Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
4 NÉPŰJSAG, 1982. október 23., szombat <4 * Szúrós szenvedély... Közel két évtizede gyűjti a kaktuszokat Vigh Gyula hatvani esztergályos szakmunkás, Toldi utcai otthonában. Az ötletet e hobbihoz lapunk egyik írása adta, amelyben Hubai István recski gyűjtőt mutatták be. A cikk alapján Vígh Gyula személyesen is felkereste a gyűjtőt, akitől pár fiatal növényt kapott ajándékba: ezek képezték az alapot. Később a gyűjtemény tovább bővült, ritkaságokkal is kiegészült, sőt Vígh Gyula kis üvegházat is épített. A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének alapító tagjaként állandóan ott van minden rendezvényen, és nem is kis sikerrel mutatja be ötszázféle kaktuszát. A gyűjtő és „kedvencei” (Fotó: Szabó Sándor) Különleges alakú dél-amerikai kaktuszok Társalgás csak idegen nyelven Nemzetközi klub Gyöngyösön Munkásművelődés a 80-as években Az ígéretes ötlet három éve született. A hajdani kezdeményezést így idézi Gaj- dóczki Zsuzsanna, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ munkatársa. — Köztudomású, hogy a hazai idegennyelv-oktatás évtizedek óta akadozik. Ráadásul azok is elfelejtik a korábban tanultakat, akiknek nincs lehetőségük a megszerzett ismeretek ébren tartására. Nos — kollégáimmal együtt — úgy határoztunk, hogy lehetőségeinkhez mérten enyhítünk o gondokon. Ezért hirdettük meg a nemzetközi klubot. Az ügy számára azokat nyertük meg, akik már régebben jártasságot szereztek az orosz, a német, az angol, a franciái, az eszperantó, a lengyel és a szlovák nyelvekben. Nem kis munka volt ez, de a meggyőzésben nem maradtunk magunkra. Igen sokat segített a Hazafias Népfront városi bizottsága, különösképp Hornyák Istvánná nyugdíjas pedagógus, a köz- művelődési csoport vezetője. Ezzel az összefogással magyarázható, hogy fokozatosan kialakult a stabil törzsgárda. Igaz, menetközben adódtak nehézségek, de ezeken úrrá lettünk. Azt akartuk, hogy rendszeres társalgási lehetőséget biztosítsunk, s ezekhez az alkalmakhoz A száj szögletében kuporgott. Éppen, hogy megszületett. Körbekémlelt. Sehol egy könnycsepp, sehol egy szúrós jaj. Nagyot nyújtózott és szétterült. Édeskésen, hamiskásan. Ö volt a nyájas türelem. Otromba társaira gondolt. Itt volt a röhej. Csak úgy bugyogott belőle a butaság. És a szikár vihogás? Milyen visszataszító! Az életéhez torok-szakadtáig ragaszkodó hahota? Ugyan! Ezek mind pillanatnyi kitörések. De ő! Az igen. Elragadó! De mit elragadó, elbűvölő! Hiszen ott van az a ..., hogy-is- hívják, na ja, a Mona Lisa. Az is csak azért van még mindig, mert ő ott bújkál valahol az ajka körül. Mona Lisa? Egyébként ki az? De a mosolya! Micsoda mosoly! Gondolataitól teljesen kivirult. Boldog volt, s egyre jobban nyújtózkodott. Egyre tovább, egészen a fülig. társítsuk a kulturális tájékozottság gyarapítását. Ennyi idő után jó érzéssel mondhatom : alapvető elképzeléseink megvalósultak. Változatos programok A kis csoport, amely ász- taltársalgásokra tagolódik, heitente egy alkalommal tartja foglalkozásait. A kínálat — ezt jelzik az alábbi adalékok — színes, változatos. — Miegfontoltan kialakított munkaterv szerint dolgozunk, ez persze nem jelent valamiféle rideg megkötöttséget, hiszen ha izgalmasabb téma vetődik fel, akkor módosítjuk a menetrendet. Tagjaink — rendszerint diavetítéssel egybekötve — beszámolnak külföldi útiélményeikről. Szó esett — többek között — Görögország nevezetességeiről, a Földközitengeri szigetek látványosságairól, a finn hétköznapokról, a Kanári-szigetekről, az erdélyi havasokról. Emellett játékos vetélkedők is voltak. A tájékoztatók után — természetesen nem magyarul — megvitattuk a hallottakat. Azt hiszem senkinek sem kell bizonygatni, hogy milyen hatékonyan szolgálták ezek az alkalmak az egykor tanultak rögzítését. Persze nem elégedtünk meg ennyivel: következetesen törekedtünk a baráti, közösségi légkör erősítésére. Ügy hiszem: elértük azt, És egy hűvös pillanatban lehervadt. A sértés A fonnyadt szilvafalevél tétován himbálódzott. Majd puhán földet ért. A giliszta ijedten rándult össze. — Mi ez? Üzenet? Távirat? De kitől? Miért? — tekergőzött a falevél körül. És ekkor észrevette a levélen gunnyasztó kukacot. — Gyönyörű! — ámult el a giliszta. Gyönyörű! Bocsáss meg! Tudod, meglátni és megszeretni egy pillanat műve! Hamvas gyűrűid megigéztek! A kukac egykedvűen pis- lantott fel — Mit heveskedsz! Ne a hogy mindenki felszabadultan, jól érezze magát. Ezzel magyarázható a rendszeres részvétel, a máig sem csökkenő érdeklődés. Az előnyök sorából említsünk most egy nagyon fontos mozzanatot! — Gondoltunk a felkészültség szintjének emelésére is. A már említett asztaltársaságok vezetői nyelvszakos középiskolai tanárok, akik esetenként javítják a mondatformálási, a nyelvhelyességi hibákat, azaz hozzájárulnak ahhoz, hogy a többiek mind magabiztosabban igazodjanak el a tudnivalók útvesztőiben. S ha már itt tartunk, akkor hadd utaljak — ennyi részrehajlás lehet a népművelőkben is — a közművelődési nyereségre is. A klubtagokat rendszeresen meghívjuk a különböző művelődési házi rendezvénydere, színházi előadásokra, tárlatokra, azaz kulturális tájékozottságukat is szélesítjük. Nem mondunk le az ügy népszerűsítéséről sem. Ezért nyitott foglalkozásokat rendezőnk, azaz — általában havonta egyszer — kíváncsi vendégeket is várunk, s ők is megnézhetik a vetített filmeket. Ezek mindig színvonalasak. Garancia erre az, hogy egy részüket az ENSZ Emberi Települések Audiovizuális Tájékoztatási Központjának budapesti részlekülsőmbe, hanem a telkembe szeress! De itt, ti mind ilyenek vagytok! — Édesem! Ne kukacos- kodj! Imádlak! Imádlak úgy, ahogy vagy! — Egyet mondhatok; Azt sem tudod, hogy hol áll a fejed, és engem akarsz kábítani?! Kopj le! — A giliszta döbbenten nézte a kukacot (azok a hamvas gyűrűk tulajdonképpen rém gusztustalanok). A nyári aszály sem hatott rá ilyen kegyetlenül, mint ez a beképzelt kukac. — Féreg! Mit meg nem enged magának! Hogy én nem tudom, hogy hol áll a fejem?! Majd hátulról előre nézett, és elölről vissza, miközben cinkosan egymásra kacsintott. gétől kapjuk a kópiákat s általában városfejlesztéssel, környezetvédelemmel foglalkoznak, más szóval közérdeklődésre számottartóak. Jöhetnek a segítségre várók is Az ősztől továbbfejlesztették a hajdani kezdeményezést. — Azokat is fogadtuk, akik valamilyen TIT-tanfo- lyamon egy vagy két esztendő alatt úgy-ahogy elsajátítottak valamilyen nyelvet. Az első impressziók biztatóak, ez akkor is igaz, ha korai lenne még végső következtetéseket megfogalmazni. Egy bizonyos, a bizonytalankodók számára jó kalauzok a törzsgárda képviselői. Egyébként ez az egyik módja annak, hogy szélesítsük a kört, hogy mind több embert nyerjünk meg a hasznos ismeretszerzésnek, a szabad idő értelmes, s a jövőben feltétlenül kamatozó eltöltésének. Mindehhez értékelés helyett — ez teljesen 'felesleges, hiszen az előbb felsorolt tények önmagukért beszélnek — csak annyit jegy- Zünk meg: a gyöngyösi példa másutt is követhető. Persze csak akkor, ha nem hiányzik az egészséges tettvággyal ötvözött leleményesség. Hatalmas rojtjaival undorodva hessegette el a porcicákat. A parketta alázatos fénnyel pislantott fel. Megérkezett. A valódi perzsa. Nyamvadt spárga üdvözölte a fotel alól. A gyalázatos! Inkább göngyölödne ösz- sze! A valódi előtt! Hiszen ő a szőnyegek királya! — gondolta. Nyílt az ajtó ... ... a szőnyeg lassan beitta a csizma hólétől cuppogó nyomát. És egyre többet nyílt az ajtó. És egyre sűrűbben ivott. Baracklevet, sört, bort, paradicsomlevest. Válogatás nélkül mindent, ami rálöttyent. Érezte, hogy a csomói lazulnak. Oroszlánsörényű rojtja kopik. De még mindig ő volt. ö, az egyetlen valódi perzsa. És őt, az egyetlent, a valódit, a perzsát ßgy napon felnégyelték, lábtörlőnek. Szűcs Mariann 1. rész A szocialista kultúra fejlődésének, a -szocialista kulturális forradalom kibontakozásának alapvető kérdése o legszélesebb tömegek műveltségének fejlesztése, kultúraalkotó képességük szélesítése. Ennek hiányában a társadalom célkitűzései sem a politikában, sem a gazdaságban nem valósulhatnak meg hiánytalanul. A munkásság művelődése ezért vált lényeges kérdéssé már a forradalomra való felkészülés időszakában, s még fontosabbá a társadalom építésének, fejlesztésének békés periódusában. A tömegek művelődése hazánkban ma — immár létszáma miatt is — elsősorban a munkásság művelődését jelenti. Ezért kapott különös hangsúlyt ez a kérdés az MSZMP KB 1974- es közművelődési határozatában és az 1976-os közművelődési törvényben is. A műveltség haszna A szocialista demokrácia a tömegek politikai aktivitását, tevékeny részvételét jelenti a társadalom ügyeiben. József Attilával szólva „a dolgozó nép okos gyülekezetét”. Ennek elengedhetetlen feltétele a műveltség, a tudás birtoklása és felhasználása a mindennapi gazdasági, politikai, társadalmi tevékenységben. Az elmúlt több mint harminc évben kialakított és .napjainkban is fejlődő politikai, társadalmi intézményeink megtöltése szocialista értékekkel ma alapvetően a tömegek, s így elsősorban a munkásság műveltségétől függ. A gazdaság állapota, rugalmassága a 80-as években szintén nagy mértékben függ a termelésben felhasznált tudástól, a képességek kibon- takozottságának mértékétől, egyszóval a szakmai műveltségtől. Igaz, a kultúrának az extenzív gazdasági fejlődés időszakában is elvitathatatlan szerepe volt a termelésben. A hagyományos, paraszti, falusi kultúra köréből indult, munkássá váló tömegeknek egy számukra alapvetően új tartalmú és másként szerveződő műveltséget kellett elsajátítaniuk, még a segédmunka végzéséhez is. Az is igaz viszont, hogy az extenzív iparfejlesztéssel igen nagy számban keletkeztek olyan ipari munkahelyek, betanított és segédmunkák, melyek megkövetelték ugyan az ipari kultúra bizonyos elemeinek elsajátítását, de magasabb szintű szakmai műveltséget nem igényeltek. Az ipar intenzív fejlesztése csak a magasabb szintű technológiák alkalmazásával, a félautomatizációvál és az automatizációval, az atomenergia szélesebb felhasználásával, a kemizáció bővítésével, stb. és (különösen hazánkban) az infrastruktúra gyorsabb feljesztésével képzelhető el, vagyis lehetetlen a tudományos-technikai haladás eredményeinek fokozottabb alkalmazása nélkül. Ezek a jelenségek viszont éppen az ipari kultúra szak- műveltségi elemeinek jelentőségét növelik számottevően. Világosan látnunk kell azonban, hogy a magas szakmai kvalifikáltság csak egy szélesebb általános műveltségen alapulhat, mert olyan szemléletet, képességeket, pszichológiád feltételeket követel meg a munkástól, melyek széles körű inteligen- ciát igényelnek. Ellentmondások Az eddigiekben rajzolt összefüggés az ipari munka jellegének változása és a munkás műveltségének fejlődése között igaz, de nem mentes ellentmondásoktól. Említsünk meg ezek közül kettőt. A hazánkat is érintő világgazdasági recesszió természetesen nehezíti az új, korszerűbb technológiák terjedését így lassítja a munkahely-struktúra átalakulását is. Az iparban egyelőre a korábban reméltnél kisebb számban jönnek létre magasabban képzett munkaerőt igénylő munkahelyek. Gazdasági helyzetünktől független ellentmondása a technika fejlődésének, hogy a teljesen képzetlen munkaerő iránti igény csökkenése mellett — egy történetileg átmenetinek tekinthető, de emberi léptekkel mérve semmiképpen sem rövid időszakban — általános a betanított munka iránti igény növekedése (például az úgynevezett szalagmunka). Elsősorban ezekkel az ellentmondásokkal magyarázható, hogy az előzetes elképzelésekhez képest kevesebben vannak azok a munkások, akiknél a munkájukból fakadó természetes igény szakmai tudásuk bővítése, vagy e műveltség alapjainak kiszélesítése. Munka és szabad idő A szabad idő a munkás- műveltségnek is alapkérdése. A marxista gondolkodás ugyan egyáltalán nem állítja szembe a munkaidőt és a szabad időt. A munkás műveltségének is az ad igazán értelmet, ha a termelésben is, miként tevékenysége minden területén jelen van. Az is kétségtelen, hogy a munkaidő, a termelő tevékenység is forrása a munkás tudásának, ismereteinek, jártasságainak és készségeinek. Mégis, munkaereje és egész személyisége újratermelésében rendkívüli jelentőségű a munkán kívül eltöltött idő. Annak mennyisége és fel- használásának módja, minősége. Hazánkban a 60-as évek végétől fokozatosan általánossá vált 44 órás, majd a közelmúltban az ötnapos munkahét. Ez utóbbi nem jelentette ugyan a munkán kívüli idő bővülését, de átrendezte azt, a dolgozók többségénél a hét • végére koncentrálta, így javította a nagyobb lélegzetű, több időt kívánó tevékenységek végzésének lehetőségét. Művelődésben gondolkozva: megnövelte a kulturális programokkal egybekötött családi együttlétek, a turisztika, az elmélyültebb folyamatosabb olvasás stb. lehetőségeit. A hatvanas évek végén a 44 órás munkahét bevezetésétől azt reméltük, hogy jelentős fejlődést eredményez az egész társadalom, de különösen a munkásság művelődésében. Ezek a remények azonban jobbára nem váltak valóra. „Ha az 1976 és 1977- ben végzett felmérések alapján vizsgáljuk a lakosság időmérlegét, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a szabad idő meghosszabodása ellenére a művelődésre nem használnak fel több időt. Az 1963-ban végzett hasonlójellegű felméréssel összehasonlítva azt látjuk, hogy a hivatalos munkaidőn túli munkára fordított idő falun és bizonyos foglalkozási ágakban megnőtt...” állapította meg a közelmúltban Köpeczi Béla művelődési miniszter. A csak munkásokra vonatkozó vizsgálatok ugyanilyen eredményeket mutatnak. A hetvenes évek második felében a gazdasági helyzet nehezedése, mely az életszínvonalat is kedvezőtlenül érintette, s ennek nyomán a kiegészítő gazdaság térhódítása a munkások klasszikus értelemben vett művelődését is negatívan befolyásolta. Nagy mértékben csökkent a dolgozók iskoláiban tanulók száma, szűkült az olvasásra fordított idő, a művelődési otthonok, könyvtárak, mozik munkáslátogatói sem lettek többen. (Folytatjuk) Köpf László (P. I ) Mosoly Futamok A szőnyeg
