Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 232. szám ÄRA: 1982. október 3., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tanácsi segítséggel: Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban Szövetkezetek is osztoznak a lakásfelújításokon Kecskekő A föld nemzeti tulajdon. Akárcsak a mélyében rej­tező természeti kincsek garmadája. Hányszor leír­tuk, elmondtuk ezt, hivat­kozván az ide vágó, tör­vénybe foglalt rendeletek­re. És mégis hányszor, há­nyán vétettek már a jól körvonalazott, szankciók­kal kiegészített törvényke­zés ellen. Vétkeztek úgy, hogy parlagon hagytak ígéretes táblákat. Vétkez­tek akként, hogy veszen­dőbe engedtek félig kiak­názott bányavágatokat, vagy éppen forró, gyógyí­tó termálvizeket, forráso­kat. Ez a nemzeti tulajdon, a talpunk alatti, vagy ép­pen művelésbe vett föld azonban más kincsekkel is viselős. A kéreg alatt, sok­szor csak alig húsz-har­minc centi mélységben, elmúlt évezredek kultúrái nyugosznak. Műkincsek, máskor egyszerű használati eszközök. Emberek, állatok csontmaradványai. Lak­helyül szolgált házikók fundamentumai, vagy ép­pen tűzhelyek, őskohók, amelyek előbbre vitték év­századról évszázadra az emberi kultúrát. A mién­ket, magyarokét. De azo- két is, akik előttünk éltek a Kárpát-medencében. És akkor vagyunk igazán hű sáfárai a kezünkre bízott földnek, ha mindezzel szá­molva, védjük és mentjük, ha a közvagyon szintjére emeljük a mélység eme kincseit. De tesszük-e? Törek- szünk-e arra, hogy eleddig földkéreg alatt megbúvó javak kerüljenek múzeu­mainkba? Vannak erre jó példák. Ugyanakkor szo­morúan kell konstatál­nunk, hogy törvényisme­retre kötelezett intézmé­nyek, vállalatok, gazdasá­gok tiporják sárba a ren­deleteket, vagy mulaszta­nak vétkesen kultúrjavaink dolgában. Csak egy példa erejéig! Szeptember elején Gyön­gyöspatáról, megyénk e kiemelkedő történelmi, ré­gészeti lelőhellyel bíró fa­lujából kapott jelzést az egri vármúzeum, miszerint földmélyi kincsekkel szol­gált ismét a Kecskekő ke­leti dombhajlata. A mu­zeológusok ott is termet­tek napokon belül, és a felvégi temetőnél olyan kultikus leleteket hoztak felszínre, amelyek az első itt megtelepedett magyar népcsoport életéhez vittek közelebb. A feltárás azon­ban a hetedik sír után megrekedt, mert a helyi tsz egyik vezetőjének ígé­rete ellenére gépek estek a Kecskekőnek, hogy ta- lajegyengetést végezzenek. Ez a munka a nemzeti vagyon olyan értékeitől fosztott meg bennünket, ami után most már csak sírhatunk. Taksony vagy Géza haj­dan itt, a Kecskekő olda­lában honos népcsoportjá­nak e ritka kincseket ígérő temetkezőhelye már a gépek, a felelőtlenség martaléka. Moldvay Győző Épületállományunkban or­szágszerte meglehetősen terhes örökséget őrzünk. S az igazsághoz tartozik, hogy a legkorszerűbbnek, legkifo- gástalanabbnak vélt létesít­mények is öregszenek, veszí­tenek hajdani értékeikből, szépségükből, előbb vagy utóbb föltétlenül renoválás­ra, felújításra szorulnak. A tatarozás, az épületek modernebbé tétele szükefob hazánkban is hosszú évekig a szakma „szűk keresztmet­szetét” jelentette. A lehetet­len helyzeten most úgy kí­ván változtatni a megyei ta­nács, hogy városainkban je­lentős anyagiakkal segíti a munkára alkalmassá tehető szövetkezetét. Egerbe, Gyön­gyösre és Hatvanba egyaránt 4—4 millió forintot adott fejlesztési alapjából az idén a tevékenység fokozására. Vajon hol, mire használ­ták a támogatást, s mit vál­laltak a kapott összegekért? — Ékre kerestünk választ a napokban. Egerben, az Épületkarban­tartó Szövetkezet főmérnö­kétől, Ungvári Imrétől arról értesültünk, hogy a II. ne­gyedév során biztosított pénzből egyrészt építőipari segédberendezéseket, gé­peket, szállítóeszközöket, másrészt épületgépészeti esz­közöket, szakipari és külön­féle más kisegítő felszerelést vásároltak, illetve vesznek, A lombhullató ősz a nagy vadászatok kezdetének ide­je. Hogy elérkezett, annak csalhatatlan jele a szarvas­a maguk erejéből is hozzá­járulván a kiadásokhoz. Meg­növelt kapacitásukkal pedig — amely a korábbihoz ké­pest általában évi 8 millió forinttal nagyobb értékű fel­adat elvégzésére ad módot — az Egri Ingatlankezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat gondjain iparkod­nak osztozni. Megállapodá­suk értelmében még az idén hozzálátnak a megyeszékhe­lyi Jókai utca 4. számú há­zának rendbetételéhez, aztán pedig a 8-as, 10-es, majd a Dobó út 22., 26„ a Dózsa György tér 6., a Dobó tér 8., illetve a Kossuth Lajos ut­ca 5. számú épülete követke­zik. A szövetkezet dolgozói 1982—85. között így együt­tesen 35 milliós megbízást teljesítenek, s a számlázás­kor — mint a többi támo­gatott szervezet — ötszáza­lékos engedményt adnak a hruttó haszonkulcsból. Gyöngyösön, a Mátravidé- ki Építő- és Szakipari Szö­vetkezetből Bodócs János elnök válaszolt kérdésünk­re. Az egriekhez hasonlóan, szintén pályázat alapján ka­pott pénzt kis gépkocsikra, gyorsfelvonókra, ablakda­rura, kis betonkeverőkre, s egyéb hasznos kiadásra for­dítják. Ebben az évben a Honvéd, illetve Szövetkezet utcák együttesen 37 lakását renoválják, teszik megfele­bőgés. Az erdő csendjét mos­tanság fegyverdörrenés is gyakrabban felveri. Kapitális, trófeaérett szarvasbikák, többé 8 millióért, jövőre pe­dig további 15,1 milliós fel­adat megoldásával a Lenin, a Rákóczi, a Verseny utakon 79 lakás felújításával vé­geznek 28 hely gáz- és víz­munkáival együtt. Utána a Kossuth Lajos utca 6-ban, a Verseny utca 8-ban és 10- ben 10,8 millióért együtte­sen 58 család otthonát te­szik méltóbbá a mához. Míg 1985-ben a Móricz Zsig- mond, a Verseny, valamint a Bajcsy-Zsilinszky utcák 58 lakásában végeznek munkát 10,5 millió forintért. Ahid azt jelenti, hogy az V. öt­éves terv időszakához képest, mintegy 3—4-szeresével nö­velik ilyen jellegű tevé­kenységüket^ A Hatvani Építőipari Szö­vetkezet elnöke, Kiss Já­nos is tájékoztatott bennün­ket igyekezetükről. Ahogyan elmondotta: már ők is meg­kezdték felszerelésük kiegé­szítését, gyarapítását, s ígé­retük szerint az idén 3,5 millió forintos megbízásnak tesznek eleget. Jövőre 3,8- ra, aztán 4,1-re nő ez az ér­ték, 1985-ben pedig eléri a 4,4 milliót. A város tanácsi lakásain túl Petőfibányán kereken félszáz családi fé­szek újjávarázsolásán mun­kálkodnak majd, jelentős részben még szintén ebben a középtávú tervidőszakban. muflonok, vaddisznók esnek áldozatul a nemes szenve­délynek. Puskavégre kerül­nek az apróvadak is — fá­cánok, nyulak, vadkacsák, gerlék —, vagy éppen élve befogva hoznak hasznot a tervszerű vadgazdálkodás­nak. Szeptembertől egészen január végéig tart a szezon, s ez alatt megyénkben sok külföldi vadászvendég is megfordul. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság bérvadá­szatból, a leadott vadak be­vételéből, egyéb vadászati szolgáltatásaiból 13.5 millió forint jövedelemre számít. Jákói Sándor vadászati felügyelő sorolja a számo­kat; idén 1260 nagyvadat lő­nek, mintegy 30 ezer hektá­ros üzemi területükön. A nyugatnémet és osztrák ven­dégeket 100 szarvasbika, 50 őzbak, 100 muflonkos és 150 vaddisznó terítékre hozásá­val csábítják. A pillanatnyi helyzet: —- Eddig 52 bika esett, köztük két aranyérmes tró- feájú. Az egyiket a felsőtár- kányi, a másikat a verpelé­ti erdészet területén ejtették el. Egy ilyen kilenc kilo­grammos agancsért, a siker­élményéért 6800 nyugatnémet márkát kell leszurkolni. Je­lenleg hatvan külföldi va­dász cserkészi a mi vadjain­kat, a számuk év végére el­éri a kétszázötvenet. Érezhetően már Nyugaton is kevesebben tudják megfi­zetni a passzió költségeit, csökkent a kereslet a koráb­bi évek átlagához képest. Gyónj Gyula Jó élőhelyet talált az utóbbi években telepített dámszarvas a Mátra északi lankáin. Képünkön; erejüket próbálgató fia­tal dámbikák a Mátra Múzeum Vadásztársaság területén Nagy vadászatok — Olaszok „apróban” — 80 muflon hóesés után — Fácánok, nyulak és társaik Erdők, mezők valutája Heves megyében BRIGÁD A GAGARINBÓL Karbantartók a téli csúcs élőt Munkában és műszak után is együtt Az ország energiaszükség­letéinek egynegyedét a vison- tai Gagarin Hőerőmű adja. Ezért is rendkívül fontos — különösen a téli csúcs előtti, amikor a legnagyobb az energiafelhasználás —, hogy az erőmű berendezései, több A szelepek „nagymestere”: Takács István kilométernyi csőhálózata ki­fogástalanul működjenek. Képriportunk a Lenin I. szo­cialista brigádról készült: ellenőrzik és javítják a cső­hálózatot, az armatúrákat. Munkájuk elismeréseként ta­valy megkapták az aranyko­szorús címet. Egyszer fönt... ..egyszer lent (Szántó György képriportja) Ennek hatásaként a vendé­gek a vadászat sportjellegét helyezik előtérbe, s a kevés­bé értékes állatokból lőnek többet. Hogy megtartsa vonzó jel­legét ez a vidék, olcsóbbá tették a vaddisznózást, s olyan kiegészítő szórakozási lehetőségeket teremtettek vendégeiknek, mint a lovag­lás, a sétakocsikázás, a pisztrángozás. A minőség ja­vítására, vérfelfrissítésre, a híres somogyi szarvasokból telepítettek Felsőtárkány 100 hektáros zárt kertjébe né- ány példányt. Dámvadat te­lepítettek a parádfürdői er­dészet területén, az állatok szépen szaporodnak, de va­dásztatásukra még négy-öt évet várni kell. A vadászati színvonal emelését szolgálja a MAVOSZ-szal közös vad­disznótelep, ahol a terrier­fajta kutyákat, valamint a vérebeket képezik ki. A hó leeste után 80 mátrai muflon befogását tervezik: egy jer­ke tízezer, egy kos 18—20 ezer forintért kel el. A Füzesabonyi Állami Gazdaság számára is jöve­delmező a vadgazdálkodás, ezt mutatja az évi öt és fél millió forintos árbevétel. Ap­róvadas területükön vadka­csázó bérvadászokat fogad­tak az esti és hajnali húzá­sokra, október 15-től fácánok kerülnek terítékre. Élővadbe­fogással szintén foglalkoz­nak : háromezer nyálra van szerződésük. Heves megye 35 vadász- társaságában az elmúlt években kezdett emelkedni a bérvadásztatás aránya. A MAVOSZ megyei szerveze­tének titkára, dr. Gyula Zol­tán számokkal bizonyítja: — Míg 1976-ban csak hat­van, addig 1981-ben 189 nagyvadat és 5500 apróvadat lőttek a vendégpuskások. Idén a felajánlás nagyvadból 240 darab. Az említett idő­szakban 11-ről 19 millió fo­rintra nőtt a vadásztársasá­gok összbevétele, s ennek 25 százaléka a bérvadászat­ból folyt be. Egyébként a pénzt mindenütt új telepí­tésre, téli etetésre, vadgaz­dálkodásra fordítják. Mint elmondta még: olasz vadászok is gyakori vendé­gek, akik inkább az apróva­dakat részesítik előnyben. A külföldiek általában három­öt nap alatt a vadőrök, va­dászmesterek segítségével elejtik az igényüknek, a pénztárcájuknak megfelelő nagyvadat. Érdekességként említjük, minden egyes fegy­verhasználatért fizetni kell: ha a lövedék csak sebzett, vagy ha nem talált, akkor is. Élővadbefogással fácán és nyúl kerül a vadásztársasá­gok hálójába, s vele együtt nem kevés haszon. Egy élő nyálért például 800 forint körül fizet a MAVAD. A vadállomány nemzeti kincs, a magyarországi az egyik legértékesebb Európá­ban. Van mit óvni, védeni. A látszat ellenére a vadászat is ezt szolgálja: a tervszerű vadgazdálkodást, az állo­mány szabályozását, szaksze­rű selejtezését. Budavári Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom