Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

Hétfőn érkezik hazánkba - Mauno Koivisto Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt első titkárának és Losonczi Pálnak, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnökének a meghívására Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke szep­tember 6-án, hétfőn baráti munkalátogatásra Bu­dapestre érkezik. (MTI) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Van mit eladni? A kérdés természetesen így felesleges. Van bizony, sőt, túl sok is, hiszen foly­ton ezt hallani a legkülön­félébb nyilatkozatokban: értékesítési nehézségekkel küszködnek a vállalatok, meg kell harcolni a pia­cokért, és így tovább. Vagyis eladni volna mit, csak vevő kellene hozzá. Viszont most éppenséggel az a helyzet, hogy aki eddig vevő volt, az is eladni akar' inkább. Nos, mi nem egészen erre gondoltunk a címben jelzett kérdésünkkel. Hanem — tudva, milyen változások terhelik manapság a gazda­ságot, a kereskedelmet — arra vagyunk kíváncsiak, hogy olyan árujuk van-e a vállalatoknak, ami kelen­dő, amit szívesen megvesz­nek Keleten, Nyugaton egy­aránt. Még a mostani, ne­hezebb körülmények között is. Reméljük hamarosan választ kapunk érdeklődé­sünkre a két hét múlva nyiló őszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron, a fogyasz­tási cikkek e hagyományos, nagyszabású nemzetközi ki­állításán. Évek óta már nem a látvá­nyosság, hanem a megmé­retés lehetősége teszi na­gyon izgalmassá, érdekessé ezt a bemutatót. A mostani áruszemle pedig vélemé­nyünk szerint a többihez képest is különleges jelen­tőségű lehet. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar ugyanis jobban elviseli a gazdaság fékezett ütemű fejlődését, gyorsabban tud alkalmazkodni a szigorúbb feltételekhez, mint mond­juk a kohászat, a gépgyár­tás. Ebben az ágazatban nincs szükség különösebb, nagy értékű fejlesztésekre, beruházásokra ahhoz, hogy váltani tudjanak a cégek termelésük szerkezetén, hogy újdonságokkal állhas­sanak elő. A rugalmas al­kalmazkodás jórészt a szakemberek felkészültsé­gén, a piac változásainak pontos ismeretén múlik. Ezért is tartjuk fontosnak a kérdést: van-e mit ajánla­niuk a magyar termelők­nek, a világ minden részé­ből idesereglett üzletkötők számára? Megyénk könnyűipara, élelmiszeripara az idén itt­hon kevésbé reklámozta magát, mint ahogyan azt a korábbi esztendőkben tette. Igaz, amelyik cég szerepelt hazai bemutatón — pél­dául a borkombinát — si­kert is ért el. Érdeklődéssel várjuk — és így egyszerre, együtt látva a termékeket könnyebb-is mérleget készí­teni —, hogyan igazították termelésüket megyénk vál­lalatai, szövetkezetei a kül­piac igényeihez. Tudjuk, hogy szükség van többlet- exportra; az eredetileg ter­vezettnél is több kell, hogy ne kényszerüljünk eltérni már megfogalmazott cél­jainktól. Akkor hát újra a kérdés: van mit eladni? Hekeli Sándor Ünnepségek a 32. bányásznapon A mecseki szénbányászko­dás kétszázadik évfordulója alkalmából megrendezett 32. bányásznapi orszá­gos megnyitó ünnepségsoro­zat keretében emlékművet avattak szombaton Pécs-Va- sason, ahol 1782-ben kezdő­dött el a hegység fekete kő­szénkincsének kitermelése. A négy méter magas vörös­réz bányászalakot, Vasas Károly szobrászművész al­kotását a legrégibb mecseki bányaterületre tekintő domb­oldalon, a társadalmi mun­kával létrehozott bányász pihenőparkban állították fel. A bányászhimnusz hang­jaira felvonták a nemzeti lo­bogót, a munkásmozgalom vörös zászlaját és a jubileu­mi zászlót, majd Kapolyi Lász­ló ipari minisztériumi állam­titkár mondott avató beszé­det, amelyben köszöntötte a két évszázados hagyományo­kat folytató mecseki bányá­szokat. Az ünnepség