Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-15 / 242. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 15., pér.ek "ÜIT! 3« Szolgálatunkban a szabvány 1946. október 14-én alakult meg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO). A megalakulás évfordulóját 13 évvel ezelőtt szabványosítási világnappá nyilvánították. E napon a világ csaknem minden országában megemlékeznek a szabványosításnak az egyes országok gazdaságában és a világkereskedelemben, a nemzetközi együttműködésben betöltött segítő szerepéről. Az idei szabványosítási világnap alkalmából mind az ISO elnöke, mind a villamosipari szabványosítással foglalkozó társszervezet, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívták a világ ipari, kereskedelmi szakembereit a fokozott nemzetközi szabványosítási együttműködésre. A szabványosítás eredményei ma már olyan természetesen beépülnek mindennapi életünkbe, hogy nem is gondolunk rá. Természetesnek tekintjük, hogy lakásunk telefonkészülékén a megfelelő számokat tárcsázva, egy távoli ország városában levő telefonközponttal, és a közbeeső hazai és külföldi állomással létesítenek automatikus kapcsolatot, és nem gondolunk arra, mennyi műszaki egységesítést igényelt ez az egyszerűnek tűnő művelet az országok postái között. Természetesnek tekintjük, hogy különböző országok vasútjainak vagonjai könnyedén hozzákapcsolhatók egy nemzetközi gyorsvonathoz, és nem gondolunk arra, hogy ehhez a vagonok méreteit, ütközőit, vonószerkezeteit, fékberendezéseit stb. kellett egységesíteni. Fel sem merül a gyanú, hogy a magyar gyártmányú rádiónkkal összekapcsolt csehszlovák gyártmányú lemezjátszón ne volna lejátszható a világ bármely országában gyártott hanglemez, pedig ennek is igen sok egységesítés a feltétele. Ugyanez a helyzet a fényképezőgépek és a hozzájuk tartozó filmek, a választékbővítés céljából importált villamos készülékek, vagy éppen a legegyszerűbb kötőelemek, csavarok fel- használásával. A hazai ipar számára is nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a szabványok. A méretek és műszaki jellemzők egységesítésével, a választék rendezésével lehetővé teszik, hogy az egyes elemekből nagyobb mennyiséget gyártsanak, s ezzel megteremtsék a gépesítés, automatizálás lehetőségét. A rendeltetésszerű alkalmasság műszaki követelményeinek előírásával megkönnyítik a gyártó és a felhasználó között a szerződés műszaki feltételeinek meghatározását. Ezen túlmenően a biztonság, az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem, és a fogyasztók alapvető érdekeinek védelme érdekében, kötelező előírásaival a hozzá nem értő, vagy a gazdasági hatalommal nem rendelkező fogyasztó helyett az állam- hatalom eszközeivel segít ügyelni arra, hogy a fogyasztó az árral arányos minőségű, megfelelő terméket kapjon. Ehhez természetesen a szabványok méltányos előírásai mellett a követelmények betartását ellenőrző szervezetek működése is szükséges. A nemzetközi követelményszinteket tartalmazó hazai szabványok abban is segítik az iparvállalatokat, hogy tájékoztatják arról a műszaki színvonalról, amelyet gyártmányainak teljesíteniük kell ahhoz, hogy reményük lehessen gyártmányaik külpiaci értékesítésére. Tehát az exportáló vállalatok alap- •vető érdeke, hogy gyártmányaik legalább megfeleljenek a szabványok követelményeinek, még akkor is, ha a hazai szabványok exporttermékekre nézve semmiféle kötelezettséget nem írnak elő. A magyar szabványosítás szorosan együttműködik e célok érdekében a KGST megfelelő szerveivel és a nemzetközi szabványosító szervezetekkel. Szabványait a nemzetközi előírásokkal összhangban dolgozza ki, és rendszeresen korszerűsíti. A gazdaságirányítás korszerű módszereinek megfelelően a magyar szabványok mintegy 90 százaléka a vállalati érdekeltség, a gazdasági ösztönzők és szabályozók hatására, a vállalati vezetők döntése alapján érvényesül, és csak igen szűk területen alkalmazza őket az állam kötelező előírásként, a közérdek, a biztonság, az egészségvédelem biztosítására. A szabványosítási világnap megbecsülése azoknak a szakembereknek, akik e fontos munkát szorgalommal és felelősséggel végzik. A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Januártól nagyobb önállóság és Ösztönzőbb érdekeltségi rendszer a kereskedelemben '1983. január elsejétől nagyobb önállóságot kaphatnak, s az eddiginél ösztönzőbb anyagi érdekeltségi rendszerben működhetnek a kereskedelmi hálózat közepes kategóriájába tartozó — általában 10—50 dolgozót foglalkoztató — üzletei a Minisztertanács csütörtökön hozott határozata értelmében. A kisüzletek szerződésbe, illetve bérbe adása — bár a folyamat még nem fejeződött be — az eddigi tapasztalatok szerint jód bevált. A Minisztertanács most hozott határozata az országban mintegy ötezer ABOáruihá- zat, éttermet, cukrászdát és iparcikk üzletet érint. Bár arányuk az állami és szövetkezeti hálózat 10 százalékát sem teszi ki, mégis meghatározó jelentőségűek, mert a forgalom több mint 40 százalékának lebonyolításával a kiskereskedelem gerincét képezik. A jövedelemérdekeltségű üzemeltetés bevezetése nem kötelező, de érdekük mind a vállalatoknak, mind a kereskedelmi dolgozóknak, s nem utolsósorban a fogyasztóknak és az egész népgazdaságnak. Az új lehetőség lényege, hogy az arra vállalkozó szakemberek nagyobb önállóságot kapnak az üzletek áruforgalmi és gazdálkodási feladatainak végrehajtásában, s fokozottan érdekeltek az eredményes működésben. Az önállóság mértékét, és esetleges korlátáit a vállalat határozza meg, s ezt a dolgozókkal kötött megállapodásban rögzíti. Az önállóság kiterjedhet az áru- beszerzésre, a beszerzési források megválasztására, az értékesítés megszervezésére, a létszám- és bérgazdálkodásra, az eszköz- és készletgazdálkodásra, s a választék kialakítására. A későbbiekben mód lesz arra is, hogy — az árpolitikai intézkedések betartásával — a helyi ismeretek birtokában az árusított termékek 5—10 százalékának fogyasztói árát is a boltvezetők állapítsák meg, A vendéglátásban mintegy 70 helyen már bevált ez a módszer, a kiske- reskedelmben azonban még nem volt rá példa. Jelentősége különösen abban lesz majd, hogy a kiárusításokhoz, időszakos engedményekhez nem kell a boltvezetőknek külön engedélyt kérniük. Az új formában az önállóság adta lehetőséget hatékony anyagi ösztönzés támasztja alá. Azok a boltvezetők, helyettesek, vagy akár egész üzleti kollektívák, akik vállalják az új ösztönzési rendszerrel együtt járó kockázatot, az üzlet eredményes működésétől függően jelentős többletjövedelemre tesznek szert. Az eddigiektől eltérően nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem — amennyiben a vállalat által előírt eredményt teljesítik — olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Ha az előírt követelményeket túlteljesítik, a többlet meghatározott — általában 10—30 szá-' Zalákét — az érintett dolgozók munkabéren kívüli juttatásként megkapják. így összjövedelmük az alapbér két-háromszorosa is lehet (A munkabéren kívüli juttatásként kapott többletet általános jövedelemadó terheli.) Az új érdekeltségi forma bevezetésétől a kereskedelmi dolgozók jövedelmének jelentős differenciálódása várható. A jövedelemérdekeltségű dolgozóknak elsőrendű érdeke lesz, hogy a vásárló elégedetten távozzék az üzletből, ezért fokozott figyelmet kell fordítaniuk a munka megszervezésére, a hatékony eszköz- és költséggazdálkodásra, egyszóval a forgalom eredményes lebonyolítására. (MTI) A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat káli üzemében nemcsak a következő évi növények vetőmagjainak előállítása ad munkát: Kozma Györgyné gépe a zöldborsó héját bántja le, hogy étkezési célra is alkalmassá váló sárgaborsó legyen belőle Gondos munka, gondos ellenőrzés Próbacsíráztatással ellenőrzik a borsó csírázóképességét (Fotó: Kőhidi Imre) Új szabályozók a mezőgazdaságban Nagyobb alkalmazkodást a változó feltételekhez A mezőgazdaság közgazdasági szabályozása alapvetően megfelelő. A VI. ötéves terv eddig eltelt részében kedvezően segítette elő a termelés növelését, a kiegyensúlyozott belső ellátást, valamint az export bővítését. Ezt állapította meg a Minisztertanács szeptember 16-i ülésén, amikor megtárgyalta a mezőgazdaság ár- és pénzügyi szabályozórendszerének tapasztalatait. A kormány állást foglalt, hogy a szabályozórendszer gyökeres változtatására nincs szükség, 1983-ban mégis kisebb módositásokra kerül sor. Bizonyító ágazat Nosi a mezőgazdasági üzemekben: az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben dolgozók mégis felteszik a kérdést, hogy miért kerüli sor erre, hiszen az ágazat 1982-ben, az eddig eltelt nyolc hónapban is bizonyított, A nehezedő külső és belső feltételek között is hozzájárult a kiegyensúlyozott ellátáshoz, megfelelő nyersanyagokkal látta el az élelmiszeripart, nem beszélve arról a jelentős export- többletről, amellyel eredményesen segítette egyensúlyi helyzetünk javítását. Hogy a jövő évben mégis változnak a szabályozók, azt elsősorban a világgazdaságnak a magyar népgazdaságra gyakorolt hatása teszi szükségessé. A változást