Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
Népújság, 1982. október 16., szombat 5, Újabb emlékhely is lesz Párád: múzeumi község A Párádhoz tartozó óhuta házai: élő múzeumok, letűnt világot idéző díszeikkel... Az őszi napsütésben marasztaló Párád. Olyan, mint egy óriási park, ahol a házak véletlenszerű csoportosulásban helyezkednek el: néhány kilométerre egymástól települtek a községek. A Mátraalján a néhány falu mintha csak alpesi társaira emlékeztetne: a szanatóriumok stílusukban is a távoli hegyvidéket idézik. Akik hajdan itt építkeztek, a divatos üdülőterületek világát akarták idehozni. Szándékosan nem írok „levegőjét”, hiszen az épp olyan tiszta, mint a sokat emlegetett „békebeli” hegyi nyaralókban. Sokan fordulnak meg itt, vonzó a hely. Nemcsak a határainkon belül, de kívül is nevezetes: s nemcsak a vidék szépsége miatt, hanem azért is, mert itt mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy legyen mivel várni a vendégeket. A természeti csodákon túl más érdekességekkel is: olyan bemutatókkal, kiállításokkal, amelyek az emberi alkotókészséget dicsérik. Jelenleg három' ilyen is található a községben, az első és a legnevezetesebb a Kocsimúzeum, de ezenkívül látható még egy parasztház, amely a hagyományokat őrzi, s Asztalos Joachim népi fafaragó hagyatékából is nyílt egy tárlat. ★ Messzi földön ismert a Kocsimúzeum, amelynek bemutatására Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet, a Közlekedési 'Múzeum tudományos osztályvezetője vállalkozott. — Legfőbb értéke ennek a bemutatónak, hogy sikerült megvalósítani itt az élő múzeumot, amely nemcsak régi tárgyak bemutatásával foglalkozik, hanem egyszerre istálló is.- Van még olyan tárlatunk, amely hasonló témakörben ad áttekintést — ez a sümegi lószerszámtörténeti kiállítás —, de a pará- di a világon egyedülálló. Talán néhány magángyűjtemény mutathat föl hasonló erényeket más országokban, de nem vetekednek ezzel. Tíz éve nyílt meg ez a kollekció, és nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta. Évről évre többen jönnek el, egyre ismertebb lesz, lassanként fogalommá válik. Ehhez hozzájárul, hogy alkalmanként bemutatókat, lófelvezetéseket rendeznek, amely ritka csemege. — Milyen mélységben ismerkedhet meg a látogató ezek alapján a kocsi történetével, mit adhat számára ez a tárlat? — Itt nem a szegényebbek járművei, hanem díszhin- tók, bérkocsik, egyszóval városi használatú közlekedési eszközök láthatóak. Ezek XIX. és XX. századiak, sajnos korábbiak nemigen maradtak fenn. Feltételezzük, hogy régebbiekre nem akadunk már. Nagyon értékes darabok is megtekinthetők itt, így Vaszary herceg- prímás díszhintója, vagy a magyar állami díszhintó, amelyet az országgyűlés elnöke használt. Azért tekintjük ez utóbbit az ország „első” járművének, mert az uralkodói díszhintók Bécs- ben vannak. De akad itt helyi érdekesség is, az egri érsek díszhintója. Az épület jellegéhez ilyen kollekció illett. A műemlék jellegű „Cifraistálló” az Ybl Miklós tervei alapján készült fürdőtelepi kastélyhoz tartozott. ★ Az intézmény vezetője Al- beck Endre. A kiállítóhely alapításáról beszél. Az épület a múlt században, pontosabban 1880-ban készült el. Az Országos Ló- tenyésztési Felügyelőség tulajdona, ahol a régi kocsiszínben helyet kapott a Közlekedési Múzeum gyűjteménye. Egyébként három megye — Borsod, Nógrád és Heves — fedezőménjei vannak istállóinkban, negyven- három gyönyörű állat. így nemcsak a bemutatók érdekében működik intézményünk, hanem gazdasági szerepe, funkciója is van. Egyébként gyakran megkeresnek bennünket, hogy vezessük fel a paripákat, s mi eleget is teszünk a kéréseknek. Évente 120 ezer vendég látogat meg bennünket, ebből 30 ezer a diák. Nagy szeretettel várjuk őket, s közönségünk is nagy érdeklődéssel fordul felénk. ★ A gyűjtés, a továbbfejlesztés lehetőségeiről hallgassuk meg újra Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébetet: — Kissé későn kezdődött el a régi járművek összesze- dése, s ez sok gondot felvet. A Közlekedési Múzeumban 180 eredeti fogatolt jármű található. Ebből tizenötöt állítunk ki Párádon, négyet Nagycenken, a többi Budapesten van. Úgyszólván teljesnek nevezhetjük az itteni bemutatót. Nagy a vonzereje, az idegenforgalmi hivatalok, s a SZOT-üdülők sok csoportot szerveznek látogatására. Ez annak is köszönhető, hogy egységre törekedtünk, nemcsak járművek vannak itt, hanem a hozzájuk tartozó díszegyenruhák, kiegészítő kellékek is, sőt arról is fogalmat lehet alkotni, hogyan készítették el ezeket. A fő nehézséget a további gyűjtésben az adja, hogy divatba jöttek a régi kocsik. Ennek következtében fölverték az árakat, mi pedig nem lehetünk konkurrenciái egy termelőszövetkezetnek, amelyik régi járművön akarja utaztatni vendégeit. A kereskedő lehet, hogy fillérekért szerzi be a muzeális értékű járgányt, de nyerni akar rajta. Aki meg használatba veszi, néhány év alatt teljesen lestrapálja. Ügy gondolom, hogy ilyen célra, meg filmfelvételek, televíziós produkciók számára másolatok is ragyogóan megfelelnének. Sajnos kihalt a kocsikészítő mesterség, pedig kereslet lenne. Az sokat segítene, ha mondjuk az ifjú népművész mozgalom keretén belül akadna valaki, aki vállalkozna ennek az érdekes, régi szakmának az elsajátítására. Távlatilag ez adna megoldást, ez segítene a parádi Kocsimúzeummak is. * A parádi közös községi tanács titkára, dr. Várhelyiné Csákány Éva az idegenforgalomról, a múzeumok szerepéről és a tervekről beszél. — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy vannak nálunk ilyen bemutatóhelyek, hiszen vendégeink számára minél többet szeretnénk nyújtani. Most fogadták el rendezési terveinket, amelyben komolyan esett latba, hogy kiemelt üdülőterület a miénk. Szándékunkban áll egy újfajta bemutatóhelyet létrehozni a közeljövőben: nagyon neves a Parádsasvári Üveggyár munkája, sok kitűnő üvegfúvó és -csiszoló dolgozott és dolgozik ma is ott. Az egyik dolgozó adta be újításként, hogy hozzanak létre egy olyan létesítményt, amely a legszebb régi darabokat közönség elé tárja, áttekintést ad, s mellette vásárolni is lehet a frissen elkészült termékekből. Rövidesen elkészül a Kossuth utcán ez a terem. — Milyen szerepet játszik a község lakóinak életében ez a néhány kiállítóhely, s hogyan teremtenek köréjük hátteret, a vendégvárásnak megfelelő közeget? — Ebben a tervben szerepel a Cifraistállónál egy pa-% vilonsor, amely látogatóink jobb ellátását szolgálná. Itt helyet kapnának olyan kistermelők, vagy kiskereskedők, akik különböző — elsősorban fe\vaink kézművességét bemutató — áruval szolgálnának. Nagyon szép fatányérokat készítenek mifelénk, ezeket bizonyára szívesen vásárolnák a turisták. A Kocsimúzeumban gyakran Nagy vonzereje van a Károlyi-parknak, évente jelentős összegeket fordítunk a rendben tartására. Igyekszünk kulturális téren is kirukkolni rendezvényekkel, de csak Bodonyban van művelődési ház. Remélhetően a parádi iskola mellett sikerül kialakítani egy művelődési központot. Ez úgynevezett „komplex” művelődési intézményként sokat tehetne a műsorkínálat javítása érdekében. A mozinkkal — bár jó filmeket vetít — nem lehetünk elégedettek, nagyon szűkös. Megemlíthetnénk még, hogy a boltok árukészlete nem az idegenforgalomnak megfelelő, hozzám is többször jöttek be panaszkodni, hogy nincs ez meg ez. A vendégvárást szolgálja még a Kakukk Étterem, amely véleményünk szerint megfelelően működik. Alkalmanként műsoros esteket rendez, legközelebb október 16-án Máté Péter érkezik ide, az érdeklődésből látszik, hogy szükség volna több ilyenfajta rendezvényre is. Sokan adnak ki IBUSZ-szo- bákat nálunk, s a szükséglet még nagyobb, de ugyanígy több üdülő, étterem kellene — ez utóbbi építését Parádsasváron tervezzük. ★ A nyári csúcsidényben naponta 2—3 ezer turista keresi fel a környéket. De még rendeznek bemutatókat az őszi-téli hónapokban is naponta ezer. Nem kis felelősséggel jár ez a nagy érdeklődés, hiszen nem távozhat az ide látogató élmények nélkül. S az idegenforgalomban egyre inkább arra kell törekedni, hogy változatos kínálat fogadja a vendéget, hiszen komoly verseny folyik azért az „üzletért”, amely nehezedő gazdasági körülmények között is fejlődik, virágzik. Ha sikerül máshol is a táj sajátos értékeinek megfelelő módon felmutatni a múlt hagyományait, a vidék sajátosságait — hiszen ezekért utazik messzi földre a vándor —, akkor eredményesen helyt lehet állni. ★ Már nem olyan melegen süt a nap, mint nyáron, bizony elkél a pulóver. Mégis sokan sétálgatnak, beszélgetnek, üldögélnek a Károlyiparkban. A Kocsimúzeumhoz autóbusz érkezik, vidám gyermekcsapat száll le. Itt nincs uborkaszezon, megvan minden évszaknak a maga szépsége. Ezek a községek — Párád, Parádsasvár, Bodony — máris sokat tettek, hogy hozzátegyenek valamit ehhez a kincshez, de tudják, érzik azt, hogy nem állhatnak meg. így válhat még vonzóbbá ez a vidék, Gábor László Egy múltat idéző kép Asztalos Joachintról, akinek ma Csöndes az erdő: a gazdálkodás és a szarvasbőgés végeztével átveszi uralmát az őszi köd múzeuma van a faluban (Perl Márton felvételei)