koszo­rúzással és az Internacionálé hangjaival ért véget. A harminckettedik bá­nyásznap központi megnyitó ünnepségét a pécsi sportcsar­nokban rendezték meg. A Mecseki Szénbányák mun­kasikereinek elismeréséül ka­pott zászlók behozása és a Himnusz elhangzása után Mérei Emil, a vállalat ve­zérigazgatója üdvözölte a vendégeket, köztük a cseh­szlovák, a lengyel, a szovjet és a hazai testvérvállalatok képviselőit. A bányásznap országos megnyitóján Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese mondott ünnepi be­szédet. A bányásznapi megnyitó ünnepség kitüntetések átadá­sával folytatódott. Marjai József a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát nyújtotta át huszonöt éves föld alatti, illetve három év­tizedes felszíni munkájáért a hazai bányavállalatok har­mincegy dolgozójának. Kapo­lyi László államtitkár Kivá­ló bányász miniszteri kitün­tetéseket adott át mecseki szén- és ércbányászoknak, valamint a Mecsekben dolgo­zó kutatófúróknak és akna­mélyítőknek. A pécs-meszesi általános iskola úttörői virágokkal kö­szöntötték az ünnepség részt­vevőit, majd Tóka Jenő, a Mecseki Ércbányászati Vál­lalat vezérigazgatója üdvö­zölte a szénbányászkodás kétszáz éves jubileumát ün­neplő testvérvállalatot a ba­ranyai és a többi bányavál­lalat nevében: jó eredménye­ket kívánva a bányásztársak­nak az előttük álló egy évti­zedes nagy feladat, a hazai kokszolható fekete kőszén koncentrátum termelés meg­kétszerezését célzó állami nagyberuházás, a liász-prog- ram sikeres megvalósításá­hoz. A bányásznap országos megnyitó ünnepsége a bá­nyászhimnusz hangjaival zá­rult. * Pécsett, az István-akna közelében lévő Csertetőn a hagyományokhoz híven ze­nés, fáklyás felvonulást tar­tottak és megkoszorúzták az 1937-ben eldördült csendőr- sortűz bányász áldozatainak emlékművét, majd tűzijáték­ra került sor. Komlón ugyancsak koszo­rúzással emlékeztek a hősi halált halt bányászokra, majd tűzijátékot rendeztek Bauxitvagyonunk gazdái­nak bányásznapi ünnepségeit is szombaton tartották. Ta­polcán, a Bakonyi Bauxit­bánya Vállalat bányászai­val együtt ünnepeltek a bol­gár, a csehszlovák, a jugo­szláv és az NDK-beli test­vérvállalatok küldöttei és az alumíniumipari üzemek képviselői is. Cs. Juhász Ádám ipari minisztériumi állam­titkár méltatta a bauxitbá­nyászok munkáját, s a ba­konyi vállalatnak a műszaki fejlesztésben kifejtett kezde­ményezéseit, eredményeit. A vállalat — amely a hazai bauxittermelés 74 százalé­kát adja — a munka haté­konyságának fejlesztésé­re 1975-ben kezdett prog­ramjának eredményeként mintegy 40 százalékkal nö­velte a munka termelékeny­ségét. Hangsúlyozta: a to­vábbi előrehaladásban most különösen fontos, hogy az eddiginél is körültekintőb­ben tárják fel és hasznosít­sák a műszaki fejlesztést, valamint az anyag- és ener­giatakarékosság új lehetősé­geit. Szombaton este Tapolcán a bányászfiatalok béke és szolidaritás címmel nagy­gyűlést tartottak, amelyen Juhász András, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára méltatta a szocialista és a haladó nemzetközi erők ösz- szefogását és harcát a bé­kéért, a leszerelésért, az ag­resszív háborús törekvések visszaszorításáért, megaka­dályozásáért. A késő esti programban látványos tűzi­játék is szórakoztatta a bá­nyászfiatalokat. A 32. bányásznapi ün­nepségek szombaton folyta­tódtak megyénkben is. A Borsodi Szénbányák Farkas- lyuki Bányaüzeme egercsehi aknájának megemlékezésén részt vett Kiss Sándor, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának titkára. Csíki István aknavezető köszön­tötte azokat a dolgozókat, akik kemény, nehéz munká­val hozzák felszínre a na­gyon fontos energiahordozót, a szenet. Ünnepségeket tartottak Is­tenmezején, a gyöngyösoroszi ércbányánál, a felnémeti őrlőüzemben, és a recski bányászotthonban is. Min­denütt közéletünk egy-egy jelentős személyisége üdvö­zöltél a bányászokat. Gyöngyösről Ringstedbe Gyöngyös és a dániai Ringsted városának tanácsa jó néhány évvel ezelőtt ta­lált egymásra — küldöttsé­gük révén. Ezt a baráti kap­csolatot írásban is rögzítet­ték, benne foglalva azt az egyezséget, hogy milyen idő­közökben indulnak egymás felkeresésére, tapasztalatok, élmények gyűjtésére. Legutóbb 1978-ban járt a dániai település hivatalos küldöttsége a mátraalji vá­rosban. Most adják vissza a látogatást a gyöngyösiek. Szeptember 6-án, hétfőn in­dul útnak a kis csoport Tir Dezsőnek, a városi tanács el­nökének vezetésével. Tagja még Patócs László, a városi pártbizottság titkára és Sze­keres István, a tanács cso- - portvezetője. Keresztesi La­jos elnökhelyettes búcsúztat­ja őket a Ferihegyen. A Vidróczki néptáncegyüt­tes is Dániába utazik. Népes csoportjukat külön autóbusz szállítja, ök is Ringstedbe tartanak, de nemcsak ott lépnek fel, hanem még más­hol is, a fővárosban, Kop­penhágában is. Programjuk szerint naponta bemutatják műsorukat a különböző szín­padokon. Ringsted hivatalos küldött­sége 1984-ben érkezik Gyön­gyösre, a város alapításának jubileumi ünnepségeire. Versenyeztek a vállalatok Kommunista műszak az építőknél Ezrek dolgoztak tegnapi, szombati pihenőnapjukon is az állami és tanácsi építő­ipari vállalatnál. A vállala­tok vezetői elhatározták, hogy a szállítási költségek csökkentése, az üzemanyag­takarékosság végett — egy napon tartják az önkéntes műszakot. A döntés életre­való, hiszen például a Dor- mánd, Füzesabony, Eger út­vonalon a cégeknek csak egy autóbuszjáratot kellett indítaniuk a korábbi kettő helyett: együtt utazhattak munkába a két vállalat dolgozói. Egyébként a szokásos idő­ben, reggel hét órakor kez­dődött a műszak a megye kiemelt építkezésein, és az átadás előtt álló épületek­nél. Egerben az állami épí­tők szakemberei a Grónay úti lakásátadások, illetve az új megyei kórház Il-es üte­mének meggyorsításán dol­goztak. Ezeken kívül mint­egy félszázan szorgoskodtak a vállalat Nagyváradi úti telepén: Szűcs Lajos és Dem- kó Sándor vezetésével mű­helyeket bővítettek és újabb szociális létesítményt is épí- ' tettek. A gyöngyösi és hatvani munkahelyeken sem tétlen­kedtek a brigádok. Az okta­tási központnál, a kitérő­gyárban, a lakásépítkezése­ken a vártnál is jobb ered­mények születtek. A két nagy építőipari vállalat dolgozói célul tűz­ték ki, hogy teljesítményben felülmúlják egymást ezen a napon. Talán ezért is igye­keztek a szokásosnál gyor­sabban a tanácsi építők brigádjai. Egerben az ifjú­sági ház építésénél még dél­után sem akarták abbahagy­ni a munkát... Noha a ver­seny eredményeit csak hét­főn értékelik, az már szom­baton megállapítható volt: a tanácsiak többen fogtak munkához, mint a szomszéd. Mindenesetre a Csíky Sán­dor és a Beloiannisz utcá­ban készülő 56 lakásból — a kommunista műszakon nyújtott igyekezettel is — 24-et hamarosan átadnak. A kommunista műszak bérét — előreláthatólag 2 millió forintot — a lakásépí­tési alap támogatására aján­lották fel az építők. Mika István Nyár végi vásár Hatvanban ütötték fel sátraikat a vásárosok. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: kismalac és nagy hordó, pulóver és gyerekruha, lactpecsenye és sör, műanyag fésű és szalma­kalap. A nyár végi vá­sáron már a közelgő szüretre is gondoltak az élelmes kereskedők, hisz nagy volt a választék a fahordókból, fakádakból. CJévre vágni való lesz a kismalac Vékony- és vastagdongájú — csak tessék választani! (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom