Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 3., vasárnap ZENEI VILÁGNAP Kovács Endre orgonahangversenye énekes vendégművészekkel MINDENNAPI NYELVÜNK A szuperkondíciótól a szuper- teljesítményig A címbeli nyelvi formát az alábbi szövegösszefüggésekből emeltük ki: „Az NSZK együttesében maradt erő a szuperkondícióból az egyenlítésre” (Népújság, 1982. júl. 9.). — „A sportladyk szuper - teljesítményével példálódzik az ember” (Magyar Nemzet, 1982. júl. 14.). Eddigelé is gyakran hallhattunk és olvashattunk sport- nyelvbeli túlzásokat, ezek között a minősítő jelzős szerkezetek vitték el a pálmát. Jegyzetfüzetembe pl. ezek a nyelvi formák kerültek bele: ragyogó hajrá, hatalmas lendület remek beadás, irtó szép fejesgól, felejthetetlen megmozdulás, bődületes erővel megrúgott labda stb. Újabban megritkultak az ilyen jellegű nyelvi alakulatok. Megkevesbedtek a felsőfokok is, s ugyanakkor megszaporodtak az őket helyettesítő szuper előtaggal megszerkesztett összetételek. A sportközlemények telítve vannak velük. Ez a példatár is bizonykodik róla: „Így is marad szupernek tűnő ütközet a lengyel középhátvéd és a legutóbb mesterhármast elérő Paolo Rossi között” (Népújság, 1982 júl. 8.). — „Máris szerveződik az újabb szupergála: Európa együttese és a világválogatott” (Népsport, 1982., júl. 11.). — „A szuper eröállapotú NSZK sem volt képes kiheverni a hosszabbítás fáradságát” (Népszabadság, 1982., júl. 13.). — „Az olasz csapat percről percre közelebb jutott a szupercímhez, a világ- bajnoki elsőséghez” (Népsport, 1982„ júL 15.). — „Nagyon örülnénk, ha Magyar Zoltán — ha nem is szuper- programmal —, de pályafutására emlékeztető mozdulatokkal tornászna” (Magyar Hírlap, 1982. júl. 23.). Olvashattunk egészen meghökkentő „szuper-alakulatokat” is a sporteseményekről írott közleményekben. Íme, a beszédes példák: szuperbiztos védekezés, a szuperfenegyerek McEnroe megjavult, véget ért a vízipóló szupersorozata stb. Jellemzőnek találjuk az Élet és Irodalom hasábjain megjelent alábbi szövegrészletet is: „Ideje megvalósítani a litera- túra és a labdarúgás összehasonlító tudományát, szu- perkomparativisztikáját” (És, 1982., júl. 9.). A szuper sportnyelvbeli felesleges használata egyrészt szürkíti a közlés nyelvi formáját, másrészt hitelét veszti a közlemény, mert legtöbbször nem fedi a valóságot a szuper előtaggal szerkesztett minősítőjelzős összetételek jelentéstartalma. Az amolyan mindenre jó nyelvi formává vált „szuperek” miatt elfelejtenek a sportújságírók válogatni a kifejezőbb nyelvi formákból, s egyre szürkébb, szegényebb lesz sportnyelvünk szókészlete is. Dr. Bakos József Zenei világnap Kiadó madárszállások Más években nagy forgalom van már ilyentájt a légi utakon, az idén alig van még mozgás a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Várnak az indulással az itt költő madarak, kevesebb madárcsapat érkezik az északi tájaknál is. A szakemberek a szép ősszel magyarázzák, hogy miért sok a kiadó madárszálláshely. Az elmúlt napokban a ragadozóknak különféle fajai tűntek fel a puszta különböző részein. Az óháti őserdők lakosai, a kékvércsék viszont otthagyták fészkeiket, elindultak délre. Ez a film bizonyára nem kelt osztatlan elismerést. De közömbösen elmenni sem lehet mellette. Lesznek olyanok, akik fel fognak háborodni, miután megnézik. Ugyanis nem kezeli a dolgokat szőrmentén, nem mos össze társadalmi jelenségeket, hanem igyekszik úgy megmutatni a világot, ahogyan valójában van. Ezért nem sematikus háttér előtt mozgó általános figurák tűnnek fel benne, hanem olyanok, akiket nagyon lehet szeretni vagy gyűlölni, mert élő emberek. Divatos mostanában olyan műveket készíteni nálunk, amelyek a szerzők fiatalkorának epizódjait elevenítik fel. S mivel újabb és újabb korosztályok lépnek alkotó időszakukba, úgy volt szó előbb az ötvenes, most pedig a hatvanas évekről. E film esetében a „nosztalgia” szerencsésen találkozott a valóságföltáró * szándékai, s a magas szintű művészi igénnyel. Ezért egy érzékeny, jó, nem laboratóriumi tisztaságú, de mindenképpen figyelemre méltó alkotás született. Olyan, amelyben néha a bélészoruló türelmetlenség, a mindent kimondani akarás aránytalanságokhoz vezet. Ez azonban nemhogy kárára, de hasznára van a filmnek, mert nem langyos, de állásfoglalásra késztető, szenvedélyes vitákra sarkalló lett. Egyes képsorai, de a mű egésze is jogos kételyeket válthat ki a szemlélőből, ám készítőinek célja ez volt: a sarkított fogalmazás társadalmunk folyamatainak elemzésére, megértésére készteti a nézőt. A történet 1956 novemberében kezdődik, amikor még fegyveres harc folyik a budapesti utcákon, s menekülőiéiben vannak sokan azok közül, akik benne részt vesznek. A főhős apja is elássa gépfegyverét a romok között, s indul Nyugatra: egyedül pett kedélyeskedve a lakasba a hűtőgépszerelő. — Jaj de jó, hogy jött drága szerelő úr, már síiig vártam — vette elő legszéleseb mosolyát a ház asszonya —, erre tessék, csak utánam — invitálta a jókedvűen fütyö- résző mestert a konyha felé. Az igazság az, hogy a nőnek rendkívüli önfegyelemre volt szüksége ehhez a produkcióhoz, tekintve, hogy már igencsak délutánfelé járt az idő, és ő reggel óta várta — egyre türelmetlenebbül — a szerviz emberét, s ez idő alatt még csak nem is tudott elmozdulni a lakásból. Ttáadásul már azt hitte, hogy nem is jön, s a szerviz nemtörődöm pontatlanságát egy nap szabadsága bánja. És akkor betoppan, jópofás- kodik, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy mindenki őhozzá alkalmazkodik... hagyja családját. Már ebben a képsorban fölsejlik a háttérben álló neonreklám, amely végigkíséri a filmet. Illusztrálva azt, hogy menynyire helyhez kötött minden, ami itt megy végbe. Dénes, aki körül a cselekmény bonyolódik, ekkor még gyerek. Azzal, ami majd körülveszi, nem úgy találkozik, mint egy sorsát valamennyire is jól ismerő felnőtt, hanem minden új benyomásként éri. Ezért nem kioktatás, ami a filmben elhangzik, sőt, „okosabbak” lehetünk a főszereplőnél, látjuk azt, amit ő nem láthat, hiszen egységes képet alkothatunk a részigazságok alapján. Ameddig „felnő”, s alsós gimnazista lesz, eltelik majdnem tíz év, amiről nem sokat tudunk meg. Fekete-fehéren kezdődik az alkotás, s az októberi napok lőporfüstös levegőjéből hamar átkerülünk a hatvanas évek „színes” világába. Voltaképpen a konszolidáció valódi esztendei ezek, a börtönből kiszabadulnak azok, akik részt vettek az 56-os eseményekben, köztük az apa barátja is, aki hamarosan annak helyébe lép. a családba eleinte nehezen fogadják be, hiszen épp eléggé szenvedtek a disszidens bűnlajstroma miatt, nemhogy nyakukba vegyenek egy újabb sötét múltú férfit. De új szelek fújdogálnak, s szakértelme miatt hamarosan elfelejtik a pótapa bűneit, s az a húsprogram egyik vezetőjévé válik. Ugyanígy átalakul a főhős körül minden, kirúgják az iskolából hivő osztályfőnökét, egy lány szerelmével ostromolja, egyszóval összekeveredik sorsában a politika, az érzelem, a családi élet. Úgy, ahogy a valóságban is nehezen kü- lönválaszthatóak az élet különböző területei. Így találkozik ez a fiatal azzal a világgal, amely nem olyan egyértelmű, mint anRápillantott a hűtőgépre, és csóválni kezdte a fejét. — Mindjárt gondoltam ... Az asszonynak ettől fokozódott a nyugtalansága, de erőt vett magán, és mosolyogva kérdezte: — Mit, drága szerelő úr? — Be kell szállítani — válaszolt amaz homlokát ráncolva. Az asszony megrémült: — Olyan komoly lenne az eset? — Még annál is komolyabb, drága asszonyom, mondottam, be kell szállítani — bicegtette a fejét a szerviz embere, elkomoruló tekintettel. — És nem lehetne valamit csinálni? A szerviz embere a füle tövét vakargatta. — Hát valamit éppen mindig lehet csinálni... Az asszony legszívesebben kipenderltette volna a szerelőt, de — ezúttal már emnak idején őseié lehetett. Hiszen itt már nem lehet „egy az egyben” csinálni a dolgokat, vagy, ahogy a fiú édesanyja mondja az osztályfőnöknek, aki idegbeteg kommunista férjét ápolgat- ja otthon: „Ne játsszuk azt, hogy te nem tudod azt, hogy én tudom azt, hogy te tudod... hogy a férjeink egymást lőtték." Ez a kor bonyolultabb, s rafináltabb létezési módot követel, mint a korábbiak. A főhőst erre tanítja a börtönből szabadult pótapa is. Ez a fiú voltaképpen csak sodródik, nem aktív hős. Elragadják és viszik magukkal különböző, nála erőteljesebb figurák. Az egész történet emlékeztet a Ham- letre, ahogy Bereményi Gézának, a film írójának is volt már a Shakespeare- drámára készült átdofgozása. Mintha a Halmi című drámájának főszereplője kelne új életre. A töprengés, a figyelem ennek a jellemnek a fő tulajdonsága. Benne áll meg az idő, ahogy Hamlet esetében „kizökken”. Körötte voltaképpen minden őrült mozgásban van: évről évre változnak az emberek, és a körülmények, ahogy ezt a film különös befejezése is jelzi. Barátunk csak elfogad bizonyos tanácsokat, elfogadja a testiséget, elfogadja a lázadást: mintha ez lenne a mába induló fiatalnak fő jellemzője. Természetesen rengeteget lehetne még írni erről a filmről, ahogy ezt teszik is. Lehetne hosszan értékelni a rendező, Gothár Péter munkáját, vagy az operatőr, Koltai Lajos remek képeit. Egy biztos: olyan ez a mű, amelyet meg kell nézni, amelyet nem lehet kihagyni. Nem ígér maradéktalan élményt, mert hisz csak az álmok tökéletesek. De ha valaki a valóságra kíváncsi, az ne mulassza el. berfeletti — nyugalmat erőltetett magára ismét, és elindult a szobába némi borravalóért. Mire visszatért, már szét is volt szedve a frizsider. — Na, kérem — bólintott a szerelő, zsebébe csúsztatva a pénzt —, nem egyszerű, de majd csak megcsináljuk valahogyan. És miután a hátlapot leszedte, körülbelül 10 perc múlva már vissza is csavarozta. _ — Ennyi lett volna — NEKEM ... De odabent elpiszmogtak volna vele akár hetekig is, mert kérem, nem szeret az dolgozni egy se! Igaz, ilyen javítást lakáson nemigen végezhetünk, de hát rendkívüli esetekben ... Meg aztán Józsi bácsi rugalmas, kérem... — mondta önelégülten a szerviz embere. Még utoljára letérdelt a hűtőszekrény elé, és a keze ügyében lévő ronggyal kitörölgette belülről az olajfoltokat. Ám egy rosszul sikerült fészkelődést követően érezte, hogy mintha megszorult volna a vállánál. Izgett- mozgott, de a két keze és a feje ezáltal még jobban beleszorult a hűtőszekrénybe. A törzse, meg a lába elszántan rángott, próbálván kiszabadítani a beszorult felsőrészét. Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának első műsorát hagyo- mányszarűen az egri Székesegyházában rendezték meg október elsején, a zenei világnap alkalmából. A hagyomány kétszeres kötésű. Egyrészt az őszi évadot ezzel a hangversennyel szokta Egerben nyitni a Filharmónia, másrészt ragaszkodik a Székesegyház orgonájához, amely mindig is kitűnő nyitányt jelenthet bármely évadnak. így volt ez most is. Sokak — ülőhely hiányában — állva hallgatták végig Kovács Endre műsorát, aki ezúttal is szolgált összeállításában olyan mozzanatokkal, amelyek egyre inkább fogva tartják az orgonamuzsika kedvelőit Baoh h-moll prelúdium és fúgája (BWV. 544), valamint a Korálelőjáték mellé a BWV. 582. sorszámú művet vette elő, a c-moll passacaglia és fúgát A mai szerzők talán azt mondanák, hogy ezek a témavariációk túlírtak, körüljárják a zenei technika és az emberi érzelmek vidékét hol derűvel, hol a komoly játékosságnak azzal az elszántságával, amely a zene megszállottjait amúgy is jellemzi. Ám miközben ezek a hangtömbök ránk zuhognak a szenvedély és a harmónia magasá'ból, azon vesszük észre magunkat, hogy a játék, a buzdító elevenség szelleme magával ragadt minket is. Mendelssohn Prelúdium és fúgája már más világ; Widor Andante cantabile-ja akár derűs sétának is felfogható, hogy aztán a századforduló egyik nagy orgonamestere, Max Reger a maga romantikus érzéseit Fennállásunk negyed- százados évfordulójának megünneplésére készülődnek a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Az évforduló tiszteletére „Papok, katonák, polgárok után...” címmel, október 7-én kiállítást nyitnak. A bemutató elnevezése már sejteti, kiknek emléke előtt adóznak a rendezők. A munkásmozgalom sok tárgyi emlősét, — Asszonyom, lenne kedves megrángatni a derekamnál fogva? — kérdezte egyre rémültebben. Az asszony először valóban segíteni akart, ám hirtelen másra gondolt. Bekapcsolta a hűtőgépet, és leült mellé egy székre. — Ne tessék viccelni!... mondta bizonytalanul a szerelő. Hangja mintha valami irdatlan kürtő mélyéről jött volna. Az asszony nem válaszolt. — Kérem, ez nem játék — méltatlankodott a szerviz embere. Az asszony még mindig nem válaszolt. A hűtés erősségét négyesre csavarta. — Sorolja — reccsent rá hirtelen a szerelőre. — Mit soroljak? — .kérdezte amaz — tessék inkább kisegíteni! — A megkárosítottak nevét. Azt sorolja! — Kérem, én megfagyok, ne tessék népbíróságot játszani! — sipította a szerelő. Az asszony ötösre állította a hűtést, majd mosolyogva csóválta meg a fejét: — Fázik a két fülecskéje, meg az a rugalmas észjárású fejecskéje?... Hirtelen elkomorodott, és parancsolóan mondta: — Na gyerünk, kérem, sorolja! tegye elénk a d-moll introduction és passacagliájában. Itt is élvezzük, hogyan zárja rendbe a XVIII. századi formában a zenész a gondolatait; de ez a mű nemcsak a harmónia szelíd játékát, fenségét akarjai, patetikus is; a végén úgy csap fel a dallam, mintha nem is a hangverseny záróakkordja hangzott volna el. Két énekes vendége is volt a hangversenynek. Traudel Pilz (NSZK) áriát énekelt Bach Magnificatjá- ból és Pergolesi Stabat Materét adta elő. Kitűnő oratóriuménekest ismertünk meg a vendégművészben, aki a mai értelemben vett áriákhoz képest egy sokkal zártabb világba, a szenvedélyeket, éraelmeket az árnyalatok és színek finomabb vonulatával kifejező forma- rendbe vitt el bennünket A hangversenynek pályájának kijáró, teljes rokon- szenwel fogadott művésze. Simándi József, Kossuth-díjas énekesünk volt Verdi Requiem jenek egy részletét — az Ingemiscot — és Bizet egyik miséjéből az Agnus Deit adta elő. A két részlet így önálló műsor- számként másnál talán szemérmes próbálkozás lett volna: kiragadott tétel két nagyszabású kompozícióból. Simándi főként az Inge- misco-ban feledtette, hogy itt egy folyamatnak, egy gondolatsornak csak egy nagyon hangsúlyos, önállónak tetsző mondata hangzott el. És talán Kovács Endre műsor- szerkesztői érdeme is, hogy az Ingemisco előtt Guilmant Imáját és bölcsődalát játszotta, mintegy hangulati lépcsőt téve,a Verdi-részlet elébe. zászlókat, jelvényeket, eszközöket, régi plakátokat, röpiratokat, könyveket, újságokat, fényképeket mutatnak be. Általános információt hordozó • viselet — és egyéb, életmódtörténeti mú- zeális, tárgyi emlékek, képzőművészeti alkotás, írott, nyomtatott, illetve fényképes dokumentum, fotó , és numizmatikai ritkaság is látható lesz. (MTI) — Visszaadom a pénzt... rimánkodott sírós hangon a szerelő. — Hogyan, ha megfagy? — kérdezte gúnyosan az asz- szony, és hatosra csavarta a gombot. A szerelő látta, hogy a dolognak fele sem tréfa, és könyörögni kezdett. — Ne tessen velem szi béri ázni ... — A neveket kérem! — Nem emlékszem mindegyikre... — próbált kibújni a válasz alól a szerviz embere. — A neveket! A szerelő látta, hogy nincs könyörület. — Ha elmondom, ki tetszik engedni? — kérdezte reménykedve. — Igen — bólintott az asz- szony. — Hát jó — mondta a szerelő, és sorolni kezdte a neveket. Az első ötszázast fo- folyamatosan mondta, a második ötszázasnál már akadozni kezdett a hidegtől a hangja, a harmadik ötszázat már csak suttogva tudta el- rebegni. Hangja egyre erőtlenebbé vált, a nevek is alig hallatszottak. Amikor megfagyott, már csak egyetlen név maradt. Az asszonyé. Gábor László Trencsényi Zoltán: Szibériáda — Na, hol a beteg? — léFarkas András 25 ÉVES a Munkásmozgalmi Múzeum Színes magyar film