Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. október 27., szerda Schmidt nem vállalja a kancellárjelöltséget —( Külpolitikai kommentárunk )— A madridi voksolás Puccskísérletről és a királyi palota ellen vonuló lázadókról szóló valódi és álhírek, magas rangú tisz­tek őrizetbe vétele, szirénázó katonai járművek, fe­nyegető névtelen telefonhívások — Hispánia elmúlt hetei szokatlan feszültségben teltek. A korteshadjárat kedd éjfélkor véget ért. Szerda a meditáció napja, tilos mindenfajta propaganda, s holnap reggel meg­kezdődik az idő előtti parlamenti választás, amelyen — a közvélemény-kutatók szinte egybehangzó véle­ménye szerint — a Szocialista Párt győzelme várható. Valószínűleg épp ezek a jóslatok váltották ki a szélsőjobboldal mozgolódását. Az „Űj Erő” — a Fran­co híveit tömörítő fasiszta párt — nyíltan fogalma­zott: a hadsereg ne tűrje tovább az országban ural­kodó káoszt, lépjen föl határozottan és minden esz­közzel gátolja meg a baloldaliak győzelmét. Hogy a szélsőjobboldal nagyobb nyomatékot adjon követelé­seinek, hangszórós kocsijaik éjszakánként ifjú su- hancokkal keresztül-kasul járták a nagyvárosokat, Francót éltetve, fasiszta indulókat énekelve. Kétségtelen, hogy a csütörtöki választás sok tekin­tetben rendkívül fontos Hispánia számára. A szocia­listák mind a NATO-csatlakozással, mind a spanyol— amerikai kapcsolatokkal összefüggésben fenntartá­sokkal éltek, s Felipe González főtitkár pártja győ­zelme esetén aligha habozik ígéreteit valóra váltani. Más kérdés, hogy a spanyol szocialisták önmaguk­ban talán nem bizonyulnak elég erősnek. Carrillo, a Kommunista Párt főtitkára utolsó választási nagy­gyűlésén ismét felajánlotta: hozzanak létre demokra­tikus frontot az elért vívmányok megvédésére, a spanyol érdekek közös képviseletére. Annyi máris bizonyos, hogy az új törvényhozás alaposan megfia­talodik.- A statisztikák szerint a szocialista párti lis­tavezetők húsz százaléka 35 éven aluli — González főtitkár is az ifjú nemzedékhez tartozik —, s a szo­cialista jelöltek 75 százaléka 36—50 éves. A kommu­nisták listáin indulók 37 százaléka fiatal. önmagában már ez is jelzi, hogy a csütörtöki vá­lasztások Spanyolország számára rendkívül fontos határkövet jelentenek. A baloldal minden erővel sze­retne szakítani a francóista múlttal, amely ma már egyre távolabb esik — időben is — a társadalomtól. Az új generáció egy része egyetért ezekkel a törek­vésekkel. Nem szabad azonban elfeledkezi azokról, akik ma is szívesebben látnák az országban a kato­nák uralmát, mint a szocialisták diadalát. Számuk és befolyásuk nem lebecsülendő, s vele együtt a szélsőjobboldal erőszakos hatalomátvételének az esé­lye sem, amelyről az utóbbi hetekben oly gyakran keltek szárnyra hírek. Gyapay Dénes Árfolyamzuhanás a New York-i tőzsdén SZEJM-ULÉS A legfőbb ügyész beszámolója Varsóban kedden délelőtt megnyílt a lengyel parla­ment ülése. Első napirendi pontként Franciszek Rusek, legfőbb ügyész beszámolt a törvényesség erősítésére tett lépésekről, valamint a külön­böző negatív társadalmi je­lenségek (munkakerülés, al­koholizmus) elleni harcról. A PAP lengyel hírügy­nökség értesülése szerint parlamenti képviselők egy csoportja indítvánnyal for­dult a szejmhez: vonják fe­lelősségre az ország volt kor­mányzatának néhány tagját. Egyelőre nem ismeretes, hogy név szerint kikről lenne szó. A képviselők az alkotmány­ra, az állambíróság létreho­zásáról márciusban elfoga­dott törvényre, valamint a parlament ügyrendjére hi­vatkozva terjesztették be ja­vaslatukat — közölte a len­gyel hírügynökség. A legfőbb ügyész beszámo­lóját követően a Lengyel Demokrata Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a „PAX” katolikus társaság egy-egy parlamenti képvise­lője előterjesztette a napi­rendben szereplő három tör­vénytervezetet. . Az első az ifjúság védel­mével, a fiatalkorúak züllé­se, bűnözése elleni harccal foglalkozik. A második tör­vénytervezet a 18—45 év kö­zötti munkakerülő férfiakról szól. Az alkoholizmus elleni küzdelemmel foglalkozik a harmadik tervezet (Lengyel- országban mintegy 2 millió idült alkoholistát tartanak nyilván). Az argentin—brit viszály mosolyognivaló „mellékter­mékeként” musical-háború ígérkezik a két ország kö­zött. Az „Evita” című világ­hírű angol zenés játék el­lenpárjaként, Argentínában elkészült a saját gyártmá­nyú „elten-Evita”. Mindkét darab Éva Perón életéről szól. Az angol változatból világsiker lett, a címszerep­lő „Ne sírj értem, Argentí­na” című dala; az argentin változatban viszont Éva Pe­rón azt fogja énekelni: „Sí­rok érted, Argentína”. A kívülálló szemével néz­ve teljesen mindegy, hogy a hajdani bálványért sír-e Argentína vagy a haj­dani bálvány sir-e Ar­gentínáért. A brit—ar­gentin ellentétek fényében érthető, hogy az angol „Evita” a tiltott művek lis­táján szerepel Argentínában, de az sem biztos, hogy az egykori peronista példakép, a mai Argentínában meg­nyerheti a katonai vezetés tetszését. Az argentin tábornoki kar ugyanis hadban áll a pero­nizmussal. A mozgalom név­adója, Juan Domingo Perón ugyan már régóta halott, de a közte és az argentin hadsereg között évtizedekkel ezelőtt kezdődött „rnagán- hálború” folytatódik. Perónt kétszer távolította el az el­nöki székből a hadsereg, de a minden vereségét túlélő politikust, kétszer juttatta vissza a Casa Rosadába — az elnöki palotába — a pe­ronisták pártja. A vezető halála után második felesé­gét — Isabel Perónt — űz­te el katonai államcsíny az országból. De a peronizmus se nem halott, se nem szám­űzött, újból a színre lépett, s visszaköveteli magának a hatalmat. Tanulmányok, elemzések, cikkek egész sora bizonyí­totta, hogy törvényszerű volt a peronizmus soros ve­Helmut Schmidt, az NSZK volt kancellárja, a Német Szociáldemokrata Párt el­nökhelyettese, az SPD par­lamenti frakciójának keddi ülésén hivatalosan is beje­lentette: nem vállalja párt­ja kancellárjelöltségét a jö­vő márciusra tervezett, idő előtti, országos választáson. Döntését a 64 éves Schmidt azzal indokolta, hogy egész­ségi állapota miatt az új törvényhozási időszaknak valószínűleg csak egy töre­dékét tudná kitölteni. Bonni megfigyelők szerint Schmidt elhatározásában emellett jelentős szerepet játszottak azok a viták is, amelyek az SPD jövőbeni stratégiájáról folynak jelen­leg a pártban a színfalak mögött. Schmidt döntésében szere­pet játszhatott az a tény is, hogy az FDP jobbratolódá- sával valószínűtlenné vált az SPD és az FDP együttműkö­ban, a peronizmus, ez a „se párt, se mozgalom” a vezető halála után lassan szétbomlott. Már nem tudta magába olvasztani az eltérő érdekeket, alkalmatlanná vált az ország gazdasági, po­litikai irányítására. A peronizmus bukása után a hadsereg próbálkozása is kudarcba fulladt. A hatéves katonai kormányzás mérlege rendkívül rossz: az ígért gazdasági fellendülés helyett tartós visszaesés, megfékez- hetetlennek látszó infláció, a megélhetési költségek ál­landó emelkedése, egyre