Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember'4., szombat * jgr - jgr 1 %, ÄjaBtajSMgSl w * V I .'!|l'il:!'..j:'!;; / ;::: I Pilífefflitft ÜÜJlNli 1 • Bll A jószerencsén túl*«* Még a nyáron kaptam levelet Batetongyöröfcről, a Tatabányai Szénbányák Gyermeküdülőjéből. A tizenhároméves fiam írt sebtiben egy levelet; a szerencsés megérkezésről, időjárásról, horgászszerencséjéről. A tábort magám is jói ismerem, nem egy esetben meghívtak a Győrökön üdülő gyerekek, felnőttek író-olvasó találkozóra. Ügy is mondhatnám, osztályon felüli ez a bányászüdülő: a koszt kitűnő, a beutaltak programja változatos Erről tudósított fiam levele is. Mégsem szívesen használom a felsőfokú jelzőket, hiszen tudom: amit a györöki, hévízi, s más üdülőkben a bányászok és hozzátartozói megkapnak!, nem ajándék, nem valamiféle állami plusz, esetleg leg Borbála-pengő. A pihenésért —; s gyermekeink nyaralásáért is — maguk a beutaltak dolgoznak meg keményen, ötven héten át S ez épp olyan természetes, mint ahogyan Péter szobatársai jószerével személyes ismerőseim. Linczmayer Jóska egy vértesalji kis bányásztaidból, a Gerecse tövében meghúzódó településről pedig Soltész Karcsi. Pontosabban: apjukat ismerem. Munkám nagyobbik részét a Vértesalján fészkelő Somlón végzem, ismerősöm az egész falu, s a közel egy évtized alatt már leszoktam a csodálkozásról: ezek a bányászok — ha a szükség úgy kívánja — karácsony, húsvét ünnepén a megszokott helyen várják a bányászjáraitot: menni kell munkába, mert a nagyegyházi és a csordakúti akna vizes; s a hozzáértő kezekre nap mint nap szükség van.., öreg bányászok elbeszéléseiből tudom, hogy fontos volt a föld mélyébe leszállók részére a jószerencse. Mosolyogva emlegetik azt az időt, amikor a jószerencse először a munkalalkalomhoz kellett. S ha becsületesen végezték a robotot, megmaradt a munkájuk, olykor szép máskor kevéske bérük, s a bányászok véds zentjének napján, Bor bála-napján, pár pengő jutalmat is kaptak a bányatulajdonostól. Hűségükért, mint mondták nekik, ám nekem az az érzésem,, hogy az alázatosságukért. Vidám, szép ünnepségre volt lehetőség december 4-én, — em le Re tik a régi öregek: „Nem is volt bányász, akinek ne lett volna egy ötven- Ittere's kis hordócskája; ha jöttek az aggostyáni szőlősgazdák, már hasonló hordókban hozták a jó veres bort, és kicseréltük...” A 'bor olcsó volt akkortájt, a Borbála-pénz pedig éppen elegendő arra, hogy egy napon legalább megfeledkezzen a'bányász a napi 12 órás robotról. Nem kaptak persze Borbála-pengőt azok a tatabányái bányászok és bányász- feleségek, akik 1919. szeptember első napjaiban sztrájkot szerveztek, majd a csendőrök töltött # fegyverei elé álltak. Ezeknek a hősöknek az emlékére minden szeptember első vasárnapján — az idén immár a 32. alkalommal — az egész ország köszönti és ünnepli bányászainkat. A bányászok élete ma már nem múlhat a szerencsén. S a bányászok öntudata a munkájukon alapszik. Ha nem így lenne, akkor miért viaskodtak volna az alföldi olajbányászok napokon, heteken át — életüket kockára téve — a pusztító tűzzel? A lyukói vájárok miért állítanának fel rekordot rekord után? S vajon József Attila egyik legszebb versét megalkotva, miért éppen a bányászok konok hűségére gondolt: „És mindig újra nyitnák/ a bányászok az aknát,/ amíg szivük dobog”. Életem nagyobbik fele a bányászokhoz köt Ma is köztük élek. Ezer és ezer történet ragad belém akaratlanul is. A bányászok élete. Az évtizedek élete. Az évtizedek megtanítottak szerénységre is: Ha azt kérdezik tőlem: ismered a bányászok életét? A válaszom nagyon rövid: sok bányász életét ismerem. Am ez a pálya — legszívesebben élethivatást írnék! — új és új erőfeszítést kér művelőitől. Míg húsz-huszonöt évvel ezelőtt jószerével elegendő volt a jó bányásznak a fizikai erő, a vakmerőség, az elszántság. Ma? Az urán- avagy a szénbányász egyszemélyijén technikus, gépész, villanyszerelő és geológus. Üj és még újabb gépek érkezését láthatom egy-egy aknaüzem udvarára. Legtöbb esetben már a külszínen megismerkednék a bánya munkásai ezekkel a sok milliót érő gépekkel, összeszerelésük, működtetésük komoly szellemi erőkifejtést kíván. Nem egy bányász még csak a lapáttal és a csákánnyal kezdte vájárélétét Ma angol, szovjet, lengyel, nyugatnémet gépekkel termeli ki a föld alatt a szenet az uránt, a bauxitot. Meg kell tanulnia a gépek kezelését, mert odalenn már nem lehet, de nem is szabad .tévedni! Újra és újra emlegetjük: vesztett háború után egy újjászülető ország elsőnek a bányászokhoz szólt: adjatok szenet, hogy meginduljanak a vonatok, hogy a kórházakban fekvő betegek meg ne fagyjanak. A bányászok — emlékeznünk kell erre ! — bocskornal a lábukon, egykét szem sültkrumplival a tarisznyájukban adtak szenet. Majd újra egy történelmi sorscsapás: ellenforradalom. Vízzel árasztották el a bányákat, s fegyverrel lőttek azokra a bányászokra, akik a Forradalmi Munkás —Paraszt Kormány felhívására elindultak szenet termelni. Mindezekre feltétlenül emlékeznünk kell. És a hatvanas évek elejére, mikor sokan úgy hitték: a bányászatnak — a szénbányászaltnak elsősorban — leáldozóban van a napja. Egy öreg bányász, akit Borsodból Tatabányára irányított a sors, azt mondta: „Emlékezzen rá, hogy még az utolsó pillérekért is teásnak az unokáink...” Ebben a gazdasági világzavargásban jószerével csak egy bizonyos: minden népnek, országnak meg kell becsülnie a föld mélyén rejtőző kincseket! Mi sem tehetünk mást. Am ehhez elsősorban és elsőként azoknak kell megadni a tiszteletet, akik az ásványkincseket kibányász- szák, a felszínre hozzák. Túl azon., hogy az ünnepükön jószerencsét kívánunk nekik. S a megbecsülésben talán azok a levelek is benne vannak, melyeket a bányászfal- vakfoól, városokból, a bala- itonpártd üdülésre utazó gyermekek, hozzátartozók írnak az ottaniaknak: „Szerencsésen megérkeztem... A táborban igen kötött a program, de minden nagyon jó... A kaja kitűnő... öten vagyunk a szobában, köztük Linczmayer Jóska... Az ajándékokat már megvettem ... Lehetőleg írjatok!...” Baráth Lajos Mint lapunk augusztus 26-1 számában beszámoltunk róla: az ötnapos munkahét bevezetésének eddigi tapasztalatait értékelte a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége. A reprezentatív felmérés — az SZMT közgazdasági, és a megyei tanács munkaügyi osztályának szakemberei készítették — alapján az eredményeket, a gondokat és a tennivalókat egyaránt számba vették az elnökség tagjai, valamint az ülésre meghívott szakemberek. TANULSÁGOK, TAPASZTALATOK . Ha szabad a szombat... A többség jóváhagyásával Az országoshoz hasonlóan megyénkben is a Miniszter- tanács 1013/1981. számú határozata és az ágazati irányelvek alapján került bevezetésre az ötnapos munkahét. 1981 második félévétől elsőként a termelő vállalatok kisebb körében, 1982. január 1-től a többi üzemek, 1982. február 1-től pedig a hivatalok és az intézmények is átálltak az ötnapos munkahétre. Időben és megfontoltan készültek el az áttérési programok, amelyeket a dolgozókkal valamennyi munkahelyen megvitattak, az üzemi demokrácia megfelelő fórumain — általában bizalmi tanácsülésen — hagyták jóvá. A szükséges változtatásokat a kollektív szerződésekben, és a munkaügyi szabályzatokban is végrehajtották. Az üzemi előkészületeket széles körű tanácsi koordináció követte, az állami és a felettes szakszervezeti szervek kellő figyelemmel kísérték és segítették a rövidebb munkaidő bevezetésének előkészítését és annak gyakorlati végrehajtását. Kezdeti „zavarok” Az ötnapos munkahét bevezetését összességében megyénkben is kedvezően fogadták. Ugyanakkor — ahogyan az elnökségi ülésen többen is megerősítették — nem kevesen voltak azok sem, akik aggodalommal és ellenérzéssel vették tudomásul az új műszak- és munkarendeket. Sokan jövedelmük csökkenésétől féltek, mások a meghosszabbított munkaidőt, a korábbi műszakkezdéseket kifogásolták, és nem kevesen érveltek azzal is, hogy a gyermekintézmények — óvodák, bölcsődék — sem tudnak majd megfelelően alkalmazkodni az új munkarendekhez. Mint az SZMT elnöksége által megtárgyalt jelentés tényei bizonyítják: a váltás valóban nehezebben ment, mint ahogyan azt tervezték és a jelzett gondok, problémák sem voltak alaptalanok. Mindez szerencsére a múlt. A dolgozók többsége ma már megyénkben is természetesnek tartja a megnövekedett szabad időt. Magasabb követelmények A munkaidő csökkentésének az is feltétele volt, hogy nemcsak a keresetek, hanem a termelési értékek sem csökkenhetnek. Üzemeink többsége ezt úgy valósította meg, hogy növelte a követelményeket, emelte a normákat, és igen komoly szerepet kapott a kieső idő pótlásában a műszaki, a technikai, a technológiai fejlesztés, a szállítás és az egyéb munkafolyamatok gépesítése, valamint a hatékonyabb üzem- és munkaszervezés. Szinte valamennyi munkahelyen előtérbe került a veszteségidő felmérése, a munkafegyelem javítása. Mindezek eredményeként a kieső időt lényegében túlóráztatások nélkül sikerült pótolni az üzemekben, a szövetkezetekben, az intézményekben. A „megkurtított” munkahét természetesen megyénkben sem azt jelenti, hogy valamennyi munkahelyen, valamennyi dolgozó minden héten csak öt napot dolgozik, és minden szabadnap szombatra esik. A folyamatos munkahelyeken, az egészségügyben és a szolgáltatási ágazatokban — stb. — a szabadnapok, illetve a szabad szombatok hétfőn, kedden kerülnek kiadásra. A hétközi szabadnapokat ugyanakkor pótlékokkal jutalmazzák. Figyelmeztető tények, számok A gondok és a tennivalók között hangzott el, hogy elsősorban a szállításban nőtt a hét végi zűrzavar, és gyors intézkedéseket követel az is, hogy a termelékenység nem kellő emelkedése ellenére a kifizetett átlagbér 6,9 százalékkal nőtt a tavalyihoz viszonyítva. Ez mindenképpen arra figyelmeztet, hogy a munka hatékonysága még mindig alacsonyabb a szükségesnél. Az SZMT elnökségének is az a véleménye, hogy az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók jogosan sérelmezik a meghosszabbított műszakokat. Zsúfolttá, kényelmetlenné vált a bejáró dolgozók szállítása. Megoldást a lépcsőzetes munkakezdés kiszélesítése jelentette. Ugyancsak a javaslatok között hangzott el, hogy a kiesett munkaidő pótlásában kapjon nagyobb szerepet a munkaerő átcsoportosítása, a tört- és egész napos időveszteségek mérséklése, a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom. Bőven van tehát belső tartalék. Amelyeket ha okosan, értelmesen kamatoztatunk, akkor még kellemesebbé válnak a szabadszombatok, az ötnapos munkahetek. Koós József Emelkedik a vállalati hitelek és betétek kamatlába A Magyar Nemzeti Banktól kapott tájékoztatás szerint — a Minisztertanács határozatának megfelelően — október 1-től 2 százalékkal emelkedik a vállalatok és szövetkezetek hiteleinek és betéteinek kamatlába. A hitelkamatlábak emelése — gazdasági céljainknak megfelelően — a vállalatokat és a szövetkezeteket arra készteti, hogy tevékenységüket a hitelforrások takarékos felhasználásával, elsősorban saját meglevő forrásaikból finanszírozzák; a betéti kamatlábak emelésének célja pedig a megtakarítások növekedésének előmozdítása. A hitelkamatlábak emelése — az indokolt kivételektől eltekintve — valamennyi hitelfajtára, illetve ezek fennálló teljes állományára kiterjed, ide értve a tanácsok által fölvett hiteleket is. További 1 százalékkal magasabb kamatot számít fel a bank akkor, ha a fejlesztés forrásainak költségei — a nemzetközi kamatlábak mértékét is figyelembe véve — ezt indokolják. A kamatlábemelés nem .vonatkozik az 1981. január 1. előtt az exportárualapok növelésére folyósított fejlesztési hitelekre és az exportcéghiteleket refinanszírozó hitelekre. Az exportárualapok növelésének, áz energia ésszerű felhasználásának előmozdítása érdekében az ilyen célra fölvett fejlesztési hitelek kamatából a bank a korábbi 33 százalékkal szemben 45 százalékot térít vissza, ha a hitelt igénybe vevő vállalat vállalt kötelezettségeinek eleget tesz. Az ugyanilyen célra felhasznált rövid lejáratú forgóeszköz-hitelek után felszámított kamatból adott visszatérítés mértéke ugyancsak 45 százalékra emelkedik, ha az export részaránya a vállalat összes árbevételéhez képest a 25 százalékot meghaladja. A betéti kamatlábak emelése a gazdálkodó szervezetek és a tanácsok önkéntes elhatározása alapján elhelyezett és meghatározott időre lekötött betéteire terjed ki. EDDIG KÉT ÉVE Bulgáriából érkezett a visontai brikett Furcsa érzés látni ezt a., brikettet, amit Goda Miklós, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgató-helyettese mutat, hiszen ránézésre nem lehet megállapítani róla, hogy ez visontai lignitből készült. Pedig igaz. Megszületett a nagyüzemi gyártás alapján bizonyságául annak, hogy amit ezelőtt két évvel kigondoltak, az valóságos tény lett. A visonitai külfejtés lignitje „nagy uitat” tett meg idáig. Mi lenne, ha...? Azon a valamikori vezetői megbeszélésen kérdezte meg a vállalat vezérigazgatója, mi llenne, ha megkísérelnék a visontai bányatermékét briketté feldolgozni ? Tulajdonképpen senki sem lepődött meg, hiszen nem valami lehetetlen elképzel- lést tartalmazott a kérdés. Arról is jól tudott mindenki, hogy Bulgáriában már két évitizedé dolgoznak föl szinte ugyanolyan minőségű szenet, minit a visontai, készítenek belőle olyan briketteket, amiit nálünk idáig kapná sem lehetett. Ettől kezdve a lehetőségieket kellett megkeresni. Jó a kapcsolatuk az NDK ban levő Freiberg kutatóintézetével, ebből következik, hogy őket kérték meg, bábáskodjanak az elképzeléseik fölött. Mint minden újdonságnak, ennek is hosszú utat kellett megtennie. Előbb csak laboratóriumi körülmények között végezhették el a vizsgálatot, azután következett a kísérleti gyártás, „fél üzemi” körülményeik között, majd amikor ennek is pozitív eredménye lett, fordultak a bulgáriai Marica-íztok vállalathoz, hogy megkérdezzék, feldolgoznának e egy-kétszáz vagon visontai lignitet az ő módiszereik alapján? A válasz kedvező volt, és ezért az idén augusztus elsején 170 vagon visontai barnaszén indult útjára a Marica-völgyóbe. Két héttel később mér az ottani gépek, őrölték, préselték, munkálták meg a magyar küldeményt, és augusztus végével be is fejezték a feldolgozást. Ez a brikett pontosan ugyanolyan alakú, mint minden más szénfajtából készült társa, a színe árulja csak el, hogy nem kőszénből készült. A felszíne kicsit megégett a nagy nyomás következtében, ezért olyan sötét. De már létezik, már nagyüzemi körülmények között született meg, tehát nincs kétség: a visontai külszíni bánya a jövőben, nemcsak eddigi feladatát látja el, tüzelőt adva a Gagarin Hőerőműnek, hanem arra is képes lesz, hogy a legkülönbözőbb kazánokba, kályhákba; fűtőtestekbe biztosítson megfelelő tüzelőanygot. Több mint kétszerese Köztudott, hogy a lignit kalóriatartalma elég alacsony. Amit a hőerőműnek szállítanak, az általában 1700 kalória körül mozog. A brikett viszont eléri a 3800— 4000 kalóriát is. Pedig semmi adalékanyagot nem tartalmaz, nem is; válogatják ki a szennyeződést belőle. A titok nyitja nagyon egyszerű: az a szén, amit az óriási markolók hasítanak le a napfényre nyitott rétegből — félig víz. összesen 48—50 százalék olyan nedvességet tartalmaz, amelyet az anyaigszemcsék kötnek meg. Pontosan ez' a jelenség okozza azt is; hogy a brikett nagyon érzékenyen1 reagál á nedvességre. Ebből következik, hogy a tárolását, a szállítását még ezután kell kialakítani, olyan módon, hogy vízzel érintkezhessék. Évi félmillió tonna A következő időszakban előbb az úgynevezett szabvány beállítását kell elvégezni, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet közreműködését kérik majd ehhez. Különböző felhasználóknak adnák abból a 300 tonna brikettből, amit Bulgáriáiból szállítanak vissza. A cél az, hogy a legkülönfélébb kályhákban, kazánokban égessék el, próbálják ki az új tüzelőanyagot. A Mátraalji Szénbányák önmagában nem képes a majdani brikettgyár megépítésére, de egyébként ismert az úgynevezett energiaracionalizálási pályázati módszer, amelynek pontosan az a célja, hogy mindén életrevaló takarékossági lehetőséget támogasson. . Ahogy Győry Sándor, a vállalat vezérigazgatója mondta, ha elnyerik a pályázatot, akkor úgy szeretnék a brikettgyárat megépíteni, hogy az bármikor a dominórendszer szerint bővíthető legyen. Az üzemnek a helyét már kijelölték, azt is tudják, hogy egyelőre évente 500 ezer tonna terméket tudnak ott legyártani úgy, hogy ebből az erőműnek semmi hátránya ne származzék; Érdemes összehasonlításul annyit megjegyezni, hogy a TÜZÉP évi szénforgalmának mintegy tíz százalékát adnák Visontáról — brikettből. A kérdések kérdése: mikor vehetnek belőle az érdeklődők? Ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig történt, akkor legkésőbb 1986. elején megindulhatnak az első szállítmányok, és a címkén a felirat: visontai lignitbrikett. G. Molnár Ferenc
