Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

4» NÉPÚJSÁG, 1982. október 24., vasárnap Hatvanéves a szovjet állam Kiállítás a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában Testvéri hadseregeink fegyverbarátsága szilárd és megbont­Munkásművelődés a 80-as években MINDENNAPI NYELVÜNK A nyelvművelő Arany János 1882. október 22-én halt meg egyik legnagyobb köl­tőnk, Arany János. Halálá­nak századik évfordulóján nyelvművelő tevékenységéről szólunk. „Örök mérce” és példakép ebbeli munkássága is. Mai nyelvművelő gyakor­latunk számára is iránymu­tatóak pl. ezek. a gondolatok: a nyelvművelők tartsák fel­adatuknak „az élő nyelv hétköznapi gondatlanságá­nak” kiküszöbölését. Tanít­sák meg az embereket arra, hogy legbonyolultabb mon­danivalójukat is a lehető legegyszerűbben” fogalmaz­zák meg. Egyik kritikájában ezt írta erre vonatkozólag: „Ki vala­mit meg akar értetni, oly nyelvet kell használnia, me­lyet más is megért”. A leg­megfelelőbb nyelvi formák­ból kell válogatnunk; a jó stílus ezen is múlik. Igaz a költőnek ez a megállapítása is: a nyelvhasználati formák közötti „választás sokszor ne­hezebb, mint a teremtés” (Arany: Töredékes gondola­tok). Egészen korszerű nyelv­művelő gyakorlata is: nem­csak példákat mutat be és elemez, hanem gondolatokat is kelt velük. Csak néhány példát bizonyításul: „Igen meg akarom venni, mon­dám. Sokan így mondják: megvenni akarom. Szép és jó-e ez, hogy nyelvünk egy különböztető szólásmódtól megfosztatik? Szerintem itt az első van csak jól. Meg­venni akarom, ezt akkor tennék, ha pl. különböztet­ni akarnék: megvenni, nem pedig eladni”. Hogy mennyire „beszéde­sek” nyelvművelő példái, ar­ról ez a részlet bizonykodik. „Némely ember derű-borúra csak is-t ír, oda is, hová egyszerű csak kellenne. A különbség körülbelül ez: A. A lovamat csak ötven forin­ton adtam el. B. Nem is ér az többet, csak ötven forin­tot; vagy: csak is ötven fo­rintot ér az. De az én fü­lemnek amaz magyarosabb”. A nyelvi finomságok irán­ti érzékenységéről tanúsko­dik, hogy gyakran szól a „nyelvhibák divatjáról” is: Előkelőségre mutat, ha va­laki a barbár r-t nem bírja kiejteni, s ha a mi csengő, tiszta nyelvünkbe orrhango- kat elegyít úgy a bon ton (=jómodor, illem) csalhatat­lan jele úgy beszélni e ma­gyar nyelvet, mintha némely szó, kifejezés, árnyalat nem jutna eszünkbe”. Ma is ta­lálkozunk azzal a jelenség­gel, hogy „több azok száma kik tudva rosszul beszélnek, hogy előkelő színe legyen. A nyelvi divat pL nem tudja: mikor jő, mikor megy. Pe­dig annyi jövés-menés közt jó volna tudni tájékozni ma­gunkat. Ami az író vagy beszélő felé közeledik, az jő, ami távozik, az megy” (Arany: Divattudósítás). Dr. Bakos József Gazdag termést hozott az őstölgy . Természeti ritkaság Borsod megye természeti ritkaságaként tartják szá­mon a Bódva-völgyi község, Ziliz határában levő őstöl­gyet. A fa az idén is gazdag termést hozott, lombkoroná­ja alatt vastagon borítja a földet a makk. Ezt most ösz- szegyűjtik, és új erdő tele­pítésénél használják majd fel. Az egyedülálló óriás tölgy életkorát — törzskeriiletének átmérője és egyéb adatok alapján — megközelítőleg ezerévesre becsülik. Tör­zsét tizenkét ember éri át, hatalmas lombkoronája alatt egy pótkocsis vontató is meg tud fordulni. A famatuzsá­lem teljes épségben vészelte át a történelem évszázadait, viharok, villámcsapások sem tettek kárt benne. hatatlan „A Szovjetunió múltja nagy történelmi tanul­ság, jelene követendő példa, jövője ragyogó ígéret a világ népei szá­mára.” (Kádár János) December 30-án lesz hat­van éve, hogy a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége létrejött. A napok­ban Budapesten, a Magyar Néphadsereg Művelődési Há­zában megnyílt a Szovjet­unió hatvan évét bemutató kiállítás, amely a szovjet nép forradalmi küzdelmét, a fej­lett szocialista társadalom felépítését dokumentálja, nyomon követve valamennyi köztársaság gazdasági, tár­sadalmi fejlődését. Több mint fél évszázad alatt a Szovjetunió erős ipari hatalommá nőtt, mezőgazda­sága magas színvonalon gé­pesített, világviszonylatban élen jár a tudomány, a kul­túra eredményeivel. A gaz­dasági építőmunkában kima­gasló sikereket ért el az or­szág: 1949-től napjainkig több mint tízszeresére növekedett a nemzeti jövedelem, a kül­kereskedelmi forgalom 1970- ben 20 milliárd rubel, 1980- ban 67 milliárd rubel volt. A történelmi korszakot fel­ölelő kiállítás első tablói a Nagy Októberi Szocialista ö minden volt, az égvilá­gon minden. A barátom, aki­től olyan sok ember elfor­dult, én azonban, őszintén megvallom, sehogy sem tu­dok elfordulni tőle. Vagy ré­gi ismeretségünk miatt, vagy valamilyen gyengeségem kö­vetkeztében — magam sem tudom. Már a középiskolában jó barátok lettünk, később, egye­temista korunkban pedig együtt laktunk egy kis szo­bában. Az utóbbi időben rit­kábban találkozunk ugyan, de csak azért, mert az én ba­rátom olyan fürge, mint a csík: folyton ide-oda rohan­gál, lehetetlen bárhol is meg­találni. Van egy másik ok is, de erről később ejtek szót... Vagy húsz évvel ezelőtt barátom nagy pénzember és bankár volt. Valóságos bű­vészmutatványokat hajtott végre nem létező platina- és uránbányák koncesszióival, ezért nagyon hasonlított hol­mi kötéltáncos akrobatához. Néhány hónappal később azonban viszontláttam az utcán, amint álmoskönyveket és öröknaptárakat árult. Kaptam is tőle ajándékba egyet. Egy évvel később már az Azúr-part egyik legelőkelőbb Forradalom napjait idézik. „Minden forradalom csak akkor ér valamit, ha meg tudja védeni magát” — ol­vashatjuk a lenini idézetet a Vörös Hadsereg megalakulá­sáról készült tabló képei mel­lett. A dokumentumgyűjte­mény a szovjet hatalom győ­zelméért harcoló magyar in­ternacionalistákról is őriz ké­peket. A fiatal szovjet állam hő­sies harcát ábrázolják a Nagy Honvédő Háború ar­chív fotói. „Mindent a front­ért, mindent a győzelemért!” játékkaszinójában volt fő­krupié. Néhány hónap múl­va valamennyi brüsszeli fényképész egyszerre csat­togtatta masináját azon a napon, amikor házasságot kötött „Miss Belgiummal”, a nagy tülekedés közepette há­rom tudósító megsebesült. Barátom és ifjú hitvese még sokáig állt a figyelem közép­pontjában. Két-három év múlva tör­ténetesen Lisszabonba utaz­tam. Kiderült, hogy az én barátom ott van: övé a leg­nagyobb idegen nyelvű is­kola. Néhány hónappal ké­sőbb Bécsbe érkeztem. És a taxisofőrben, aki Schön- brunnba fuvarozott, az én barátomra ismertem. Bol­dogabbnak látszott, minták­kor, amikor gazdag bankár, fiatal férj és iskolaigazgató volt. Bevallotta nekem, hogy a sofőri munka használ az egészségének... Két hónnapba sem telt, és iHsszamentem Párizsba, Egy szép napon a Montmartre-on jártam. Az egyik sarkon né­pes csoport hallgatott egy há­romtagú együttest. Két is­meretlen ember gitározott, a harmadik pedig az én bará­tom volt, aki a „Párizs ház­— A Szovjetunió népei egy emberként fogtak össze a ha­za védelmében. Gépkarabély, öntöltő pisztoly, kézigráná­tok, rohamsisak, legénységi gimnasztjorka, pilbtka... az üvegvitrinekbe kiállított fegy­verek, hadi felszerelések, ru­hák nem múzeumi tárgyként hatnak a szemlélőre, inkább mementóként, figyelmeztetve arra, hogy milyen sok áldo­zatot kellett hozni a békéért. „Egyetlen nép számára sincs lényegesebb, fontosabb kér­dés, mint a béke megőrzése, mint minden ember legfőbb jogának, az élethez való jog­nak a biztosítása” — az SZKP XXVI. kongresszusá­nak határozatából idézett so­rok az egész világnak szól­nak. A tabló a Szovjetunió •fegyveres erőit mutatja be, majd a következő tablóhoz lépve, testvéri hadseregeink fegyverbarátságát illusztrál­ják a fotók. A két nép fiai­nak barátsága szilárd és megbonthatatlan: bármikor képesek a haza, a szocializ­mus, a béke megvédésére. A testvéri kapcsolat több­irányú: együttműködésünk a tudományos, a műszaki, egészségügyi, oktatási stb. kutatómunkában, a kultúra területén, ipari, mezőgazda- sági, kereskedelmi kapcsola­taink, mind ennek számos példáját tárja elénk a kiál­lítás. H. A. tetői alatt” című, népszerű sanzont énekelte. Szerintem nem rosszabbul, mint Tinó Rossi. Az a benyomás alakult bennem, hogy végre megta­lálta a neki való foglalko­zást. Hamarosan azonban rá­jöttem, hogy csalódtam re­ményeimben. Nemsokára ugyanis frakkban, cilinder­rel a fején láttam viszont a barátomat, amint éppen egy luxusautóból szállt ki: kide­rült, hogy egy távoli hatalom ideiglenes ügyvivője lett. Miután ezt elmondta, nyomban azt ajánlotta, hogy vegyek meg tőle valamilyen részvényeket, amelyek fan­tasztikus hasznot ígérnek. Tíz részvényt 10 000 frankért. Én görcsösen szorongattam a pénztárcámat, barátom pe­dig továbbra is igyekezett meggyőzni: — Tudod, én nem beszé­lek a levegőbe. Különben már egész tömeg vár mögöt­tem ... Ó, a szegény flótás nem is sejtette, mennyire igaza van! Ebben a pillanatban ugyanis ott termett hat de­tektív és tíz rendőr, és máris bilincs kattant a csuklóján... (Ford.: Gellért György) / II. rész Az elmúlt években mind a termelésben, mind a szabad időben számos olyan ténye­ző jelentkezett, mely nehe­zítette a párt művelődéspo­litikai célkitűzéseinek meg­valósítását a munkásműve­lődésben. Ezek közül nem eggyel tartósan számolnunk kell. Milyen cselekvési le­hetőségek mutatkoznak ilyen körülmények között? Esélyek és formák A munkásművelődés fejlő­désének rendkívül fontos forrása lehet a szocialista demokrácia helyi, gyári, üzemi, lakóhelyi fórumai­nak tartalmasabbá tétele, s minél szélesebb munkásréte­gek kapcsolása ezekhez. Nem csak a műveltség feltétele a szocialista demokrácia fejlő­désének, de a demokratikus fórumok, intézmények mun. kájának tartalmasabbá té­tele is a művelődés fontos motorja. A munkahelyi vagy lakóhelyi közösségektől ka­pott értelmes megbízásokra, a demokratikus fórumok jó működését jelző értékes, gondolkodásra és tovább­gondolkodásra serkentő vi­tákra — és nyilván más le­hetőségekre is — gondolok itt. Ezen a téren különösen nagy szerepe van a pártta­goknak, a pártszervezetek­nek, de a szakszervezeteknek, a népfrontnak és a KISZ- nek is, nemkülönben abban, hogy példaadással, a kultu­rális munkára való állandó odafigyeléssel növeljék a kultúra presztízsét a mun­kások körében. A kommu­nista munkások szerepe ezekben az összefüggésekben meghatározónak tűnik. Éppen az elsődleges gaz­daságból, termelésből érkező művelődési impulzusok szá­mának nem kellő növekedé­se miatt fontos, hogy a mégis adódó lehetőségeket minél hatékonyabban hasz­náljuk ki. Hasonlóan lénye­ges, hogy a kiegészítő gaz­daság inspirálta, rendszerint szakmai jellegű, de gyakran nem a hivatásszerűen vég­zett munkához kapcsolódó információs, tudásbeli igé­nyekre is fokozottan figyel­jünk. Az elmúlt években felhalmozott anyagi eszkö­zök a munkásság esetében is széleskörűen tették lehetővé a mindennapi élet tárgyi vi­lágának és eszközrendszeré­nek átalakítását. Az új la­kás, a családi ház, a hobbi­kért, a személygépkocsi, a már munkáslakásokban is gyakori házi könyvtár egy­aránt sok kulturális, vagy kulturálisan is értékes tevé­kenység forrása lehet. Ezek­re a közművelődésnek job­ban oda kell figyelni. A min­dennapi kultúra gazdagítá­sát, segítését a. korábbiak­hoz képest sokkal előbbre kell sorolni feladataink kö­zött a munkásművelődésben is. Szervezeti lehetőségek De a kulturális munka szervezeteiben is bőven van­nak még lehetőségek a fej­Október 27-től ismét moz­gássérült — gerincferdüléses, könnyebb balesetet szenve­dett, mozgáshibás és rossz tartású — gyermekeket fogad a SZOT Vajtai Iskolaszana­tóriuma. A tízhektáros ős­park közepén levő hajdani Zichy-kastélyban, a SZOT gyermeküdülőjében hét pe­dagógus és négy gyógytor­nász felügyelete mellett má­jusig — miként már tavaly is ugyanebben az időszak­ban — hétszáz általános is­kolás pihenhet, gyógyulhat. lődésre. Az üzemi művelő­dési bizottságok az 1974 óta bekövetkezett változások egyik ígéretes elemét jelen­tik. Már eddig is sokat tet­tek a munkásművelődés ér­dekében. Működésük for­mális vonásainak visszaszo­rításával az üzemi, gyári művelődést kedvvel segítők bevonásával még többet te­hetnek. A szocialista bri­gádok mozgalmában szintén sok még a teljesen ki nem használt művelődési energia. Ennek mozgósítása érdeké­ben azonban az eddiginél nagyobb teret kell kapja­nak a brigádtagok egyéni kezdeményezései, formális, központi követelményekkel nem szabad kifogni a szelet a brigádok önálló és testre szabott művelődési kezde­ményezéseinek vitorlájából. Az eddigieknél erősebben kell támaszkodni a művelő­désben az önértékelésre, vagyis hagyni kell jobban érvényesülni az ügy lénye­gét, a brigádok tevékenysé­gének mozgalmi jellegét. E törekvéseket egy pedagógiai­lag tapintatos, igazi érté­kekre orientáló irányító te­vékenységgel kell ötvözni. Nyitni kell A művelődési otthonoknak, a könyvtáraknak és más közművelődési intézmények­nek — ha a munkásokkal hatékonyabban akarnak fog­lalkozni — tudatosabban kell nyitniuk az imént jelzett tartalmak irányába (politi­kai, gazdasági műveltség, köznapi kultúra stb.). Mun­karendjükben, szolgáltatá­saikban jobban kell alkal­mazkodniuk ahhoz a tény­hez, hogy az ötnapos mun-, kahét bevezetésével hét köz­ben csökkent, a hét végén viszont megnőtt a szabad idő. Az üzemek, gyárak gaz­dasági vezetése nem mond­hat le a közművelődési in­tézmények — adott körül­mények között optimális — támogatásáról, s a nagy ha­gyományokkal rendelkező, de egyre nehezebb körülmények közé szoruló munkásturiz­mus sokoldalú segítéséről. A közművelődés szakemberei­nek, a népművelőknek, könyvtárosoknak alapvető feladatuk minden értelmisé­gi erő összefogása, mely kész segíteni a munkásmű­velődést. E készség az értel­miség mind szélesebb köré­től követeltetik meg. Lehe­tőségnek tűnik a művelődési programok differenciálása is, alkalmazkodva munkásosz­tályunk tényleges rétege- zettségéhez. Talán érzékelhető, hogy sokféle cselekvési lehetőség van, még a mai, nehezebb körülmények között is. Az Ipari Minisztérium és az ér­dekelt ágazati szakszerveze­tek nemrég megjelent mun­kásművelődési irányelvei re­mélhetőleg jól segítik majd a következő években a mű­velődő munkásokat és a mű­veltebb munkásokért szor- galmaskodó értelmiséget. (Vége) Egy-egy csoportban négyhe­tes turnusonként — másfél száz gyermeket fogadnak, akik huszonnyolc napot töl­tenek el Vajtán. A gyógy- üdülés alatt folytatják isko­lai tanulmányaikat is, hi­szen a szanatóriumban jól felszerelt tantermek vannak. Az intézményt tavaly — ti­zenötmillió forintos költ­séggel — felújították, s al­kalmassá tették a mozgássé­rült gyerekek fogadására: tornatermek, sportpályák, játszóterek várják őket Vajtán. MAGYAR INTERNAOr -íAUSTAK. A SZOVJET HATALOM GYŐZELMÉÉRT Magyar internacionalisták is harcoltak a szovjet hatalom győzelméért Aldous Huxley: Az én barátom Köpf László Iskolaszanatórium Vajtán

Next

/
Oldalképek
Tartalom