az is indokolja, hogy az ipari eredetű anyagok — amelyekből egyre többet használ fel mezőgazdaságunk — árai tovább növekednek és néhány átmeneti jellegű költségvetési támogatás is megszűnik. Ezenkívül a jövő évi tervcélok elérésére a mezőgazdaságon belüli érdekeltségi rendszert és a jövedelmezőségi arányokat is szükséges módosítani. A kormány fő törekvése, hogy 1983'ban olyan közgazdasági szabályozórendszert léptessen életbe a mezőgazdaságban, amely elősegíti az üzemek gazdálkodásában a hatékonyság további növelését, csökkenti a költségeket és a termékek minőségének további javítására ösztönzi a gazdaságokat. Ezzel is igyekszik közvetíteni az üzemek felé a változó külső és belső feltételeket, és a szabályozók arra kényszerítik őket., hogy még inkább alkalmazkodjanak az adott helyzethez. Árak és döntések Kétségtelen, hogy az új intézkedések mérséklik a közös gazdaságok jövedelmét, amelyet a hatékonyság növelésével, a termelési szerkezet ' további korszerűsítésével és költséggazdálkodásuk javításával kiegyenlíthetnek. A mezőgazdaságban az anyag és energia áremelése, valamint a támogatások mérséklése ellensúlyozására államunk 1983-tól átlagosan 3,7 százalékkal növeli a felvásárlási árakat. A VI. ötéves tervre meghirdetett gabonatermelési program sikeres megvalósítását mozdítja elő, hogy a népgazdaság jelenlegi teherbíróképességének megfelelően, az étkezési búza árát tonnánként 60 forinttal emeli. Ennek megfelelően növekszik a többi kalászos gabonák felvásárlási ára is. A kukorica árát tonnánként 150 forinttal növelik. Ezek mellett a program sikeres megvalósítását serkenti az is, hogy megmarad az idei, az 1982-es évre meghirdetett többletgabonatermelési prémium is. Miután az utóbbi időben a cukor világpiaci ára jelentősen csökkent, a répatermelés után járó eddigi többletprémiumot 1983-ban megszüntetik és helyette tonnánként 16 forinttal növelik a répa felvásárlási árát. A korábbi prémiumot az üzemeknek államunk úgjt tudta biztosítani, hogy a cukor világpiaci ára a jelenleginél kedvezőbb volt. Az állattenyésztésben a hústermelés! program sikeréért a jövő évtől a vágómarha árát kilónként egy( a vágósertés árát pedig kilónként 1,60 forinttal emelik. Növelik a tej felvásárlási árát is, literenként 50 fillérrel, a vágóbaromfi árát pedig kilónként 70 fillérrel. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának emelésével együtt növelik az élelmiszerek termelői árát is, amelyek a rögzített és maximált fogyasztói á rakat, életszí n vona lpol itik a i céljainkkal összhangban, általában nem módosítják. A kollektívák és az egyének érdekeltségéért 1983-ban tovább növekednek a nagyüzemek termelési költségei, miután magasabb lesz az import fehér jetakairmányok, a gépek, a növényvédő, és gyomirtó szerek ára, és ez még inkább a jobb termelésre, a takarékosabb gazdálkodásra ösztönzi majd az üzemeket. Az állami támogatások jelentősen mérséklődnek az ültetvénytelepítéseknél is. Csökken az alma és a meggy, ugyanakkor növekszik a szőlő, a cseresznye, a szilva, a kajszi, az őszibarack állami támogatása. A szőlőültetvényekhez nyújtott pénzügyi segítség növelése előnyösen hat Heves megyében is, az 1985-ig tervezett 1500 hektár új telepítés megvalósításához. A megszűnő, illetve mérséklődő támogatások ellensúlyozására 1983-ban a mezőgazdasági nagyüzemek saját tartalékalapjuk fel- használásából biztosíthatják a hiányzó összeget. A népgazdaság egyéb területeihez hasonlóan, a jövő évtől a mezőgazdasági nagyüzemek saját elhatározásuknak megfelelően képezhetnek majd műszaki fejlesztési alapot, és döntenek annak elköltéséről. Agrárpolitikai célkitűzéseinknek megfelelően 1983-ban sem változik a kistermelőknek nyújtott támogatások köre és változatlanok maradnak az erre vonatkozó adók is. Nem módosul az úgynevezett kedvezőtlen termőhelyi adottságú nagyüzemek támogatási rendszere sem. Sőt, a gabonatermelés ösztönzésére ezekben a gazdaságokban emelik a kalászosok után járó árkiegészítést is. Emellett szűk körben, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú, vagy tartalékalappal nem rendelkező üzemek a megyei tanács javaslatára a jövőben gépvásárlásra kaphatnak fejlesztési támogatást. Mentusz Károly A mezőgazdaság 1983-ban változó ár- és szabályozó- rendszere még inkább az átgondolt, felelős és megalapozott döntésekre kényszeríti az ország, közötte Heves megye nagyüzemeit is. Olyan termelési szerkezet kialakítására ösztönöz, amely korszerű, ugyanakkor gazdaságos és a kollektívák, illetve az egyének érdekeltségét segíti elő