na­gyobb arányú munkanélküli­ség. A kíméletlen rendte­remtés árát sem hajlandók elfogadni az argentinok. A katonai puccs utáni leszá­molás áldozataiért, a nyom­talanul eltűntek ezreinek sorsáért a hadseregnek előbb- utóbb vállalnia kell a fele­lősséget. A gazdasági válság ter­mészetszerűleg hozta magá­val a társadalmi feszültsé­gek kiéleződését. A politikai pártok tehetetlensége miatt csalódott középrétegek ha­marosan belátták, hogy a hadsereg a „két rossz” kö­zül talán a nagyobbik, s las­san az argentin vezető gaz­dasági köröknek is elegük lett a hazai ipart sorvadás­ra ítélő gyógymódtól. Egyre erőteljesebbé vált a de­mokráciát visszakövetelők hangja. A politikai pártok is magukhoz tértek a puccs utáni hosszú kábulatból. Félretették egymás közti ha­gyományos ellentéteiket, s közösen léptek fel a kato­nákkal szemben. Szorult helyzetükben meg­lehetősen kockázatos lépés­re szánták el magukat a tábornokok. Idén áprilisban az argentin hadsereg meg­próbálta erőszakkal vissza­hódítani Nagy-Britanniától, a több mint száz éve követelt dése a márciusi választás után. Az első bonni értékelések szerint a volt kancellár dön­tése nyomán csökkenték az SPD esélyei a márciusra ter­vezett választáson és így le­hetséges, hogy a szociálde­mokratáknak hosszú távon kell berendezkedniük az el­lenzéki szerepre. Ezt az ér­tékelést azzal támasztják alá Bonnban, hogy miután az SPD kénytelen lemondani az ország még mindig legnép­szerűbb politikusáról, a sza­vazatok jelzett 42 százaléka helyett valószínűleg csak 37 —38 százalékra számíthat majd. Schmidt visszalépése után az első számú jelöltté, Hans- Jochen Vogel elnökségi tag, volt igazságügyi miniszter és Johannes Rau, az SPD el­nökhelyettese, a 17 millió la­kosú Észak-Rajna-Vesztfália tartomány miniszterelnöke, léptek elő. A háború rövid nemzeti egy­séget teremtett a katonák körül, ám a vereség azonnal szétrombolta ezt az egysé­get. A hadsereg is meghaso­nult önmagával. Tisztogatá­sokkal, kényszer-nyugdí­jaztatásokkal ugyan egyelő­re helyreállt a parancsnoki karban a rend, de minden jel arra mutat, hogy a kato­nai kormány már csak ab­ban bízhat igazán, hogy a púirtok közt nagyobb lesz a széthúzás, mint az összetar­tás, s így végső esetben 1984-ben a katonaság „nyu­godtan” visszavonulhat a laktanyákba. Ez a remény nem is any- nydra megalapozatlan. Tény, hogy az öt legnagyobb ar­gentin párt több mint egy éve laza egységfrontot ho­zott létre. Az együttműkö­désnek ugyanakkor csak a katonai vezetéssel való szembenállás az egyedüli alapja. Konkrét politikai programról, gazdasági el­képzelésekről még nem tud­tak megegyezni a pártok. A jelenlegi helyzetben a szer­vezett ellenzék a spontán népi megmozdulások után halad, s nem vezeti azokat. A katonák éppen ezért először a szakszervezeteket oszlatták fel és olyan új szakszervezeti törvényt hoz­tak, amely meg akarja gá­tolni a poron ista szakszerve­zeti központ feltámadását. A szakszervezeti egység hely­reállítására tett első kísér­let, felemás eredménnyel zárult: a különböző szak- szervezeti irányzatoknak si­került ugyan a kormány ti­lalma ellenére a közelmúlt­ban egy több tízezres nagy­gyűlést megszervezniük, de a várt kibékülés elmaradt. Az argentin szerzők jóvoltá­ból ismét életre kelt Evita egyelőre joggal énekelheti: „Sírok érted, Argentína”. (G. J.) TELEX NEW YORK Nagy János külügyminisz- tériumi államtitkár, aki részt vesz az ENSZ közgyűlésének 37. ülésszakán, felszólalt az 1. számú (politikai és bizton­sági) bizottság leszereléssel foglalkozó általános vitájá­ban. BÉCS Az osztrák nemzeti ün­nep, a semlegességi törvény elfogadásának évfordulója alkalmából kedden ünnepi ülést tartott az osztrák kor­mány. Bruno Kreisky kan­cellár beszédében megelé­gedéssel állapította meg, hogy Ausztria aktív semle­gességi politikája elisme­résre talál á világ minden táján. PRÁGA A szocialista országok űrkutatási együttműködését egybehangoló és megvalósí­tó Interkozmosz-program 2. nemzetközi jogi szeminári­uma kedden megkezdődött Prágában. BANGKOK A thaiföldi kormány a hét végén tüzérséggel, könnyű- botmbázókkal és ezerfős egységgel intézett támadást az ópiumtermelők egy tábo­ra ellen, és megsemmisített egy heroinfinomító labora­tóriumot. A tábor a kábító­szer-termelésről hírhedt arany háromszögben, a burmai határ közelében volt. CHICAGO Chicagóban a nyolcadik, ciánnal töltött tylenol kap­szulára bukkantak hétfőn a patikákból, üzletekből és a vásárlóktól visszarendelt gyógyszerek átvizsgálása közben. Ez a csomag egy olyan vásárlótól került visz- sza, aki szerencséjére nem szedte be a fájdalomcsilla­pító helyébe csomagolt mér­get. KOPPENHÁGA Több mint ötvenezren tüntettek hétfőn Koppenhá­gában és Dánia más nagy­városaiban a konzervatív kormány gazdasági prog­ramja ellen. A fővárosban tartott nagygyűlésen a szak- szervezeti szónok hangsú­lyozta, hogy a kormány politikája az ország minden problémáját megoldatlanul hagyja, és a családosoknak, a munkanélkülieknek, vala­mint a fiataloknak kell vi­selniük a terheket. TOKIÓ Kedden Tokióban meg­kezdte idei ülését a Római Klub. A nemzetközi fórum 300 tagja és vendége előtt mondott megnyitó beszédé­ben Aurelio Peccei, a klub elnöke a béke megőrzését és a leszerelést nevezte az emberiség legsürgetőbb fel­adatának. Az 1968-ban lét­rehozott Római Klub éppen tíz évvel ezelőtt adta ki hí­res tanulmányát „A növe­kedés határai” címmel. A New York-i tőzsde „fennállásának második leg­rosszabb napját” élte meg hétfőn, amikor kéthónapos majdnem folyamatos javulás után a részvényárfolyamok Dow Jones-mutatója 36,33 pontot esett. Ennél nagyobb — igaz, lényegesen nagyobb — - árfolyamzuhanás csak egy­szer fordult elő: 1929. októ­ber 28-án. A hétfői visszaesésnek a tőzsdei elemzők szerint két oka lehet. Az egyik valószí­nűség. hogy a részvényesek a rekordszint felé közelgő árfolyamokat már nem talál­ták összhangban levőnek a tényleges gazdasági kilátá­sokkal. A másik, hogy mivel a szövetségi bankrendszer a hét elején nem csökkentette kamatlábait, a New York-i Chemical Bank múlt heti kezdeményezése a Prime Ra­te újabb félszázalékos csök­kentésére „befullad”. A Dow Jones-mutató a hétfői zuhanással újból a bűvös ezer pontos határvo­nal alá került. OTP-HITEL! Szüreti bútorvásár EGERBEN, A DOMUS ÁRUHÁZBAN, GYÖNGYÖSÖN, A BÚTORBOLTBAN (Lenin út 10.) Szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, kiegészítő bútorok között válogathatnak az érdeklődők. Nemcsak szépek, hanem 20—40 SZÁZALÉKKAL OLCSÓBBAK a kijelölt bútorok. HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! Kanadában folytatott tárgyalásokat az amerikai külügymi­niszter. Képünkön: George Shultz (jobbra) Trudeau kanadai kormányfő társaságában egy ottawai munkaebéden (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) „Ne sírj értem” — „Sírok érted” resége és a katonák közbe- Falkland (Malvin)-szigeteket. avatkozása 1976‘ban. Való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom