el végleges formáját a kerék A küllő csapolása
